Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982 április 17. V égtelen szalagként fut­nak a lépcsők kora reg­geltől késő estig metrók­ban, áruházakban, rajtuk em­berek ezrei mennek fel és le, célba igyekezve, célból meg­térve, kicsik és nagyok, nők és férfiak, Öregek és fiatalok; ki könnyedén, ki küzdve, ki félve vagy szédülve magastól és mélytől, vagy semmibe ré- vedő szemmel, másokat figye­lőn, olvasva, lépcső végén ug­rásra készülve; az egyik a karfa gumiszalagjával játszik, csúsztatja kezét, mér sebes­séget, a másik azt lesi mulat­va, mint csal a szem, dűlve mutatva az embert, aki pedig függőleges, s viszonyít kérd­ve, mihez képest is egyenes az egyenes; más sóvárogva nézi a szembejövőt, a felfelé igyekvőt, aki mondjuk egy csinos nő, márpedig a korlá­ton átugrani nem lehet, s mi­re leér, hogy újra felmenjen, hol jár akkor már a tüne­mény, mert a mozgólépcső ilyen, csuda csalafinta, kínál valamit, s aztán elveszi rög­vest; mennek a lépcsők szün­telen, kis vasrácsaiba tűsar­kok akadnak, riadt szemű nők izgulnak a végeken, se­gítő férfiak nyúlnak a hónok alá, majd csomaggal küzdő kúszik fel, le, egyensúlyoz, mint Jancsi-bohóc, a másik kutyáját viszi ölben, s riadt jószág azt sem tudja, hová tart a gazda, s ő miért az öl­ben pihen, aztán jön a csóko- lózó pár, majd hasra esik a végen, figyelni nipcs idő há édes a száj, de csókolózni szabad, ezt nem tiltja a tábla, mely oly sokat tilt; mert megy e mozgólépcső, estig reggeltől, visz embereket, sor­sokat, szenvtelen egykedvű­séggel, gépies szorgalommal, oda sem figyelve arra, hogy rajta maga az élet halad . . . kis vasrácsaiba tüsarkok akadnak visz embereket, sorsokat Szöveg: Bürget Lajos Kép: Császár Csaba nők és férfiak, öregek és fiatalok „metrókban, áruházakban, rajtuk emberek ezrei/’ 3'-i í'j i. K t-;03fíJoíl:ii£L /. r z * „csomaggal küzdő kúszik fel, • KM ... biztos, ami biztos ... „... a tábla, mely oly sokat tilt.. „ ... csúsztatja kezét, mér sebességet..

Next

/
Thumbnails
Contents