Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-02 / 78. szám

1982. április 2. Kelet-Magyarország 3 Népesedéspolitika megyénkben Az anyaság tisztelete KI GONDOLNA, hogy tíz év múlva nem többen, ha­nem néhány százezerrel ke­vesebben leszünk majd or­szágunkban, mert évek óta csökken a születések száma — hangzott el többek között, az előrebecslés e hét szerdá­ján a népfront megyei klub­jának öszejövetelén, melynek vendége dr. Nyitrai Ferencné államtitkár, a Központi Sta­tisztikai Hivatal elnöke volt. A sok hasznos, érdekes, meglepő és megdöbbentő tény, adat, megállapítás kö­zül ezúttal azt a néhány moz­zanatot emeljük ki, amely az államtitkárt is meglepte. Eddig őmaga is úgy tudta, — valljuk be, mi itt lakó em­berek is —, hogy Szabolcs- Szatmárban nincsenek gon­dok a népesedés körül. Szilá­gyi Imre, a KSH megyei el­nöke azonban rávilágított; megyénkben is rohamosan csökken a születések száma. 1953—54-ben még 15—16 ezer élveszületést jegyeztek fel a statisztikák évenként,1 'tavaly' mindössze 9200—9400 gyer­mek született Szabolcs-Szat- márbain. Jóllehet, ezzel még mindig előkelő helyen áll a megye az ország más vidé­keihez viszonyítva, a csökke­nő tendencia azonban mar­kánsan érezhető és hiba len­ne nem észrevenni. A gondokat tovább szapo­rítja, hogy az ismeretek sze­rint, az érkező gyerekeknek igen jelentős hányada nem olyan családokban születik, ahol szívesen várják, akarják őket. Nagyobb társadalmi fi­gyelmet és törődést szüksé­ges tanúsítani e gondnak, hisz köztudott, hogy megyénk az elsők között foglal helyet az állami gondozott gyerme­kek számát illetően. Jó len­ne meggátolni felvilágosító szóval, családgondozással, munkahelyi, lakóhelyi és még ki tudja milyen ráhatással, hogy azok a családok ne akarjanak újabb és újabb gyerekeket, akik a meglévők­ről sem tudnak, vagy nem akarnak gondoskodni. UGYANCSAK A MEGYEI népességi sajátosságok közé tartozik a mindenki által is­mert ingázás. Az eljáró, in­gázó család, nem igazi csa­lád. Ahol az egyik felnőtt csak hétvégi vendég, ott alig­ha alakul ki meghitt és a ne­velést egyértelműen segítő családi légkör. Természetesen vannak kivételek jócskán, hisz a klub-összejövetelen is elmondták; nem elsősorban a gyermekkel eltöltött idő menyisége dönti el, ki meny­nyire képes megfelelni a szü­lői, nevelői követelmények­nek. Olykor a kevés idővel ren­delkező szülők is igen becsü­letesen ellátják napi szülői kötelezettségeiket. Mégis fi­gyelmet érdemel a KSH me­gyei adata, amely szerint évente 2—3 ezerrel növekszik azoknak a szabolcsi dolgo­zóknak a száma, akik a fővá­rosban,-vagy másutt keres­nek és találnak munkát. Ma­gyarán az eddigi, igen becsü­letes, számunkra külön Is ör­vendetes iparosítás ellenére újabb ezrek és ezrek kény­szerülnek családjuktól távol munkát vállalni. Főként az iparban még mindig szegé­nyes fehérgyarmati járásból — ahol sok a kedvezőtlen adottságú tsz is — vándorol­nak el, de nem kevés a vá- sárosnaményi, a nyírbátori és a mátészalkai járások egyes községeiből friss ingá­zók száma. Ismert gond ez a megye vezetői előtt; elsősorban a nők foglalkoztatása jelent gondokat, megnőtt az ingázó lányok, asszonyok aránya. Vajon ez a foglalkoztatásbe­li probléma, az ingázás meg­élénkülése nincs-e egészen közeli kapcsolatban a népes­ségi helyzettel? Hogyan is akarna, vállalna újabb gye­reket az a dolgozó anya, aki a hét napjait családjától tá­vol tölti ... A SOK FIGYELMEZTETŐ tapasztalat közül még az él- veszületéseket, illetve a cse­csemőhalandóságot említjük, amely megyénkben is gond. Egyre-főbb a veszélyeztetett terhes nő, sok a koraszülés, s bár az okok igen sokfélék, nem szűkíthetők le egyetlen tényezőre, mégis ' igazak a kismamákat érő kritikák. Egyesek a terhességük alatt nem vigyáznak eléggé ma­gukra és a születendő kicsi­re. Akadnak akik még a do­hányzási és az alkoholtilal­mat sem veszik komolyan. Arra is“ félhívták á figyel­met az ankéton; jó lenne ha a terhesgondozási tanácsadá­son nemcsak arra futná az orvos idejéből, megkérdezze; hogy érzi magát és bepecsé­teljen a kis könyvbe. Néha ez is előfordul... A közgondolkodással, a közmorállal összefüggő gon­dolattal zárult a szerdai né­pesedési vita. Az anyaság korszerű értelmezésének ter­jesztésén kell munkálkodni. Közös erővel, fokozatosan új­ra vissza kell állítani az anyaság nagyobb tiszteletét, elismerését családon belül és azon túl. Születő gyermekek­re van szüksége az országnak, a társadalomnak, a majdan irár szoruló mai közép­generációnak. Olyan-^gyer me­kekre, akiket a szülők akar­nak, szeretnek, vállalnak és tisztességgel fel is nevelnek. Páll Géza Révben Aranyosapáti Volt egyszer két falu: Révaranyos és Kopócs- apáti. A régi névre jósze­rivel már csak a hely­beliek emlékeznek, ma Aranyosapáti. Az ilyen helység-összeolvasztás okirata elfér egy lapon, de ameddig itt a Tisza partján két faluból egy lett, sok tavaszt kellett megérnie az öreg folyó- nak. Hazajöttek az asszonyok A község kettős tudata to­vább élt, egészen a közel­múltig. A két előd két tsz-t alapított annak idején, és csak 1974-ben egyesültek. A közös sors vállalása bizony egy ideig csak papíron ma­radt. Az egyik tsz erősebb volt, a másik gyengébb ko­rábban, és az emberek is idegenkedtek egymástól. Ha veszteségük nem is volt, ki­emelkedő eredménnyel sem büszkélkedhettek. Az embe­rek problémái pedig sokasod­tak. Az asszonyoknak a ker­tészetben próbáltak munkát adni, de azok inkább elmen­tek a közeli városokba dol­gozni. Az 1980-as év rossz időjá­rása aztán kihozta a bajokat, veszteséggel zárták az évet. Jött a vizsgálat, az egymás­ra mutogatás. Csak a ládahi­ány értéke egymillió volt. Évek óta nem selejte'ztek. Az elégedetlenség hullámai a gátak tetejét ostromolták. A harisnyaüzemben. A bajok gyökere — 1980-ban jöttem ide, az­előtt a szomszédos Varsány- gyürén dolgoztam — emléke­zik vissza Németh Károly elnök. — Először a szakem­berhiányt próbáltuk pótolni, de rögtön az elején kiütkö­zött, hogy nem a gazdálko­dás színvonalánál kell kez­deni Elszaladt a csikó a mun- kakedwel, a fegyelemmel. Az új növénytermesztési főága- zatvezetőnő hazaküldött egy­szer egy ittas traktorost, majdnem megverték. Abban az évben csak áz ital miatt huszonhét fegyelmit osztot­tunk ki. A bajok gyökere még en­nél is lejjebb nyúlt Aranyos- apátiban. Egy faluban a tsz nemcsak gazdasági, hanem politikai tényező is. Ezt az utóbbi szerepét azonban nem töltötte be, de ez egyenes kö­vetkezménye volt a koncep­ció nélküli, fejlődésre képte­len gazdálkodásnak. — A célunk egy alapos re­form volt — folytatja1 az el­nök. — Haza kellett csalo­gatni a több mint száz má­sutt dolgozó asszonyt, de fér­fiak is szép számmal jártak el. Munkát, és jobb életet szándékoztunk biztosítani a cigánylakosságnak is. Eh­hez teljesen meg kellett vál­toztatni a tsz arculatát. A vetésszerkezettel kezd­ték. Felhagytak a munkaigé­nyes cukorrépával, a bizony­talanul jövedelmező napra­forgóval. Csak a jól gépesít­hető ágazatokat hagyták meg, és legjobban fizető almásker­tektől vártak még többet. Itt a minőségben volt még tarta­lék, ezért úgy döntöttek, sa­ját maguk szedik le az egész termést. Az idegen munkaerő soha nem vigyáz úgy az al­mára, mint a saját. Ezek után, amint az más­hol már bevált, melléküzem után néztek. Együttműködési alkalom kínálkozott a Buda­pesti Harisnyagyárral. He­lyük volt, a gépek hamaro­san megérkeztek. Az idén már tízmillió forint értékű a termelés csak ebből, és más­fél millió a nyereségterv. Szerződést kötöttek az ER- DÉRT-tel és évi tízezer köb­méter fűrészáru, és ugyan­csak jelentős mennyiségű fa­rostlemez kirakására. A ha­risnyaüzemet már bővítik is, □ |asrózsa. Szinte él, árad belőle az emberi aka­rat és teremtő erő, a fém szeretete. Kovács János, a nyíregyházi 110-es Széche­nyi István Szakmunkásképző Intézet szakoktatója készítet­te, aki immár négy évtizede vasas, s ebből két évtizede generációkat nevel. Vas- és fémszerkezet-laka­tosokat tanít-nevel Kovács János. Tóth Zoltán, akivel gyerekemberként az Északi temető melletti ósdi lakatos- műhelyben együtt bűvölték a vaslemezeket a magasépítők­nél, a szaktanára lett. „Jár nossal azt tanítjuk, amit az életben mindig is szerettünk. Elvünk, a tanterembe be­vinni a műhelyt, az életet.” Kovács János beleszületett a szakmába. Ott cseperedett fel édesapja kovácsműhelyé­ben Leveleken. Ö volt az el­ső tanítómestere, ő indította el az úton. Baktára járt is­kolába, hetenként egyszer, vasárnap! Tóth Zoltán, egy­kori brigádvezetője csinált belőle oktatót. Nem csalódtak benne. Otthona az iskola és a SZÁÉV lakatosműhelye, az intézet bázisüzeme. Izgalom­mal kalauzol a tanári szobá­Vasrózsa KOVÁCS JANOS ■ ba. A tantermekben, a ka­binetben, ahol díszes szem­léltetőeszközeit őrzik a vit­rinek. Díjat nyert munkák. Tölgyfaág terméseivel — vas­lemezekből. Kapu vasalások kopogtatóval. Kovácsoltvas- csillárok, szerkezetek. Kezeit dicsérik a Móricz Zsigmond Színház díszes vasmunkái. Hónapokig dolgozott az Arany János utca bérházai­nak lépcső vaskorlátjain, gyönyörű szabadtéri színpa­dunk ezer székén. Mégis arra a legbüszkébb, hogy taníthat. Eddig 116 ta­nulót engedtem a szárnyára. Most 17-et nevelek. Ki, ho­vá került? Ki tudná számon tartani? „Egyikük sem bu­kott el az életben.” Vaskeretekben őrzi János bácsi egy-egy vasas fecske­raj emlékeit. Tablót készít minden osztály. Kovácsolt vaskereteát tanítványai csi­nálják. Ez már hagyomány. „Nincsenek kedvenceim. Azo­kat kedvelem, akik jól tanul­nak, szorgalmasak. A jó la­katost, aki meg tudja csinál­ni magának a szerszámot is. Idáig kell eljutni tanítványa­imnak.” Kozma Zoli a szakma ki­váló tanulója országos ver­senyen 2. volt. Most katona. Kecskeméti Gabi, Sztojanov István és többen keze alatt szereztek érettségit. Egyik KISZ-titkár lett, a másik technikus. Mit tanutak tőle? Kecskeméti Gábor: „Minde­nekelőtt emberséget és kitar­tást, a munka szeretetét. Be­csülni a fizikai munkást. Amit ebben a szakmában tudni kell, azt tőle tanultam meg.” Sztojanov István: „Ö segített hozzá, hogy Kossuth- diák lehettem, s hogy most gyártás-előkészítő vagyok.” Kézen fogva vezet elém egy félénk tekintetű, fekete sze­mű fiút. ö a Mezei Jóska. Másodéves. Tízen vannak testvérek. Halkan mondja a mester: „Belőle jó szakem­ber lehet.” Kovács János közelebb lép hozzám: „Látta? Egy kis ci­gány fiú. Be fogom bizonyí­tani, hogy közülük is lehet kiváló vasast nevelni. Ennek a fiúnak olyan finom keze van, mint a híres cigány szegkovácsoknak. Elméletben kell fejlődnie sokat.” Nyílik a vasrózsa. Farkas Kálmán így aztán van munkája a sa­ját építőbrigádnak. — Akkor aztán új irányt vett a falu, és a tsz élete egy­aránt — emlékezik vissza Németh Károly. — Sereges- től jöttek haza az asszonyok, lányok. Nem volt gond, kik üljenek a gépek mellé. A ci­gányokból rögtön egy brigád jelentkezett az átrakóba, a kötőgépeknél is harminc dol­gozik közülük. Tágas, világos a gépterem, ahol Tóth Terézzel, és Tóth Arankával beszélgettünk. Mindketten még a ^tinédzser korban. — — « . - - — - — ­Három műszakban dolgo­zunk, láncológépen. Pesten tanultuk meg a kezelését — mondták el. — Azelőtt Na- ményba jártunk a ruhagyár­ba, minden reggel fél négy­ekor kellett kelni, és ott két­ezret kerestünk. Itt megvan a három és fél is. — Pest után milyen érzés itthon lenni? — Hiányzik az ottani moz­galmas élet, de itt is azzá le­het tenni. Lesz saját klubunk, és ha segítenek, rajtunk fog csak múlni. Megvettek egy találmányt Kedvvel dolgoznak ma a tagok, vezetők egyaránt. Megugrott a jövedelemszín­vonal is. Tavaly 42 500 forint jutott egy dolgozóra. És nem álltak meg. Megvettek egy találmányt, a Patró nevű fék- ►pofaszabályozót, ennek a gyártásához is nagy reménye­ket fűznek. Tervezik, hogy a gyesen lévő kismamáknak ki­adják házhoz a harisnyakötő gépet, hogy otthon is keres­senek. Megbolydult a falu, pezseg az élet. Révbe jutot­tak. Esik Sándor Vasa ro«na mény: Csatorna épül Az olvadások, záporok, zi­vatarok sok gondot okoztak eddig Vásárosnaményban. A csapadékvíz elvezetésére az idén, a tavasz végéig a Bere­gi Vízgazdálkodási Társulás 500 méter hosszú csatornát készít el a Kossuth utcán. Csatornát épít a helyi költ­ségvetési üzem a Kiss Ferenc utcában is. A másfél kilomé­ternyi csatornaszakaszt nyár kezdetéig átadják. Irógéptok, porszívó-alkatrész Az idén 43 milliót szeretne termelni a Nyíregyházi Mű­anyag- és Fényképészipari Szövetkezet. A terv jelentős részét a műanyag eszközök gyártása adja, ezenbelül a növekvő exportlehetőség. Folytatódik a szövetkezet­nél az IGV vásárosnaményi gyáregysége részére az író- géptok-gyártás. A Borsodi Vegyi Kombinát megrendelé­sére különböző háztartási eszközök készülnek. A Buda­pesti Villamosszigeteiö Gyár részére porszívó műanyag al­katrészeket szállít a szövet­kezet. Idén kezdte az ipairi szö­vetkezet gyártani — a ma­gyar cipőipar számára elő­írt mértékegység-rendszernek megfelelően —, a cipőboltok­ban újdonságként jelentkező lábmérő készüléket. Már ja­nuár hónapban 2500 ilyen lábmérőt szállított a szövet­kezet a kereskedelemnek. Az idén több ezer darab ilyen termék exportálására van ki­látás. UNlVgRSJL: Távjelzős rotaméter A rotaméter olyan műszer, amelyet a gázok áramlási se­bességének mérésére használ­nak. Különösen a vegyipar­ban használják ezt a nagyon fontos eszközt, amelyből a BEAG Nyíregyházi UNIVER- SIL Gyárában már a koráb­bi években is gyártottak meg­rendelésre. Ez évben a nyír­egyháziak egy olyan típusú rotaméter gyártását kezdték meg, amelyet automatizált rendszerekben is lehet hasz­nálni. Ezt a fajta rotamétert, amely anyagot és energiát is megtakarít a régiekkel szem­ben, az UNIVERSIL-ben kí­sérletezte ki Földi Károly villamosmérnök és Pankotai Barnabás gépészmérnök. Ezt a fajta távjelzős rotamétert Közép-Európában egyedül a nyíregyháziak gyártják, melyből egyelőre a belföldi piacot látják el. Nagy jövője van ennek az automata mű­szernek, mert eddig a hason­ló rotamétereket tőkés im­portból kemény valutáért sze­rezték be az ország vegyipari üzemei. A gyár vezetői, s az új műszert alkotott Földi— Pankotai duó bízik abban, hogy a külföldi piackutatás is sikerrel jár. Nádasi Ilona ellenőrzi a rotamétert. (E. E.) „Pesten tanultuk..."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents