Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-21 / 92. szám

1982. április 21. Kelet-Magyarország 3 Fény a tantermekben K evesen gondolnánk, amíg iskolák, tan­termek sokaságát építjük megyénkben is — persze még mindig nem eleget — közben megfeled­kezünk a fényről. A tan­termek világítása országo­san is gond, nem külön­ben megyénkben. Koráb­ban a népi ellenőrök is vizsgálták, legutóbb pe­dig a Hazafias Népfront város- és községpolitikai társadalmi bizottságának szorgalmas aktivistái is megerősítették, a tarter­mek többségében kevés a fény. A VOR nyíregyházi gyárának egyik legügyesebb dolgozója a szabászból lett varrónő, Len­csés Katalin. A Yamoto japán géppel az exportra készülő nadrágszárak széleit varrja el. (Elek Emil felv.) ai i 'Mcu'rn tem .»ulo .03S i-.axu : ..•'S*. RENDÉSZEK — MUNKÁBAN Ha kigyullad a lámpa A jelzőcsengő kiszámít­hatatlan ritmusban jelez zöldet és pirosat a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységé­nek portáján. Aki keze alatt a piros lámpa gyul­lad fel, az kötelességtudó- an félrehúzódik a sorból. Nincs baj — feltéve, hogy nem lapul egy-két elemeit tárgy a dolgozó táskájá­ban. — Hazugságvizsgálónak hív­juk — mutat a csengőre Sza- niszló Lászlóné, aki nyugdí­jasként dolgozik a VOR-ban. Motozó. Vagyis ő ellenőrzi, hogy nem lapul-e lopott hol­mi valamelyik táskában vagy ruha alatt. — Műszakváltáskor min­denki kérés nélkül mutatja a szatyrát. A jelzőcsengőt he­tenként 2—3 alkalommal kapcsoljuk be. Ezenkívül mo­tozás csak akkor van, ha szólnak, hogy valaki gyanú­san sündörgött a késztermé­kek körül. Besurrant a terembe Utoljára vagy tíz éve for­dult elő, hogy egy asszony magára húzott egy export­nadrágot, úgy próbálta ki­csempészni a gyárból. Töb­ben is észrevették, hogy az illető besurrant a befejező te­rembe. Szóltak a rendészek- nek. így az enyves kezű ho­rogra akadt a portán. Fe­gyelmi bizottság elé állítot­ták. Ma már olyan a termék út­Egyszerűbb megelőzni, mint gyógyítani ' ''■* <.»1 jUKssóv Jövőre komplex szűrés A ráktól a magas vérnyomásig A szakemberek vizsgá­latai szerint a tantermek tíz százaléka felel meg az előírt tényértékeknek, a többiben a meavilásíitás nem éri el azt a lux-érté­ket, amely a megfelelő di­ák és tanári munkához az órákon nélkülözhetetlen. S mivel a szabolcsi isko­lák többsége kétműszákos, délután is tanítanak a gyér vűlágítású tantermekben, nagyon is helyén valónak tartjuk az S. O. S. jelzés­nek is beillő népfront-kez­deményezést, melynek cél­ja tanácsi, társadalmi és egyéni összefogással vál­toztassunk a tűrhetetlen helyzeten. A népfront város- és községpolitikai társadalmi bizottsága felhívást jutta­tott el minden községi ta­nácshoz, melyben feltár­ják a gondokat, kérik a helyi szerveket, költségve­tésük kidolgozásánál, a társadalmi összefogás szer­vezésénél tekintsék egyik fontos tennivalónak a tan­termek normális megvilá­gítását. Több helyen már érezhető is a javulás, hoz­záláttak az elavult világí­tás korszerűsítéséhez.- Jó néhány helyen már a kez­deményezést megelőzően felismerték ezt, így Tar- pán is, ahol a tsz 100 ezer forintot költött az iskola világítására. Legyünk azonban tár­gyilagosak, a megye taná­csai, iskolái jelenleg nin­csenek olyan anyagi hely­zetben, hogy megoldják a tantermek világítását. Anyagok, eszközök megvá­sárlásáról van szó — nem­csak szakmunkáról, szere­lésről, erősebb égők be­szerzéséről —, melyek ér­téke megyeileg több mil­lió forintra rúgna. Már­pedig az iskolák éves költségvetése nagyon is véges, olykor a legszüksé­gesebb fenntartási össze­geket is nehezen teremtik elő. Mi hát a megoldás? Törődjünk bele, hogy a gyerekek szemrontó, a ta­nulást és netán az iskolai előmenetelt is zavaró kö­rülmények között töltik idejük nagy részét az isko­lában? F igyelmeztető tények jelzik, mind több a gyengén látó, lá­tási zavarokkal küzdő gyermek. Ez is hátrányos helyzet, amiről keveset be­szélünk. De a jó szemű, látású gyermekek is ve­szélybe kerülhetnek a rosszul megvilágított tan­termekben. Dicsérendő a népfront kezdeményezése, haladjon is a maga útján, de úgy gondoljuk, csupán társadalmi erőfeszítések­kel nem oldható meg e gond. Szükségesnek látszik helyi vagy megyei költség- vetési átcsoportosításon is törni a fejünket, hogy be­látható időn belül jusson pénz a szemünk fényé­re... Mert a megfelelő lux-érték — nem luxus. P. G. V_____________y Ezrével küldték ki az idén is a tüdőszűrésre hívó lapo­kat. Ezeken a 20 és 60 közötti nőket rákszűrésre is invitál­ják. Ez nem kötelező, bár nemigen kérdezik meg a je­lentkezőket, hogy akarnak-e rákszűrést vagy sem. Egysze­rűen odairányítják őket. A rák ellenszerét még nem ttalálták meg. Ám ha idejé­ben felismerik, akkor meg­állítható a kóros sejtburján­zás. Tavaly Nyíregyházán — ahol havonta átlag 600-an vettek részt rákszűrésen — a megvizsgált nők negyedét szakrendelésre kellett külde­ni. A rákszűrésen ugyanis csak vizsgálnak, s nem gyó­gyítanak. Március 1-től tovább bő­vült a szűrővizsgálatok köre a gondozóintézetekben. Az emlőszűrés célja az emlőrá­kosok felkutatása. Már a meggy, vagy a szilva nagysá­gú daganat is figyelmet kö­vetel. Ha rosszindulatú, ide­jében kezelni — lehetőleg operálni kell —, míg a sejtburjánzás nem terjed át a test más részeire is. A se­bészek szerint egy-egy ilyen műtét évtizedekkel hosszab­bítja meg a beteg életét. 1983 januárjától az emlőszű­rést a falvakban is beveze­tik. A szűrőállomások fő fel­adata továbbra is a tüdőszű­rés. A TBC már nem népbe­tegség Magyarországon, vi­szont egyre nő a tüdőrákosok száma. Jelenleg 300-at tarta­nak nyilván a megyében. Ez önmagában nem tűnik sok­nak. Ám az emelkedés riasz­tó: tavaly 60 új tüdőrákost találtak. Az okokat hosszan sorolhatnánk: kezdve a do­hányzástól, a káros környeze­ti hatásokig. Jövő év januárjától a me­gyei tüdőgondozó — belgyó­gyászok és körzeti orvosok közreműködésével — komplex szűrés bevezetését tervezi. A falvakban a tüdőszűrésen ott lesz a körzeti orvos is, aki vérnyomást mér, s keresi a gyomorbetegségeket. A teljes vizeletszűrés a vese elválto­zásait hivatott megállapítani. A röntgen pedig nemcsak a légzőszervek betegségeit mu­tatja ki, hanem a szív elvál­tozásait, sőt a magas vérnyo­mást és az érelmeszesedést is. (h) ja a szalagon, hogy jóformán nincs lehetőség a lopásra. Minden darab sorszámozott. Ezért ha egy is hiányzik, azt már menet közben észreve­szik. — Szerencsére nálunk csak elvétve fordul elő, hogy lába kél valaminek — hallottuk lgnácz Miklós rendészetveze­tőtől. — Pedig például az öl­töző kedvez a lopásnak. Saj­nos nincsenek zárható szek­rényeink. így aztán könnyű dolga van annak, aki szemet vet társa divatos kendőjére, pulóverére. Ezt úgy próbál­ják megelőzni az asszonyok, hogy csak a legszükséges» • b holmikat hozzák magukkal munkahelyükre. Csak engedéllyel A VOR kilenc rendésze kö­zül egyszerre ketten vannak szolgálatban. A rendész téte­lesen ellenőrzi a beérkező és a szállításra kerülő árukat. Óránként körüljárja az üzem területét, s ismerkedik a ter­mékekkel. A portás pedig, amellett, hogy kezeli a tele­fonközpontot, meg a hangos­bemondót, nyilvántartja a gyári „idegenforgalmat” is. — Külön könyvbe írom a későn jövőket, egy másikba Ä a vendégek nevét — S', feljegyzéseit Balázs Ferenc er portán. — Évente több száz idegen fordul meg nálunk, ök csak engedéllyel léphetnek a gyárba. Köztudott, hogy a VOR nem túl biztonságos környé­ken, a város szélén áll. En­nek ellenére betörési kísérlet legutóbb négy éve történt. Fényes nappal tucatnyi tizen­éves fiú próbált meg be­mászni a kerítés alatt — de idejében fülön csípték őket. — Nagyon vigyázunk a biz­tonságra — folytatja lgnácz Miklós. — A műszakvezető és a rendészek este végigjárják a gyárat, leragasztják az ajtó­kat. A szolgálati jelentő­könyvbe még az olyan ügyek is bekerülnek, ha valahol nyitva felejtettek egy abla­kot. Mi, rendészek éjszaka is tartunk ügyeletet. „Szégyentábla" üresen A nyíregyházi gyáregység­ben áll egy hirdetőtábla. Ide írták azok nevét, akik így vagy úgy vétettek a belső rend, fegyelem ellen. A ren- dészek úgy mondják, hogy évek óta üresen áll a „szé­gyentábla”. Házi Zsuzsa Növényvédő művezetők SENKI SEM TAGAD­HATJA a növényvédelem fontosságát, mert kémiai beavatkozás nélkül egy egész esztendő munkája egyik napról a másikra tönkremehet. Meg különben is, sokkal gusztusosabb a hibátlan, az „egészségtől” kicsattanó gyümölcs, mint egy férges alma. Habár vannak a földön olyan fej­lett országok, amelyeknek lakói félvén a gyümölcsben, vagy más mezőgazdasági termékben maradó vegyszer mérgezésétől, illetve a szer­vezetben való felhalmozó­dásától, szívesebben vásá­rolják a férges gyümölcsöt, •mondván azt biztosan nem kezelték semmiféle vegy­szerrel. Felfogás kérdése az előbbi eszmefuttatás, de az biztos, hogy a megfelelő dó­zisokban és időben adagolt növényvédő szer nem káros az egészségre. A MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEKBEN nö­vényvédő szakmérnökök irányítják a „gyógyító” munkát. Ám egy ember, aki felsőfokú végzettséggel ren­delkezik, nem képes ellátni a konkrét gyakorlati tevé­kenységet, szükséges a kö­zépfokú segítőtárs. A világon egyedül Ma­gyarországon képeznek szakközépiskolában nö- vényvédősöket. Hét iskola foglalkozik ezzel az ország­ban, köztük a nyíregyházi Szamuely Tibor Mezőgaz­dasági Szakközépiskola. A harmadik esztendeje folyó oktatás hiányt pótol. Mint a bevezetőből is kitűnik, nem mindegy mikor és milyen adagokban permetezik az egyes kultúrákat. Vigyázni kell a szermaradványra, s még számtalan követelmé­nye van a növényvédelem­nek. A szakközépiskolában kiemelten kezelik a kémiát és a biológiát, amely alapja a növényvédelemnek. Emel­lett persze részletesen meg­ismerkednek a diákok a termesztéssel is, ami elen­gedhetetlen egy mezőgaz­dász számára. KIKERÜLVE A GAZDA­SÁGOKBA több feladat el­látására alkalmasak ezek a fiatalok. Természetesen el­sősorban a nagy szakértel­met kívánó növényvédelem a fő munkakörük. Kis ha­sonlattal növényvédő mű­vezetőknek is lehet ne­vezni az itt végző fi­atalokat. Az első évfolyam jövőre végez Nyíregyházán. S hogy milyen az érdeklő­dés a középfokú szakembe­rek iránt a mezőgazdasági nagyüzemekben? Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy amilyen a gazdaság nö­vényvédelmi kulturáltsága. Mert ahol sokat adnak a minőségi termelésre, a nö­vényvédelemre, ott már most érdeklődnek az érett­ségizendő ifjak iránt. A gazdasági vezetők többsége azonban nem is ismeri az iskolának ezt a szakát. Így — legalábbis egyelőre — nincs is igényük a kö­zépfokú növényvédősök iránt. Kár, mert a kemizá- lás a jövőben sem csökken, inkább növekszik. (sípos) Indulás a határba. (GB) ereblye fésüli a M— parkokat, lapát súrolja a téli fű­részportól szürke utakat. Bezárt vasajtón egy­szerre négy szemetes dö­römböl: vinnék a „ku­kákat”. Ablakfalú pa­nelházat háziasszony su- vickol, — morgó férj se­gédkezik —, gyerekek hulladékot gyűjtenek. Takarítunk. Fiatal lakótelep újdon­sült lakói alkalmi bri­gáddá szervezkedve egyengetik a ház körül magasodó sittet. Máshol a termőt öldterítésnél tartanak, a bátrabbak, színes szalagokkal elke­rített virágágyásba már palántát duggatnak. Ta­karítunk. A betonrengeteg sáv- nyi földjét is megkapál­ták, kigereblyézték. Ko­rán ébredt virágok, me­teorológiai jelentésekkel dacolva ujjnyi hajtásaik­kal dicsekednek. Nem sokáig. A fagy megkí­mélte őket, mi nem. A virágágyást ugyanis másnap reggelre ismét elborítja a szemét. A lépcsöházból ezúttal egy másik lakó veszi fel a küzdelmet ellene. A sze­métáradatot elhordva délután újból gereblyézi a földcsíkot. Estig a zöld hajtások vannak „nye­résben”. Reggelre: ismét elmerülnek a szélhajtot­ta mocsoközönben. Dél­után: újabb vállalkozó kedvű fog gereblyét.e^ jj tig tiszta az ágyás.^Keg- gelre? Támad a szemét. Egy hétig figyeltem a küzdelmet. Végered­mény: kiütéssel győz, a szemét. Aligha lehet többé rá­venni valakit a lépcső­háziak közül, hogy taka­rítson a ház körül. A sa­ját lakásban? Az más. Ott változatlan hévvel tart az ablaktisztítás, az erkélyen a szönyegrázás, a nagytakarítás. Az ud­vari porolóhoz csak sor- banállás után lehet oda­kerülni. Jut idő közben eszmét cserélni. Takarításról, szemetelésről. A szeme­telésről bővebben szól mindenki, a takarítás­ról rövidebben. Utóbbi­ról egyes vagy többes szám első (!) személy­ben. Ilyesféleképp: hi­ába szedtem (szedtük) össze a szemetet, hiába gereblyéztem (gereblyéz­tünk), parkosítottam (parkosítottunk). Előbbi­ről kizárólag többes szám harmadik sze­mélyben. így: szemetel­nek, szemetelnek __ Kik? Hát ők! Sosem mi. ök, a valakik. 4 kik, valahol egy poroló előtt sor­ban állva ugyanígy őket kárhoztatják. Őket, az „ismeretlen” szemete- lőket. (csendes) a I c3 I ■ ■

Next

/
Thumbnails
Contents