Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
1982. március 6. Vállalni önmagunkat Hivatás, család, magánélet Hányszor halljuk, hogy valaki a hivatásában találja meg a teljes nyugalmat, az elérhető emberi boldogságot. Mások a családi életben lelnek örömet, olykor kárpótlást a hivatásbeli konfliktusokért. Vannak, akik a munkában is, a családi, magánéletben is rátaláltak saját útjukra. Vállalják önmagukat. Ez sokszor újrakezdéssel, a kudarcok utáni megújulással jár. Az ember, úgy mondják, saját boldogságának kovácsa. De nem lehet mindenki maradéktalanul boldog. Meg kell becsülni az apróbb, napi boldogságmorzsákat is, hogy örülni tudjunk a nagyobbnak. Erről kérdeztünk öt asszonyt a megye állami gazdaságainak szakszolgálati állomásán. Ez a munkahely nincs reflektorfényben, szerény dolgozói szám szerint 27-en, akik között 18 a nő — szakszerű vizsgálataikkal hozzájárulnak az állami gazdaságok, tsz-ek eredményesebb gazdálkodásához. Hivatás, család, magánélet. Hogyan látják saját magukat? Hajzer Ferencné évekkel ezelőtt pénzügyi szakemberként dolgozott, majd a munka mellett egy újabb szakmát is elsajátított. Földmérő lett, mint agrogeodéta dolgozik a szakszolgálati állomáson. Áprilisban lesz öt éve ... — Nagyon szeretem a munkám, mert nyugodtan mondhatom, ez egyben a hobbim is. Mindig érdekelt a természet. Most van alkalmam járni a határt. Szeretek a saját szememmel meggyőződni mindenről. Ezt csak úgy lehet, ha kiszállunk a kocsiból és megyünk, gyalogolunk. Pontos, hiteles térképekre van szükségük a mezőgazda-' sági nagyüzemeknek, a földhivataloknak, melyek jól tükrözik a valóságot, a változásokat. Legnagyobb elismerésem, amikor a földhivatalok, a gazdaságok visszaigazolják az egyezést és mindenki elfogadja hitelesnek, valósnak az általunk készített munkákat ... Sokat jár ezek szerint vidékre. Nem sínyli meg a család, a magánélet? — Nem, a mi családunkban mindenki tudja a tennivalóit. Egyébként is én előre egész évre tudom, mit fogok csinálni, alkalmam vem megtervezni a napokat, heteket. Otthon? Ha a férjem érkezik előbb haza, ő készíti oda a vacsorát, segítenek a gyerekek is. Két lányunk van, egy 18 és egy 14 éves. Van egy hétvégi telkünk, kis házzal, ott is mindenki megtalálja a neki való elfoglaltságot. Külön áldás újabban a szabad szombat, amit arra használunk, hogy meglátogassuk a szülőket Kótajban és Nyírturán. BALINTNÉ LENGYEL ILDIKÓ Hajzer Ferencné nem félt váltani, volt bátorsága a „pályamódosításra”. Azt a munkát végzi, amit a legjobban szeret. Izgalmas, érdekes, folyton változó, sok emberrel kapcsolatot teremtő szakma ez. Nemrég fejezte be egy 150 hektáros terület helyszíni munkáit a mátészalkai járásban. Hasonló feladatokat kapott a fehérgyarmati járásban. Mivel érhetnek el a nők a jelenleginél nagyobb megbecsülést? — kérdeztük. — Kifogástalan munkával. Még jobb felkészültséggel, tanulással. Nem szeretem a siránkozó nőket, akik csak panaszból állnak, legyen szó munkahelyről vagy családról. Való igaz, nem egyformán jut ki mindnyájunknak a munkából, a családi tennivalókból. Nem is vagyunk egyformán teherbírók, de az a tisztességes, ha vállaljuk önmagunkat, a munkát, a családi feladatokat. Ez adhatja a megbecsülést... Bálintné Lengyel Ildikó laboráns, vegyipari szakközép- iskolát végzett. Két és fél éve dolgozik a szakszolgálati állomáson. Korábban a gumigyárban volt vegyésztechnikus. Irodában nem tudta volna elképzelni a napi nyolc órás elfoglaltságot. — Látszólag talán unalmas, olykor rutinmunka a miénk, valójában minden vizsgálat más-más. Igen nagy figyelPETHÖ ISTVÁN NÉ feledik, innen muszáj vinni a szükséges élelmiszereket... Megbecsülés, kereset? — Nem panaszkodom, kapok annyi fizetést, mint egy olyan régebbi dolgozó, mint én vagyok. Nem arról van szó, hogy olyan sok az a 2900 forint, de nyugodt munka, nem kell két vagy három műszakba járni. És erre meg, ha teljesítjük az előírásokat, rájön 10 százalék. Illetmény- juttatást is kapunk a tangazdaságtól, amely a mi gesztorgazdaságunk. Lehetett választani, én a kukorica mellett döntöttem, kaptam vagy nyolc ezer forintot illetményként ... Holik Tiborné végzettsége szerint vegyésztechnikus, HOLIK TIBORNÉ munkaköre laboráns. Azzal kezdi, a minap az egyik gyerekének valamilyen hivatalos iskolai nyomtatványt kellett kitölteni, s amikor beírta, hogy az anyja fizikai dolgozó, az osztályfőnök nem hitte... — Bizony, nekem se nagyon akarta elhinni, amikor személyesen találkoztunk. Pedig így van. A laboránsok fizikai állományban vannak. Komoly és értékes műszerekkel dolgozunk. Akad itt fizikai terhelés is, vannak nem éppen kicsi üvegballonok, konténerek, melyhez van segítségünk, egy segédmunkás bácsi, de valójában a szellemi munka, az odafigyelés mellett fizikai erőfeszítést is megkíván a laboránsi munka. Előny vagy hátrány, hogy nők dolgoznak együtt? — Szerintem előny. Jól megvagyunk egymással, aki itt nem tud beilleszkedni, az egy idő után elmegy. Itt any- nyira egymásra vagyunk utalva, hogy nem lehet haragot tartani. De nincs is ilyen. Ha egy darab sütemény előkerül, mindenkinek jut belőle. És arra is rátudunk, ha valaki tanulmányi szabadságon van és tulajdonképpen helyette is dolgozni kell. Nem zavaró, hogy munkájuk eredményeit nem látják közvetlenül? — Sajnos ez így igaz. Mi elvégezzük a vizsgálatokat, de annak hasznáról, mennyiben változik például egy-egy gazdaságban, tsz-ben a takarmánygazdálkodás, egyben a jövedelmezőség, nincs tudomásunk. Ma még úgy találjuk, az állattartó gazdaságok nem veszik eléggé komolyan a munkánkat, holott tízvagy százezer forintokat menthetnének meg vizsgálataink felhasználásával. Mire gondol, ha azt hallja, női sors? — Arra, hogy létező valóság, más ez mint a férfiaké. Még papíron sincs egyenlőségünk. Egy másik munkahelyen évekig dolgoztam egy bizonyos beosztásban, ahol egy férfi, ugyanannyi éves gyakorlattal, azonos végzettséggel jóval többet kapott. De hány ilyen példát lehetne felsorolni! — A férfiak munkájával szemben a közvélemény sokkal elnézőbb, a nőknek a munkában is többet kell bizonyítani, mégis nehezebben kapják az elismerést. Szerintem ezért nem szívesen vállalnak magasabb beosztást a nők, még ha erre lehetőségük is nyílik. A másik ok pedig, hogy a hivatással járó elfoglaltságuk miatt a családi élet sínyli meg. Kevesebb idő jut a háztartásra, a gyermekek nevelésére, amit a férjek általában nehezen fogadnak el, még ha szavakban sokan erősítgeti’k is ... — Az is igaz, hogy a nőknek kevesebb a lehetőségük az önképzésre, a tanulásra. Ha egy férfi hazamegy és el akar mélyülni mondjuk egy- egy szakmunkában, elolvassa az időszerű szakirodalmat, netán vizsgára készül, nem „illik” zavarni háztartási munkákkal. Az külön adottságunk, hogy a nők szerintem strapabíróbbak és a sokféle rájuk kötelezőnek tartott elfoglaltság mellett is igyekeznek lépést tartani a szakmai és általános fejlődéssel ... A szakszolgálati állomás egyetlen nem fehér köpenyes dolgozója Varga L ászióné adminisztrátor. Ő piros köpenyt visel, de abban rokon a többi munkatársnővel, hogy ő is vállalta a saját, választott sorsát. Duplán is. Először is, mert végzettsége szerint textilgyártó szakmunkás, másodszor, Somogy megyéből jött Szabolcsba, vállalva a számára szokatlan környezetet... — Kaposvári vagyok, a férjem katona volt, így ismerkedtünk meg. Korábban Mátészalkán laktunk, 68-ig gyesen voltam, dolgoztam a MEZÖGÉP-nél is, majd amikor adminisztrátort kerestek, idejöttem a szakszolgálathoz. Jól megértjük itt egymást, nem érzem, hogy „csak” adminisztrátornak tartanak. Az én munkám is fontos. Én írom öt példányban a vizsVARGA LASZLÖNÉ gálátokat tartalmazó hatósági bizonylatokat. Olykor előfordul, hogy gyanúsnak találok egy-egy dolgot és mielőtt leírom, megkérdezem. Így segítek, hogy hibátlan szakbizonylatok kerüljenek a gazdaságokba. Előnye a munkahelyemnek, hogy közel van a lakásunk. Tervem, hogy elvégzem a mérlegképes könyvelői tanfolyamot. Ez eddig nem sikerült, rajtam kívüli okok miatt, de nem mondtam le róla. — Van két gyermekünk, az egyik az idén érettségizik az építőipari szakközépiskolában, a másik elsős a Kossuth gimnáziumban. Szerintem sok függ rajtunk szülőkön, hogyan neveljük a lányainkat. Milyen nőkké válnak majd felnőtt korukban. KM HÉTVÉGI melléklet met, türelmet, pontosságot kíván. Így kimondottan női munka is. Nincs két egyforma vizsgálat. S igaz, hogy vigyázunk a munkavédelmi előírásokra, de nem teljesen veszélytelen a munkánk, igen komoly hazai és külföldi vizsgáló műszerekkel dolgozunk. Mondjam azt, hogy 420 fokon roncsolunk egyes takarmányokat? Jól érzem itt magam, mindenki segített, hogy jól elsajátítsam a munkafogásokat. Magánélet, egyéni boldogság? — Azt hiszem, nem lehet (maradéktalanul minden elképzelésünkhöz ragaszkodni, amit úgy 18 éves korban elgondolt az ember. Azt tudni kell az embernek, mikor érkezett el az idő arra, hogy változtasson az életén. Ezt nem lehet elmulasztani. Ügy alakult, hogy én elváltam, egyedül nevelem a kisfiam, aki most nyolc éves, jól tanul, boldogok vagyunk együtt. Én soha nem hivatkoztam arra, milyen nehéz nekem, egyedül nevelem a gyermekem. Soha nem maradtam el emiatt egyetlen késő délutáni vagy esti rendezvényről;^ fiamat önállóságra nevelem, van kulcsa, amíg hazaérek jól elvan egyedül... Pethő Istvánná laboráns is vállalta a saját életutak Korábban 19 évig volt hasonló munkakörben a nyírbogdányi kőolajipari vállalatnál, de az utóbbi négy évben üzemi konyhavezetőként dolgozott ugyanott. Három éve jött az állami gazdasági laborba, Kemecséről jár be naponta. — Egészen más labormunka ez, mint a nyírbogdányi volt. Változatosabb. Hálás vagyok a munkatársnőimnek, akik sokat segítettek, hogy könnyebb legyen az átállás. Bizony, egymás nélkül itt nem lennénk meg, a tizenöt- tizenhat laboráns közül sokan hiányoznak, most éppen négyen vagyunk. Egy kolléganő nászűton van, egy tanulmányi szabadságon, egy régóta beteg, vagy három-négy pedig gyesen van. A férje nem neheztel a bejárás miatt? — Ő is bejár, velem együtt, ö már 28 éve dolgozik a vízügynél, 18 éve művezető. Én már beköltöztem volna, de ő jobban érzi magát Kemecsén. Van egy szép kertünk, abban dolgozik, van is mit, ötszáz négyszögöles a kert. Nem is nagyon várhatom el, hogy otthon segítsen. Van két lányunk, 11 és 15 évesek. Hát bizony három nő mellett ő nem fog mosogatni, főzni — mondja néha. Nem könnyű ellátni, a háztartást, bevásárolni, mire hazaérek már es5^1 Jm rm * , “ i HAJZER FERENCNÉ 0 t különböző életút, néhány hasonlóság azonban fellelhető. Ha olykor kudarcok, botladozások árán is, de maguk szabtak utat életüknek, nem a sors szeszélyeire bízták magukat. Egyikük a munkában, másikuk a családban, tanulásban találta meg egy-egy életszakasz tartalmát, célját. Közös törekvéseik jellemzője: vállalni önmagukat. Ügy éreztük, van hozzá erejük, képességük és ezután is célba érnek... Páli
