Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

Görög Istvánná megyei nőbizottsági elnökkel a tsz nődolgozóiról A A most zajló termelőszövetkezeti zár- ^ számadásokon szinte egybehangzóan szerepel a vezetőségi beszámolókban ilyesféle inegállapítás: „A nők munkája nélkül csak a gépesített búzát, kukori­cát tudnánk termelni, mert ahol kézi erőre van szükség, ott ők dolgoznak.” ön a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz pártvezetőségének titkára, de egyben a területi szövetség nőbizottságának is elnöke, ismeri a megyei helyzetet. Kér­désem, helytálló ez az állítás? — Szerintem a szövetkezetek döntő több­ségére érvényes. De nemcsak a mezőgazda­ságban. A mezőgazdasági szövetkezetekben ezt a következő számok is igazolják: me­gyénkben az aktív dolgozók több mint 36 százaléka nő, összesen mintegy húszezer tag dolgozik a tsz-ekben. A Mi lesz a termelőszövetkezetekkel, ha w a most dolgozó nők kiöregszenek? — Én semmiféle veszélyt nem látok, az utóbbi időben sokat változott a helyzet. Von­zóbbak lettek a szövetkezetek, több a nők­nek való munkalehetőség, jobb a szociális ellátás, javultak a munkakörülmények. Kü­lönösen a párt nőpolitikái határozata ját­szott ebben nagy szerepet. A szövetkezetek­ben most dolgozó nők átlag életkora megyei szinten negyven év. Ez sokkal kedvezőbb, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt volt. A A fiatal falusi nők számára most mi a ^ vonzó a szövetkezetekben? — Elsősorban kell megemlíteni a helyben lévő állandó munka- és kereseti lehetőséget. A kezdeti időszakban a nők csak a mezőn és a nyári hónapokban találtak munkát. Kü­lönösen nagy gond volt a kevésbé iparoso­dott szatmári-beregi tájon és a Dél-Nyírség­ben a nők foglalkoztatása. Ezért is hozták létre elsőként ezeken a helyeken a mellék­üzemeket, amely segítette a foglalkoztatási gondok megoldását. A Mint említette, első a kereseti lehető- w ség, de hogyan alakulnak a más meg­tartó tényezők a szövetkezetekben? — A hagyományos mezőgazdasági tevé­kenységben is jelentős előrelépés történt a gépesítéssel, a vegyszerezéssel, könnyebb lett a munka. Rövidebb lett — különösen a mel­léküzemben — a napi munkaidő. Az állandó foglalkoztatás biztonságot ad a nőknek a különböző jogok, mint az évi szabadság, a nyugdíjalap, sztk-járulék stb. megszerzésé­hez. Ahol a vezetőség komolyan veszi a nők­kel való törődést, ott a kötelező munkaórák számát differenciáltan szabják meg. Például az idősebb, csökkent munkaképességűek­nek, kisgyermekeseknek kevesebb kötelező napot írnak elő. — Azzal, hogy a nőknek önálló kereseti lehetőségük van a falvakban, sokat változott életkörülményük, helyzetük a családban is. Akik fiatalon kezdik a szövetkezetben a munkát, azoknak életelemükké, szükségletté válik az állandó munka. Ennek kihatását hosszan lehetne fejtegetni, a tudat és az igény változásaiban is. A Korábban sok panasz volt a szövetke- w zetben dolgozó nők részéről, hogy azo­nos munkáért nem kapnak azonos bért a férfiakkal. Van még ilyen gond? — Általában elmondhatjuk, a legtöbb szövetkezetben érvényesül az egyenlő mun­káért egyenlő bért elv. Az állattenyésztés­ben, kertészetben, ahol az esélyek azonosak, vannak nők, akik ügyességükkel, szorgal­mukkal többet keresnek, mint a mellettük dolgozó férfiak. Természetesen ha csak ál­talában hasonlítjuk össze a férfiak és a nők keresetét, akkor a mérleg a férfiak javára dől el, hiszen a férfiak többsége gépen ül, szakmunkát végez, vagy olyan helyen dol­gozik, ahol nehéz fizikai erőkifejtésre van szükség. — Szerintem az egyenlő bérezéssel a ve­zetésben dolgozó nők nem mindenütt lehet­nek elégedettek. Nem mindig a beosztást, a munkát nézik. Itt szemléletbeli változásra van szükség. Még mindig van olyan nézet: a férfiak a családfenntartók, ezért nekik le­hetőleg magasabb bért kell adni. A Ha már a vezetés is szóba került, elé- w gedett Ön a nők részvételével a veze­tésben? — Erre igennel, vagy nemmel nehéz vá­laszolni. Ha a tendenciát, a változást nézem, akkor azt kell mondanom, nagy fejlődés van. A termelőszövetkezetek választott testületéi­ben a nők részvétele megfelelő. Megyénk­ben a különböző önkormányzati szervekben 2460 nőt választottak be, ezzel elértük, hogy ezekben a testületekben egyharmados a nők részvétele. — Kevés a nők száma a felsőbb vezetés­ben. Elnök nincs, elnökhelyettes is csak há­rom van a nők közül. Viszonylag elfogadha­...Eléggé általános, hogy az újon­nan beállított női vezetőt így fo­gadják: no mutasd meg, mit tudsz. I mércét pedig a nőkkel szemben magasabbra állítják, mintha ugyanazon a poszton fér­fi dolgozna. Ezt még a választott vezető testületekben is tapasztal­ni lehet... tó az arány a főkönyvelők körében. A legutóbbi felmérés szerint száznegy­ven felsőfokú végzettségű nő dolgo­zik a termelőszövetkezetekben, ebből 33 vesz részt a magasabb vezetésben. Érdekes, hogy amit társadalmi megbízatásként kell végez­ni, azokra a posztokra szívesebben választ­ják a nőket. Akik közülünk elvállalják a vá­lasztott tisztséget, azok — véleményem sze­rint — nagyobb kötelességérzettel, jobban végzik megbízatásukat, mint a férfiak. & ön szerint milyen teendők vannak a szövetkezeti mozgalomban, hogy a nők képességüknek, képzettségüknek meg­felelő vezetői állásokat nagyobb szám­ban töltsenek be? — A káderpolitikai elvek jók, de az ér­vényre juttatása nem mindenütt megfelelő. Tudati, szemléletbeli változásra van szük­ség, de nemcsak a férfiak körében, a nőknél is. Egyes esetekben bátrabbnak, vállalko- zóbbnak kell lenniük a nőknek. Természe­tesen ebben segíteni kell őket. A párt-, a KISZ-szervezetnek is többet kell foglalkoz­niuk a nők ilyen irányú nevelésével. A ter­melőszövetkezetek vezetői rpellett ők is nyújtsanak több segítséget, hí egy' nőt Vá- lamilyen vezetői állásba helyeznek. I ; — Sajnos a vezetésben részt vevő férfiak részéről a segítőkészség sokszor elmarad. Eléggé általános, hogy az újonnan beállított női vezetőt így fogadják: no mutasd meg, mit tudsz. A mércét pedig a nőkkel szem­ben magasabbra állítják, mintha ugyanazon a poszton férfi dolgozna. Ezt még a válasz­tott vezető testületekben is tapasztalni lehet. Ha egy-egy bizottsági ülésen az oda bevá­lasztott nő nem szólal fel, nem mond véle­ményt, akkor azt már megjegyzik, de azt észre sem veszik, hogy a férfiaknak három­negyed része állandóan hallgat. — A vezetésben való részvételi arányt rontja, hogy a férfiak között több a maga­sabb politikai, szakmai végzettségű. A nők­nek a munkába állás utáni évekre esik a családalapítás, a szülés, a gyermeknevelés, ami már eleve korlátozza, hogy olyan mun­kát fejtsenek ki, mint a férfiak. A legtöbb nő öt-hat évet gyesen tölt. Mire visszaáll a munkába, a vele egykorú férfiak beosztás­ban jóval előtte járnak. A sok gond ellenére is biztató, hogy a középvezetők között egyre nagyobb a nők száma, ez már egy lépcső ahhoz, hogy a további években többen lép­hessenek át a felsőbb vezetői körbe. A Az a nézet, hagyomány, hogy a család, v a ház, a porta gondja az asszonyé, mi­ként változik? — A változás lassú. Az idősebbek körében megszokott, hogy a gyermek, a bevásárlás, a főzés, takarítás, sőt az aprójószág gondja is csak az asszonyé lehet. A fiatalabb gene­rációban ilyen szemlélet már kevésbé ural­kodik. De még a fiatalok is mindig hátrány­ban vannak a férfiakkal szemben. A A férjen, a családon kívül a termelő- ^ szövetkezet vezetőségének, vagy más testületeknek milyen feladata lenne abban, hogy több szabad idejük legyen a szövetkezetben dolgozó nőknek? 1982. március 6. Q — A vezetőknek, a társadalmi szerveknek — köztük a nőbizottságnak is — jelentős fel­adatuk van a tudatformálásban. A termelő- szövetkezet vezetőségének konkrét gazdasá­gi, szervezési feladata például, hogy legyen üzemi konyha a településen. A nők ne csak 1 az ebédet, hanem a vacsorát is hazavihessék a család számára. Ezen a téren jobban együtt kell működnie a termelőszövetkezet vezető­ségének a helyi tanáccsal, a fogyasztási és ipari szövetkezetekkel, hogy javuljon a szol­gáltatás, az üzletek nyitvatartása igazodjon a termelőszövetkezetben dolgozó nők mun­kaidejéhez. — Azzal, hogy a nőknek ma már önálló keresetük van, megváltozott az igényük is. Szívesen járnának a falusi nők is fodrász­hoz, de sajnos vannak területek, ahol tizen­öt-húsz kilométert kell utazni ahhoz, hogy női fodrászt találjanak. A gyermekek óvodai elhelyezése általában megoldott. Sok helyen hiányzik azonban a bölcsőde. Ha lenne hová elhelyezni a csecsemőt, több fiatalasszony három év előtt visszajönne a gyesről dol­gozni. A A gyes, ez egy külön téma. Ügy tu- w dóm, hogy a szövetség nőbizottsága vizsgálta a közelmúltban a gyesen lévő kismamák helyzetét. Milyen fontosabb következtetéseket vontak le? — A vizsgálatból derül ki, amit már mondtam is, ha jobb lenne a gyermekintéz­mény-ellátás, többen visszajönnének a há­rom év letelte előtt. Megállapítottuk azt is, hogy a kismamák jelentős része szívesen ta­nulna szakmát a gyes ideje alatt. A meg­kérdezettek 43 százaléka tanult volna to­vább, ha lett volna lehetősége. A kismamák többsége két gyermekkel 5—6 évre van tá­vol a munkahelyétől. Sajnos eléggé általános volt az a tapasztalatunk, hogy erre az időre a szülő nőket mintegy „leírják”. Nem szere­pelnek sem a továbbképzési, sem a káder­fejlesztési tervekben. £ Nemcsak a gyesen lévők, de a folyama- w tosan munkát végző nők közül is ke­vesen tanulnak szakmát. Mi lehet en­nek az oka? — Igen, ez gond. A felső és a középszintű szakvezetés általában létszámban is megfe­lelő. Viszont azoknak a száma, akik utasí­tásaikat, a terveket konkrétan végrehajtják, a szak- és a betanított munkások a kelleté­nél kevesebben vannak. Nem megfelelő a fiatalok pályaválasztási orientációja sem. Másrészt felnőtt korban sem igyekszenek a nők szakmunkásvizsgát tenni, mert sem anyagilag, sem erkölcsileg ez a tanulási for­ma nincs eléggé elismerve. A Milyen kulturálódási, közművelődési w lehetőséget nyújtanak a szövetkezetek? — A második, harmadik műszak mellett otthon ma még a nőknek nem sok idejük jut az önművelődésre, különösen nem a gyerekes anyáknak. A szocialista brigád­mozgalom szélesedésével azonban a szerve­zett kulturálódási lehetőség jelentősen meg­növekedett. A brigádban közösen szerveznek kirándulásokat, részt vesznek színházlátoga­táson, tartják a kapcsolatot a művelődési házzal és így tovább. Több szövetkezetben kézimunka-szakkör működik. Például a ter­melőszövetkezetek IV. kongresszusa előtt a megyei kiállításra 500 kézimunka-pályamű érkezett a termelőszövetkezeti nőktől. En­nek mintegy fele szerepelt a megyeszékhe­lyeken, 68 pályamű pedig eljutott az orszá­gos kiállításra is. Ez mutatja az asszonyok szorgalmát, akik erejüket megfeszítve is él­nek hobbyjuknak, folytatják a régi hagyo­mányokat. 'A szövetkézetek többsége ifjúsági 'klubot tarnt fenn. Ugyancsak egyre több szö­vetkezet rendelkezik sportkörrel, ahol a lá­nyok is versengenek, edzik magukat. A Mint a területi szövetség nőbizottságá- ^ nak elnöke hogyan summázná a leg­fontosabb feladatokat? — A nőpolitikái határozatban, valamint a TOT kongresszusi állásfoglalásában vázolt feladatokat nem akarom megismételni. Ki­sebb dolgokról szólnék. Néhány zárszáma­dáson részt vettem, másokról értesülésem van, hogy a közgyűlési beszámolókban a nők szerepét, munkában való helytállását elismerték. Ezt nagyon fontosnak tartom. Az anyagiak mellett a szép szóra is szükség van, ezzel sok mindent el lehet érni. Fon­tosnak tartom, hogy a jó szövetkezetek ta­pasztalatát általánossá tegyük. Ennek előse­gítésére a múlt héten egy ötnapos tanfolya­mot szerveztünk, ahol mintegy nyolcvan nőbizottsági elnök vett részt. Igyekezzenek a termelőszövetkezetek vezetői a nők mun­kakörülményeit, szociális ellátását tovább javítani. Különösen fontos ez a több közsé­get is magában foglaló nagy szövetkezetek­ben, ahol utazni kell a munkahelyre. A nők javaslatát vegyék komolyan és ha az meg­valósítható, oldják meg a problémát. A mi tsz-ünkből hozok egy példát: a baromfite­lepünkön 35—36 fokos melegben dolgoznak a nők, az ivóvizük fölmelegedett. Télidőben ilyen meleg munkahelyről kiszaladgálni nem lehet, ezért meg kellett oldanunk — az ott dolgozók javaslatára —, hogy friss ivóvizet kapjanak rendszeresen. Hasonló kis dolgok figyelmen kívül hagyása megkeserítheti a dolgozók hangulatát. Nagyon fontosnak tar­tom az állandó tudatformálást, de nemcsak a nők, hanem a férfiak körében is. £ Köszönöm a beszélgetést. Csikós Balázs KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Fhetvegt L INTERJÚ, Kedves aranyművesek! Engedjék meg, hogy ezúton, a nagy nyilvánosság előtt válaszoljak beszámo­lójukra, melyben egyik új vállalásukról értesítettek. Önök a VAGÉP vállalat aranyművesei, ékszerészei arról tájé­koztatnak, hogy 1982-ben brigádjuk az idős emberek megsegítéséért, eletuk al­konyának derűsebbé tételéért szeretne munkálkodni. Vállalták, hogy felveszik a kapcsola­tot a sóstói szociális otthonnal, lakóit rendszeresen látogatják, az idős embe­rek hibás óráit megjavítják, s mivel a brigádban képzett népitáncosok es ba­bosok. is dolgoznak, alkalmanként szí­nes kis kultúrműsorral is gondoskodnak az idős, egyedülálló emberek felvidita- sáról. Javasolják, hogy példájukat más brigádok is kövessék. Lehet vitatkozni vállalkozásuk tar­talmán. Mert nem szükséges feltétlenül kultúrműsorral bekopogni a szociális otthonba. — arra ott volnának a műve­lődési házak amatőr eg^ttesei vagy az iskolák, az úttöroorsok, a KISZ-esek, sőt, valószínű az is, hogy a szociális ott­honokban lakó idős emberek elsősorban nem kultúrműsort igenyelnek. Inkább egyszerűen csak egy jó szót. önok ezt is regek Dózsa György úti napközi otthonában hallottam, hány ‘dós ember igényli a naponkénti gondoskodást, le gyen az egy meleg étel, egy meleg fürdő, vagy egy meleg szó. Sajnos, köztük nem egy olyan is van, aki sikeres palyaval büszkélkedő gyermeket nevelj s ma mégis egy fészerben kényszerül magat meghúzni, anélkül, hogy jómódú gyer­mekei egyszer is rányitnak az ajtót. Papa, nincs szüksége valamire. ’’ Idős ember fekszik magatehetetlenul a járda szélén. A járókelők na(^ ívben kerülgetik, némelyek megvető pillantás­sal is súitiák — jól leitta magat az öreg. Pedig egyszerűen csak rosszul lett. Nincs segítő kéz, nincs részvét — sie­tünk Százezres lakosságunkkal nagyva­ros lettünk - a tömegben nyugodtan elveszhet az ember. Nyugdíjas-találkozóra gyűlnek össze az idős emberek a vállalatnál. Felidézik a régmúlt időket, mesélnek arról, amit már mindenki kívülről tud. Szép az emlékezés. De hol vannak a fiatalok, akiknek érdemes volna meghallgatmok, mi hogyan történt? Az édesanya, aki nagy áldozattal, könnyek, küzdelmek közepette gondos- kodott egyetlen szem draga kisfia jo vőjéről, most, amikor a „gyermek mar munkahelyének elismert vezetője nem mer látogatóba menni a fényűzőéni be rendezett lakásba, mert a menye meg­kérte: Anyuka, csak akkor £ ha nincsenek nálunk vendegek. S mert nem tudja, mikor vannak, csak var, felgyorsult' élettempónkra hivatko­zunk a naponta ismétlődő hajszara, a munka-család-közélet foglaltságaira amitől ma már az érzelemre nem jut idő. De vajon csak idő kérdésé ez. Olvasom Benedek István, a tudós e - meorvos tanulmányában, h°f sok f^ ember lesz öngyilkos, mert utana aka há ni a vele, évtizedeken át összenőtt élete párjának. Afféle modern Pf emon és Baucis? Némelyek megértik a tettet, még az orvosok véleménye is megosz­lik arról, szabad-e az ilyen embert vis­szatartani? Nem humánus, mondjak mások, le kell beszélni mindenkit az ön­gyilkosság szándékáról, minden áron még kell akadályozni. De ha mar sem­mi sem köti a világhoz? - teszi föl a kérdést a tanulmány. Elgondolkodom, mi lehet az oka. Milyen előzményei le­hetnek, hogy kilátástalannak tűnik a hátralévő rövid út, s nincs semmi re Sy? Hogyan lehet az, hogy végképp reménytelenné válik egy ember elete Tudjuk, sajnos elég magas hazánkban az öngyilkosok száma — koztuk sok az öreg megkeseredett ember. De azt is látnunk kell, hogy ennyi “jf ’ ilyen átlagéletkorunk, ennyi idős embe rönk még nem volt sohu Az orvos ado­mány egyre sikeresebben küzdi le a betegségeket, szorítja vissza a fizikai fájdalmat. De marad még mindig a le­lek sebe, melyet általában nem a tár­sadalom, nem a körzeti °rvos ut, hanem a szűkebb környezet, a csalad, a kote lességéről megfeledkezett gyermek. 1982 — az öregek éve. Ebből az alka­lomból jó szívvel ajánlom az onok bn- eádjának vállalását olvasóink figyel­mébe Mert szándékunk olyan, mint a nyersanyagé amivel Önök bánnak. Tisz­ta. mint az arany.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents