Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

1982. március 27' VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Szemüvegtől szkafanderig A „munkavédelem” szót nehezen fogadta be a köztndat. Régi munkavédelmisek mesélik, hogy annak idején még tré­fálkoztak is velük: a munkától védik az embereket. Alap­törvényünk azonban komolyan fogalmaz: .......az állampol­gároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség vé­delméhez. Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munka- védelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósít­ja meg.” (57. §.» — A technika fejlődésével párhuzamosan nőtt a mai ér­telemben munkavédelemként ismert tevékenység — mond­ja Abonyi László munkavé­delmi felügyelő. — Az 1884. évi XVIII. törvény foglalko­zott hazáinkban először ilyen kérdésekkel, s az 1893. évi módosítással hozták létre az iparfelügyeletet — amikor kezdtek általánossá válni az olyan veszélyes gépek, mint a kazánok. — Nem az évforduló mon­datja, valóban rendkívül nagy lépéseket a Tanácsköz­társaság kormányzata tett a munkavédelem terén. Nem­csak a 8 órás munkaidőért és a gyermekmunka megtiltásá­ért szállt síkra, hanem meg­fogalmazta : nők, fiatalok nem foglalkoztathatók az egészségre ártalmas munka­körökben, a nehéz fizikai munkát könnyíteni kell, s létrehozta a munkavédelmi szakosztályokat is. — A mai munkavédelem máig is érvényes alapjait 1950-ben minisztertanácsi rendeletben fogalmazták meg. „A munkások testi ép­ségének fokozott védelme ér­dekében a balesetelhárításra vonatkozó rendszabályok megtartását elsősorban ma­guknak a dolgozóknak kell szorgalmazniuk. Ezért a Mi­nisztertanács szükségesnek tartja, hogy a balesetelhárí­tás ellenőrzését a szakszer­vezetek vegyék át, s gon­doskodjanak a legszélesebb körű balesetelhárítási pro­pagandáról is.” ★ Szabolcs-Szatmárban lé­nyegében az utóbbi másfél évtizedre tehető az a válto­zás, amely nemcsak az ipar és a mezőgazdaság számot­tevő fejlődését hozta, hanem a munkavédelem tennivalóit is alapvetően módosította — azzal a ténnyel, hogy ekkor­tól számíthatjuk a megye iparosítását, s nagyjából ek­kor vett nagyobb lendületet a mezőgazdaság gépesítése, kemizálása is. A veszélyfor­rások nemcsak szám szerint nőttek meg, hanem veszé­lyességüket tekintve is. Példának hozhatnánk a harmadik, a negyedik ötéves tervidőszakot, de a hozzánk legközelebbi, 1976—80 közötti évek is reprezentatívan jel­zik a folyamatot. Az ipartele­pítések, a tervszerű fejlesz­tések következtében válto­zott a munka jellege, javul­tak a munkakörülmények. Ebben az ötéves időszakban épült fel a nyíregyházi me­zőgazdasági abroncsgyár, a vásárosnaményi ruhagyár, a Fémmunkás balkányi gyár­egysége, a mátészalkai tejpor­gyár és túróüzem, az Egye­sült Izzó kisvárdai gyára, a porcsalmai konzervüzem, a csengeri cipőüzem, a Csepel nyírbátori fúrógépgyára, a Ganz nyírbélteki gyáregysé­ge. Mindez a munkavédelem szemszögéből kettős értéke­lést jelent. Az új létesítmé­nyekkel természetszerűleg ja­vultak a munkafeltételek, másrészt új munkahelyi ár­talmak lehetőségei is megte­remtődtek: zaj-, a por-, hő- ps vegyi ártalmak. ★ esetek száma, s úgy tűnt: hosszú esztendők következe­tes munkája érett be — mondja Benkei László, az SZMT munkavédelmi osztá­lyának vezetője. Sajnos, 1981. aztán rácáfolt erre: kö­zel kétszeresére nőtt a halá­los üzemi balesetek száma (ez tizenhatot jelent). Továb­bi 3300 baleset is történt, amely másfélszerese az elő­ző évinek — és ebben nin­csenek benne a szövetkeze­tek adatai. — Természetesen alaposan vizsgáljuk az okokat, in­tézkedések születnek; gépek, berendezések, üzemrészek működésének felfüggesztésé­től pénzbírságig, figyelmezte­tésig terjed a skála. Az is megfigyelhető, hogy néhány ok köré csoportosulnak a balesetek, amelyek többségét különböző környezeti hatá­sok (csúszás, lehulló tárgyak, gépekből, berendezésekből ki­repülő anyagok) okozzák, sok baleset következik be a gé­pek, berendezések, eszközök kiszolgálása, kezelése közben is. Jelentősnek tekinthető továbbá a fegyelmezetlenség, a szakszerűtlen munkavégzés, valamint a káros környezeti hatások (zaj, por, forró gőz) miatt oekövetkező balesetek száma is. • . ★ A zajártalmak megszapo­rodása a megye új iparágá­val, a textiliparral függ ösz­sze. Nagyon sok asszonynak, leánynak teremtett új mun­kaalkalmat, ami különösen fontos Szabolcs-Szatmárban. Az alapozás időszaka után azonban mindinkább előtér­be kerül a kedvezőtlen ta­pasztalatok kiszűrése is. Jó példa erre a Kender-, Juta- és Politextil Vállalat nagy­halászi gyára. Török Gizella főmérnök: — Valóban nagy a zajár­talom egyes üzemrészekben, s ez két területen foglalkoz­tat bennünket, a védőeszkö­zök és a műszaki fejlesztés oldaláról. A magas zajszin- tű üzemrészekben dolgozók­nál negyedévenként hallás- vizsgálatot végzünk. Ezeken a munkahelyeken megfelelő védőeszközök: füldugó, fül- ikagyló használata kötelező. Ezekből annyit szerzünk be, hogy mindenkor mindenkinek legyen. Azért pedig, hogy a dolgozók viseljék is, a szo­cialista brigádok bevonásá­val indítottunk mozgalmat. — A másik nagy terület a fejlesztésé. Világjelenség, hogy a szövödék zajszintjét csökkenteni akarják. Mi is ezt tartjuk a jövő járható útjának. Amikor új gépeket szerzünk be, az egyik szem­pont a csendesebb működés. Ez nem a távoli jövő már nálunk sem, mert a teljes szövődéi géppark cseréjét tervezzük, ami a második ne­gyedévben kezdődik, s tart az év végéig. Űj gépeink zaj- szintje már nem tartozik a veszélyes zónába. ★ Nagyon sokoldalú tehát a munkavédelem feladata. Van, amikor elég a „csak” fegyel­mezettebb munkavégzés, ^máskor a védőeszköz haszná­latát kell szorgalmazni, de sokat tehetnek a műszaki megoldásokkal is. Már a há­rom példa is indokolja, hogy a munkavédelemért a válla­lat, munkahely vezetője, igaz­gatója, főmérnöke legyen a felelős. ★ Panasz az SZMT-nél. A Ta­urus Gumigyár kerékpár- köpeny üzemének két dolgo­zója panaszolja: egészség­károsodás miatt munkahelyi áthelyezését kérték, nem já­rultak hozzá,, .Gondjuk az is: nem kapnak megfelelő tisztí­tó- és kézápolószereket, mun­karuhájuk nem tartós, sa­játjukban dolgoznak. A munkahelyi vezető véle­ménye homlokegyenest ellen­kező volt, de a helyszíni el­lenőrzés nemcsak a panasz jogosságát igazolta, hanem arra is rávilágított: a gondok még egy ilyen nagy gyárban is halmozódhatnak, ha nem intézkednek körültekintően. Már ergonómiai laboratóri­umuk működik, a színdina­mikát alkalmazzák, hogy kedvezőbb legyen a munka­helyi környezet. Más oldal­ról a gyár méltatlan a nagy­üzemhez: sokan vegyes utcai ruhákban dolgoznak a gépek mellett, a bejárathoz közeli munkahelyeken a huzat lo­bogtatja a szoknyákat, köpe­nyeket. A panasz vizsgáló­inak tulajdonképpen elég lett volna megállni az ajtó mel­letti munkahelynél, végig­pillantani az üzemen, meg­nézni két dolgozó nő kezét, hogy tudják: itt valóban baj van a munkavédelemmel — a panaszok jogosak. ★ Ha van a megyében veszé­lyes anyagokkal dolgozó gyár, akkor a megye legna­gyobb üzeme, az Alkaloida az. Talán épp>en ezért nincs gond a gyakran speciális munkaruhákkal, védőeszkö­zökkel sem. Horváth Sándor munka- és tűzvédelmi osz­tályvezető: — Nálunk rangja van a munkavédelemnek, § ezen felül olajozott a gépezete. Ne­künk sem könnyebb jó mun­karuhát, védőeszközt besze­rezni, mint másoknak, ezért különleges intézkedések szü­lettek. Tudjuk, hogy egy év­ben kb. 4,2 millió forint ér­tékű védőfelszerelés, munka­ruha szükséges. Ezt raktár­polcra rendeljük, s ha a kész­let itt lecsökken, egy bizo­nyos szintre feltöltjük. Meg­rendeléseink többsége nem az adott, hanem a következő évre szól. így van idő felke­resni a speciális eszközök gyártóit, javítóit, mert azon­nalira szinte sehol sem vállal­koznak. Nálunk a szemüveg­től a szkafanderig sok minden megtalálható — ez utóbbiból a mintapéldányt ajándékba kaptuk, ezt javítjuk is, de a következő már megrendelés­re jön... A munkavédelem tennivalói ma is változnak. Most pél­dául a túlszabályozottság, a formális intékedések, az eseten­kénti következetlenségek ellen kívánnak fellépni. A rendbe­tétel már megkezdődött: az újonnan megjelent 24 ágazati munkavédelmi jogszabály 107 szabályt és még jó néhány iránymutatást helyezett hatályon kívül; mind több helyen alakítanak ki valóban korszerű munkavédelmi szabályzato­kat, s megkezdődik a munkavédelem távlati továbbfejleszté­sét megalapozó elemző munka. Élőben kapható ismeretek Á tv: segítőtárs M a már inkább az anek­dotákban találkozha­tunk a mindenhez értő, polihisztor TIT-előadóval, aki a baromfitenyésztéstől az atomerőművekig mindenhez értett és bármikor odaállt a hallgatóság elé. És mondta, mondta... Mi maradt meg a részvevők fejében, s egyál­talán hányán voltak kíváncsi­ak az ilyen előadásokra, alig­ha szorul magyarázatra. Tévednénk azonban, ha azt .hinnénk; napjainkban amikor a tv, a rádió, a fo­lyóiratok, könyvek valóság­gal ontják az újabbnál újabb ismereteket, megszűnt az ér­deklődés az élőben „kapha­tó” ismeretek iránt. Termé­szetesen a mindenhez értő polihosztorkodás időszaka le­járt. A közönség érdeklődé­sét a szakmájában, tudo­mányágában járatos és a mondanivalóját színesen, ér­zékletesen, közvetlen eszkö­zökkel átadni kép»es előadó tudja felkelteni és kielégíte­ni. De valóban sikerül ez, vagy inkább mindez törekvés? Er­re legalább háromszázezer kérdést kellene feltennünk, a megye minden második la­kóját megkérdezni, ugyanis az elmúlt évben ennyien vol­tak megyénkben TIT-rendez- vények hallgatói, szakkörök, klubok, laborgyakorlatok, tanfolyamok, kirándulások, vetélkedők, bemutatók részt­vevői. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat megyei szervezetének számvetése az utóbbi öt év munkájáról, me­lyet a májusban sorra kerülő megyei küldöttértekezletre készítenek, több mint biza­kodó. A TIT megyei titkára, Nagy Mihály főként a hagyo­mányos ismeretterjesztő for­mák megújulásával, az élő szó, a közvetlen vélemény- csere semmi mással nem pó­tolható előnyeivel, az élet időszerű kérdéseire adandó válaszok rugalmas megköze­lítésével és az előadók jobb felkészültségével magyaráz­za az érdeklődést. Még hoz­zá teszi; a társulatnak sike­rült megtalálni a saját útját az ismeretterjesztésben, tu­domásul véve, hogy ma már nem a TIT az egyetlen isme­retközvetítő intézmény. Együtt kell munkálkodni a többi szakmai, tudományos és tár­sadalmi szervvel. Ez a nyi­tottság és együttműködési képesség teszi „örökifjúvá” a nagymúltú társulatot. Túl vannak hát megyénk­ben is a televízió berobbaná- sa után tapasztalható „sok­kon”, mert azóta bebizonyo­sodott, a tv-műsorok nem vonják el a hallgatóságot a TIT-előadásról. Sőt, segíte­nek felkelteni az érdeklődést egy-egy tudományos, szak­mai, társadalompolitikai kér­dés iránt, amit a képernyő nem mindig tud, ismert tá­volsági korlátái és „gépi” mivolta miatt maradéktala­nul kielégíteni. Jó néhány tanulságot azon­ban le kellett vonni az utób­bi években az ismeretterjesz­tőknek. Nem a nagyrendez­vényeké, a több száz hallga­tóra törekvő előadásoké a jövő, sőt a jelen. Ennek az ideje lejárt, sokkal inkább a kisebb közösségek, az azonos, vagy hasonló érdeklődésű körök, rétegek, korosztályok vitakörszerű összejövetelei a kedveltek. Változni kellett a hagyományos előadásoknak is. Rövid vitaindítót, gondo­latébresztő előadást várnak az érdeklődők, hogy utána elmondhassák kérdéseiket, kételyeiket, partnerként cse­rélhessenek véleményt az előadóval és egymással. Korszerűbbek az előadá­sok az által is, hogy egy-egy téma többrétű megközelíté­se, kifejtése érdekében nem ritkák az úgynevezett „páros előadók” amikor is a szóban forgó témát két, vagy több tudományág, szakma szem­szögéből vizsgálják meg. Ez a korábbi években szinte is­meretlen volt. A z élet kényszerítette rá a TIT munkatársait arra is, hogy belássák, minden egyes településre képtelenség a megyeszék­helyről előadásokat „expor­tálni”. Hozzáláttak a megye városaiban, nagyközségeiben, nagyüzemeiben egy-egy is­meretterjesztő tnag; TrtV'Cso- port létrehozásához. Az el­múlt öt évben 30 településen — köztük 26 nagyközségben és 4 üzemben — alakítottak TIT-csoportot, melyek tagja­it, előadóit a megye legjobb TIT-szakemberei készítik fel különböző előadói konferen­ciákon. így közvetve jutnak el az ismeretek a távolabbi községek, falvak, külterületek lakóihoz. Az ott élő helyi ér­telmiségiek közvetítésével, akiknek megvan az a hihe­tetlen előnyük, hogy ők tud­ják jobban a helyi igények szintjét, irányát és mint ott lakók, ismert emberek köz­vetlenebb kapcsolatot létesít­hetnek a rendezvények hall­gatóival, mint a messziről jött előadó. Természetesen megyei előadók is járják a különböző településeket to­vábbra is egy-egy kiemelt té­mával, de mind több a helyi ismeretterjesztő, aki fontos közéleti munkálkodásnak te­kinti a TIT-ben való részvé­telt. A TIT-előadások több­ségét ugyanis — 1981-ben a 7 ezer előadásból társadal­mi munkában csaknem 2 ezer előadást tartottak — az ügy iránti érdeklődés, a saját tu­dás, műveltség továbbadásá­nak igénye vezeti. Mi még a titka annak, hogy az előzetes jóslások el­lenére nem csökkent, hanem nőtt az érdeklődés a TIT- rendezvények iránt? Való­színű sok egyéb mellett az is, hogy az irányítók, szervezők rájöttek: nem kell mindig feltétlenül a magas tudomá­nyokkal, az általános tudo­mányos alapelvek magyará­zásával kezdeni a munkát. Lehet fordítva is, egy-egy praktikus, szakmai kérdés felől közelítve az általánosí­táshoz. Ezért ma már nem szokatlan, ha a TIT program­jában ezeket olvassuk: dízel- adagoló-ibeállító, generátor­javító, mezőgazdasági mun­kagépkezelő tanfolyam indul. De említhetnénk még egy sor praktikus tanfolyamot — targoncakezelő, titkárnőkép­ző, különféle továbbtanulás­ra előkészítő — melyeket más intézmény nem csinál. A TIT viszont úgy tartja, jó alkalom a speciális szakmai ismeretek tanításán túl az ál­talánosabb természet-, vagy társadalomtudományi alap­kérdések közvetítésére is. Ta­lán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a TIT-előadások egy- harmada a fizikai dolgozók műveltségét fejlesztette. Fon­tos — akár tesztadatként is értékelhető —, hogy a külön­böző tudományágak közül a fizikai dolgozók általában a jogi, a közgazdasági, a peda­gógiai, a nemzetközi-külpoli- “ tikái,'eéé^zSégüéyíV Ma ftiéző- gazdasági és ’ a műszaki té­mák iránt érdeklődtek. A TIT megyei szervezeté­nek vezetői sok egyéb, a jö­vő számára hasznosítható észrevétel mellett azt is tisz­tán látják: hiába vonultatja fel az előadó a technika minden eszköztárát, ha nem tudja népszerűén, befogadha- tóan továbbadni mondani­valóját. Ha nem tud kielégí­tő kapcsolatot teremteni hall­gatóival. Ekkor a közönség „szavaz”, nem jön el legkö­zelebb a rendezvényre. Ezért is tartják egyik legfontosabb dolognak a jövőben az elő­adók, a TIT-tagság jobb fel­készítését — csoportlélekta­ni, szónoklati, tartalmi, mód­szertani képzést —, hogy ma- randandó, az embert gazda­gító élménnyé váljanak az új ismeretek. Páll Géza — Két éve örömmel szá­molhattunk be, hogy fokoza­tosan csökken az üzemi bal­Marik Sándor Durkó Gábor rajza KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents