Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. március 10. Kommentár válasz - USA-módra Már önmagában az elneve­zése is provokatív: Safe Pass ’82 — vagyis szabad áthala­dás ’82_névre hallgat az a tíznapos NATO-hadgyakorlat, amelyet Florida és Kuba partjai közelében, a Mexikói­öbölben rendeznek. Ugyan, ki fenyegeti ebben a térségben a hajózás szabadságát? Micso­da veszélyekkel szemben kell a szabad áthaladást hangsú­lyozni ? A hétfőn kezdődött erőde­monstrációban az Egyesült Államokon kívül Kanada, az NSZK, Hollandia, Belgium és Nagy-Britannia hajói, repü­lőgépei és mintegy tízezer fő­nyi fegyveres ereje vesz részt. Bevallott célja a hadgya­korlatnak, hogy próbára te­gyék a maguk és szövetsége­seik haderejét, miként tudják biztosítani háború esetén az amerikai haditengerészet szá­mára az Európába vezető ten­geri útvonalakat. Szerencsére kontinensünkön nincs hábo­rús veszély, s remélhetően konfliktusra nem is kerül sor. Annál feszültebb a helyzet a karibi térségben és Közép- Amerikában. Sokkal valószí­nűbb hát, hogy1 az erőfitogta­tás a közvetlen környezetnek, mindenekelőtt Kubának, Gre- nadának, Nicaraguának és a salvadori gerilláknak szól. Annál is inkább, mert ez az első eset, hogy Kuba partjai­nál vonulnak föl NATO hajó­egységek. Arra már volt példa, hogy az amerikaiak partraszállást gyakoroltak Kuba közelében. Azt is kipróbálták, vajon mi­ként reagál Havanna, ha a guantanamói támaszpontra jelentős tengerészgyalogos egységeket vonnak össze. Nem kerüli el a világ fi­gyelmét az sem, hogy a pro­vokatív flottatüntetés idő- pontjábamaz.USA „hátsó ud­varából” közvetlen szomszéd­ságából több jelentős béke­kezdeményezés indult ki. A mexikói elnök felhívását Ni­caragua állásfoglalása követ­te, s Fidel Castro Portillo el­nökhöz intézett levelében ugyancsak síkra szállt a fe­szültség tárgyalásos rendezése mellett. Talán fölösleges mon­dani: a felhívásokra Wa­shington nem reagált. Vagy mégis? A nagyszabá­sú tengeri hadgyakorlatot va­lójában úgy’ is föl lehet fog­ni, mint a béke erősítésére tett indítványokra adott vá­laszt. Sajátos, amerikai mód­ra. Gy. D. Mauno Koivisto a Finn Köztársaság elnöke, aki ked­den délben érkezett munkalá­togatásra Moszkvába, délután megkoszorúzta a Lenin Mau­zóleumot és az ismeretlen ka­tona sírját. A finn államfő ezután meg­tekintette a moszkvai Kreml néhány nevezetességét. Ellá­togatott Lenin emlékmúze­ummá átalakított egykori la­kásába, a kincstárba, vala­mint megtekintette a gyé­mántmúzeumot. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány . kedden a Kremlben vacsorát adott Ma­uno Koivistónak, a Finn Köztársaság elnökének tisz­teletére. A vacsorán Leo­nyid Brezsnyey pohárköszön­tőjében rámutatott: „Isme­retes, hogy kapcsolatainkban az 1948-ban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés hozta meg az áttörést. Ez a szerződés olyan egyenjogú partnerek megállapodásaként jött létre, akik elhatározták, hogy kapcsolataikat egymás kölcsönös tiszteletére, egy­más jogainak és érdekeinek figyelembevételével építik, és közösen munkálkodnak a bé­ke megszilárdítása érdeké­ben. ' — Tudjuk, hogy Finnország a Szovjetuniónak jó, lojális szomszédja. Reméljük, hogy Finnország is megbizonyoso­dott a Szovjetunió jóakaratá­ról és igaz szándékairól. A Szovjetunió és Finnország népei, a két ország vezetői közötti kölcsönös tisztelet és bizalom állandóan nő és erő­södik. A gazdasági, kulturális és politikai téren létrejött egyenjogú kapcsolatok mind­két országnak komoly hasz­nára válnak. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, államel­nök a moszkvai repülőtéren fogadja Mauno Koivistót, Finnország elnökét. (Kelet- Magyarország telefotó) Brezsnyev emlékeztetett ar­ra, hogy új tisztségében, Finnország államfőiéként, Mauno Koivisto a külföldi fővárosok közül először Moszkvát kereste fel. Nemzetközi kérdésekről szólva egyebek között hang­súlyozta: mi a magunk ré­széről határozottan elítéljük Washingtonnak Kuba és Ni­caragua ellen irányuló fenye­getéseit. Meggondolatlan, s a békére nézve igen veszélyes lépésnek tekintjük, hogy az Egyesült Államok a hazafias és szabadságszerető erőket elnyomni igyekvő véres kato­nai diktatúra oldalán beavat­kozik Salvador ügyeibe. A feszültség enyhülése a világ­nak ebben a térségében az általános béke ügyének hasz­nára válna, s a Szovjetunió ennek a pártján van. Brezsnyev a továbbiakban hangsúlyozta: a Szovjetunió aktívan kiáll az enyhülési fo­lyamat folytatódása, a hábo­rús szembenállás szintjének csökkentése, az európai biz­tonság és békés együttműkö­dés: erősítése.mellett. ................... — E téren tehát komoly­lehetőségeink vannak az együttműködésre — mondot­ta Leonyid Brezsnyev, s vé­gezetül megállapította, hogy Mauno Koivistóval kedden folytatott eszmecseréje meg­mutatta: jók a lehetőségei a szovjet—finn együttműködés sikeres további fejlesztésé­nek. A tiszteletére adott vacso­rán Mauno Koivisto, finn ál­lamfő válaszbeszédet mon­dott. 1964 nyara. A Nagyszínház Beethoven termét szó szerint elárasztották a hangok. Fo­lyik a társulatba belépő éne­kesek próbája. Az első turnus pótmeghallgatását bonyolít­ják le. — Tamara "ÍSzinyavszkaja. Született 1943-ban — jelenti be a titkár. A zeneiskola sze­rény végzős hallgatóját senki sem ismeri. Fiatalos alakja akaratlan mosolyt csal a bi­zottság tagjainak ajkára. De az „Iván Szuszanyin” Vanyja áriájának első pilla­nataiban már teljes a csend a teremben. Amikor pedig el­hallgat, váratlan taps tör ki. Ez nem szerepel az előírások­SZOVJET ÉLET ban és a bizottság elnöke csendet kér. Ám taps követi a második számot is. Győze­lem! — Otthon mit sem sejtettek kalandjaimról — emlékezik vissza Tamara. — Amikor a mama megtudta, hogy felvet­tek a Nagyszínházba, nem hitte el, azt hitte — tréfálok; Én magam is sokáig nem tudtam elhinni! — Még abban az évben a színház Milánóban vendég­szerepeit — meséli Tamara. — Szinte csak a fiatalok ma­radtak Moszkvában. Olasz­országba utaztak a „Jevge- nyij Anyegin” Olga szólamá­nak főbb előadói. Sürgősen új énekesnőt kellet keresni. Ne­kem ajánlották fel. Egy ilyen szerepet! Akár a „Ruszlan” Ratmir, vagy Britten „Nyáréji álom” operája Oberon mesebeli szel­lemének alakjában jelent meg a színpadon, ha Boro- gyin „Igor hercegében” az elbűvölő Koncsakovnaját, Holinov „Optimista tragédiá­jának” bátor komiszárját ját­szotta, mindig kivételes és eredeti volt. 1968-ban Tamara Szi- nyavszkaja a Bulgáriában megrendezett VIT-en első dí­jat és aranyérmet nyert. A következő évben Belgiumba utazott. Ott is győzelmet ara­tott. Megtapsolták Bulgáriában, Lengyelországban, Magyar- országon, az NDK-ban, Bel­giumban, Franciaországban, Japánban, Kanadában. És kövekezett a Carmen. Tamara Szinyavszkaja Car­men je. A Nagyszínházban rende­zett első bemutató óta ez volt az ezerhatvankettedik „Car- men”-előadás. Mennyi csillo­gó mezzo mutatkozott be a moszkvai opera színpadán ebben a szerepben! Hogyan fogadják most a nézők a de­bütáló énekesnőt Irina Arhi­pova után, Jelena Obrezcova után? Az énekesnő mély érzelmi és pszichológiai telítettséggel megformált Carmenje lírai, könnyed, romantikus, mély­séges szerelmében komoly. Szinyavszkaja hangja bár­sonyos, ízes, szabadon áradó, keresve sem találhi jobbat ehhez a szerephez. Február­ban a budapestiek ismét meg­hallgathatták Tamara Szi­nyavszkaja mezzoszopránját. Munkatársunk útibeszámolója Vietnamból (4.) H lakkfesti titka Ho Shi Minh-város, a haj­dani Saigon világváros. Nem­csak mai 3,5 milliós népessé­gével, széles sugárútjaival, 10—15 emeletes épületeivel, nagy forgalmú piacutcáival, bazárjával kelti ezt a benyo­mást, hanem szép műemlé­keivel, kertjeivel, pagodáival is. Saigon nehéz örökség a szocialista Vietnam számára. A hajdani déli fővárost ugyan jelentősebb harcik nélkül foglalták el a felsza­badító csapatok de a rengeteg megoldásra váró feladat mindegyikére máig sem jútott az erőből. Négy és fél milliósra duz­zadt az „amerikai évek” alatt ez a metropolis, s jó­szerével a kiszolgálásra ren­dezkedett be. Termelés he­lyett importálták a javakat — virágzott viszont a keres­kedelem, szolgáltatás. Az örökségben volt 1,5 millió munkanélküli, nagy részük a létminimum alatt, továbbá 50 ezer narkós, 350 ezer nemi beteg. Egy nagyon jelentős réteg, a kereskedelmet, bank­hálózatot kézben tartó gaz­dag kínai nemzetiségű vietna­miak (hoák), többsége pénz­zé tette mindenét, s még a felszabadító csapatok érkezé­se előtt külföldre távozott. Ebben a közegben szervező­dött meg a szocialista köz- igazgatás. Óriási pénzekre lenne szükség, hogy a leg­szükségesebbeket megteremt­sék: munkaalkalmakat, laká­sokat, iskolákat. A háborútól anyagilag kimerült ország azonban nehezen tud juttat­ni jelentős összegeket, ráadá­sul nemcsak Saigonban, ha­nem^ Dél szinte" minden váro­sába ugyanígy kellene a se­gítség, de Észak települései is sokat nélkülöznek még a leg­szükségesebbekből is. A felduzzadt Saigonból az új köziigazgatás egymillió em­bert irányított az új gazdasá­gi területek (a Vietnam kö­zépső részén lévő jó termő­földek) településeire. A vál­lalkozók hat hónapig állami segítséget kaptak, utána meg kellett állniuk saját lábukon. Sok gond közepette történik az ipar átszervezése, a mező- gazdaság átalakítása is. Ez utóbbiban a fokozatosságot szem előtt tartva hosszabb távra irányozták elő a teljes átszervezést. Nagy figyelem irányul most az új nemzedékre, a fiatalok­ra. Tucatnyi fontos kérdés kö­zül találomra választottam egyet, az árva gyerekek sor­sát .A háború után százával kóboroltak a nagyváros utcá­in a magukra maradt, (ha­gyott) gyerekek. A négyéves gyakran már kisebb testvé­réről gondoskodott. H^t nagy intézményt létesítettek Sai­gonban, amelyek "otthont te­remtettek a gyerekeknek. Ezek közül az egyik Thu Doc-ban (a városhoz tartozó szélső kerületben) található. Huinh Ngoc My igazgatónő mondta: 460 kis lakója, 5—18 éves gyermeke van intéze­tünknek, s azon kívül, hogy emberi hajlékot biztosítsanak az árváknak, egyetlen fő cél­juk van, megalapozni majda­ni életüket, szakmát adni ke­zükbe. Nézem a vendégek fogadá­sára felsorakozott gyerekeket. Hatévesek. A széken álló fi­úcska le " sem tagadhatná, hogy egyik szülője fehér em­ber volt, a mellette állóé fe­kete — az amerikai hadsereg katonái a saigoni hölgyek kö­rében is otthon érezték ma­gukat. Most a vietnami ár­vákkal, a felszabadító hadse­reg elesett katonáinak gyer­mekeivel együtt készülnek az életré — minden megkülön­böztetés nélkül, hiszen ők nem tehetnek semmiről. A nagyobb fiúk asztalosmester­séget, lakatosságot, a lányok varrást, hímzést tanulnak — főként ajándékokat készíte­nek, s bevételeikből is gyara­pítják az intézményt. A gyer­mekek boltjában közülünk mindenki vett, s nem volt, aki a hagyományos vásárlási szokásoknak megfelelően al­kudott volna... Lehet, hogy a szakmát ta­nuló fiúk közül valaki egy­szer a Song Dong nevű ipari szövetkezetbe kerül szakmun­kásnak. Ez a szövetkezet az első saigoni ktsz-ek egyike. — Meghívjuk önöket a zár- számadási ünnepségünkre, amelyet éppen holnap tar­tunk — kezdte jókedvűen a szövetkezet elnöke, akinek, mint utóbb kiderült, volt is oka a mosolyra: az 500 mun­kást foglalkoztató szövetkezet 2,1 milliós tervét 3 millióra teljesítette, s termékeinek fe­lét a szocialista országokban, másik felét a kapitalista pia­con (főként Kanadába és Hongkongban) értékesítették valutáért. A lakkfestészet Vietnam­ban is különlegesség. Iparsze- rűen a 17. századtól művelik, de 1976-ig csak magánkézben lévő kisüzemekben, műhe­lyekben készültek az értékes darabok. A felszabadulás után a városi pártbizottság egyik első döntése alapján szervez­ték a ktsz-t. Lakkbútorokat és lakk-képeket készítenek. A technológia (leegyszerűsít­ve) a következő: a kenyérfa deszkáját egy különleges anyaggal itatják át és vonják be. A festő-erre rajzolja a képet, majd tojáshártyával Egy művészi öltözködőfa! a saigoni ktsz-ből. (A szerző felvétele) borítja be. Ezután 12 réteg lakkbevonat következik, 24 óránként. Végül csiszolják, vegyi kezeléssel adják meg a kép végleges fényét.. Egyetlen darab három hónapig készül. Ennek egy bonyolultabb vál­tozata a gyöngyházberakásos lakk, vagy mindkettő a se­lyemtechnológiával kombi­nálva. Különleges vázákat is készítenek így. Megemeltem egy két méter magas, 18 réteg selyemből készült, 22 réteg lakkal bevont gyöngyház- intarziás vázát. — három­négy kiló, ha lehetett. Há­rom mester készítette, csak­nem fél évig, kanadai meg­rendelésre. Ebből jönnek ösz- sze a milliók. Az ilyen értékes szakmát meg is fizetik. Tíz olyan dol­gozójuk van (negyven éve művészi színvonalon művelik szakmájukat), akik az átlag- fizetés tízszeresét, 1500 don­gót keresnek havonta. Most esti tanfolyamokat szervez­nek, továbbképzéseket tarta­nak, új, nagyobb létszámú szakembergárda alakul az ősi művészi-iparág alapján. És a saigoni munkások újabban a szakszervezet csoportjaival hét végére saját üdülőjükbe utaznak Vung Tau-ba, az egyik legszebb déli tengerpar­ti fürdőhelyre. Következik: Újévi koccintás. Marik Sándor Reklámárak — csak nálunk Férfi, női, bakfis, kamasz méretű műbőrkabátok (AFÉS r r vasara Keresse a Nyíregyházi ÁFÉSZ ARANY JÁNOS UTCAÍ GYERMEKRUHÁZATI SZAKÜZLETÉT. Férfi-kamasz safari Női-bakfis safari Bakfis hosszú kabát Kiskamasz dzseki 580,— Ft-tól 840,— Ft-ig. 580,— Ft-tól 810,— Ft-ig. 780,— Ft-tól 870,— Ft-ig. 480,— Ft-tól 560.— Ft-ig. Az üzlet nyitva tart hétfőtől szerdáig 9,30—18-ig, pénteken 9.30— 18,30-ig, szombaton 8—13-ig és minden csütörtökön 9.30— 20 óráig. (395) Koivisto Moszkvában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents