Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

1982. április 17. Kelet-Magyarország 3 Többet O ény, hogy Szatmárban erősen kötött, sava­nyú és rossz vízát­eresztő képességgel rendel­kezik a talaj. Ezért aztán különösen tavasszal, hóol­vadás után sokáig nem le­het a mezőgazdasági gépek­kel a talajra menni, egyál­talán művelni. A homokta­lajhoz képest több hetes késéssel kezdődhet a szán­tás, a vetés, a betakarítás, így aztán igazán nem lehet csodálkozni az átlagtól ki­sebb termésen, a nagyobb költségeken. Ezen az áldat­lan állapoton pedig csak a vízrendzés, a talajjavítás, a komplex térségi meliorá­ció változtathat. Ezt ismerték fel a mező­gazdászok. Nem kisebb te­rületről, mint 41 ezer hek­tárról van itt szó. A komp­lexitás pedig kifejezi, hogy ezen a területen el kell vé­gezni a vízrendezést, a ta­lajjavítást, a megfelelő táb­laméretek kialakítását, a talaj vízszintcsökkentését. A meliorációra a nagyüze­meknek gondosan, alapo­san fel kell készülniük. Nem elég csak elvégezni a beruházást, számba kell venni annak üzemi kiha­tását, milyen termelési szerkezetváltozást tesz le­hetővé. Mérlegelni kell a befektetés megtérülését is. A szatmári térségben, a Tisza-Szamos közén, a Túr középső és felső szakaszán már tavaly elkezdték a meliorációs munkálatokat, mert itt rendelkezésre áll­nak az elvezetők és több irányba lehetséges a vízel­vezetés a nagyari, az olcs- vaapáti és a szamossályi zsilipekkel. A térséget kü­lönben nyolc öblözetre osz­tották fel, s összességében a hetedik ötéves terv végé­re várható a teljes befeje­zés. A beruházás összegé­nek nagy részét a mező- gazdasági nagyüzemek ál­lami támogatásként kap­ják: bruttó jövedelmük után negyven, illetve het­ven százalékot. Ez kiemelt dotáció! A nagy kérdés mégis az: mit nyernek a gazdaságok a meliorálás- sal? A belvíz miatt késve in­dulhatnak a tavaszi mun­kával a gazdaságokban, olykor nem is tudják meg­művelni a vizes részeket. Az is kimutatható, hogy belvíz a kevés táblacsator­na miatt van. Ugyanakkor az évi csapadékátlag ebben a térségben eléri a hétszáz millimétert. Ezek után egyértelműen elsődleges feladat a vízrendezés, ami már önmagában előrehozza a tavaszi munkák kezdetét. A talajjavítás legalább termelni ilyen fontos tényező. Kísérleteket végeztek a csahold Erdőhát Termelő- szövetkezetben meszezés- sel, vagyis a talaj savanyú­ságát tompították. Már az első évben óriási eredményt értek el: megháromszoro­zódott a gyep hozama. Egy másik, vizes területen szin­tén talajjavítást, egyben mélylazítást is végeztek. A következő esztendőben már füvet vetettek, s hasonlóan szép termést értek el. Ezek a példák bizonyítják: érde­mes a pénzt meliorációra fordítani, mert ha valóban komlexen hajtják végre a munkálatokat, nagy mér­tékben megnő a hozam, ugyanakkor nő a termelés biztonsága is. Ám nem szabad úgy gon­dolkozni, mint ahogyan azt teszik Gacsályban. Az utóbbi években a szövetke­zet termelési eredménye oly mértékben emelkedett, hogy a bruttó jövedelmük alapján „csak” negyven százalékos állami támoga­tásban részesülhetnek. A meliorációt mindenképpen szeretnék elvégezni, de hogy kevesebbe kerüljön a gazdaságnak, vagyis „bele­essenek” a hetven százalé­kos támogatási formába, csökkenteni kellene a jöve­delmüket, rontani az ered­ményükön. Az ilyen gon­dolkozás nem megengedhe­tő, hiszen a bruttó jövede­lem növekedésével nő a nyereségük is, a meliorá­cióra fordítható összeg nagysága is. □ meliorációt maguk a gazdaságok szorgal­mazzák. Az ezt segítő szervek, a megyei tanács, a Felső-Tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság, az Agro- ber és mások minden tá­mogatást megadnak a szö­vetkezeteknek. Nemrég szakmai vitára hívták ösz- sze Csaholcon az érintett gazdaságok vezetőit, ahol mindenki elmondhatta gondját, baját, észrevételét. Még nem késő, lehet vál­toztatni a terveken, a kivi­telezésen, hiszen az üzemi vezetők ismerik legjobban a területüket, a lehetősé­geiket. Az elméleti számí­tások szerint a melioráció befejezését követően né­hány esztendő alatt meg­duplázódhat a termés mennyisége a TLsza-Szamos közén, s ezzel együtt csök­kenhet a termelés költsége. Akkor a Szatmárban gaz­dálkodók már azt mond­hatják: gazdag termelőszö­vetkezet gyülekezete ez térség. Sipos Béla ÜLTETIK A BURGONYÁT. Idén 120 hektáron ültetnek burgonyát a szabolcsbákai Búza­kalász Tsz-ben. (GB) Miről tud a szövőnő? Információ fentről le és fordítva Vajon tudják-e a munkások, hogy mi és miért tör­ténik közvetlen környezetükben? Fordítva is felte­hető a kérdés: a gyárvezető, az igazgató, a párttitkái vajon tudja-e, hogy mik foglalkoztatják a munkáso­kat? A két alapkérdésre az Újpesti Gyajúszövő újfe­hértói gyárában kerestünk választ. Dankó András, a pártalap- szervezet titkára: — Nemcsak az örömhíre­ket közöljük időben a doK gozókkal. Például a fonodá­ban az elmúlt év végén el­maradások voltak, s bizony a borítékok is vékonyabbra „si­kerültek”. Februártól ugyan­azok az emberek ugyan­azokon a gépeken más ter­mékeket állítanak elő, túl­teljesítik a tervet, vastagabb a boríték. Vagyis „jó passzban” van az üzemrész, hamarosan még­is közölni kell a dolgozókkal a központ tájékoztatását: is­mét át kell állni egy újabb termékre. Lehet, hogy jobb lesz, lehet, hogy nem. Első­sorban a párttagokkal igye­keznek majd megértetni, a termékváltás fontosságát. vesznek részt újpesti fórumo­kon, és az ott hallottakat kü­lönböző csatornákon mindig eljuttatják a dolgozókhoz. Persze az információk „felfe­lé” is áramlanak. A párt- alapszervezet hamarosan be­számoltatja a gyár főmérnö­két a termelés gondjairól. Erre a beszámolóra meghív­ják a vállalat pártbizottságá­nak titkárát, aki egyébként is gyakori „vendég” Ujfehértón. A helyes informálásnak, a kellő tájékoztatásnak ösztön­ző hatása lehet, főleg a célfel­adatoknál. Célfeladat volt az elsőosztályú termékek ará­nyának növelése, vagy a tan­műhely géptelepítése. A cél­feladatok ismertetésénél a ve­zetők nemcsak azt közlik, hogy mit várnak, hanem azt is: mit adhatnak a jó munka Oda es vissza A párttitkár az újabb át­állás hírét e ÄlisftipoM­kozason hallotta? A gyár szb- titkárával ugyanis gyakran elismeréseként. Népszerű dolog volt közöl­ni a jó hirt, hogy az elmúlt évről készült statisztika sze­rint az újpestiek tavaly ter­melt árujának 95,4 százaléka volt elsőosztályú, az újfehér­tóiak ^Viszont 96,1 száfzalék'r $án&ké§i5feítek kifogád^lan minőségű termékeket. Követ­kezésképpen a jutalom is több volt a szabolcsi üzemben. Az újfehértóiak április 4-én sze­mélyenként 500—3000 forint jutalmat vihettek haza. Újabb üzemrészeket telepítenek Barcs Istvánná, az üzemi­konyha szakácsnője, a párt- alapszervezetben információ­felelős. Ő mondja: az itteni szövőnők tudják, hogy a vál­lalat három telephelyén mik a legfontosabb események és mik a tervek. A távlati -terv lényegét is ismerik, eszerint később több üzemrészt tele­pítenek le Ujfehértóra. A ve­zetők viszont a szövőnők gondjairól értesülhetnek. Az egyik megbízott művezető durván beszélt a dolgozókkal, ezt „jelezték a főnökségnek”, s a művezetőnek a megbíza­tását visszavonták. Varga Judit kivarró, a KISZ-szervezet információ­felelőse. A „felfelé” menő in­formáció két eredményéről szól. Keveselték a fiatalok közös pénzét, így szerveztek a közelmúltban kommunista műszakot KISZ-alapra. Több j fiatal lány hangoztatta az ü^j'nbfefí',' hogy sportolni sze­retne. Húsvét előtt ezért hozták létre a gyárban a női focicsapatot. D zen szólították „édes­anyám”-nak Bogáti Károlynét, született Csüllög Veronikát. A kisvár- dai járás egyik kis falujában, Jéken él a 67 éves néni, öt éve ágyban fekvő beteg fér­jét is ő ápolja. Nem nehéz megtalálni Veronika nénit, így hívják őt a falubeliek. Tíz gyereket nevelt, indított útnak, ami manapság már elég ritka. Ráadásul Veroni­ka néni nem szült egyetlen gyereket sem ... — Nagy szomorúság volt, amikor megtudtuk, hogy nem lehet gyerekünk. Fiatal kora kevés boldog pillanattal ajándékozta meg az anarcsi Kincses-tanyán cselédeskedő lányt. A fiatal lány elvágyódott az eldugott fészekből, s amikor a jékei Liptai birtokra kerültek, na­gyon örült. Az uradalomban volt nap­számos, egy évig még a kis- várdai zárdába is elszegődött, kilencven növendéknek szol­gálta fel az ennivalót. De egy kicsit ő is zárdában érezte magát, hazajött újra Jékére. Férjhez ment... Egyszer a véletlen különös helyzet elé állította a még ifjú Bogáti Ferencnét. Tör­tént, hogy az egyik faluban élő szegény család meghívta keresztanyának. Széthullóbjín lévő, rendezetlen család, tud­ták a faluban. — Egy napon Feri, a Ma­rika apja eljött hozzánk. Volt egy kis dikó, régi egy­szerű fekvő alkalmatosság a konyhában, oda letette a pó- lyás gyereket, a keresztlá­nyomat. Az asztalra tett egy kis pénzt és azt mondta, ne­veljük amíg ők az új helyen, a városban rendezik a dol­gukat, házat szereznek. Én siránkoztam, rimánkodtam, hogy ezt nem teheti, én mit kezdjek egy pólyás gyerek­kel ... így kezdődött Veronika né­ni tízszeres anyasága. A pó­lyás kislányból azóta asszony lett, Marika 26 éves, Géczi Imrénének hívják. De Bogáti Károlyné még jól emlékszik arra a napra, amikor először kellett a gyermeket a „ligá­ba” vinni; a községházára, ahol az orvos megvizsgálta a nevelőszülőknél lévő gyer­meket. Hófehér kis főkötő és gyenge-rózsaszín kelengye volt Marikán. Pécsik doktor úr a jelenlévő asszonyoknak felmutatta a szépen ápolt, íiázta gyermeket. „így kell ne­velni, ápolni a gyermeket!” De Marika szinte soha sem volt egyedül. Tulajdonképpen hogy legyen játszótársa, azért hozott még egy kislányt hoz­zá Veronika mama, Gál Ho­nát. Négyéves volt akkor Ilo­na, évekig nevelte, míg egy­szer az édesapja elvitte. Azó­ta nem tud róla. A harmadik Bodnár Marika, aki sovány, beteg gyermek volt, alig le­hetett helyre hozni. De a jó tehéntej segített, ő négy évig szólította édesanyámnak Bo- gátinét. — Legutóbb azt írta, anyu­kám, olyan finom cipót tes­sék küldeni, amit akkor tet­szett sütni. Küldtem én cipót is, sült csirkét is, Pesten él munkásszálláson. Kivel is folytassam a sort? Volt két testvér, Varga Pisti és Miki, nagyon szép gyerek volt mind a kettő. Mondták is a falu­ban, hogy tudom így kiválasz­tani őket. Az apjuk alig is­mert rájuk, amikor értük jött... Némelyik gyerek vezeték neve nem is jut eszébe hir­telen. Kezünkön számoljuk; hányadik gyerek is követke­'•‘»jfeíof-: zik. Anikó, az örökbefogadott Marika húga is néhány évig Bogáti néni lánya volt. Aztán egy kisfiú Dorogról. Janovics Jóska, 3 évig nevelte. Kati — vajon mi volt a vezeték ne­ve? — karonülő volt, amikor magához vette. A nyolcadik Fekete Marika, ő a gyermek- otthonban hallott a jékei né­niről, összepakolta a kis hol­miját és eljött, hogy őt is fo­gadja be, mert őt meg senki nem vitte ki az intézetből. — Nem volt szívem elkül­deni Fekete Marikát se. Le­tette a bőröndjét, azt mond­ta, ő úgy érzi, hazajött. Na­gyon szeretett ő is. Dunántúl­ra ment férjhez. Mindenütt tűvétettem a címét, de nem találom, pedig várja a leve­lem ... A tizedik gyermek Halász Erzsiké, aki ma is ve­lünk van, 18 éves, a varrodá­ban dolgozik Kisvárdában. Egy kicsit csapzi, de sok jó is van benne, őt is szeretjük. Veronika néni most az örökbe fogadott lányánál, Marikánál él beteg férjével. Velük van a férjhez menés előtt álló Halász Erzsiké is. Két kis unokája is van Bogáti Ferencnének, aki az élet igaz­ságtalanságát a maga javára tudta fordítani. Páll Géza Huszonhármán szavaznak Várady Béla igazgató azt mondja, a munkásokhoz a vállalati komplexterv lénye­ge is eljuthat. Mert az újpesti tervtárgyaláson a bizalmi testületben 23 újfehértói bi­zalmi is szavaz. S ők hazajö­vet továbbadhatják informá­cióikat. Az igazgató így szól a gondokról: „Tavaly 11,7 százalékos volt a béremelé­sük, idén 6 százalék lesz. De dolgozóink tudják, hogy így is alacsonyabb a bérszín­vonalunk, mint a Szabolcs- Szatmár megyei textilipar át­laga. Arról is informáltuk dolgozóinkat, hogy csak két év múlva érjük el, vagy ha­ladjuk meg az átlagot.” A pártalapszervezet nemré­giben az szb-vel a dolgozók hangulatáról tanácskozott. Kitűnt, hogy a dolgozók han­gulatát rontja a létszámhi­ány, többen a törzsgárda jobb megbecsülését sürgetik. A bejárók arra panaszkodnak, hogy az ötnapos munkahét­hez nem igazodott kellően a közlekedés. Nábrádi Lajos Tízen mondták: édesanyám /------------------------------------------\ ÜGYEK ÉS EMBEREK ] Ó1 kipanaszkodták magukait az emberek — jónéhány évvel ezelőtt még ez volt a jel­lemző a tanácsok és a nép- frantbizottságok közös fa­lugyűlésin, városkörzeti ta­nácskozásain. Jogos és vélt egyéni sérelmek, panaszok sokasága hangzott el, me­lyekre a jelenlévő tanácsi dolgozók érdemben nem is adhattak választ. Némelyik tengeri kígyóra emlékeztető ügynek több éves krónikája volt, alig akadt közöttük közérdekű ügy... Az utóbbi években kevés helyen tekintik amolyan „siratófalnak” ezeket az összejöveteleket. Nem mint­ha nem lennének ma is el­intézetlen vagy felszínesen elintézett egyéni ügyek, az állampolgárok mindinkább tapasztalják viszont, hogy ezek megnyugtató intézésé­re nem a nyilvánosság e fórumain kell a megoldást keresniük. Az év elején megtartott falugyűléseken, városkörze­ti tanácskozásokon; — me­lyeken a megyében 40 ezer ember vett részt és több mint 2800-on kértek szót — mindössze tizenkét egyéni panaszt jegyeztek fel a ta­nácskozások jegyzőkönyv- . vezetői. Ez akkor válik igazában szemléletessé, ha azt is tudjuk, hogy a falu­gyűléseken nem kevesebb, mint 1288 közérdekű javas­lat hangzott el, míg a ha­sonló tartalmú, de inkább a gondot csak jelző közér­dekű bejelentések száma még ezen felül meghaladta a 880-at. Ha nem egyéni, akkor milyen közérdekű ügyekben emeltek szót azok az ál­lampolgárok, netán inter­pelláltak az elnöki asztal­nál ülő helyi vezetőkhöz. A „visszaköszönő” gondok kö­zül ma is első helyen áll az út-, járda-, csatomajavítás, -építés, majd a közlekedés, • utána pedig a kereskede­lem, szolgáltatás fehér foltjai következnek. Figye­lemre méltó még az egész­séges ivóvíz, a közvilágítás, az egészségügyi ellátás, szo­ciális gondoskodás címsza­vakkal jelölhető közérdekű javaslatok száma is. Tanulságos kép bontako­zik ki abból is; hol volt a. nagyobb az érdeklődés; a közös tanácsú községekben, a székhely vagy a társközsé­gekben? A számok azt ta­núsítják, nagyjából ugyan-: annyi állampolgár vett részt a székihelyközségek falugyűlésein, mint a nem székhelyközségekében De van egy különbség. □ míg a székhelyközsé- gekben 586-am szólal­tak fel és, 174 közér­dekűbejelentést, 308 közér­dekű javaslatot mondtak el, addig a társközségekben csaknem 1100-an kértek szót és 316 közérdekű beje­lentést, plusz 452 közérde­kű javaslatot tettek szóvá. Jelzi ez az élénkség azt is: a társközségekben jobban szomjasak az emberek a szóra, igénylik, hogy meg­hallgassák a javaslataikat, törődjenek a gondjaikkal. Nem nagy merészség ar­ra következtetni, a helyi tanácsi, társadalmi és a különböző gazdálkodó szer­vek nemcsak napi, hanem távlati feladataikhoz is hasznos segítséget kaptak a falugyűléseken. P. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents