Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
1982. március 6. Kelet-Magyarország 3 Hívogató A népfront most szorgalmazza, hogy ahol lehet, alakítsanak művelődési közösségeket. Ezeknek a kisebb közösségeknek tagja lehet bárki, aki szívesen elidőzik egy könyvtárban, klubban, kiállításon. Most például Nyíregyházán, a tízezer embert „kiszolgáló” Kun Béla utcai könyvtárban szerveznek művelődési közösséget. Az alakuló ülést a napokban tartották és egyúttal feltérképezték az igényeket is. Sok magányos ember él a panelfalak között, idősek klubját indítanak. Érdeklődés tapasztalható az egészség- ügyi programok iránt, orvost, gyógyszerészt hívnak majd meg a klubba, egy- egy téma előadására. Írót, költőt látnának vendégül, a könyvtárral szemben lévő nagyterem remek helye lehetne kiállításnak is. A közeli 5-ös iskolából gyakran átjönnek a gyerekek egy érdekesebb programra, ha nagyobb hely kell. A megyei könyvtár illetékes osztályvezetője is felajánlotta: az érdeklődésnek megfelelő irodalmi, történelmi vagy más művészeti témában is tudnának színvonalas előadásról gondoskodni. Most már csak a propagandistákon a sor, jussanak el a rendezvények az érdeklődőkhöz. Meg kellene találni az utat, hogy a jó műsor ne csak néhány „beavatott” magánügye legyen, hanem a környékbeliek is tudják: mikor, miért érdemes lemenni a könyvtárba. A művelődési közösség megalakítói úgy tervezik: kapcsolatot építenek ki minden korosztállyal. Bejöhetnek ide az óvodások egy érdekes bábfoglalkozásra, mesefilmvetítésre, taníthatják itt az idősebbek játékkészítésre a gyerekeket, az iskolásoknak nagy élmény, ha a tananyagban szereplővel az életben is találkozhatnak, a középiskolások már intim ügyek iránt is érdeklődést mutatnak: beszélniük kell párválasztásról, barátságról, szerelemről, családi életre nevelésről. S ehhez jól jön a szakember segítsége is. A művelődési közösségnek éppen ebben van a lényege, hogy nincs állandó tematikája, munkaterve. A művelődési közösségek most debütálnak. Életképességüket sok embert vonzó, színes, változatos programokkal bizonyíthatják leginkább. Tóth Kornélia D fjúságának szép emlékeivel várt a gyárigazgató. Újraélt vallomásai tanúsítják, egyike volt azon keveseknek, akik a KISZ-t alakították Nyíregyházán. — Talán ez a legféltettebb emlékem — mutatja a végül is 1957. április 2-án kiállított ideiglenes, fehér papírú, kétfedelű tagsági könyvét Hek- mann László, a HAFE nyíregyházi gyárának igazgatója. Ö volt a MEZŐGÉP Vállalatnál Nyíregyházán az alapító KlSZ-titkár. A zászlóbontásra, 1957. március 21-re itt az üzemben aránylag már bontakozott a mozgalmi élet. — Kettőre emlékszem az alapítók közül. Egyik Kovács Zoltán. Ő most is lakatos a MEZŐGÉP-nél, a másik Balogh Gyuszi. Szintén vasas, Leninvárosban. Harminchat fiatal, főleg munkásifik, iparitanulók alapították meg a KISZ-t az üzemben. A vezetőség minden tagja kommunista volt. Már rendelkeztek az MSZMP ideiglenes igazolványával. Tóth Imre bácsi, a tmk akkori művezetője volt a párttitkár a gyárban, egyben egyik szellemi serkentője is Lehet takarékosan Minden fejés alkalmával tehenenként megméri a kifejt mennyiséget az a fejőberendezés, amit a minap Nyíregyházán, a Mezőgazdasági Főiskolán mutattak be az érdeklődőknek a Boscoop szakemberei. A SAC és az Elfa gyártmányú fejőállások megtakarítják az esetenkénti „befejést”, amivel korábban mérték az állatok teljesítményét, amihez az abrak meny- nyiségét igazították. Az állandó ellenőrzés pontosabb takarmányozást, ezáltal megtakarítást tesz lehetővé. Á BOGRÁCSGULYÁSTÓL ÁZ ÜZEMSZERVEZÉSIG Összebékült falvak Mellettem fogadnak. Egy üveg sör a tét. Játék persze a fogadás, mert voltaképpen mindegy, hogy harmincnál több, vagy harmincnél kevesebb gépkocsi áll-e a művelődési ház előtt a zárszámadás kezdetére. — Jó, hogy mostanra tették. Ezen a télen már nincs több munkanap, hétfőtől tavasz lesz, akkor meg nincs idő ta- nácskozgatni... — Emlékszik, milyen máshogyan volt régen? Főtt a bográcsban az étel, mindenki itt szorongott, mert akkor mondták csak ki az eredményt. Olyan is volt, hogy megdicsértük magunkat, mert jól dolgoztunk, de pénzt azt nem adtak... Méhteleken az Üj Élet Termelőszövetkezet 7 százalék nyereségrészesedést fizetett. Az egy tagra jutó havi jövedelem 3225 forint volt, több, mint 1980- ban. Még nem kezdődött el a zárszámadó közgyűlés, de a várakozók között minden lényeges gazdasági mutatót megtudhattam áz emberektől. így is, a jelenléti ívek szerint, 280-an jöttek el a zárszámadásra. Kishódosról, Nagyhódosról, Garbókról autóbusz hozta az embereket. A zárszámadás így is ünnep maradt. Metszés térdig hóban A termelőszövetkezeteknek 532 tagja, 20 alkalmazottja van. Ebből nyugdíjasok-jára- dékosok 207-en. A termelő- szövetkezet 2647 hektáron gazdálkodik. Ebből szántó 1479, kert 10, gyümölcsös 153, rét 16, legelő 668, erdő 194 hektár. A termelésből kivett terület 127 hektár. A kedvezőtlen adottságú területen a gazdálkodás „jó” években is nehéz. A beszámoló hivatkozott rá, az emberek mondták: nem sikerült az ősz 1980-ban. A csapadékos időjárás miatt hátralékban maradtak az őszi talajmunkákkal, a gépeket nem bírta el a föld. Nem teljesítették az őszi vetéstervüket, az elmaradás az alacsonyabb termésátlagokban jelentkezett. Birkózniok kellett egész évben. — A tagságon semmi nem múlt. Mi, amikor lehetett dolgoztunk. Metszettek itt az emberek térdig érő hóban, és amikor másképpen nem lehetett, hívtuk még a helikoptert is... — Itt mérleghiány még nem volt. A termelőszövetkezetek egyesítéseit is kibírtuk talpon. Nem volt könnyű. A közös munkában falukat kellett összebékíteni, meg hát tanulni kellett minden új gépet, vegyszert. Nem volt jó a búza, jó lett a kukorica és a napraforgó. Baj volt az alma átvételével, 26 vagonnal csomagoltunk például újra. Ezt megszervezni, csinálni csak akkor lehet, ha az emberek hisznek az eredményben ... Nagy László ágazatvezető szavaihoz nem kívánkozik kommentár. Nyereséggel zárni az évet, és ha nem is sok az egymillió háromszázezer forint, elég ahhoz, hogy a rendkívüli feladatokhoz se hiányozzon a hit. Gergely Ferenc termelőszövetkezeti nyugdíjas fogalmazta ezt meg a következőképpen: — Benne van a beszámolóban, hogy a költségek magasabbak voltak a tervezettnél. Igaz, de mennyivel drágább lett volna, ha nem termelünk? És, ha nem lehetett kihordani a műtrágyát, a vegyszert, akkor kiszórtuk a levegőből. Ma már egyre inkább olyan, még egy kis termelőszövetkezet is, mint egy üzem, mint egy gyár. Olyan évben, amikor a tízholdas gazda a bankhoz szaladt volna, és a földje mehetett volna rá a kamatokra, itt megálltunk a magunk lábán... * Nyugdíjas Ur János is: — Huszonnégy évet dolgoztam Ózdon. Gyárban. Valamikor ég meglédrföld volt az üzem és a mezőgazdaság. Néptelennek tűnt Méhtelek ezen a napon. A kisvendéglő, a „Fényes” bezárt a zárszámadás kezdetére, csak a az ifjúsági szervezet megszületésének. — Papp György jött ki hozzánk segíteni a szervezést, ö volt akkor a mozgalom egyik megyei vezetője. — Emlékkét ünnepélyes taggyűlésen osztottuk ki. Több napos közös elmélkedésen, konzultációkon dolgozták fel a város üzemi KISZ- titkárai a KISZ I. országos Kék ingben szem, 1956 szeptemberében kezdődött a vállalatnál a tanulóképzés. Később a rátermettebb ifiket beszerveztük a KISZ-ibe. Közülük itt a HA- FE-ban most szocialista brigádvezető Gönczi János lakatos és alapszervezeti párttitkár is. Pazonyi Jóska meg meós a MEZŐGÉP-nél. Soha nem fogom elfelejteni az ellenforradalom utáni első felvonulást, 1957. május elsején. Vállalati támogatással sikerült minden KISZ-es fiatalnak világoskék inget vásárolnunk. Abban vonultunk fel. Amikor meg 1958 decemberében a fehér, ideiglenes tagsági könyvünket piros fedelűre cserélték ki, ezeértekezletének anyagát. Ez adott útravalót akkoriban a mozgalom számára a városban. — Hogy kik voltak akkor az üzemi KISZ-titkárok? Tímár István a nyíregyházi dohányfermentálóban, Jámbor László az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál, Szilágyi János a VOR-ban, Bartha József a postánál. Most is helytállnak. ők alakították az első ifjúsági brigádokat a gyárakban. Többen azóta szocialista brigádvezetők, szb-titkárok, párttitkárok, mérnökök, igazgatók lettek. — Sokrétű munkát végeztünk — mondja az igazgató. — Amikor a Hármasdombon elkészült a munkásmozgalmi emlékmű, társadalmi munkában csináltuk meg a kerítését. Sláger volt a Sóstó parkosítása. Ekkor volt a sóstói téglajegy-kiadás. Részt vettünk beiie. A svájci-laknál végeztünk társadalmi munkát, fákat ültettünk. Rendszeresen szerveztünk fáklyás felvonulásokat. Tüntettünk a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett. Jelentős dolog volt márciusban a meszelés, illetve az ellenmeszelés. Voltak akik ellenforradalmi buzdítást írtak ki az utcák járdájára, a falakra. Mi éjszakákon át jelszavakat írtunk az aszfaltra a falakra: „Éljen az MSZMP! Éljen a KISZ!” Hekmann Lászlót 1961-ben a KISZ aranykoszorús jelvényével tüntették ki. 1962 végéig volt a MEZŐGÉP-nél a KISZ-szervezet titkára. Utána 10 évig párttitkár. Innen került a HAFE nyíregyházi gyára igazgatói posztjára. Mint vezető, most is egyik hűséges istápolója az ifjúsági mozgalomnak. Ezért kapta meg 1973-ban az Ifjúságért érdemérmet a zászlóbontó alapító. Farkas Kálmán község végén lévő italbolt, a „Rozsdás” volt nyitva. Nép- telen az is. — Valamikor zárszámadás ra felgereblyézték a házak előtt az utat. Ma ünneplőt is kevesen vesznek, olyan ez, mint akármelyik másik értekezlet ... Ha megcsordul az eresz Fehér Zoltánt, a „Fényes” üzletvezetőjét kérdeztem a zárszámadási forgalomról. A válasz: — Nem készültünk, nem is kell. Süt a nap, az emberek fele dolgozik, metsz, a másik fele a gyűlésre ment. A szokott szombatnál is gyengébb lesz a forgalom. Türelmetlenek már az emberek. Ha megcsordul az eresz, akkor ha mást nem, az udvarán vezetgeti a vizet, aki ráér. Jószág is sok van ... Tar János, a termelőszö vetkezet elnöke beszámolójában nagy teret szentelt a háztáji gazdaságok támogatásának. Meg is indokolta miért. — A lehetőség határain belül minden eszközzel segítjük a háztáji gazdálkodást, így volt ez tavaly is, és ezen nem változtatunk. Segítettünk az alma átvételében, 1981- ben először saját termésből biztosítottuk a háztáji gazdálkodás takarmány szükségletét, és mindent megteszünk azért, hogy a termelési kedv ne lankadjon. Egy adat: tavaly ötmillió forint tál több volt a termelőszövet- kazeten keresztül értékesített, a háztáji gazdaságokban megtermelt áru értéke, mint 1980-ban. A mezőgazdasági üzemnek természetszerűen vannak üzemszervezési feladatai. Terveink vannak az állattenyésztésben, a juh- és szarvasmarha-ágazatban, de a növénytermesztésben éppen- úgy, mint a kavicsbányában a gépjavítóban, az építő brigádunknál, a gyümölcstermesztési ágazatban. Idén, 1982- ben 76 millió 104 ezer forintos árbevételt, 71 millió 700 ezer forint összes költséget, 4 millió 356 ezer forintos mérleg szerinti eredményt tervezünk. A feltételek adottak, de ehhez az is fontos, hogy mögöttünk jó hangulat legyen a falukban, hogy jó legyen itt élni... Mindig partner Azt a nagyközségi közös tanács vezetői mondták el, hogy a méhteleki Uj Élet Termelőszövetkezet a községpolitikai v kérdésekben is mindig partner. Vállalkoznak — ha kell — a társadalmi munka szervezésére, de végzésére is. Tavaly 270 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a termelőszövetkezet a feladatok közös megoldásához. És ezt sem tervezik másképpen idén. Bartha Gábor Zárt közösségek? N incsen abban semmi rossz, mi több, semmi különös, ha azonos érdeklődésű netán foglalkozású emberek egymás társaságát keresik. Hagyománya van annak, hogy létezik tudományos körtől vigalmi társulásig nemegy olyan, melyet a hivatalos nyelv rétegklubnak, egyesületnek nevez. Hangsúlyozni szeretném, ez még jó is, hiszen az ilyen közösségeket összetartja az azonos érdek és érdeklődés, a közös nyelv, a többnyire azonos műveltség. Az utóbbi időben azonban mind többször hallani olyan megjegyzéseket: a réteg-ösz- szejövetelek valamiféle kasztrendezvényekké válnak. Volt például olyan bál Nyíregyházán, ahol az azonos foglalkozásúak közül túlsúlyban a vezetőket hívták meg, mondván: kicsi a hely, a beosztottaknak már nem maradna. (Vagy éppen fordítva? Vajon kiből van több?) Beszélnek olyan üdülőkről, víz vagy erdő melletti házakról, melyek szigorúan meghatározott kör számára állnak rendelkezésre. Soroltak a minap olyan társadalmi (!) bizottságot, melynek tagjai mind egy olyan szűk réteghez tartoznak, melyet nevezhetünk vezetői körnek is, s akik több más, hasonló testületet is alkotnak. Néha úgy tűnik, mintha a rétegeken belül létrejönnének bizonyos kasztok, zárt közösségek, melyek gondosan őrzik a saját világukat. De vajon kitől? Vagy mitől? A betekintés lehetőségétől ? Ha ugyanis jobban belenézünk ezekbe a kasztokba, rögvest’ kiderül: vagy a különös anyagi lehetőségek, vagy a hierarchiában betöltött hely, vagy éppen a kialakult, elvinek nem mondható kapcsolat köti össze a tagokat. Egy pillanatig sem fogom csak úgy általában elsiratni, eltemetni demokratizmusunkat. De mindenképpen kimondom, amit gondolok: az utóbbi években teljesen elfeledkeztünk a korábban kampányszerűen ostorozott kispolgáriságról. Mintha elbizonytalanodtunk volna: kit és hogyan lehet bírálni magatartása, viselkedése miatt. Pedig a kispolgáriság nem szűnt meg attól a hirtelen jött és ment harctól, amit ellene folytattunk. A közgazdasági szempontokra, az anyagiakra túl nagy figyelmet fordító közfigyelem korszakában- nem volna rossz néha azt is megnézni: társadalmi tudatunk miként alakul, netán torzul. A fejlett szocializmus építésének korszakában az emberi viszonylatok legalább annyi figyelmet érdemelnek, mint a léttel összefüggő, kétségtelenül fontos praktikumok. Az e téren korábban tapasztalt fáziseltolódások figyelmeztető érvényűek ma is. Bürget Lajos Olvasónk írja Be nem váltott ígéret Már kértük, hogy Borbányán a Béke utca sarkánál helyezzenek el egy postaládát. A postaigazgatóság jogosnak találta a kérésünket, de az ígéret ellenére az intézkedés mind ez ideig elmaradt. Jó lenne pedig ha valóra váltanák, hiszen ez a településrész a postai szolgáltatásokat illetően nincsen elkényeztetve. M. A. nyíregyházi lakos
