Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám
4 Kete*-Magyaror«ég-1982. .március 2. Reagan elnök egy katonai repülőgép fedélzetén. A Szovjetuniónak a nukleáris fegyverek betiltásáért vívott küzdelmét, tárgyalási készségét húzza alá Leonyid Brezsnyev abban a válaszban, amelyet japán írók egy csoportjának adott. A hétfőn közzétett állásfoglalás válasz az íróknak a nukleáris háború megakadályozására felszólító felhívására. A felhívást a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökéhez és az Egyesült Államok elnökéhez juttatták el. „Teljesen osztom, az önök aggodalmát amiatt, hogy növekszik a nukleáris fenyegetés, és önökkel együtt határozottan elítélem az olyan esztelen elgondolásokat, amelyek szerint a nukleáris fegyverek alkalmazása, akár csak korlátozott mértékben is, megengedhető — szögezi le válaszában az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. — Csak a realitásoktól távol álló, naiv emberek képzelhetik el, hogy a termonukleáris katasztrófa tüze nem lobbant- ja gyilkos lángra házukat, ha az távol van a tűzfészektől. Mindenkinek, akinek kedves földünkön az élet jövője, kötelessége az, hogy hozzájáruljon a nukleáris háború veszélyének felszámolásához, a béke megszilárdítása útjainak kereséséhez.” „A Szovjetunió kész nukleáris fegyvertárának megsemmisítésére, de magától értetődően csak akkor, ha a többi nukleáris hatalom is így jár el” — hangoztatja Leonyid Brezsnyev. Utal az ENSZ-ben előterjesztett szovjet javaslatokra, a különböző nemzetközi fórumokon elhangzott kezdeményezésekre, amelyek a nukleáris fegyverkísérletek teljes eltiltását, a nukleáris fegyverek számának korlátozását, az az ilyen fegyverek teljes felszámolását, a nem nukleáris országoknak nyújtandó garanciákat célozták, arra irányultak, hogy meggátolják a nukleáris fegyverek fejlesztését, gyártását és alkalmazását. „A Szovjetunió következetesen küzd azért, hogy gyakorlati eredményeket érjenek el a nukleáris fegyverkezési verseny megszüntetésében, és nem a mi hibánk, hogy ezen a téren még korántsem tettek eleget”— írja válaszában az SZKP KB főtitkára. Amerikai fegyverkezés A kalandorság politikája Azóta, hogy a Reagan-kor- mány hivatalba lépésével az előzőnél agresszívebb csoportok kerültek az Egyesült Államok politikai-katonai apparátusának csúcsaira, még Nyugaton is egyre gyakrabban fogalmazódik meg a kérdés : milyen meglepetéseket tartogat még a világ számára ez az adminisztráció, meddig akar elmenni a fegyverkezésben? A kételyeiknek hangot adó józanabb államférfiaknak bi. zonyára az a sorrendi furcsaság is feltűnhetett, hogy még mielőtt kialakulhatott volna az új kormányzat átfobázók, a Trident atomtengeralattjárók, a szárnyasrakéták emésztik fel. A Reagan-kor- mány haderőfejlesztési programjának jellemzője, hogy bár a rakéta-nukleáris hadászati támadó erők „felfuttatását” részesíti előnyben, zöld fényt ad valamennyi haderőnem nagyarányú átfegyverzé- séhez is. Indok — mint mindig — az állították, hogy az atomfegyver legfőbb célba juttató eszköze, a nagy hatósugarú bombázók építésében az USA — úgymond — elmaradt a Szovjetuniótól. A 60-as években az interkontinentális ballisztikus rakéták területén való „vészes lemaradásra” hivatkozva nemcsak e fegyverek, hanem az Európában elhelye(Folytatás az 1. oldalról) jet részről részt vesz Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A lengyel párt- és kormányküldöttséget Woj- ciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Nép- köztársaság miniszterelnöke vezeti. Hétfőn Moszkvában az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány vacsorát adott a Wojciech Jaruzelski vezetésével a szovjet fővárosban tartózkodó lengyel pártós állami küldöttség tiszteletére. A meleg, baráti légkörű vacsorán Leonyid Brezsnyev és Wojciech Jaruzelski mondott pohárköszöntőt. Leonyid Brezsnyev hétfőn a Kremlben a lengyel párt- és kormányküldöttség tiszteletére adott vacsorán pohárköszöntőt mondott. Ebben kijelentette: „Találkozónk rendkívül fontos és felelősségteljes időpontban jött létre. Egyrészt a bonyolult, mondhatjuk drámaian nehéz lengyel ügyek következtében fontos ez a pillanat, másrészt a nemzetközi események menete is fontosságát igazolja. Teljes megértéssel fogad, tűk a tájékoztatást lengyel barátainknak arról a nemzeti döntéséről, hogy megvédik a néphatalmat, lehűtik az indulatokat, hogy kivezetik az országot az elhúzódó, kínzó válságból. Kellő időben' születtek ezek az intézkedések. Ha a kommunisták utat engedtek volna az ellenforradalomnak, ha a szocializmust ellenségei fékevesztett támadásai martalékául dobták volna, az veszélybe sodorta volna Lengyelország jövőjét, Európa és az egész világ stabilitását. A történtek keserű tanulságul szolgálnak, de a kommunisták képesek tanulni. „Lengyelország ma nehéz helyzetben van. Az anarchia, a káosz és a terror hullámai nem csillapodnak le egyik pillanatról a másikra. Az imperialista hatalmak és elsősorban az Egyesült Államok a jogot és az erkölcsöt lábbal tiporva fokozzák Lengyelországra gyakorolt nyomásukat, újabb megpróbáltatásoknak és viszontagságoknak akarják kitenni a lengyeleket. De senki se számíthat arra, hogy a szocializmus nem fogja megvédelmezni magát. Megvédelmezi, mégpedig teljes határozottsággal. Nemzetközi kérdésekről szólva Brezsnyev kifejtette: „A Szovjetunióban az emberek egyöntetű véleményt vallanak arról, hogy mire törekedjünk — fegyverkezésre vagy leszerelésre. Mi a kellő szinten tartjuk fegyveres erőink harckészségét, számításba vesszük a biztonságunkat fenyegető veszélyeket. Ez azonban kényszer szülte intézkedés. A fegyverkezési hajszát mindig kívülről kényszerítették ránk.” „Mi egyszer s mindenkorra úgy döntöttünk, hogy a békeharc útját járjuk. Erről az útról nem térítenek le bennünket az imperialista provokációk és fenyegetések sem.” Tény, hogy nemzetközi politikai légkör jelentős mértékben függ a szovjet—amerikai kapcsolatoktól. Ez azonban nem az egyetlen meghatározó tényező. A nemzetközi problémák megoldása szempontjából nagy politikai súllyal és befolyással rendelkeznek más államok, köztük az európai országok is. Véleményük döntő is lehet. Mi a kelet—nyugati párbeszéd folytatása és gazdagítása mellett vagyunk, arra törekszünk, hogy a kölcsönös vádaskodásokat félretéve megoldjuk a halaszthatatlan problémákat, elsősorban a leszerelés kérdését. Végezetül Leonyid Brezsnyev megelégedéssel állapította meg, hogy lengyel részről is ugyanezt a nézetet vallják. A szovjet—lengyel tárgyalásokra a baráti légkör, az elvtársi szolidaritás, a nézetek azonossága, a jelenlegi és a jövőbeni feladatok azonos értelmezése jellemző — mondotta. Válaszbeszédében Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel minisztertanács elnöke hangsúlyozta: az általa vezetett küldöttség Lengyelország számára rendkívül nehéz időszakban érkezett Moszkvába. Jaruzelski szólt arról, hogy Lengyelország nagyon nehéz gazdasági helyzetben van. Ezt tetemesen nehezítik azok a gazdasági szankciók, amelyeket az amerikai kormány és nyomására néhány más tőkés ország kormánya bevezetett. Ennek tükrében még szembetűnőbb annak a változatlan internacionalista segítségnek az óriási jelentősé- ga, amelyet a Szovjetunió nyújt Lengyelországnak. Ismételten kézzelfoghatóan megbizonyosodunk arról, mit jelent tulajdonképpen a népek szocialista családja: annak, aki bajbajutott, a testvérek szolidáris segítséget nyújtanak — mondotta. — A huszadik század végén a világ ismét nagy veszéllyel találja szembe magát — mondta Jaruzelski. — Mi kommunisták hisszük, hogy az emberiség elegendő erőt talál magában ahhoz, hogy megfékezze a fegyverkezési versenyt, és gátat emeljen az újabb háború veszélye előtt. Ebben a harcban óriási történelmi szerepet játszik az SZKP és a szovjet állam nemzetközi tekintélye és következetes békepolitikája — mondotta befejezésül Jaruzelski. EjNSZ-MEGBlZOTT HANOIBAN Refauddin Ahmed, az ENSZ-főtitkár különmegbí- zottja hétfőn befejezte négynapos vietnami látogatását. A diplomata Hanoiban Nguyen Co Thach külügyminiszterrel és Dinh Nho Liem külügyminiszter-helyettessel megvitatta a délkelet-ázsiai helyzetet. Az ENSZ-megbízott Hanoiból Laoszba utazik, majd Thaiföldre látogat. IRODALMI MAGAZIN Megjelent a Temesvári Irodalmi Magazin első száma, amelyben jelentős helyet kapott a bánsági magyar irodalom bemutatása. Az első számban a költők közül Endre Károly, Anavi Ádám, Mandics György versei olvashatók. A prózát Bálint- Izsák László és Kubán Endre képviseli. A több mint 300 oldalas évkönyv külön bemutatja az írók Temesvári Egyesületének jelenlegi tagjait, csaknem száz írót. KITÜNTETÉS NEW YORKBAN A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fodor Nagy Árpádnak, a New York-i Magyar Társas Kör elnökének, az Amerikai Magyar Szó című lap ügyvezető bizottsága tagjának a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréseként, 65. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést hétfőn dr. Petrán János, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete bensőséges ünnepség keretében adta át New Yorkban. (Folytatás az 1. oldalról) Vizsgálták a bolygó felszínének tulajdonságait egy különleges letapogató berendezés segítségével is. A szovjet tudósoknak, az űrállomás szerkesztőinek kiváló szakértelméről tanúskodik, hogy az automatikus leszálló egység 457 fokos hőségben, 89 atmoszférás nyomásban is több mint két órán át képes volt a vizsgálatok elvégzésére. A térkép eredetije a Pentagonhoz közel álló U. S. News and World Reportban jelent meg: azt illusztrálja, az amerikai atom-tengeralattjárók milyen mélységben mérhetnének csapásokat a Szovjetunió területére. A Vénusz—13 bolygóközi űrállomást a múlt év október 30-án indították útjára. A több mint 300 millió kilométeres út során az űrállomás berendezései rendszeresen mérték a világűr néhány fontos adatát, a röntgensugárzást, a bolygóközi plazmát, vizsgálták a napszél és a kozmikus sugárzás tulajdonságait. Mint ismeretes, röviddel a Vénusz—13 után útnak indították a Vénusz—14 bolygóközi állomást is. Ez előrelátgó külpolitikai irányvonala, a katonai doktrína gyakorlatilag már kikristályosodott. Az alapvető katonapolitikai cél az amerikai imperializmus meggyengült pozícióinak visszaszerzése, a vietnami „trauma” kikeverésével az „elvitathatatlan” katonai erőfölény kivívása. Ehhez természetesen hatalmas anyagi-pénzügyi eszközök szükségesek, és elkerülhetetlen a katonai elvek olyan módosítása is, amely lehetővé tenné a Szovjetunió, a szocialista közösség elleni első, „győztes” csapásméréshez elegendő erők és eszközök maximális mozgósítását. Helyénvaló tehát az a megállapítás — kiváltképpen a Reagan-kormányzat legutóbb előterjesztett, csillagászati összegű katonai költségvetési tervezetének fényében —, hogy az amerikai külpolitika erős militarizálásának vagyunk tanúi. Erről tanúskodik a következő költségvetési évre (vagyis az októbertől kezdődő időszakra) javasolt 263 milliásd dolláros katonai előirányzat^ ami az előző évhez képest 20 százalékos emelkedést jelent. Az összeg oroszlánrészét a hadászati csapásmérő erők — az MX típusjelzésű interkon. tinentális ballisztikus rakéták, a B—1-es távolsági bomállítólagos szovjet katonai fenyegetés. Noha ilyen fenyegetés sohasem volt, s ma sincs, az amerikai katonaihadiipari körök mindig találtak ürügyet a fegyverkezés új fordulójának beindításához. így volt ez például az 50-es években, amikor azt Több nukleáris robbanófejjel felszerelt amerikai Minute- man—3 interkontinentális ballisztikus rakéta föld alatti indítóállásban. (Foto — KS) hatólag március 5-én éri el a bolygó körzetét, és a beérkezett adatok szerint útja normálisan folytatódik. A Vénusz—13 sikeréről kiadott közlemény megállapítja: az új kozmikus kísérlet adatai jelentősen bővítik a tudomány ismereteit a Vénusz bolygóról. A szovjet tudósok folytatják a békés célokat, az egész emberiséget szolgáló űrkutatást, amelynek programját az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott határozat jelölte meg. zenäa;:;, JiŐzép-hatótávólságú rakéták gyorsított rendszerbe állítását is elérték a kongresszusban. Ugyancsak az Egyesült Államok volt a kezdeményező fél a 70-es évek elején a több robbanófejes rakéták, a neutronbomba és a szárnyasrakéták kifejlesztésében. Cáfolhatatlan tény tehát — és ezt számos nyugati békekutató intézet adatai is megerősítik —, hogy a Szovjetunió nem megelőzte, hanem csupán követte az amerikai fegyverzetfejlesztéseket. Az amerikai kormányzatot ma sem a „szovjet fölény” sarkallja g fokozott fegyverkezésre, hiszen a két atomhatalom között viszonylagos egyensúlyi állapot áll fenn, hanem éppen a hadászati egyenlőség megbontásának szándéka, az egyoldalú katonai fölény megszerzésének vágya. A politikai-katonai szempontok mellett persze a profitérdekek sem melléke, sek. Az új és még újabb fegyverrendszerek szolgálatba állítása sokmilliárdos hasznot hoz a hadiipari monopóliumok konyhájára —és Reagan elnök épp nekik akar kedvezni. Hová vezet ez a kiszámíthatatlan következményeket magában rejtő irányvonal? Képes-e az USA rákényszeríteni akaratát a világra, különösképpen a vele egyenrangú és legalább ugyanolyan pusztítási képességgel rendelkező nukleáris hatalomra, a Szovjetunióra?! E számítás teljességgel megalapozatlan. A „korlátozott” (vagy inkább korlátlan) atomháború gondolatával való játszadozás nem egyéb, mint felelőtlen kalandorkodás az emberiség sorsával, a népek életével. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy esetleges atomháborúnak nem lehetne győztese, hiszen mindkét szembenálló világrendszer vezető hatalma rendelkezik a kölcsönös megsemmisítés eszközeivel. Serfőző László alezredes Á Szovjetunió kész nukleáris fegyvertárának megsemmisítésére Brezsnyev válasza a japán írók egy csoportjának
