Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. április 17. Most még minden lehetséges. Diákok a főiskolán. „Mire mi kijöttünk az egyetemről, ti elfoglaltá­tok az összes jó helyet!” Elkeseredett hangon mél­tatlankodott ezekkel a sza­vakkal a pályakezdő jo­gász, aki pedig tanult szakmáját is azért hagyta ott, hogy egy kicsit hama­rabb emelkedhessen azon a bizonyos létrán. Esete, mi tagadás, nem egyedi, és nem is újkeletű. Napja­inkban azonban többször kerül szóba a fiatalok kö­rében az érvényesülés, pontosabban az érvénye­sülés néhány gátja. Nem csupán diplomás- probléma ez, hiszen ha­sonló panaszos szóval ta­lálkozhatunk a szakmun­kások, az érettségizettek körében. Igaz, évről évre sokan lépnek ki a külön­böző szintű iskolák kapu­in, akik ha nem is világ­megváltó, de mindenkép­pen szárnyaló vágyakkal vetik be magukat a hét­köznapok sodrába. Szinte valamennyien igy^s,T%k£t>7 ről, társadalmi és anyagi megbecsülésről álmodnak. Aztán szembetalálják ma­gukat a másik valósággal. Azzal, hogy egy vállalat­nál csupán egy igazgatói szék van, főmérnökből sem kell öt, és az osztá­lyok száma is véges, csak­úgy mint az azokat veze­tők létszáma. Valóság az is: csak naivitással képzel­hető el, hogy a már po­zíción belüli, abban a bi­zonyos székben ülő csupán emberbaráti szeretetből és a fiatal iránt érzett elfo­gultság miatt, nyomban feláll és átadja a helyét. Sokszínű valóságunk tü­nete, hogy az érvényesü­lés útján mesterséges gö­röngyök is fellelhetők. Na­gyító nélkül lehet találni helyeket, ahol a fiatal már régen megérett az előbb- relépésre, — hasonlóan a leváltásra az előtte lévő — mégsem történik meg ez a szükségszerű lépés. Ér­dekek ütköznek, személyes kapcsolatok hatnak. Oly­kor a tudást csupán a megemelt hanggal pótol­ják, és ez kedvét szegi a fiatalnak. Ám tény, hogy az utóbbi időben túl ha­mar és indokolatlanul „dobja be a törülközőt” egynéhány pályakezdő. Elfelejti, hogy neki még bizonyítani kell; számítá­son kívül hagyja, hogy az áhított pozícióban lévő munkatárs tudása bár megkopott, de még nem alkalmatlan, csupán az ereje és az idege gyengült a néha több évtizedes küz­delemben. Valóságunk része az is, hogy mind több és több fiatal jut fontos vezetői posztra, választanak meg egyre több huszonévest a közélet fontos területének képviselőnek, szószólónak. Megújhodó társadalmi és gazdasági életünk termé­szetes velejárója ez, mely nagyszerű alkalom — a bizonyításra. A. S. Á kinevezéssel csak elkezdődik... Lehet előzni! Ma alig van lehetőség „előzni”. A vezető beosztás jobbára korhoz kötődik. Negyve­nen alul az ember hiába is kísérletezik, ad­digra pedig már annyira megszokta a „kis lépéseket”, hogy véletlen, ha újonnan kine­vezett vezetőként megpróbálkozik a gond­jaira bízott szervezet komolyabb megújí­tásával. Bereczky Istvánt három esztendeje 28 évesen válasz­tották meg tanácselnöknek a négyezer lelket számláló szat­mári nagyközségben, Tyuko- dón. (Lehet, hogy a szavazók kö­zött volt olyan, aki arra a Be­reczky Istvánra emlékezett, aki vasesztergályos ifiként megyei másodikként jutott az országos döntőbe, ahol kitű­nő eredménye alapján társai­nál fél évvel hamarabb ka­pott szakmunkásbizonyít­ványt. Mások talán a futball- pályán megszerzett népszerű­ségre gondoltak. De lehetett olyan szavazó is, aki a jelö­lök ajánlásából arra figyelt fel: a község KlSZ-titkára­ként már most részese a Alföldi János tsz-elnök: — Az egyik munkahelyem az iroda, a másik a határ... nagy település eredményei­nek, gondjainak.) — Tudom, bátorság,^kglJetjt a feladat elvállalásához11 mondja három év távlatából. — De akkorra két dologhoz már nagyon hozzászoktam: nem egyedül kell megoldani minden feladatot, és tanulni kell állandóan. Ha van kivel megosztani a tennivalókat, s vannak segítőtársak — nincs megoldhatatlan elképzelés. Persze, a realitások talaján. — És itt kell elmondani, hogy nélkülözhetetlen ta­pasztalatokat jelentett a KISZ. Azt, hogy titkárként láttam, hallottam, miként dolgozik a község vezérkara, s a munkából mi is kaptunk feladatokat. így tanultam meg, hogyan lehet működtet­ni egy vezetőséget, egy bizott­ságot, miként lehet kiosztani és számon kérni a feladato­kat, hogy az közös munka le­gyen ... (Kötjük csokorba a közben megszerzett ismeretek fonto­sabb „útjelzőit”, amelyek azt mutatják, hogyan lesz az esz­tergályos ifiből tanácselnök. Szakmunká&bizonyítvány mellé két év múlva érettségi. A fiatalok és az idősek közös bizalma: KISZ-titkárként egyéves pártiskola. Utána felsőfokú politikai végzettség a négyéves szakosítón, majd egyéves elnökképző az Ál­lamigazgatási Főiskolán, anyakönyvvezetői szakvizs­ga, s még egyáltalán nincs * ege.) — Jó érzés, ha valami si­kerül. Most a vízműtársula­tot szervezzük, hamarosan Bereczky István tanácsel­nök: — A népszerűtlen fel­adatok elől sem bújhat el az ember. A szülőfaluban ezek a legnehezebbek ... vezetékes, jó ivóvíz lesz Tyú­kodon. Rendbe tesszük az öre-_ .áekjiaBkftíií»Uhühát.Érában.' fékezzük a belvizet. Már van egy kis konkurrencia a ke­reskedelemben (az áfész mel­lett a tsz is vállalkozik). Emeltük az ifjúsági alapot is, amit KISZ-titkárként régen szerettem volna. De már tu­dom, hogy a mi utcánkat so­káig nem lehet kikövezni, pe­dig sokan gondolták: hátha a tanácselnöknek maga felé hajlik a keze. A népszerűtlen feladatok elől sem bújhat el az ember, s a szülőfaluban ez a legnehezebb ... Alföldi János harmincéve­sen kapott bizalmat az elnöki tisztséghez a négyezer hektá­ros márki termelőszövetke­zetben, s ennék már,öt esz-, ‘ lenchSc, « *«** ’''u_- 'Ha erre go#S<fl' rréiVi felt vagyok a megye legfiatalabb; tsz-elnöke — mondja —, de a fiatal szakembereket a mi szövetkezetünkben is szíve­sen állítjuk felelős posztokra. (Másfél évtizede sem Al­földi János lehetett a megye legfiatalabb községi KISZ- titkára, de a fiatalossággal ugyancsak felhívták magukra a figyelmet, a KISZ KB is ki­tüntette alapszervezetüket. Az idősebbek is bíztak az ifikben, s így lett az elektro­műszerész tanácstag, majd két évvel később, 26 eszten­Aem ritka az ilyen vélemény fiatal szak­emberek körében, s bizonyítéknak ott a hi­vatkozás a „hőskorra”, a három évtizeddel ezelőtti huszonéves igazgatókra, politiku­sokra. Valóban nem lehetne „előzni”, csak a „szamárlétra” jelenti ma az előrehaladást? dősen a tanács társadalmi el­nökhelyettese. Időközben a munkától, a feladattól a tsz- ben sem menekült: a tsz-el- nöki székbe már a gépesítési ágazatvezetői beosztásból ke­rült.) — Két fontos dolgot szeret­nék: korszerűen termelni, és jó munkakörülményeket te­remteni. Ha ezt valóra tud­juk váltani, az nemcsak a fi­ataloknak lesz jó, hanem mindenkinek. De szerintem egy gazdasági vezetőnek nem­csak számokban kell gondol­kodni. Ismerni kell az embe­rek napi problémáit, mert gondok között, -kedvetlenül nem lehet jól dolgozni. Ezért is járom én a műhelyt, a ha­tárt, mert az elnöknek csak Dr. Szabó István igazgató főorvos: — A kinevezési ok­irattal a munka csak elkez­dődik ... az egyik munkahelye lehet az-ffófáa - ■ itt í XODÍT'J'I (Fő'\KÍfá^it<54zívósah' küzd a fiatal elnök. A modern ter­melési eljárásokat a termelé­si rendszerek hozzák Mérk- re: a KITE, a Taurina, a do­hánytermesztési rendszer, s immár országos bemutató színhelye is volt a szatmári tsz. A munkakörülmények javulását pedig az összkom­fortos, műszeres gépműhely, az ifjúsági klub, a fizikai munka sokféle, ötletes köny- nyítése jelzi — többek kö­zött.) — Én KISZ-titkárként azt kívántam, hogy legyen minél több képzett fiatat. Most el­nökként ugyanez a vélemé­nyem: aki tanulni akar, to­vábbképzést vállal, azt támo­gatjuk. És öröm, hogy egyre több fiatal kérési helyben a boldogulását, sőt jön vissza a községbe. Igaz, egyelőre csak az ipari, iparszerű munkahe­lyeinkre. Ha a tipikusan me­zőgazdasági munkára is ez lesz a jellemző, akkor oldot­tuk meg a feladatot... I i£*y l \ H fi f* ' r Ttq• Dr. Szabó István, a vásá- rosnaményi kórház igazgató főorvosa három éve látja el az igazgatói tisztséget. Ami­kor kinevezték, 36 éves volt. — Nekem az első munka­helyem ez a kórház, amikor indult, akkor pályáztam ide. Éppen tizenöt éve. Az egye­temen, a klinikán nem akar­ták hinni: Beregbe, Na­ményba? Én nem bántam meg, sőt örülök, hogy szülő­földemre kerültem vissza — hangzik a rögtönzött értéke­lés. (A tizenöt esztendő sok emlékezetes eseményt őriz. Természetes, hogy a középis­kolai KISZ-titkár, az aktív egyetemi KISZ-es, immár párttag, a pályán induló or­vos újra a fiatalok között szervez, társaival megélénkí­ti á KIÉZ-thühkát. Közben persze tánűlas, Vatórálóriu- mi és belgyógyász szakvizs­ga. Az első vezetői beosztás a laboratórium osztályvezető főorvosi tisztsége, amelyet most igazgatói megbízatása mellett is ellát. A kórház kommunistái 1975-ben párt­titkárnak választották.) — Ha a közéletről, a veze­tői munkáról van szó, a be­szélgetés idejére válasszuk ketté a szakmaitól. Az ugyanis természetes, hogy az ember a választott hivatását szereti, s igyekszik a lehető legjobban ellátni — mond­ja. — A vezetői munkához nekem a KISZ adott nagyon sokat. Középiskolás KISZ- Vezetőként olyan helyekre jutottam el, ahová csak ke­vesen. Nem voltak gátlása­im, lámpalázam, nem ijed­tem meg, ha egy „nagy em- ber”-rel tárgyaltam. A KISZ- ben tanultam meg a demok­ratizmust és tisztelni mások véleményét. Egy biztos: a ki­nevezési okirattal csupán el­kezdődik valami, s kemé­nyen meg kell harcolni a bizonyításért. És az a szép, hogy tanulni, dolgozni, pro­dukálni kell mindig . . . Marik Sándor Három arc, három fiatal vezető. Példá­juk bizonyítja: van lehetőség „előzésre”, de csak sportszerűen. Mert csupán azért, hogy valaki fiatal, nem kínálják tálcán a „nagy lehetőséget". A jó munka mellé még pluszt is vállalni: tanulást, közéletet, példamuta­tást ... Értelmező kisszótár Marsallbot és bizonyítás E gy kis kirándulás a konkrétumok kö­réből a nyelvészet mezejére: megnéztem a Magyar Értelmező Kézi­szótárban néhány — té­mánkhoz illő — kifeje­zést. A marsallbotnál kezd­tem, amelyről köztudott, ha tarsolyában hordja egy fiatal, az nem jelent mást, mint: „megvan a reménye, hogy tehetségé­vel magasra törjön.” Rögtön adódik: med­dig is fiatal a fiatalem­ber. Erről azt írja a szó­tár: „Életének még töb- bé-kevésbé a kezdeti, fejlődő szakaszában lévő. Nem öreg, testileg, lelki­leg fiatalos. Még fiatal, csak negyven éves.” Szó­val nézőpont kérdése, a fiatalság nemcsak az évek számán múlik, egy tini is lehet öreg — és fordítva... A tehetségről elég szűkszavú a kötet: „va­lami iránit megmutatko­zó hajlam, képesség.” Persze az előrelépés csak lehetőség, vagyis: „az az eshetőség, hogy valami lehetséges, bekö­vetkezhet.” Jelen esetben az, hogy valaki vezető le­het. A vezető: „Vezetés­re, irányításra alkalmas (egyéniség).” A főnök: „közösség vezetője, igaz­gatási egység vezetője. Valakinek hivatali elöl­járója.” A fiatalból vezető többféleképpen lehet — és általában nem ilyen beosztás az első lépcső­fok. De még mindig hát­ra van a kinevezés: „az az eljárás, hogy valakit kineveznek valamivé (például vezetővé)”, vagy a választás: „az a cse­lekvés, hogy valakit va­lamivé megválasztanak” (elnökké, titkárrá). Ám még mindig nincs vége: a kinevezéssel, vá­lasztással csak megkez­dődik a legnehezebb, „az a cselekvés, eljárás, hogy valamit bizonyítnak” — azt, például, hogy meg- állja-e a helyét a veze­tő poszton, akit ezzel megbíztak, aki erre vál­lalkozott. Q ehetne folytatni a sort, de visszakö­szönne a lényeg : akarat, tehetség, biza­lom, bizonyítás. Mert mindez szükséges ahhoz, hogy a fiatalból vezető legyen. S ez akkor is ki­tűnik, ha nem a gyakor­latról van szó, hanem a nyelvészet mezején né­zünk saét... KM Fiatalok: tarsolyukban a marsallbot..,

Next

/
Thumbnails
Contents