Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. április 17. Kedves saaktórs! „Mondhatnak rólam bármit, még nyugodt szívvel tudok a tükörbe nézni” — maradt meg bennem egy hosszabb beszélgetés refrénje a műhelyből. Akkor, néhány hete, elsikkadtam fölötte, bár utóbb rniardosott a kíváncsiság, hogy ezt ön miként értelmezd. Hiszen éppen erre az időre esett munkahelyi figyelmeztetése, s némi ellentétként éppen ez idő tájt dicsérték meg újszerű tevékenységéért — másutt. A közért végzett önzetlen munkáról beszélgettünk, arra voltam kíváncsi, hogy miit jelent olyan városlakónak lenni, akit sokan ismernek, akinek számon tartják megmozdulásait. Az ön említett megjegyzése is erre vonatkozott, az irigységre, a meg nem értésre. Tudom, egy kisvárosban szinte a kirakatban él az, aki nem gubózik be a maga kis világába, helyette akar, s mer attól többet tenni. Különösen így van ez annál, aki kevesebbet figyel a megrögzött szokásokra, mi több, néhány helyi társadalmi „normát” avultnak vél, köny- nyűszerrel felrúg. Ilyenkor óhatatlan az ütközés, jobbik esetben csak a pletyka, máskor már-már a becsületsértéssel felérő rágalom — természetesen csak a háta möigöitt. Ahhoz, hogy valaki a tükörbe tekintsen, farkasszemet nézzen önmagával, az otthon magányában nem szükségeltetik különösebb bátorság. Feltétlenül szükség van viszont reális önismeretre, önbecsülésre, amit a tapasztalat is meghozhat. S valóban meglehet, hogy eltérő az értékelés az egyén és az őt körülvevő kisebb-nagyobb közösség között. Szerencsére az igazságot nem az dönti el, hogy mit állít a többség, önnek vannak barátai — nem haverok, hanem olyanok, akik a rosszat is a szemébe mondják —, akik támogatják elképzelésében, többet akaró szándékában. Beszélgetésünk óta találkoztam olyanokkal, akik véleményt formáltak az ön munkájáról. Akadtak, akik megszállott rajongónak, idealistának kiáltották ki, aki olyat keres, amit nem találhat meg. Hozzátették, hogy egy műhely szürkeségéből nem lehet megváltani a világot, manapság nincs szükség prófétákra. Engedje meg, hogy fogadatlanul prókáto- rává váljak, hiszen lelkesítenek azok a példák, amelyeket az ellenlábasok fogcsikorgatva ismertek el, amelyek megvalósulásában része van az ön néhány éve elhangzott javaslatának, tettének. Éppen a letagadhatatlan eredmények mondatják velem, hogy a fennen hirdetett alkotó légkört nem kimondottan a „magasabb régiókban” kell keresni, hanem megtalálható egy kisebb közösségnél is. Az alkotó szellem, az alkotó ember példája pedig ön lehet a műhelyből — bár ezt szokott szerénységével biztosan visszautasítja. Hallom, hogyki- lábolóban van az elkeseredettségből, újult lendülettel kezdett munkához. Nehéz volt a feltápászkodás az utóbbi hónapok megrendült bizalma, s valljuk meg, az ön kedvetlenül végzett, s ennélfogva kevésbé eredményes, s egyáltalán nem látványos munkája mellett. Most Viszont a barátok bíztatása mellé megkapta a jó szót, a munkahelyi és társadalmi elismerést. Ezek után nem csak a tavaszi napfény csillogása költöztet derűt a szemébe, az otthoni tükör boldog ember pil- i lantásának sugarait verheti vissza — gondolhatnám. S hallom, vagy csak sejtem, hogy ez mégsincs így. A bizonyosság, hogy nyugodt szívvel nézhet a tükörbe, még kevés, ment a sok csalódás bizalmatlanná tette. Kialakított egy saját filozófiát, amely szerint Ön adhat a közösségnek, szeretheti embertársait, de jobban teszi, ha cserébe legfeljebb jó szót vár, ha baj éri, akkor magának kell megküzdenie, magára marad. Ebben hadd adjak tanácsot: higgye el, hogy bármennyit csalódhat az egyes emberekben, főnökökben és beosztottakban, de magában az EMBER-ben nem szabad csalódnia. Legfeljebb azt válogassa meg, hogy kiben, mennyire bízzon meg. Ehhez pedig az önismeret mellett némi emberismeretet kell gyűjtenie, de úgy hiszem, hogy ön ennek sincs híjával, mégha ezt nem magas iskolák padjaiban, hanem a műhelyben szerezte is. Visnyai József állami gazdasági igazgatóval a példamutatásról A Sokszorosan kiváló vállalat a Balkányi w Állami Gazdaság, kétszer elnyerték a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját, valamint az On elődje negyedszázaddal ezelőtt a Kossuth-díjat is megkapta. Ezek az elismerések azt matatják, hogy a gazdaság évtizedeken át példamutatóan gazdálkodott. Mire kötelezi ez önt, aki négy éve vezeti ezt a mezőgazdasági nagyüzemet? — Mindenképpen könnyebbséget jelent egy ilyen gazdaság irányítása. Megalapozott a termelés, a gazdálkodás, azt lehet mondani, csak igazgatni kell. Ugyanakkor óriási felelősséget is jelent, mert az elért eredményekből egy szemet sem akarunk leadni, sokkal inkább tenni szeretnénk hozzá, s a megkezdett úton végigmenni. Ezt érzem és látom a dolgozók munkáján, lemérhetem glj nap, mjnt nap a hozzáállásukon. jW*'FŐágazatuk a növénytermesztés, a gyü- w mölcstermelés és az állattenyésztés. A főágazatok közül melyik „viszi” a gazdaságot? — Termelési volumenét tekintve közel azonos a három főágazat, az eredményességet figyelembe véve a gyümölcstermelés magasan kiemelkedik. Mindig is kiemelten kezeltük ezt az ágazatot, és azzal sem mondok újat, hogy még nagyon sokáig fontos szerep jut az almának. Az elmúlt évi nyereségünk több mint harmadát az alma adta. Ennek megfelelően nagy gondot fordítunk a gyümölcsösre. A mennyiséget tekintve tavaly túlléptük a tízezer tonnát, s a termés felét általános és középiskolai diákok szedték le, közmegelégedésre. Hogy milyen jövőt szánunk az almának? A területét csökkentjük, az ültetvény korszerűsítésével azonban a mennyiség a mostani szinten marad. Egyszersmind nő a termelékenységünk, hiszen a kisebb fáról gyorsabban betakarítható a termés, ami a minőség szempontjából ugyancsak nem közömbös. A Napjainkban már a mezőgazdaságban is w a minőség, ezzel összefüggésben a gazdaságosság áll a középpontban. Mert amelyik gazdaság olcsó és jó minőségű terméket állít elő, év végén nagyobb nyereséget könyvelhet el. Mi a helyzet e téren Balkányban? — A korábbi évek mennyiségi szemlélete átcsapott a minőségbe. Termelni már megtanultunk, ám a fő törekvés a minőségi termék előállítása, amely minden piacon megállja a helyét, elbírja a kritikát. Nálunk tavaly hét százalékkal nőttek a termelési költségek, s valamivel nagyobb arányban emelkedtek az értékesítési árak, amit döntően a minőség növekedésének köszönhetünk. Javult például a vetőmagtermesztésünk. A gyümölcsösünk egy részét ugyan jég érte, mégis amit lehetett, megmentettünk belőle. Lecseréltük a tehénállományunkat, amely a korábbi éve^átla^á^ui ■$<$—^300 litert pro^ dukált. Két-három éven beto^jty$jji]|Ea$i új egyedekkel az 5500 literes hozamot, Ézek a példák jól érzékeltetik törekvéseinket. Persze itt is, mint mindenütt, a legfontosabb az emberi hozzáállás. Az elmúlt években - szembetűnően sokat fejlődött munkavégzésben, irányításban, egységben gazdaságunk kollektívája. Sok fiatal dolgozik nálunk, sok a szakmunkás és a vezető is. A fiatalok rövid idő alatt önállóak lettek, kez- deményezőek. Ezek mind hozzájárultak terveink ilyen mértékű megvalósításához. A A dolgozók munkához való viszonyát, a ” jó hangulatot döntően meghatározza a kereset. Mennyire ösztönöznek a minőségre? — Szerencsére a közgazdasági szabályozás változása nekünk dolgozik, hiszen nem a bruttó termelés, hanem a bruttó jövedelem növelésében teszi érdekeltté a gazdaságokat, így bennünket is. Ez azt jelenti, hogy a nyereség tömegétől függ a termelési alapok fejlesztése, valamint a dolgozók fizetésének növelése is. Mi a teljesítménybérezés mellett a minőségi bérezés bevezetésével is ösztönözzük dolgozóinkat. A fizetés, vagy az órabér magában foglalja a mozgóbért, ami a nem megfelelő minőségű munka után megvonható. Ezt tartalmazza a kollektív szerződés is. A kimagasló munkát végzők részére célprémiumot tűzünk ki. A múlt évben ez az összeg meghaladta a hatszázezer forintot. Nem fukarkodunk az anyagi elismeréssel sem, amely egyben jó ütőkártya is a kezünkben. Azt azért nem mondhatom, hogy minden olajozottan megy nálunk. Előfordulnak visszásságok kéz-kezet mos alapon, amit a legteljesebb mértékig üldözünk. A Beszéltünk a gazdaság személyi feltéte- w leiről. Milyen az eszközellátottságuk? — Minden ágazatnál igyekeztünk az évek során a legteljesebb mértékig gépesíteni. Minimális követelménynek tartom az elért mű„...a távolság egyre szűkül termelőszövetkezet és állami gazdaság között. Felzárkóztak a szövetkezetek, hellyel-közzel túl is szárnyalják eredményeikkel az állami gazdaságokat. Mi egy szintet már elértünk. Innen továbblépni sokkal nagiobb energiába kerül, mint a szintre felérni. Többet többel lehet előállítani, a több ellenben több pénzbe kerül. I hatékonyság kiaknázása terén viszont előnyünk van.” szaki szint megtartását, de további célunk a fejlesztése. Anyagi, forrásunk biztosított.-Eb- , ben az esztendőben 35 millió forintot fordi- " tunk beruházásra, amiből 13 milliót gépesítésre. Építünk egy javítóbázist, mert ez is nagyon fontos, emellett készül egy műtrágyatároló. Természetesen a beruházásokkal párhuzamosan javul a szervezettség és a dolgozók munkakörülménye is. A Ezzel el is jutottunk egy sarkalatos w ponthoz. Ha termelőszövetkezetről van szó, azt mondják a tagok: a közös. Vagyis magukénak érzik az egész gazdaságot. Az állami gazdaság viszont össznépi tulajdonban van. Mennyire érzik a dolgozók, hogy ami itt épül az övék, egyáltalán hogyan lehet meghonosítani állami gazdaságban a tulajdonosi szemléletet? — Olyan formában, mint a termelőszövetkezetekben, eddig nem lehetette Ennek megvan a.Sájátos oka. Árrf'megítélésem szerint a# attyagl-1 érdekeltségen, a differenciáláson keresztül elérhető, hogysäz állami gazdaságokban dolgozók is gazdaként gondolkodjanak, így vegyék 'ki*-részüket a termelésből. Az év eleji termelési tanácskozásokon is elhangzott: minden csak tőlük, a dolgozóktól függ, senki sem foghatja fel lezseren, a munkáját. Ha jobban dolgozunk., több kerül az asztalra. Ebben pedig a két, tulajdonforma között nincs különbség. A Manapság reflektorfényhen van a taka- ^ karékosság, különösen, az energiafelhasználás. Milyen intézkedéseket hoztak ennek érdekében? — Csak oly mértékben takarékoskodunk, hogy a termelés ne szenvedjen csorbát. Tehát az ésszerűség, a hatékonyság határáig feszítjük a húrt. A termelésre fordított ősz- szeg mellett célunk az elérhető legnagyobb eredmény produkálása. így vagyunk a szilárd, vagy a folyékony és a villamos energiával, de ugyanide veszem az alkatrészekkel való takarékoskodást is. Ami használható, az nem kerülhet a szemétbe. A takarékossághoz tartozik az eszközök kihasználása. Tavaly év közben nem tudtuk úgy kihasználni a hűtőházunkat, ahogyan szerettük volna. Ez pedig baj, hiszen az épület adott. Most már lekötöttük a tárolókapacitásunkat az almaszezonig. Ilyen területen hallatlan tartalékok vannak még. Ezt kell mindenkinek megérteni, mert az a termelési alap, ami már megvan, az érték, de csak akkor termel, ha mi is akarjuk. A Követelmény az állandó megújulás. Mi- ^ ben lehet még előbbre lépni, milyen tartalékokat rejt mostani gazdálkodásuk? — Számtalan dolgot lehetne sorolni e témában, csak néhányat közülük, amelyek a közeljövőben megvalósíthatók. Nyírgelsén van a Nyírlugosi Állami Gazdasággal közösen a hűtőházunk és almafeldolgozónk. Nagyon lényeges kérdés a feldolgozás időbeni megindítása. Ez csak rajtunk múlik. A leszedett almát minél előbb válogatni, csomagolni kell, a gyengébb minőséget pedig azonnal kipréselni, ősszel egy percet sem fogunk késlekedni. Aztán a tárolóbővítésben már lépünk is, hiszen egy újabb tárolótér épül. így a sűrítmény háromnegyedét tárolhatjuk és megvárhatjuk a legkedvezőbb árajánlatot tevő partnert. Tervbe vettük a baromfinevelés rekonstruálását. Tavaly visszaesett az ágazat eredményessége, elsősorban objektív okok miatt. Nem volt megfelelő az első fél évben a naposcsirke-ellátás, ez pedig eltolódást okozott a rotációknál. A második félévi jobb ellátás pedig csak enyhített a helyzeten, nem tudtuk a tervezett értéket elérni. Másodsorban személyi problémákra is visszavezethető az eredményromlás. Ezt a legalaposabban kivizsgáljuk. Mert elvem az, hogy amit egyszer már elért az ember, nem szabad veszni hagyni. A Ezek után hogyan alakul az idei esz- w tendő? — Nagyon az elején tartunk, a munka dandárja még hátra van, de előtte az elmúlt gazdasági évről szólnék még egy pár szót. Tavaly mindössze a vadgazdálkodásunk és a húslibatenyésztés volt veszteséges. A húsliba is azért, mert a tépés ideje egybeesett az almaszedéssel. Az viszont nálunk szent és sérthetetlen, így maradt a liba. Az idei tervünk kisebb, mint a tavalyi eredményünk volt. Ez nem képességeink leértékelése. 1981-ben jó évet zártunk. Most is reálisan terveztünk, amit mindenképpen teljesíteni szeretnénk. Ehhez pedig hatékonyan, gazdaságosan kell termelnünk, s mindemellett az eszközeinket maximálisán kihasználni. Ez azért is lényeges, mert nem egybefüggő területen gazdálkodunk. v » I * ••II, rM '■ .' A Területük Nagy káli ótól Nyírgelséig ter- ^ jed, ez harminc kilométeres átmérőt jelent. Egy-egy táblájuk beékelődik a szomszédos termelőszövetkezetek területébe. Ebből következik, hogy azonos minőségű talajon termelnek azokkal a szövetkezetekkel, mégis eltérőek az eredmények az állami gazdaság javára. Minek tulajdonítja ezt? — Ügy szoktam megfogalmazni: rossz föld rilncsen, csak rossz gazda. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi olyan jól gazdálkodunk, csak azt, hogy a lehetőségeinket, körülményeinket igyekszünk minél jobban kihasználni és kiaknázni. Több-kevesebb sikerrel el is érjük e célokat. Következetesek vagyunk a gazdálkodásban, pontosan betartjuk az előírt technológiát, a szántás, vetés, betakaritás idejét. A tápanyag-utánpótlást talajvizsgálatokra alapozzuk, gopdosan megválasztjuk a vetőmagfajrű fajtákat. Véleményem szerint a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek nem elég következetesek, az előbb elmondottak hiányoznak náluk, emellett még sok a személyi változás is. Mert azt igazán nem lehet mondani, hogy rossz az eszközellátottságuk. Napjainkban mindenki azt vehet, amit akar, csak pénze legyen rá, s a pénzügyi támogatásban nincs különbség állami gazdaság és termelőszövetkezet között. A Ezután önként adódik a kérdés: mit “ csinálna másképp, ha termelőszövetkezeti elnök lenne? — Továbbra is úgy gazdálkodnék, vezetnék a termelőszövetkezetben, mint most az állami gazdaságban. Mindenképpen előtérbe helyezném az össztársadalmi érdeket a közösben, ehhez igazítanám a, helyi és nem mellékesként az egyéni érdekek megvalósulását. Nem utolsósorban jó szakemberekkel venném körül magam, mert ez döntő tényező a termelésben. Ah Az állami gazdaságok és a termelőszö- ^ vetkezetek érdeke közös: a minőségileg kifogástalan és gazdaságos termék előállítása. Milyen a kapcsolatuk a környező termelőszövetkezetekkel? — Egy szóval válaszolhatok: jószomszédi. Bármilyen gond, probléma vetődik fel, azonnal kisegítjük egymást, a termelés nem szenvedhet csorbát. Ha kell, gépet adunk, vagy kapunk, de a szellemieket sem rejtjük véka alá. Ez egyben megnyugtató is, mert tudjuk, mindenben, számíthatunk egymás önzetlen támogatására. A Az elmondottak és a gyakorlat alapján ^ beszélhetünk-e az állami gazdaságok példamutatásáról ? — Igen. Már csak azért is, mert az állami gazdaságok korábban alakultak, s az eltelt évek, évtizedek során rengeteg tapasztalat halmozódott fel. Persze erre a példa- mutatásra azt mondhatom, hogy a távolság egyre szűkül termelőszövetkezet és állami gazdaság között. Felzárkóztak a szövetkezetek, hellyel-közzel túl is szárnyalják eredményeikkel az állami gazdaságokat Mi egy szintet már elértünk. Innen továbblépni sokkal nagyobb energiába kerül, mint a szintre felérni. Többet többel lehet előállítani, a több ellenben több pénzbe kerül. A hatékonyság kiaknázása terén viszont előnyünk van. Ez a felhalmozódott termelési tapasztalatokból, esetenként a jobb szakember-ellátottságból, a szervezettségből ered, de nem kell hosszú idő és a különbség elmosódik. Köszönöm az interjút. Sípos Béla hétvégi' . INTERJÚJ
