Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. március 6, Napi külpolitikai kommentár Madridi esélyek N éhány hónap múlva a sporttudósítók latolgat­ják majd a madridi esélyeket, a labdarúgó-világ­bajnokság kimenetelét. Egye­lőre azonban a spanyol fővá­ros más okokból áll az ér­deklődés középpontjában. Ne­vének említésére ugyancsak esélyekről szokás beszélni, mégpedig az európai bizton­sági és együttműködési talál­kozó kapcsán. Mi tagadás, az újabb for­duló viharosan kezdődött. A NATO-tagállamok többsége szükségét érezte annak, hogy külügyminisztereivel képvi­seltesse magát az újrakezdés első ülésein, s így adjon meg­felelő nyomatékot a Lengyel- országgal összefüggő, de lé­nyegét tekintve szovjetelle­nes nézeteinek. A nem egy­szer minősíthetetlen hangú, durva és otromba kirohaná­sok terén az Egyesült Álla­mok járt az élen. Európai szövetségesei visszafogottabb stílusban fogalmaztak, ami szemmel láthatóan nem tet­szett Haig külügyminiszter­nek. Ám a „lengyel show” vé­get ért, s a szocialista kül­döttségek — köztük a varsói diplomaták — keményen visszautasították a vádasko­dást. A Varsói Szerződés tag­államainak delgeációi egyér­telműen állást foglaltak a ta­nácskozás higgadt légkörben történő folytatása mellett, s javasolták, hogy mielőbb fe­jezzék be a már nagyrészt elkészült záródokumentu­mok megfogalmazását. Vagy­is: a szocialista országok fe­lelősségteljes álláspontra he­lyezkedtek, amikor a nyílt provokációk ellenére a kon­ferencia folytatása, a tárgyi­lagos légkör helyreállítása mellett szálltak síkra. Közben a semleges és el nem kötelezett országok dip­lomatái tiszteletreméltó ener­giával próbálták közelíteni a nézeteket, lecsillapítani, a kedélyeket. Nem rajtuk múlt — nem is a szocialista orszá­gok delegátusain —, hogy Madridban még mindig nem dőlt el: kudarcot vall, felfüg­gesztik és elnapolják-e vagy mégis folytatják a 35 ország képviselőinek eszmecseréit? Kelet és Nyugat között je­lenleg ez a találkozó az egyetlen működő, széleskörű és jobb sorsra érdemes csa­torna. A jelenlegi roppant feszült nemzetközi helyzet­ben aligha ésszerű és bölcs dolog berekeszteni a tárgya­lásokat, s eredmény nélkül otthagyni a találkozót. L eonyid Lljicsov külügymi­niszter-helyettes, a szovjet küldöttség ve­zetője legfrissebb nyilatkoza­tában hangsúlyozta: „Az enyhülést és annak jövőjét még sohasem fenyegette olyan veszély, mint most. A madridi tanácskozótermet a pszichológiai hadviselés had­színterévé teszik (mármint az USA és egyes szövetsége­sei. — A szerk.) ... Ezzel azonban a Helsinkiben meg­indult folyamira is súlyos csapást mérnek.” Egyelőre nehéz megjósolni, vajon a madridi találkozó résztvevői melyik megoldás mellett döntenek. Az azonban bizonyos, hogy Európa béké­je, biztonsága, népeinek együttműködése érdekeinek csakis a folytatás felel meg. S olyan közös álláspont ki­alakítása, amelyben az eny­hülés katonai vonatkozásai fontosságuknak megfelelő hangsúlyt kapnak, s előké­szítik az összeurópai leszere­lési értekezlet megtartását. Gyapay Dénes Lengyel helyzetkép Lengyelországban, csaknem három hónapijai a szükségál­lapot bevezetése után, általá­ban nyugodt a helyzet, de a gazdaság továbbra is nagy gondokkal küzd, a belső és külső szocialistaellenes erők pedig mindent elkövetnek, hogy politikailag és gazdasá­gilag egyaránt gátolják a stabilizációt. Ami a gazdaságot, azon be­lül az ipart illeti, a Minisz­tertanács gazdasági bizottsá­gának legutóbbi ülésén azt állapították meg, högy to­vábbra is nagyarányúak a nyers- és alapanyag-ellátási problémák. Az év eleje óta érvényben lévő gazdasági re­form lehetőségeit sok vállalat nem használja ki kellőkép­pen, pedig a termelési profil módosításával, átállításával mozgósítani lehetne a jelen­leg kihasználatlan termelő- kapacitás egy részét. A gazdasági bizottság köte­lezte az illetékes minisztere­ket, hogy keressenek az irá­nyításuk alá tartozó ágazatok számára pótlólagos megren­deléseket külföldön, minde­nekelőtt a szocialista orszá­gokban. A tavaszi munkákra ké­szülő mezőgazdaságban to­vábbra is kulcskérdés a ga­bonaeladás. Ennek mértéke februárban az előző hónapok­hoz képest emelkedett ugyan, de még mindig hiányzik mintegy 690 ezer tonna gabo­na az ország kenyerének, a gabona alapanyagú termékek gyártásának biztosításához. Az említett gyakorlati problémák megoldása foko­zott mértékben szerepel a LEMP szerveinek és alap­szervezeteinek napirendjén a .Központi Bizottság múlt hón tép meigtartott hetedik plé­numa óta. Az ‘Országszerte fo­lyó vajdasági és ennél ala­csonyabb szintű aktívaérte­kezletek, ülések fő politikai témája a párt eszmei és szer­vezeti egységének erősítése. Nemcsak a pártszerveze­tekben, hanem az üzemekben is sok szó esik egy másik nagy fontosságú kérdésről: a lengyel szakszervezeti moz­galom jövőjéről. A PAP hír- ügynökség országos körképé­ből ítélve az üzemekben is erősödik az a felfogás, hogy a szakszervezeteknek a dol­gozók valódi érdekeit kell képviselniük, és nem hozható vissza sem az 1980 augusztu­sa előtti, sem a későbbi mo­dell. II SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége pénte­ki ülésén a szakszervezetek ifjúságpolitikai munkáját vizsgálva megállapította: a szakszervezetek a bérből és fizetésből élő fiatalok teljes körét, s mindenekelőtt a munkásfiatalokat és szak­munkástanulókat segítik a pályakezdésben, a szakmai képzésben és továbbképzés­ben, élet- és munkakörülmé­nyeik javításában, családala­pítási gondjaik megoldásá­ban. A továbbiakban az ener­giagazdálkodás korszerűsíté­sével kapcsolatos szakszerve­zeti feladatok végrehajtásá­nak menetét vizsgálta meg az elnökség. Ezután a X. szakszervezeti világkongresz- szusról szóló jelentést hall­gatta meg az elnökség. Az elnökség, a kongresszuson részt vett küldöttség tevé­kenységét jóváhagyólag tu­domásul vette. . A továbbiakban a SZOT elnöksége határozatot hozott a szakszervezeti napok rend­szeresítéséről. A VÁDLOTTAK PADJÁN Csütörtökön a kelet-török- ország Erzurumban megkez­dődött három illegális politi­kai szervezet 98 tagjának pe­re. A Népi Felszabadítási Front, a Forradalom Útja (DEV-YOL) és a Kurd Mun­káspárt (PKK) tagjait illegá­lis szervezetekben való rész­vétellel, ideológiai indíték­kal elkövetett gyilkosságok­kal és egyéb terrorcselekmé­nyekkel vádolják. A vádlot­takat 2-től 24 évig terjedő börtönnel sújthatják. BIZALMI SZAVAZÁS A portugál jobboldali koa­líciós kormány pénteken reg­gel megnyerte a parlamenti szavazást az ellenzéki szocia­lista párt által beterjesztett bizalmatlansági indítványról. A jobboldali többségű tör­vényhozás 130 szavazattal 116 ellenében elvetette az in­dítványt. A szavazást meg­előző kétnapos vitában a szo­cialista párt tehetetlenséggel, zűrzavaros, általános elkese­redettséget kiváltó gazdaság- politikával vádolta Francisco Pinto Balsemao kormányát. Portugáliában az infláció 24 százalékos, a külkereskedel­mi hiány tavaly volt a legna­gyobb: 2,6 milliárd dollár. SZÖKÉS Megszökött őrzői elől csü­törtökön a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren Edward Howell, az ír Köztársasági Hadsereg tagja, akit kitolon­coltak Kanadából és Írország kiadatási kérelmére nyomo­zók kíséretében — Párizson keresztül — indítottak útnak Dublinba. Őrzésében a repü­lőtéren ugyan francia nyo­mozók is segédkeztek, Ho­well azonban az illemhelyre kérezkedett és eltűnt, lóvá té­ve a türelmesen várakozó nyomozókat. Az IRA-tag ko­rábban hamis papírok segít­ségével harmadmagával meg­kísérelte átlépni a kanadai- amerikai határt, de leleplez­ték. Az amerikai hatóságok tetemes összegű készpénzt és feltehetően az IRA megren­deléseit tartalmazó fegyver, vásárlási listát találtak ná­luk. Howellt 10 ezer dollár óvadék ellenében szabadláb­ra helyezték és visszaküldték Kanadába, ahol kiadatása mellett döntöttek. LETARTÓZTATÁSOK ‘,r A „Vörös Brigádok” római osztagának 24 tagját, köztük három, állami hivatalokba beépített ügynökét tartóztat­ta le a rendőrség az elmúlt két nap során — jelentették be csütörtökön. Az egyik le­tartóztatott katonaként a ró­mai katonai körzet vezérkari főnökhelyettesének az irodá­jában dolgozott, egy másik az állami rádió és tévétársaság telefonközpontjában, a har­madik egy telefontársaság kereskedelmi osztályán. Mind­hárman magas rangú tiszt­ségviselők titkos telefonszá­maihoz juthattak. ABORTUSZ NEM! A belga képviselőház 95 szavazattal 92 ellenében el­utasította azt az indítványt, hogy két évre függesszék fel a büntetőtörvénykönyv 1867- ből származó, abortuszt tiltó és büntető cikkelyeit. A ter- hességmegszákítás így to­vábbra is 2—5 évi börtönnel sújtható Belgiumban a múlt századbeli törvény alapján. A felfüggesztést átmeneti meg­oldásnak javasolták szocia­lista képviselők, hogy időköz­ben a törvényhozás új abor­tusztörvényt dolgozhasson ki. A brüsszeli törvényszéken je­lenleg több büntetőper folyik és áll közvetlenül ítélet előtt terhességmegszakítás miatt neves orvosok és nem kívánt terhességüket kórházban megszakító nők ellen. Munkatársunk útibeszámolója Vietnamból (2.) Pillantás a kasszába Milyen lehetőségei, kilátá­sai vannak ilyen körülmé­nyek között egy fiatal viet­nami házaspárnak? — Észa­kon és délen egyaránt feltet­tem ezt a kérdést beszélgető partnereimnek. A legfontosabb a lakás. A városokban a tanácsi kiuta­lás alapján egy szobára jogo­sult a fiatal pár. Ezt a dol­gozók esetében lépcsőzetes cserékkel, átmeneti megoldá­sok alkalmazásával rendsze­rint belátható időn belül, Északon el is érik. Délen ne­hezebb a helyzet, mert az „öröklött” sokmillió nincste­len embernek rövid idő alatt sem munkaalkalmat, sem la­kást nem tudnak biztosítani. Délen hatalmas kontrasztok voltak: vaev eazdaa. vaav Hogyan élnek, s milyenek a vietnami emberek? —leg­többször ezt kérdezték tőlem ismerőseim, amióta hazaér­keztem. Magam is erre pró­báltam keresni a választ az ott töltött három hét alatt, hiszen amikor készülődtem az utazásra, sokan mondták: európai gondolkodásmóddal aligha tudom megérteni a ko­reai, vietnami, vagy éppen kambodzsai embereket. Való igaz, három hét nem is elegendő a megismerésre, inkább benyomásokat össze­gezhet a hazatérő. A mindig udvarias mosoly, az előzé­kenység azonban mindenkép­pen a vietnami ember saját­ja. Jó szívvetaó4rőszintén> gít­Gyalogosan rójuk az utcá­kat; mindenütt rengeteg a gyermek. (Egy statisztikai adat: 1965 és 75 között 26 szá­zalékkal nőtt az ország la­kossága, amelyet a három év­vel ezelőtti becslés 55 millió körülinek tart.) A gyerekek kíváncsiak, vidámak, az eu­rópai embert tüzetesen meg­nézik, mert magas, fehér, másként áll a szeme. Szíve­sen barátkoznak, a bátrab fa­ja — az együtt megtett tíz— húsz méterek után — nyújtja a vendég felé kedvenc cse­megéjét, a pirított lótuszma­got (a mi napraforgóma­gunknak felel meg ott). Az élet nagy része az ut­cán zajlik, a ház előtt estén­ként szívesen tereferélnek ott az ismerősök. Van, aki ott főz, de aki előnyben részesí­ti a meleg, párás konyhát, az is szívesen tálal a ház előtti árnyas fa alá. Ott az­tán az egyszerű ételt is hosz- szasan ízlelgetve fogyasztják, közben megbeszélve a család, a gyár, a világ sorsát. Vasárnap délután a parkban. (A szerző felvételei) nő fizetése 150 dong volt. Egy Hanoi környéki termelőszö­vetkezetben egy tsz-tag a jó termést hozó esztendőben 200 —250 dong közötti átlagos ha­vi jövedelemre számíthatott. Egy exportra termelő saigo- ni ipari szövetkezetben a kvalifikált munkások 300 dong körül kerestek. Ha ehhez hasonlítjuk, hogy például egy kiló rizs jegyre fél dong, a szabadpiacon pe­dig 12,5 — akkor már jelez­tük, hogy jól meg kell gon­dolni, mit vásárol szabadpia­con a háziasszony. Általában úgy summázzák, hogy a jegyrendszer és a garantált lagcsaládnak úgyszólván nincs lehetősége. Egy doboz ciga­retta nyolc dong, egy üveg konyak több, mint egy mun­kás egyheti fizetése. A jegy­re elérhető áron adott rizs, hús, cukor, ruhaanyag tehát azt jelenti, hogy a legfonto­sabbakhoz minden család hozzájuthat. Ilyen helyzetben természe­tesen elsőrangú fontosságú a termelés felfuttatása, a föl­dek minél jobb megművelé­st, az ásványi kincsek fel­színre hozatala. Ezek azon­ban az éppencsak végétért háború után cseppet sem könnyűek. Nem megy köny- nyen az újra egyesült or­szágrészek iparának össze­hangolása, a mezőgazdaságot 1975 óta több árvíz sújtotta, a külkereskedelemben nagy a diszkrimináció, sok mindent nagyon távolról, az európai szocialista országokból kell beszerezni, s a gazdag ás­ványkincsek kiaknázása Vi­etnamban is nagyon sokba kerül. Városon igen nagy érték az élelmiszer, az alapvetőbbeket ma is jegyre adják. A nehéz fizikai munkát végző dolgozó például havonta 26 kiló rizst, 2 kiló húst, egy kiló cukrot kap garantált állami áron, jegyre. Szintén kedvező áron öt méter anyagot is vásá­rolhat, amelyet blúzra, ingre, nadrágra válthat be. Itt na­gyon lényeges a garantált ál­lami ár, ugyanis a fizetések­ből csak ezen képes megvá­sárolni létszükségleti cikkeit a vietnami munkás, alkalma­zott. A családi gazdálkodásba enged bepillantást egy apró számadás. Jártunk egy isko­lában, ahol az egyik tanító­állami árak nélkül a havi fi­zetés egy-másfél napra vol­na elegendő. Jócskán spó­rolni kell az egyébként a családok többségében meglé­vő kerékpárokra is: egy egy­szerűbb kivitelű — általában Peugeot márkájú — bicikli 300 dong. Egy közepes karóra 500 dong. A kontrasztot mutat­ja, hogy egy kétszobás lakás havi lakbére — villany- és vízdíjjal — 3 dong. Mindezek már választ adnak arra is, hogy a magyar árakhoz nem érdemes hasonlítani, akkor sem, ha tudjuk: 1 dong 1 fo­rint 50 fillér. Az életszínvonal tehát na­gyon szerény, luxusra az át­nagyon szegény volt az em­ber, a hagyományos értelem­ben vett középosztály vé­konyka réteg volt csupán. Vidéken ingyen kapnak tel­ket és bambusznádat a fiata­lok. Délen ebből a család összefogásával viszonylag hamar ház lehet, s mivel a tél húsz—harminc fok mele­get jelent, a hidegtől nem kell félni. Északon fontos a kőépület; s ennek felhúzása az ingyen telkek ellenére is hosszabb időt vesz igénybe. Sokat segít viszont a tsz és a rendszerint nagy létszámú család. Következik: Manióka alku­val. Marik Sándor A gyümölcspiac gazdag választékot kínál.

Next

/
Thumbnails
Contents