Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

1982. április 22. Kelet-Magy árország Kukorica N yakunkon Szent György napja, a néphit sze­rint a kukorica veté­sének kezdete. Egyes helye­ken nem a naptárhoz, a kökény virágzásához igazí­tották a vetést, de most még ez a fanyar gyümölcs sem bontja szirmait. A me­zőgazdasági nagyüzemek időben felkészültek a tavasz talán legfontosabb munká­jára. Elvégezték a talajelő­készítést, sőt van olyan gazdaság is, amely próba­képpen az előző napokban elindította a vetőgépeit is. A néhány hektár vetésé­nek tapasztalata azt bizo­nyítja, hogy nem melege­dett még fel kellően a talaj. Várhatóan csak a hét vé­gén indulhat a nagy mun­ka. Akkor azonban már tel­jes intenzitással végezhetik a vetést, mert nem számít szakmai „bakinak”, mégha kedvezőtlen is az időjárás. György nap után már vál­lalni kell a gazdasági veze­tőknek a kockázatot. Mert ha esetleg rossz az idő, pár nap múlva, jóra fordulhat, s megnyerik a csatát. Ellen­kező esetben — ha nem kezdik a vetést, várják a napsütést — k-icsúsznak az időből, aminek a későbbi­ekben látják kárát. Az 1982-es esztendőt amolyan bizonyítási évnek is tekinthetjük. Ugyanis ta­valy rekordtermést értek el kukoricából a megyei gaz­daságok: hektáronként négy és fél tonnát takarítottak be. Most megmutathatják, nem volt véletlen 1981 ter­mése, az országnak ebben a csücskében is lehet jól termelni, ami részben a költségek csökkentését is jelenti. Az idén hetvenhatezer, a silóval együtt kilencvenöt­ezer hektáron kerül kukori­ca vetőmag a földbe. Ez ke­vesebb a tavalyinál, ám az ősszel a gazdaságok zömé­ben a szokottól több búzát vetettek a gabonaprogram keretében. így a kevesebb kukoricát pótolja a takar­mánygabona, s az közis­mert, hogy Szabolcs-Szat- már megye minden eszten­dőben behozatalra szorul kukoricából. A vetés nagy figyelmet igényel, a termés szempontjából nem közömbös a csapadék mennyisége és a napsütés, ősszel pedig a betakarítás szervezettségétől, gyorsasá­gától is sok függ. Mindezek a tényezők tavaly szeren­csésen egybeestek. Remél­hetőleg most sem fognak egymás mögött kullogni, s akkor az idei. fisa^is kelle­mes meglepetéseket tarto­gat kjakt^icafronton. Aho­gyan mondani szokták, az lUtolsó parancsra várnak az emberek, a vetőgépek. A parancs kiadásának pedig itt az ideje. Sípos Béla Talpára állt a víztorony Kemecsén Nagy esemény színhelye volt április 19-én délután az állomás tér Kemecsén: talpá­ra állították a földön készre szerelt, hatalmas, alufehérbe öltöztetett új víztornyot. Az új típusú, gombafejes hid- roglóbus felállításának ér­dekfeszítő munkáját sokan nézték végig kíváncsian. A 700 köbméter víz tárolására is alkalmas víztorony része annak a 46 millió forint érté­kű beruházásnak, amelyből elkészül a község jó ivóvizét biztosító vízműtelep. A talap­zatra helyezett, impozáns külsejű víztorony még nem üzemképes, a szerelési mun­kákat folytatják. Az üzemi próba utáni ünnepélyes át­adást augusztus 20-ra ter­vezték. Jó eredménnyel zárták az első negyedévet a HÖDIKÖT fehérgyarmati gyáregységé­nek dolgozói: exportra és bel­földi megrendelésre 383 ezer darab kötött pulóvert és kar­digánt készítettek el. Az öt­napos munkahét bevezetése és a jelentős létszámcsökke­nés ellenére az 1982-es évre 1 millió 400 ezer forint terme­lési értéket terveztek, mely 100 ezer forinttal több, mint az előző évi. Február elejétől új termékként kézzel hím­zett pulóverek gyártását kezdték meg. Az első 1200 da­rab már elkészült szovjet ex­portra. Képünkön: Üjhelyi Gyuláné és Simon Lászlóné elemeiből állítja össze a puló­vereket. HÁROM PORTRÉVÁZLAT Mi ad rangot? helytállni PÁRTTAGSÁGUNKNAK HÁROMNEGYED RÉ­SZE AZ UTÓBBI NEGYEDSZÁZADBAN KERÜLT A PÁRTBA. Vas és vers Tíz órakor találkozunk. Hajszál pontosan érkezik. Munkatársai így jellemezték: igényes, precíz, s az új mun­kákat szereti. Éppen bíbelő­dik. Mászószertartót bütyköl. Tornaterembe készíti. Hályas Gyula magas, vállas, fekete hullámos hajú, mindig mo­solygós, fekete szemű fiatal lakatos. Árvaként cseperedett fel a Berkeszi Gyermekott­honban. A mélységekből küz­dötte fel magát saját ember­ségből a kiválók közé. Tóm­ba András, a brigádvezetöje korán felfedezte. Csak bo­nyolult feladatokat bíz rá az utóbbi időben. Huszonnyolc esztendős. Itt fejlődött munkássá a SZÁÉV lakatosműhelyében. A vas és a költészet szerelmese. Nél­küle aligha rendeztek az utóbbi évtizedben ünnepséget a vállalatnál. Sudár alakja sokszor tűnt fel a színpad függönye előtt. „Radnóti van a szívemhez legközelebb. Ked­velem Nagy László költemé­nyeit is, de mint munkásban, mégis József Attila él ben­nem mélyen. Öt még nem szavaltam. Ügy érzem, fel kell nőnöm hozzá” — vallja. A KISZ KB által hirdetett or­szágos szavalóversenyek ál­landó résztvevője, s még min­dig díjakkal tért eddig haza. Kiemelkedő kulturális mun­kájáért 1980-ban a Szocialis­ta Kultúráért jelvénnyel tün­tették ki. Egy évvel ezelőtt szavaztak neki bizalmat a pártban. Er­ről így vall: „Gyerekkorom­tól készültem erre a pillanat­ra. Ügy igyekeztem végezni mindig a gazdasági és politi­kai munkám, hogy örömöm legyen benne és másoknak is. Ügy érzem örömmel fogadtak a pártban is. Nekem nem volt családi hátterem. A gyermek- otthonból indultam, ott nevel­tek elkötelezettségre. Igyek­szem ebben a szellemben él­ni ma is. „Mélyvízben" Erzsikét gyereklány kora óta ismerem. Hat esztendővel ez­előtt került a Nyíregyházi Konzervgyárba. Űj, jó képes­ségű fiatal szakembereket ke­restek. Rájuk várlf a bébiételt gyártó üzem életrehívása. Vizsgára készült a gyár, s vizsgáztak ők is. Így került Erzsiké, a laborasszisztens azonnal mélyvízbe. Ki tudná néhány sorba be­lesűríteni a hosszú, fáradsá­gos, precízséget és nagy tisz­taságot igénylő kísérletsoro­zatokat, a kitartó munkát? Erzsiké vizsgát tett társaival együtt: emberségből, példa- mutatásból. A munka, a kudarcok és sikerek példásan összetartó kollektívát kovácsoltak. Er­zsiké szerénységével, munká­jával belopta magát társai szívébe. Barátra, segítőre ta­lált Búr Jóska bácsiban, a ki­váló művezetőben. Tanította. Batta Istvánná a fiatal kom­munista asszony istápolta. Hozzá bizalommal fordul most is. S egyszerre úgy érez­te, nyakig van a mozgalmi munkában. Kedvére van. KISZ-titkárnak választották. Most meós. Olyan természetes, s magá­tól értetődő volt jelentkezése a pártba. Battáné így jelle­mezte: „Ügy vált mind nyi­tottabbá, ahogy a közösség­ben feloldódott. Értékes, sze­rény ember.” Orosz Györgyné (Erzsiké) elnyerte a szakma ifjú mes­tere kitüntetést is. S az új gyümölcsital, amelyet ők kí­sérleteztek ki, országos siker­re számíthat. Az Alkotó ifjú­sági pályázaton elfogadták. Üzemi gyártását a napokban kezdték meg. Remélhető, ha­marosan az üzletek polcaira kerül a különböző aromákkal ízesített rostos almaié, amely Orosz Györgynének és két társának: Tóth Józsefnének és Dudás Jánosnénak a talál­mánya? Ferkó József betonkeverés­sel keresi kenyerét. Napkel­tétől napnyugtáig úton van. Menet közben betont kever a hatalmas mixerrel. Figyel a vezetésre és arra -is, hogy ne legyen túl sűrű, vagy túl híg a beton. Csak éppen olyan, amilyennek lennie kell a kö­téshez, mire a tetthelyre ér, ahol várják a munkások. Ő a mixer speciális gépkocsive­zetője! Reggel korán kezd, az este tisztára mosott kocsival, s míg „él” benne a beton, ad­dig hajt. Neki ez csenget munkaidő végét. Országutak vándora, s a távolságoktól függ, hányszor fordul a KE- MÉV betonüzeme és az épít­kezések között. Egyetlen rossz szó nem ér­te még munkáját. Helytállt előképzésként, s immár nyolc éve munkásörként. Tíz éve van a vállalatnál. Hat eszten­dei kemény bizonyítás után szavaztak bizalmat a pártban Ferkó József munkásőrnek. Ferkó József fiatal család­apa. Még a honvédségnél je­lentkezett a pártba, egy hó­nappal a leszerelése előtt. Ott KISZ-titkárként dolgozott. El­ső osztályú gépkocsivezető­ként, kiváló és élenjáró ka­tonaként érkezett haza. Sza­kaszvezetői rangban. Példás közkatona a munkában, raj- parancsnok a munkásőrség­ben. Nem a hangja adja rangját, hanem mindenkori helytállása. Farkas Kálmán Építések, felújítások Nyárra új híd a Szamoson A kemény tél megviselte az utakat. A helyreállító brigádok most is dolgoz­nak, miközben a jó idő le­hetővé tette, hogy a tervbe vett építkezéseket is el­kezdjék. A megye 2052 ki­lométeres állami úthálóza­tának fejlesztéséről, fenn­tartásáról kérdeztük Papp Andrást, a KPM Nyíregy­házi Közúti Igazgatóságá­nak vezetőjét. — Mg három hete ke­rültem az igazgatóság élé­re, így még csak ismerke­dem a megye útjaival, a feladatokkal. Elődöm, Papp Gábor nyugdíjba vonult, én pedig a miskolci igaz­gatóság főmérnöke voltam korábban, így a szakmai ismeretek alapján tudok képet formálni a>-szabolcsi úthelyzetröl. Tudom, hogy bőven akad tennivalónk, hiszen az utak egy részé­nek szélessége nem felel meg a mai forgalmi igé­nyeknek, s még nagyobb az a hányad, amely nem alkalmas a nagy teherbí­rású teherautók közleke­désének. — Milyen kárt okozott a mostani tél? — A felfagyások, a ki- gödrösödés és a kátyúk számának megszaporodá­sa egyértelműen a kemény és sokszor szeszélyes tél rovására írhatók. Az utak állapotát ugyanis főleg a gyakori hőmérséklet-in­gadozások viselik meg leg­jobban. Jelenleg mifitegy 60—70 kilométeres szaka­szon sebességkorlátozást léptettünk életbe, hogy a javításig ne romoljon to­vább az út. Eddig mintegy 6400 tonna aszfaltot hasz­náltak fel javítóbrigádja­ink a kátyúzásra, s mint­egy 20 ezer négyzetméte­res felületen folyt helyre- állítás. — Ennyi aszfalt felhasz­nálásával néhány kilomé­ter új utat lehetett volna építeni. Milyenek az anya­gi lehetőségei az igazgató­ságnak? — A fagykárok helyre- állítása elsődleges felada tunk. Igaz, hogy az átla gostól nagyobb romlás jc val több pénzt, anyagot i energiát emészt fel, mint amennyit terveztünk. A szükséges anyagiakat a rendelkezésre álló össze­gek átcsoportosításával, egyes munkák átütemezé­sével tudjuk előteremteni — A szatmári térségbe» az új utak építését is f gyelemmel kísérik. Mik _ készül el a tunyogmatolcsi Szamos-híd? — Örömmel mondha­tom, hogy a kivitelező- Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat tájékoztatása sze­rint augusztus 20-tól már­megindulhat a hídon és a hozzá csatlakozó új úton a forgalom. A teljes épí­tés mintegy 224 millió fo­rintba kerül, s az idén mintegy 46 millió forint értékű munkát végeznek el az építők. A kivitelezés végig ütemesen folyt, in­kább a rendelkezésre álló pénz ütemezése gátolta a gyorsabb befejezést. — A másik nagy munka a 4-es főút nyíregyházi át­kelési szakaszának építése. Itt mi a helyzet? — Ez, a város forgalmát „jelentősén befolyásoló épít- ­kezés szintén befejezés előtt áll. Éppen a belváros forgalmát javítandó, már az év végére ideiglenes jelleggel megindulhat a forgalom az új úton,« a Bujtoson keresztül. A 250 millió forintos munkából jövőre már csak kisebb, kiegészítő munkák marad­nak, mint a padkák kial? kítása, a forgalmi jeli lámpák telepítése, illetve üzembehelyezése. Az úttal a megyeszékhely rendezé­si tervének egyik közleke­dési elképzelése is meg­valósul. elkészül a körút keleti szakasza — fejezte be Papp András. Lányi Bolond neinaue.a» j.,_ n a bü .át' ődcfig .2íiB2jjJöjf|£ Ö rülni sokféleképpen le­het. Más a felnőtt örö­me és megint más a gyereké. Télen költöztek az új lakásba, fel egyenest a negyedikre. A szülők boldog­sága leírhatatlan volt. A ko­pottas és nyűgös albérlet után mennyországnak tűnt a kétszobányi fény, a csapokból folyú meleg víz, a központi fűtés. A gyerekek is örültek a maguk módján. Ünnep volt az első fürdés, ragyogó játék a gyerekszoba, és jó volt az is, hogy körbe lehetett nyar­galni a lakásban, még bú­jócskára is volt hely. Ám nincs olyan játék, amit meg ne lehetne unni, ha határt szab neki a négy fal. Kétféle bánat rontott az örömön. Az albérlethez udvar is tartozott. Udvar, ismerős gyerekekkel, fákkal, bokrok­kal, kerttel. Itt is volt park a ház előtt, de csupa nagyobb gyerek lakott a házban, akik nem szívesen látták a két új gyereket. Azok kicsik voltak még a lépcsőház, felnőttek elől dugott játékaihoz. A másik bánatot az erkély okozta. Hosszú időn át lakat­lan volt a lakás, és amikor a volt lakó költözése után rend- behozták, a festők úgy be­mázolták az erkélyajtót, hogy azt lehetetlen volt kinyitni. A GERLE Eltelt két hét és a két gye­rek már visszavágyott az al­bérleti szobába. Ha magukra maradtak, arról beszélgettek, hogy milyen puskákat lehe­tett csinálni a szerte heverő fadarabokból. Ráadásul tava- szodott. Szépen kezdődött a március, a kétnapos esőt lan­gyos meleg követte. A türel­metlen tavaszi szelek felitat­ták a víztócsákat, és olyan ru­ganyos lett a föld, hogy öröm volt rajta a lépés. Menjünk haza — mondták a gyerekek. A felnőttek bosz- szankodtak is, nevettek is mi­atta, de mert a gyerekek egy­re sápadtabbak lettek, hosz- szú sétákat tettek a város­ban. Hiába, csupa kő volt a város, a park szabályos útjai meg mindenre alkalmasak voltak, csak játékra nem. — Berendezzük nekik az erkélyt — mondta akkor az apjuk, aki addig nem igyeke­zett az ajtó nyitásával, mert rémítette a négy emeletnyi mélység. Vett hát drótot, há­lót tervezett belőle a gyere­kek kíváncsisága ellen. Az erkélyajtó felfeszítését vasárnapra tervezték. A két fiú addigra gondolatban már ezerszer berendezte azt űrha­jónak, várnak és ki tudja minek még. Ott tolongtak az ajtóval bajlódó apjuk mögött, és mi­kor az felnyílt, ők voltak az elsők az új birodalomban. — Nézd apa, mi ez? Az erkély sarkában szemét­kupac sötétlett. Pereme ma­gas volt, közepe mélyebb. — Szemét — mondta az anyjuk — biztosan az építők hagyták itt Ne nyúljatok hozzá, majd lesöpröm... — Nem szemét — a férfi leguggolt, úgy nézte közelről a gallyakból összehordott ki­csi halmot — ez fészek fi­úk ... — Fészek? — Vadgalambfészek. Tud­játok, itt régen nem lakott senki, ember nem járt az er­kélyen, a vadgalamb meg be­költözött. Az olyan ügyetlen, hogy fára nem tud fészkel­ni. Költenie meg kell valahol. Ideköltözött hozzánk ... — Kidobom, hozzátok a seprűt meg a lapátot. — Ne. Anya. Ó ne ... — Hadd legyen ez a mi ga­lambunk ... , — Nem lehet fiúk. Ha mi itt járkálunk, akkor a ga­lamb félni fog és elköltözik ... — De ez a mi galambunk Utánunk jött a kertből Megtudta, hogy itt lakunk. öt perce se voltak még kint, de a gyerekek arca úgy kipirult, mintha egész nap a szabadban játszottak volna. — De akkor le kell monda­notok az erkélyről, mert a gerle itt akar költeni. — Nem baj. Ó, anya nem baj, csak engedd meg. írjam tovább? A fészek maradt. És a gerle pontosan olyan volt, mint a hajdani kert gerléi. Azóta már egy madáretető is van az erké­lyen, és a gyerekek csodála­tos mesét tudnak mondani attól, hogyan tudta meg a cinke is az új címűket. K ülönben, a történet kü- ■ lönös kedvessége ez, a gerlepár elfogadta a társbérletet. A dróttal levá­lasztották nekik az erkély vé­gét, és nem repülnek él ak­kor sem, ha a két gyerek ját­szik odakint. Mintha éreznék, hogy ők vannak igazán ott­hon, hiszen általuk és velük lett igazán otthon az a ne­gyedik emeleti kétszobás la­kás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents