Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
Felszabadulási emlékmű Nagykállóban (A Nagykálló környéki felszabadító harcokról N. Szavin szovjet tiszt a résztvevő hitelességével emlékezik lapunk 10. oldalán.) XXXIX. évfolyam, 79. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1982. április 3., szombat ÚJ* ___r_____J then április 4.. hazánk felszabadulasanak Egységben dolgozunk szocialista céljainkért Ünnepség Nyíregyházán hazánk felszabadulása 37. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából a megyei és a városi pártbizottság ünnepi nagygyűlést rendezett pénteken az új nyíregyházi művelődési házban. Az ünnepségen részt vettek a megye, a város, a járás vezetői, köztük Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára, Tisza László, a megyei tanács elnöke, Nyíregyháza üzemeinek, szövetkezeteinek, intézményeinek kiváló dolgozói, szocialista- brigád-tagjai és az ifjúság képviselői. Jelen voltak az ünnepségen a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői is. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Illyés Gyula: Az új nemzet- gyűléshez című költeményét Lakatos István színművész mondta el. Bánóczi Gyula, a megyei pártbizottság titkára lépett ezt követően mikrofonhoz. Ünnepi beszédének bevezető részében visszatekintett a 37 esztendővel ezelőtti történelmi eseményekre, s hangsúlyozta: felszabadulásunk felér egy új, második honfoglalással, április 4.-e méltán vált legnagyobb nemzeti ünnepünkké. Megyénk fejlődéséről beszélt ezt követően a szónok, s többek között kiemelte: — Szabolcs-Szatmárban különösen szembetűnőek azok az eredmények, amelyelj^ a felszabadulás után születtek. Nincs a megyének olyan tája, ahol ne érzékelhetnénk kézzelfoghatóan a szocializmus alkotó erejét. Szűkebb hazánk történelmének mai, nagyszerű korszakát éli. A munkások és dolgozók keze nyomán, szakértelmük és fáradtságuk révén számos területen fokozatosan csökkennek azok a különbségek, amelyek az ország legszegényebb részeként minősítették korábban Szabolcs-Szatmárt. Büszkén mondhatjuk, hogy megyénk gazdaságában ma meghatározó az ipar részaránya. A felszabadulás előtt itt alig ezer munkás dolgozott, ma számuk eléri a 130 ezret. Korszerű gyárakban, üzemekben egyre több olyan terméket állítunk elő, amelyeket szívesen vásárolnak belföldön, amelyek eljutnak mind az öt világrészbe. A szabolcsi ipar fejlődését, termékednek minőségét jól bizonyítják a világban az Alkaloida, a Taurus Gumigyár, a MOM mátészalkai gyára, a HAFE termékei, vagy a megyében gyártott könnyűipari termékek egész sora. Nem is Bánóczi Gyula ünnepi beszédét mondja. olyan régen még ebben a megyében legfeljebb szövőszékeken dolgoztak az asszonyok. Ma Szabolcs-Szatmár textilüzemeiben 20 ezer asz- szony és lány készíti a világpiacra a kelendő termékeket. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar óriási utat tett meg a felszabadulás óta. Napjainkban a változatos és többségében kedvezőtlen termőhelyi adottságú tájain olyan közös gazdaságok dolgoznak, amelyek terméshozamaikat a hatvanas évek kezdetétől szinte megháromszorozták. A tudomány eredményei alkalmazásának eredményeként az itt gazdálkodó 126 termelőszövetkezet és nyolc állami gazdaság évenként csaknem 60 ezer vagon almát termel — jelentős részét exportra. Hasonlóan országos jelentőségű az itt termelt dohány és burgonya, de mind több kenyeret, húst, tejet és zöldséget tesz megyénk a népgazdaság asztalára. A korszerű mezőgazdaságról, a többségében határidőre, a tervezett költségekkel dolgozó építőiparról, az előző ötéves tervben termelési értékét megkétszerező iparról szólt ezután megyénk pártbizottság titkára, majd így folytatta: — Különösen az elmúlt tíz év során fejlődött gyors ütemben a megye településhálózata. Hat városunk nemcsak a helyben lakóknak, hanem a környező települések lakóinak is a korábbiaknál magasabb szintű körülményeket, szociális, kulturális ellátást nyújt. Megyénk túlteljesítette az új Lakások építésére kitűzött terveket, tovább gyarapodtak iskolai tantermeink, kórházi ágyaink, és az óvodai ellátás ma már megközelíti az országos (Folytatás a 4. oldaton) Kitüntetési ünnepségek a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket adományozott. Az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend ezüst fokozatával 692, bronz fokozatával 1027 személyt tüntetett ki, a fegyveres testületek 33 tagjának pedig Kiváló Szolgálatért érdemrendet adományozott. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken délben az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP KB titkára, Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor mondott beszédében méltatta hazánk felszabadulásának történelmi jelentőségét. — Április 4-ét népünk legnagyobb nemzeti ünnepének tekinti. Ez a nap testesíti meg a beteljesedett szabadságvágyat, ez a nap jelképezi az igazi jelemelkedés útjának kezdetét. Ez az ünnep nem múlik el anélkül, hogy fejet ne hajtanánk azoknak a szovjet hősöknek az emléke előtt, akik a legdrágábbal, életükkel fizettek Magyarország felszabadulásáért. Szocialista építőmunkánkat azóta is szakadatlanul kíséri a Szovjetunió önzetlen segítőkészsége, országaink, népeink testvéri barátsága a legértékesebb záloga hazánk boldogulásának. A továbbiakban — feladatainkról szólva — rámutatott: — Jelen korszakunk legfontosabb feladata, hogy a kedvezőtlen, sok tekintetben súlyosbodó feltételek között is óvjuk, őrizzük dolgos munkával elért eredményeinket, erősítsük szocialista rendünket. Egyetlen percre sem mondhatunk le a további haladásról, ezért most ennek az előrelépésnek a megalapo(Folytatás a 4. oldalon) Az ünnepi nagygyűlés elnöksége — Koncz Károly elnöki megnyitóját mondja.
