Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-28 / 98. szám
1982. április 28. Kelet-Magyarország 3 íróasztalnál? A z üzemgazdász úgy jellemezte intézkedési tervüket: csodálatos. Tartalmazta a feladatokat, a határidőket és a felelősöket. Ezek után a határidő lejártakor felelősségre vonták, megbüntették az ágazatvezetőt. A szenvedő alany azzal védekezett, hogy amikor a tervet megtárgyalták, jóváhagyták, sem őt, sem a brigádvezetőket nem kérdezték meg. Olyan kijelentésre is ragadtatta magát, hogy íróasztal mellett nem lehet tervezni. Talán azért is ütötte meg a bokáját. Tervezni lehet az íróasztal mellett. De nem az íróasztal, a papír és a toll a legfontosabb. Alapvető a jó információ. Mert ha adott is 1200 anyajuh, mi arra a garancia, hogy év végére a szaporulat eléri a 130 szá zalékos növekedést. A garancia nem sok, illetve any nyi, amennyit az állattenyésztők, a körülmények és lehetőségek ismeretében ígérnek. Tehát hiába a csodálatos intézkedési terv, ha a gyakorlatban nem igazolódhat a szándék. Különben is, az említett juhászaiban, a szövetkezetben jól ismert okok miatt korábban csak 80—90 szá zalékos volt a szaporulat. Közrejátszott ebben a tartási körülmény, a takarmányozás és nem utolsósorban a szakemberhiány. Ez utóbbi volt a legdöntőbb. Ma, amikor mindenütt intenzí ven kívánnak foglalkozni a juhtenyésztéssel, jó juhászt nagyon nehéz kapni. Mindezt tudva és figyelmen kívül hagyva, a terv eleve nem lehetett jó. De nem ez az egyedüli és legfontosabb tanulság. Tervezni elvi síkon, spekulatív módon lehet, de ma már nem szabad. Még ak kor sem szabad ilyet tenni, ha egy üzemben, csak egy ágazat munkájáról van szó, hiszen a rossz terv az egész üzem tevékenységére ne gatív hatással lehet. Mi hát a járható út? Az, ha a terv- készítés előtt legalább szakembereket, az illetékes végrehajtókat megkérdezik. Természetesen nem biztos, hogy a vélemények megegyeznek majd, sőt minden bizonnyal vita kerekedik. De a vitában ki kristályosodik a reális lehetőség, a végrehajtható feladat. E zek után már lehet tervezni, intézkedni és felelősségre vonni. Ekkor már nem az üzemgazdász tervéről lesz szó, hanem egy közös, az ágazat- vezető által Is ismert és éleimért feladatról. Ez nem más, mint a tervezés de mokratizmusa, ami hasznos és célszerű. S. E. GYORSÍTJÁK az ügyintézést „Engedélyt kérünk... 11 Ismerősöm a legügyesebb kezű kőműves Mátészalka környékén. Építőipari vállalatnál dolgozik, iparos engedélye nines, a megrendelők mégis sorban állnak lakása előtt. Szombaton, vasárnap fogja a malterkeverőt, a simítólapátot, s megy járdát, kerítést, nyári konyhát építeni. Ha feljelentik kifizeti a „kontárkodásért” járó büntetést, de a következő ünnep már megint építkezés közben találja. A napokban találkoztam vele, örömmel újságolta: Nincs többé büntetés, olvasták a rendeletet, szakcsoportot alapítottak a vállalatnál. — Könnyen ment, jól járnak majd vele? — kérdeztem. — Hát... érdemes lenne utánanézni. Utánanéztem. A Nyíregyházi Építőipari Szövetkezet villanyszerelő szakcsoportját választottam, akik még -február 17-én elküldték jóváhagyásra működési szabályzatukat a Nyíregyházi Városi Tanácshoz. Nemcsak egy pecsét — Sürgettek már bennünket, de amíg mindent megvizsgálunk, hogy törvényes-e, az némi időt igénybe vesz — mondja a tanács műszaki osztályának megbízott vezetője. Egyébként ez az ügy már rendeződött, ami nem csupán egy pecsételés volt... Szándékunk, hogy — immár kellő ismeretek birtokában — meggyorsítjuk az ügyintézést. De mit szólnak ehhez a várakozni kényszerülő vállalkozóik? — Gondolhatja — mondja Juhász Miklós, a Nyíregyházi Építőipari Szövetkezet elnöke. Az én nyakamra járnak, hogy miért nem intéztem el eddig az engedélyt. — Hány szakcsoport alakult eddig a szövetkezetben? — Hivatalosan még csak egy, a villanyszerelőké, de már további négy összeverbuválódott. Megszerveztük már a festők, s a víz- és fűtésszerelők, az épülettakarítók és hőszigetelők szakcsoportját, mindegyiket öt-öt fővel. — A szakcsoport tagjai, amit eddig lopva, titokban csináltak, most már engedélyük lesz rá. Nem kell rettegni az ellenőröktől, a feljelentésektől, a bírságoktól: azaz tisztes munkáért, tisztes jövedelemhez juthatnak, s ami igen fontos, törvényes úton. A szövetkezet is megtesz mindent azért, hogy sikeres legyen a vállalkozás. A szakcsoportok tagjai például díjmentesen használhatják a szövetkezet kisgépet, de megfelelő térítés ellenében rendelkezésükre állnak a nagyobb gépek, járművek is. Megfelelő térítés ellenében biztosítja a szövetkezet a különböző anyagokat, vállalja a szakcsoport jogi képviseletét, bekapcsolódik az ügyintézésbe, s sürgős munkáknál alvállalkozóként foglalkoztatja a csoport tagjait. Lejártuk a lábunkat Álljunk meg itt egy pillanatra, mert ez az utóbbi megállapodás már közvetlenül bennünket, lakástulajdonosokat is érint. Rengetegen vagyunk, akik kisebb, de szakembert igénylő javítások miatt, lejártuk félig a lábunkat, míg megtaláltuk a keresett személyt. — Ne higgye, hogy nekünk nem okoztak fejfájást ezek a kisebb munkák — állítja Juhász András, a villanyszerelők művezetője, akit a szakcsoport leendő munkáinak ellenőrzésével is megbíztak. — Tavaly is számtalanszor előfordult, hogy nem tudtuk vállalni a megrendelést, s kisiparosokat hajtottunk fel, hogy valaki mégis elvégezze a munkát. Nem beszélve arról, hogy mi ezekre a munkákra, ha el is vállaltuk, általában csak ráfizettünk. Többe került maga a kiszállás, mint az elvégzett munka értéke. Mert eddig ha valahol csak egy fél órás munka volt, s csak egy vödör meszet kellett kivinni, mi akkor is „felvonultunk”, teherautóval. Itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez: mi haszna lesz a szakcsoportok megalakulásából a szövetkezetnek? Újra az elnöké a szó: — Az első hasznot a kollégám már fejtegette. Megszabadulunk egy csomó olyan munkától, ami nekünk nem fizetődik ki, a kisvállalkozóknak viszont megéri. Korábban mi nem kötelezhettük dolgozóinkat, hogy egy zsák cementet a saját kocsiján szállítson • ki a telepre, viszont most, ha saját zsebre dolgozik, megteszi. Vagy itt vannak például a túlórák. Nemrég még egy-egy sürgős £ lmondtam a címnek adott ötletemet néhány ismerősömnek, de mindenki úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna. Megmagyarázták, hogy az édes anyanyelvét mindenki gyerekként tanulja meg, következésképp mindenki tud gyerekül. Mondom megtanulok gyerekül, és az ettől óvó jótanácsok ellenére jtgyelni kezdtem gyerekeink nyelvét. Mérhetetlenül gazdagok vagyunk! És ez a mai nemzedék különösképp csodálatos. Már az óvodában a nyelvi kifejezőkészség oly gazdagságát tanulják meg, amilyenről a mi gyermekkorunkban álmodni sem lehetett. Emlékszem, mi gyerekként szaladtunk, futottunk, rohan- gásztunk. Játszottunk, fo- gócskáztunk, tornásztunk, fára másztunk. Egyszóval mindig tettünk valamit, amihez egy . többes szám harmadik személyű ige tartozott. Kérdeztem a minap, hogy mi történt az óvodában? „Játék foglalkozás volt” — mondotta ötéves kis barátpm. Tovább vallatván kiderült, Stqé aji- ■ - ' :i.9u«hogy volt még torna foglalkozás, azonfelül futás és bukfenc foglalkozás is. Ugye tetszenek már érteni, hogy hol a bukfenc? Az Megtanulok gyerekül a kis koravén ötéves nem ünnepel, hanem ünnepség foglalkozott, mert valamilyen nyomtatványban a „foglalkozás megjelölése” rovatba éppen az ünnepség került. Emlékszem, hogy valamikor szüleim voltak. Édesapám és édesanyám. Bemegyek a minap az iskolába, hogy ott is beszéljek a gyerekekkel. Egy gyerek azonnal észrevett, és rohant a tanítójához jelentvén, hogy egy apuka keresi a tanárnénit. Jött is a néni és kérdezte tőlem, hogy én melyik apuka vagyok, a Kiss vagy a Nagy apuka. A tanítónéni formás volt, és valamikor nem is bántam volna, ha kisapám- nak becéz, de az apuka azért v - aááai ti« túlzás, pláne a nagyapuka. Tisztáztuk a félreértést és beszélhettem a gyerekekkel. Közben elfogyott a jegyzet- füzetem és én tőlük kértem egy kockás papirt. Harminc nagyranyílt gyerekszempár csodálkozott rám, hogy mi az ördögöt akar tőlük ez a nem is tanár, nem is apuka bácsi. Mit szaporítsam a szót? Ki- - derült, hogy a mi hajdani kockás irkánk azóta a sokkal előkelőbb négyzetrácsos füzet nevet érdemelte ki. A tanítónő tolmácsolásával végül is megértettük egymást a gyerekekkel, de én nem tanultam meg gyerekül. Ez a nyelv ugyanis nem létezik. Sajnos nem, a gyerekeink ugyanis hamarabb tanulnak meg felnőttül, mint ahogy szépen beszélni megtanítanánk őket. Persze nem mondtam még el, hogy milyen nyelven értettük meg egymást. Egyszerűen folyamatba tettem a beszélés lefolytatásának felnőtt volumenű kivitelezését, így, sajnos, megértett minden gyerek ... Bartha Gábor munka miatt gyakran kellett túlórázni, ■ ami nagy bérfeszültséget okozott, ráadásul nem is mindig vállalták az emberek. Most ez is csökkenni fog. Téved azonban az, aki azt hiszi, hogy az új formákkal csak a szövetkezet és a szakcsoport jár jól. Azok is, akik eddig hiába, vagy hosszas heteket vártak a szerelőre, a kőművesre, a festőre. Kik lehetnek tagok? — Kik lettek a szakcsoport tagjai? — Akik nem vetik meg a munkát, akik a szövetkezetben is megálltak a helyüket. Szabó László egyike a vállalkozóknak, „civilben” az egyik villanyszerelő brigád vezetője, másodállásban pedig a szakcsoport elnökhelyettese. Természetesen társadalmi munkában, hiszen ezért egy árva fillér sem üti a markát. — Mikor kezdték szervezni a csoportot? — kérdem. — Még a múlt év végén. Összegyűjtöttünk 30 ezer forint induló tőkét. Hétfőn, április 26-án megkapták a jóváhagyott működési engedélyt a villanyszerelő szakcsoport tagjai. Ennek ellenére gyorsítani kellene az ügyintézést azáltal is, hogy a benyújtott kérelmek alaposak, hibátlanok, a törvényi előírásoknak megfelelőek legyenek. Mert sajnos, ■nagyon sokszor az gátolja a jóváhagyást, hogy a kérelmek pontatlanok, vagy olyan tevékenységet jelölnek meg, amihez felsőbb szerv külön engedélye szükséges'stb. Tehát: működjék jobban együtt a kérelmező és a jóváhagyó ! Balogh Géza Ládaiizem Kemecsén A napokban ünnepelte fennállásának 30. évét a Göngyölegellátó Vállalat kemecsei gyáregysége. Az eltelt idő alatt a fehérgyarmati és a csengeri teleppel együtt meghatározóvá vált a megye göngyölegellátásában. Jellemző adat, hogy az idén 2 millió „Szabolcs” almásládát készítenek a mezőgazdasági üzemek számára. Képünkön: olasz gyártmányú automata lapratűző gép állítja össze az almásládák elemeit. (G. B. felv.) SOI ’ Lengyel fiatalok tanulmányútja megyénkben Korszerű mezőgazdaságot teremteni Adam Stach, Jadwiga Woroniecka, Ryszard Zieba Lengyel fiatalok 30 fős csoportja tanulmányozta öt napig megyénk mező- gazdaságát. Űtjnkat a Lengyel Falusi Fiatalok Szövetsége szervezte, magyarországi programjukat pedig a KISZ segítette. Jártak állami és termelőszövetkezeti, valamint háztáji gazdaságokban, ismerkedtek a magyar fiatalok élet- és munkakörülményeivel. A lengyel vendégek sza- boles-szatmári programja tegnap délután zárult; elutazások előtt munkatársunk a megyénkben szerzett tapasztalatokról kérdeztea csoport három tagját. Ryszard Zieba, a csoport vezetője Varsóból érkezett: — Lengyelországban ma az egyik legfontosabb feladat a gazdasági reform kiteljesítése és jó megvalósítása, amelyhez az is szükséges, hogy a másutt már bevált tapasztalatokat mi is hasznosítsuk — mondta a csoportvezető. — Nagyon sokat hallottunk Magyarország gazdasági építőmunkájáról, s a Lengyel Falusi Fiatalok Szövetsége azért szervezte meg ezt az utat, hogy személyes benyomásokat szerezzünk, főképpen arról, ami szakmánkhoz tartozik, tehát a mezőgazdaságról és az ifjúsági szövetség munkájáról. Adam Stach Olkuszban termelőszövetkezeti elnök, szakszemmel nézte a Wa|yáí‘vtsz- ek munkáját: — Én két konkrét dolog iránt érdeklődtem, az emberek munkája, életkörülménye és a gépesítés érdekelt elsősorban — foglalta össze céljait a fiatal tsz-elnök. — A technikai berendezések nagyon széles skáláját alkalmazza a magyar mezőgazdaság, sok mindent automatizáltak, komoly törekvéseket láttam a fizikai munka megkönnyítésére. Ez nagyon fontos tapasztalat, jó látni a korszerű magyar közös gazdaságokat. Mi szintén azon vagyunk, hogy korszerű mezőgazdaságot teremtsünk. Látványra is szépek a gondozott gyümölcsöskertek, a gabonatáblák. Ezekből és a beszélgetésekből számomra világosan kitűnt: az emberek és az állam egyaránt nagy gondot fordít a mezőgazdaság fejlesztésére, a minőségre. Jadwiga Woroniecka Sucha Wies-i mezőgazdasági főiskolai hallgató: — Én most tanulom a jövő mezőgazdaságát, s hallomásból sok mindent tudtam a magyar gazdálkodásról, de csak most láthattam először a valóságban — kapcsolódik a beszélgetésbe a leendő mezőgazdász. — Nagyon mély benyomást tettek rám a technológiai rendszerek, s az, hogy anyagot, terményt nem engednek veszendőbe menni. A mellégüzemágak szerepe első hallásra és látásra is nagyon sok előnyt kínál a termelőszövetkezeteknek. A szakmai meglátások mellett, mint nő, azt is észrevettem, hogy számos faluban sokat adnak az esztétikumra; a gondozott kiskertek, a rengeteg virág vonzóvá teszi a községeket — Volt alkalmunk arról is beszélgetni — folytatja Adam Stach —, hogy a magyar tsz- ek sem egyből lettek olyanok, mint amit mi most láttunk. Nálunk mások a beruházási lehetőségek, másképpen szervezzük az adminisztrációt is, de az itteni tapasztalatok számos új, nálunk is megvalósítható gondolatokat sugalltak. Kellemes találkozások voltak két háztáji gazdaságban is, mert a közös és a háztáji viszonya a külső szemlélő számára először bonyolultnak látszott, pedig nekünk odahaza sok ilyen kérdésre is feleletet kell majd adnunk. Ryszard Zieba, mint ifjúsági vezető, a KISZ munkájáról is tájékozódott. — Különösen azért érdekeltek az itteni tapasztalatok, mert nálunk még nem alakultak ki az új helyzetben a különböző ifjúsági szövetségek lehetőségei, munkamódszerei — fogalmaz a feladatokról. — A KISZ a meglátogatott gazdaságokban jól szervezi a fiatalok munkáját és ami különösen tetszett, a gazdasági feladatok megvalósításában is sokszor vállalkozik plusztennivalókra. Mi sok társadalmi munkással dolgozunk és mi is szeretnénk hozzájárulni a gazdasá-gr'TétóöírtttK Megvalósításához/ Itteni tapasztalataink ebben segítenek, ezt megköszönjük vendéglátóinknak^ és különösen a KISZ-eseknek. Hazatértünk után a légiontól sabb feladatunk az lesz, hogy az itt látottakat minél szélesebb körben továbbadjuk. 1 Marik Sándor Napirenden: Az üdülő körzetek A pihenőhelyeken, üdülőkörzetekben a jő közérzethez arra is szükség van, hogy például jól karbantartott, rendezett boltok, vendéglátóhelyek álljanak a látogatók rendelkezésére. Vonatkozik ez a Sóstóra is. Itt a közelmúltban tartott ellenőrzést a Felső-Tisza-vidéki Idegenforgalmi Bizottság és a Hazafias Népfront mellett működő Megyei Kömyezetesztétikai Bizottság. Ellenőrizték a kereskedelmi egységek, közművelődési intézmények állapotát és a környezet tisztaságát. Tapasztalataikat április 27-én, kedden együttes ülésen vitatták meg Nyíregyházán. A tanácskozáson sok jó ötlet, Javaslat hangzott el, melyeket továbbítanak az Illetékes Intézményekhez, vállalatokhoz.
