Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

1982. március 10. Kelet-Magyarország 3 Okosan Minthogy a haladás min­dig harc kérdése volt, s ma­radt, éppen a marxizmus dialektikájából eredően a gondok konfrontációja ma is nélkülözhetetlen. Mindez akkor is kiderült, amikor egy építőipari vállalatnál az érdekviszonyok után tu­dakozódtam. Nézzünk egy nem egysze­rű, de mindennapi, s nem­csak az adott vállalatra — a KEMÉV-re — általánosít­ható helyzetet. A vállalat érdeke: nyereségesen ter­melni. Mindez magában foglalja az emberrel, anyag­gal, -géppel, szervezéssel történő optimális gazdálko­dást. Az összérdek tehát vi­szonylag könnyen, akár íróasztal mellett is megfo­galmazható. A vállalat viszont több, önelszámoló egységből áll. Ezek érdeke, hogy a saját szférában szintén hatéko­nyan, s gazdasági ered­ménnyel dolgozzanak. Eh­hez viszont — éppen az is­mert objektív tényekből ki­indulva — túl kell biztosí­tania magát egy sor anyag­ból (spájzolás!), elsőosztá- lyú munkát kell produkál­nia harmadosztályú termé­kekből, bőségesebb szociá­lis juttatást kell kilátásba helyezni a munkaerő meg­tartása érdekében, sokszor magasabb bérű emberrel, a kényszer hatására, alacso­nyabb hatékonyságú mun­kát is végeztetnie kell, s végül, bár a sor így sem teljes, egy sereg be nem szerezhető anyagot, szerke­zetet magának kell gyárta­nia, drágábban, mint ahogy azt a nagyüzem tenné. Világos, hogy a felsorol­tak máris jelzik az érdekek ellentétét, hiszen minden többletköltség a vállalat egész nyereségességét érin­ti, egy sor nem érvényesít­hető költség, pótlék merül fel, ami eleve hátrányos, s eltér az optimálistól. Nem is szólva arról: egy ponton, mégpedig az anyag beszer­zése terén, felmerül a vál­lalat és a partnerek kapcso­lata. Ezt pedig nem jó pisz­kálni, mert szerződéses fe­gyelem ide vagy oda, a többnyire monopolhelyzet­ben lévő szállító meg is sértődhet, s ettől mentsen meg az ég. De a konfliktusok ezzel korántsem értek véget. A vállalati összérdek ugyanis szolgálná, optimális esetben, minden ott dolgozó érdekét is. De hát a kisebb nyere­ség őket is sújtja. Munka­erőkínálat viszont már nincs, a meglévőt meg kell tartani, s ehhez a relatíve kis bérkorrekciók nem ele­gendők. Minden más, szo­ciális juttatás viszont költ­ségigényes. A munkás — teljes joggal — folyamatos munkát akar. Ehhez viszont több szakmát kell elsajátí­tania. Az viszont köztudott, hogy az újonnan szerzett szakmával a munkát nem tudja kellő intenzitással vé­gezni, viszont bére nem csökkenhet, ez viszont sér­ti mind a vállalati, mind a munkahelyi érdekeket. Szövevény ez, mégpedig mindennap látható és ta­pasztalható. Feloldhatatla- nok az ellentétek? — kér­dezhetjük. Bonyolultságuk kétségtelen, mégse kilátás­talan a helyzet. Most kell előtérbe kerülni annak a tartaléknak, ami nem pénz­ben fejezhető ki. A fejek megújulásáról van szó. Ar­ról a folyamatról, mely ké­pes szembenézni korábbi reflexekkel, átértékelni gya­korlatokat, új és korszerű szervezéssel megoldani cso­mókat. Vannak és lesznek ütközések mindenfelé. A merőben újféle gazdálkodás sokkolni' is fog embereket. De kitérni a konfliktusok elől nem lehet, a korszerű­ért meg kell vívni a csatát. (bürget) Irány a határ s Szemlére sorakoztak a gépek Március elején gépszemle. Felsorakozik a piacra hetven olyan jármű: traktor, IFA teherautó, pótkocsi, amelyek a közúti forgalomban is részt vesznek. A vizsga kettős: meg kell felelni a KRESZ-köve- telménynek, de ami döntő; legyen munkára alkalmas minden gép. Alkatrész milliókért A tél elmúlt, kertünk aljá­ban a tavasz. Ezért is idő­szerű, hogy RaU András fő­mérnökkel, a Balkányi Álla­mi Gazdaság műszaki főága­zatnak vezetőjével beszélges­sünk. A műhelyben, most vagy negyvenen dolgoznak. A munka hajrájában szapora mozdulatokkal, de megfontolt alapossággal szorgoskodnak a szerelők. Erről a főmérnök csak annyit mond: — Az elmúlt évben szinte minden vonalon nagyobb mennyiségű energiát hasz­náltunk fel, mint amennyit terveztünk. Gázolajból 479 tonnát, 5 százalékkal többet, tüzelőolajból 962 tonnát, 3 százalékkal többet használ­tunk fel. Legnagyobb mér­tékben a villamosenergia­fogyasztás nőtt, 4 millió he­lyett közel 7 millió kilówatt- órára. Ez nem azt jelenti, hogy nem takarékoskodtunk. Az számít, . hogy a többlet- energia mögött milyen tel­jesítmény, termelési háttér van. Miután a energiafelhasz­nálásitól nagyobb mértékben nőtt a teljesítmény, a terme­lés, az energia fajlagos fel- használása javult. Végső so­ron tehát takarékosan gaz­dálkodtunk. Selejtezés és fejlesztés Gépszemle előtt a Balkányi ÁG erőgépparkja. (Gaál Béla felvétele) — Van egy alaposan kimun­kált takarékossági, fejleszté­si tervünk. Szerintem a taka­rékosság a fejlesztéstől el­választhatatlan. Mi az öreg, anyagban is megfáradt gépe­ket, eszközöket kiselejteztük. Ha ezeket továbra is üzem­ben tartanánk, csak a költsé­geket növelnénk, kis teljesít­ménnyel dupla energiát fo­gyasztanának. A régi elavult gépek helyére idén 10,5 mil­lió forintért vásároltunk új gépeket, traktorokat, targon­cákat, teherautókat. Legna­gyobb beruházásunk viszont egy 600 négyzetméteres, a mai kor igényeinek megfele­lő gépjavítóműhely megépí­tése. A híddaruval felszerelt új üzem régi gondunkat old­ja majd meg. Eddig a szere­lők sokszor szabad ég alatt, szükséghelyeken végezték a munkát. Az új helyen nem lesz zsúfoltság, ennek hatása nyilván a minőségben is mérhető lesz. — Az összes erő- és mun­kagép, amire a tavaszi indu­láskor szükség van, kész. Öt­venkét traktort javítottak ki a szerelők és természetesen a munkagépeket, a vetőgépeket és a permetezőaparátokat va­lamennyit. — Könnyen ment? — A mezőgazdaságban, de különösen a gépesítési ága­zatban nincsen ma könnyű dolga senkinek. Ennek iga­zolására hadd mondjam: ta­valy 82 ezer óra volt a gépja­vítás. Három százalékkal töb­bet, mint amennyit tervez­tünk. Miért? Mert alkatrész- ellátásban a helyzet nem vál­tozott. Rákényszerültünk, hogy egyre több használt al­katrészt újítsunk fel, ez több munkát, nagyobb energiát igényel. — Viszont olcsóbb? — Nem mindig. Ettől füg­getlenül üzemi és népgazda­sági haszna van annak, ha az új anyag és alkatrész­felhasználás nem növekszik. Mi a tervezetthez viszonyít­va mintegy 200 ezer forint ér­tékű anyagot, alkatrészt taka­rítottunk meg. Ettől függet­lenül anyagra, alkatrészre így is 12,5 millió forintot költöt­tünk. Sajnos a mi erőgépeifik már elég idősek, így termé­szetes, hogy egyre nagyobb javításokat, egyre több anya­got, alkatrészt igényelnek. Lehet takarékoskodni ? A mezőgazdasági üzemek­ben, így a balkányi gazda­ságban is az utóbbi 10 év alatt óriási értékű géppark, mechanikai eszköz halmozó­dott fel. Nem egy helyen a gépek és berendezések érté­ke 25—30 millió forint. Bal- kányban ez jóval több. A technika mozgásban tartása, munkára fogása rengeteg energiát igényel. Lehet-e ta" karékoskodni ? A főmérnök szavait a gaz­daság termelési értéke, nye­resége igazolja. Jóval a me­gyei átlag felett termelnek búzát, burgonyát, kukoricát, 10 ezer tonnától több az al­matermés, de foglalkoznak húscsirke előállítással, lucer­naliszt készítéssel, újabban az új takarmánykeverő üzem is sok energiát igényel. A fajlagos felhasználás ennek ellenére még javítható. Valkó Mihály úgy tartozik az alapító KISZ-esek közé, hogy 57 februárjában, már­ciusában már az' első — az ifjúsági szővetség-újjáalakítá- sát előkészítő —-Tpegbeszélé- seken részt vett Nyíregyhá­zán és a megye más nagyobb településein is: Tisza vasvári­ban, Kisvárdán. Huszonkilenc éves volt akkor, és tíz eszten­deje aktív résztvevője a moz­galomnak. Ma a megyei párt- bizottság oktatási igazgatósá­gának tanszékvezetője. ★ — Cipésztanulónak jöttem Nyírtelekről Nyíregyházára a város felszabadulását követő napokban, ahol a munkáskö­zösség, a város átformálta az életemet, amelyben egyre- másra következtek a forduló­pontok — emlékezik. — Hu­szonkét évesen lettem tsz párttitkár, nem sokkal ké­sőbb pedig az ifjúsági szö­vetség megyei agit-prop. tit­kára — különböző lépcsőfo­kok után. Az ifjúmunkások között persze nem én voltam Tavasz van. A balkányi gazdaság gabonája jól telelt, a nitrogén műtrágyázást már elvégezték. A több mint négy­száz hektár termő gyümöl­csösben a fák metszése ha­marosan befejeződik. Holnap, holnapután már tárcsázni, vetni és permetezni kell. A gépek mindehhez készek. Jól dogoztak a szerelők. Seres Ernő az egyedüli, aki az akkor is rohanó életben évről évre újabb és, újabb feladatokat kapott. Politikai munkásként, me­gyei ifjúsági vezetőként érte meg 1956 októberét is, amikor ugyancsak .nagyon nehéz kö­rülmények között kellett helytállni. Október, november fordulóján és az azt követő hetekben is a párt adta a fel­adatokat, de amint lehetett, újra az ifjúsági mozgalom­ban kezdett dolgozni. Valkó Mihály tagja volt az ideigle­nes intéző bizottságnak, amely a KISZ megalakulását készítette elő a megyében, s jelenleg is becses emléke a KISZ 57-ben alakult, első megyei bizottságának 4-es számú igazolványa. — Egyszerűen fogalmazott célok kellettek a akkor — mondja a KISZ zászlóbontá­sát megelőző hetekről. — Számunkra a feladat az volt, hogy minél hamarabb állít­suk talpra az ifjúsági szövet­séget. Természetesen oda in­dultunk, ahol azelőtt is jó volt az ifjúsági munka: fő­Becses emlékek Sorszáma: 4 Hég mindig sok a bürokrácia Hz újítás: élnény D Humenyik Endre 34 esztendős, tizenhét éve szerszámkészítő, az Ipari Szerelvény Gépgyár máté­szalkai gyárának dolgozó­ja. Először 1967-ben ízlel­te meg az alkotás igazi örömét, s ez hajtja, ösz­tönzi azóta is elsősorban és nem a pénz utáni vágy. Szőke, hosszúra nyúlt fiatalember, olajos nagy kézzel, figyelő tekintettel. — Valójában mostaná­ban lendültem bele jobban az újításokba, de meg­mondom őszintén, hosszú a várakozási idő míg lesz belőle valami, s pénzt is lát az ember. De nem is az anyagi az első. Fonto­sabb, hogy megvalósul­jon! Ezért gondolkodik az ember. Itt, a gyárban tech­nológiai előírás? Ugyan kérem. Ha lenne, előírnák benne a megvalósított újí­tást is, s alkalmazni kel­lene. Nem számoltam ösz- sze, mennyi újításom van. Az utóbbi két évben leg­alább 17—18. Egyszerűek, de hasznosak. És hoztak is valamit a konyhára. Igaz, néha nevetségesen kevés összeget, 2—400 forintot, amolyan eszmei díj félét. Volt ellenben már arra is eset, hogy szerződést kö­tött velem a vállalat. Pél­dául az új fajta fúróké­szülékre. Azért csináltam, mert könnyíti a munkát. Ezzel dolgozom én is. — Rajta ülnek most is Pesten a törzsgyárban né­hány kollégám újításán legaláb fél éve. És még választ sem kaptak. Ez nem az újító megbecsülé­sét mutatja. De nem hasz­nál a mozgalom tekinté­lyének sem. Valamit tenni kell az alkotó munka becsületé­nek visszaszerzéséért. 2 R adványi László, a Nyíregyházi Mezőgazdasá­gi Főiskolai Tangazdaság Uona-tanytii üzemegységé­nek a javító műhelyében művezető. Türelme irigy­lendő, kitartása követen­dő. Tizenöt esztendeje újít, kifogyhatatlan az öt­letekből de ő is sokallja az újítások elbírálása kö­rüli bonyolultságokat. Hosszúra nyúlik egy-egy újítás gyakorlati alkalma­zása. — Rengeteg időbe telik egy-egy újítás gazdaságos- sági kiszámolása, különbö­ző kalkulációk elkészítése. És nem szívesen foglal­koznak vele. Valójában az eredményétől függ, hogy mennyit ér, mit, mikor és mennyi pénzt kap érte az újító. No és a másik fu­ra helyzet: az emberek tudják, hogy a részesedési alapból fizetik az újítási díjakat. Ezért nem jó szemmel nézik, ha valaki pénzt kap. Ügy érzi a kol­lektíva, hogy azzal a pénz­zel, amit az újítónak kifi­zetnek, őt rövidítik meg. Valóban így van. Ez az igazság. Odáig már nem terjed ki a figyelme az embereknek, ha esetleg ezeket az újításokat al­kalmazzuk is, akkor az nyereséget eredményez, azt növeli, s így több lesz az egész kollektíva, üzem­rész, gazdaság nyeresége is. És neki is több jut. Igaza van: ezt is szüksé­ges lenne tudatosítani a dolgozókban. Erről azon­ban nem, vagy alig esik szó vállalatainknál. 3 Tóth István, a Mezőgép mátészalkai gyárában mű­vezető. Szókimondó, s ha késnek is újításai elbírá­lásával, türelmes, bár bántja, mert nem tudják addig használni mások sem. — Már ez évben is be­adtam 3 újítást. Választ még nem kaptam. Tapasz­talatból tudom, nem is számíthatok rá három hó­napon belül. Volt olyan eset is, amikor fél évet is meghaladta! Most pedig sürgős lenne’a" legújabb, az anyagtakarékosság mi­att is. Az egyikkel éves szinten legalább két ton­na (!) acélalapanyagot le­hetne megtakarítani. Hogy mikor kerülhet rá sor? Nem tudom. Nem is a pénz érdekelne bennünket el­sősorban, hanem az ügy, ha már mondjuk is, hogy a drága anyaggal takaré­koskodni kell. Ezt az újítást Szűcs László, a főmérnök véle­ményezte. Jónak találta Így került a nyíregyházi központba, ahol döntenek a sorsáról. Jó lenne minél előbb. Farkas Kálmán képpen a nagyüzemekbe. A tiszavasvári Alkaloida, a kis- várdai Vulkán, a nyíregyházi dohányfermentáló, a gépjaví­tó állomások — ezek képezték a magot. Az ellenforradalom okainak magyarázata, a jövő tervei — ez volt a két fő kér­dés, amiben közös álláspontot kellett kialakítani a jelenlé­vőkben. Nagy dolgokról volt szó, emlékezetes előzmények­kel, nem lehetett elvárni, hogy mindenki azonnal min­dennel egyetértsen. Gyakran éjszakába nyúló vitákban győzködtük egymást, formá­lódtak az első ifjúsági közös­ségek — amelyek nem sokkal később a KISZ első alapszer- vezeteit jelentették. ★ A szervező munkához per­sze nagyon sokat segített, hogy közben az emberek a gyakorlatban is kezdték ta­pasztalni a párt új módszere­it — eleveníti fel az akkori emlékeket. — Ahol már for­málódott a valódi üzemi de­mokrácia, ott könnyebb volt a dolog. Mert sokan kételked­tek abban, hogy lehet és van valódi értelme vitatkozni, hogy az fog történni, amit ott, közösen elhatároztak. Az el­ső jó példák után azonban már nem kellett sokáig kapa­citálni az ifjúmunkásokat, vi­szonylag hamar megindult az ifjúság szervezeti élete. A gyárakban, üzemekben az emberek gyorsan észrevették, hol gyülekeznek a fiatalok, akik pedig jószerével csak a párt felhívására vártak már, hogy „hivatalosan is” KISZ- szervezetként működhesse­nek. Valkó Mihályt az élet vi­szonylag hamar más terület­re szólította. Különböző más beosztások, tani lás mezőgaz­dasági technikumban, majd a pártfőiskolán, végül a Kos­suth Lajos Tudományegyete­men. Jókora vagrabetűvel ke­rült vissza 1963-ban a nyír­egyházi pártiskolára — im­már tanárnak —, ahonnan 1951-ben egy kéthónapos to­vábbképzés után politikai munkás pályája indult. ★ — Ilyennek képzelték ne­gyedszázada az akkori szer­vezők? — kérdezem. — összességében megítélni a KISZ munkáját semmikép­pen sem akarom — válaszolt —, ahhoz sokkal több és ala­posabb ismeret kellene. Az persze gyakran elhangzik, hogy lehetnének fiatalosab­bak az alapszerveztek. Ma merőben más a helyzet, má­sok a feltételek, mint a 25 év­vel ezelőtti. Egy teljes gene­ráció nőtt fel az új körülmé­nyek között. És sok szép, em­lékezetes akció, ifjúsági mun­ka van ma is, köztük való­ban látványosak és kevésbé reflektorfényben állók, ám ugyancsak értékesek. M. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents