Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
1982. március 27. o Zászlóbontó március „Viselős” volt az idő azon a márciuson, 1848-ban. Megújulást kívánt az ország. Az országgyűlésen megrekedni látszott a reformküzdelem. S akkor a fiatalok ragadták meg a magyar történelem kátyúba süllyedt szekerét. Ifjak. Petőfi Sándor 25 éves, Vasvári Pál, Vajda János alig múltak 21. Irányi Dániel, Irinyi József a huszonhat évével korelnöknek számított. Irigységtől sápadhatunk, ha rágondolunk: ilyen fiatalon üstökösként robbantak a történelembe. „Lélekcserélő idők” voltak •azok. .Ifjonti lendülettel a márciusi fiatalok huszonnégy óra alatt annyit „tevének”, mint előtte nagyapáik, apáik egy évszázad alatt sem. De mit tudunk róluk? Azokról a százakról, ezrekről, akik egy szóra, mozdulatra özönlöttek lánglelkű vezéreiket követve az utcákra, akik nélkül nem született volna meg percek alatt a szabad sajtó, akik nélkül a 12 pontot nem rettegték volna Pest és az ország Szerepük a tankönyvekben egy mondat, két-három név. Nevek, amik mögött — talán Petőfi és Vasvári kivételével — hiába keresnénk arcokat, önmagában ez — talán — nem baj. Csak akkor, ha velük együtt elszürkülnek, semmitmondóvá válnak azok a követelések is, amiktől a régi rend védői „reszketni méltóztattak”. Ha, az akkor magasztalt tulajdonságok — az őszinteség, nagylelkűség, lelkesedés, bátorság — értéktelen cifrasággá silányod- nak. Mit mond a szó — forra- dalmiság? Részletek dolgozatokból. (Válaszolnak 15—16 éves szakmunkástanulók és szakközépiskolások megyénk két iskolájából.) „Egy új eszményért való harcot jelent. Például Pető- fiék is azt a társadalmat akarták létrehozni, ami a meggyőződésük volt. Hogy egy új, hogy egy jobb korszak lesz. És ezért minden nélkülözést képesek voltak vállalni.. „A hazaszeretetnek egy formája, amely a haza megvédésében nyilvánul meg.” „... lázadó tevékenység. Általában a fiatalok szokták a forradalmat szítani. Egy jobb megélhetésért, egy jobb világ megteremtéséért. Ilyen volt nálunk az 1848-as forradalom, amelyet a márciusi fiatalok indítottak el.” „Újítást hoz létre. Nem békés úton, hanem felkeléssel. Egy új társadalmat, ... a szegények jobb megélhetését, felszabadítását az elnyomás alól.” Árkot egyenget a lapát. Enged a föld fagya, bíztat a napsugár: vége a télnek. Innen is, onnan is szürke füst- csik kapaszkodik a fényes tavaszi égre. Az udvarokon lendül a felező, hátrál a rendetlenség. A tavaszi nagytakarítás apró jelei mindenütt. Községnyi izgalom, várakozással teli a levegő. A nyír- vasváriak apraja-nagyja együtt mozdul. Az egészség- ház előtt fehérköpenyes dolgozók seprik a járdát. A felsős gyerekek Vasvári Pál szobra leptrüj a, patkót gereblyézik. " Az alsósok sem tétlenkednek. Az óraközi szünetekben hordják a földet a víz áztatta sportpályára. Koleszár József igazgatóhelyettes irányítja a munkát. Igyekezniük kell, hogy március idusára, a forradalmi ifjúsági napok nyitányára az iskola környéke rendben legyen. A nagy napra, melyen a megyéből összesereglő fiatalok sokszínű kavargással töltik meg a községet. — Nehezen közelíthető meg a falu. Nincs elég sportpálya, rossz idő esetén kicsi az iskolaépület is. Nem lenne jobb egy városi helyszín? — vetem fel. — Már c* megpróbálták. Eredménytelenül — mondja Koleszár József. A fia,falok ide jönnek! Ki autóval, ki gyalog, kerékpárral. Ennek itt a helye — válaszolja Koleszár József, -r Minden karnyújtásnyira az iskola körül. A rendezvények jól követhetők. Nyírvasvári valami megfoghatatlan varázst ad az ifjúsági napnak. Miben áll ez? Talán Vasvári Pál községi kötődésében, hogy a fiatalok lépkedhetnek azokon az utcákon, amelyeken valaha ő is járt, s az első tavaszi alkalom, amikor az ifjak megmutathatják ügyességüket, összemérhetik erejüket. Vasvári Pál emléke élteti az iskola honismereti szakkörét is. A tanulók gondozzák a faluközponitban található emlékkiállítást, évről évre pályázatokat írnak a márciusi fiatalok egyik vezérének életéről, forradalmi tetteiről. Gyűjtögetik a község történetére vonatkozó adatokat is. „A forradalmiság a szép követelése.” „ ... Nemcsak a fegyveres felkelést jelenti, hanem hogy ha valaki valami újat hoz létre. Például az ipari forradalom idején.” „ ... vezető az is lehet, aki példamutatásával, magatartásával, eszével jár az élen. Nem rögtön harccal kezdi és fegyverrel akarja kivívni igazát. Erős akaratú legyen, és amit akar, véghez vigye. Bármikor kész egy más világot kialakítani, ha az mindenkinek jó, az egész világnak.” „Lehet egy ember forradalmár, de nem a szó legrosz- szabb értelmében, hogy har-, col valaki valamiért, példa- pl lakásért,”,' “- ; n''Y39m ifin nnev luT „A foiiradalmisógot nem csak politikai értelemben lehet értelmezni. Nemcsak azt jelenti, hogy egy társadalmat megdöntsön, hanem azt is, amiben élünk, azt támogassuk, fejlesszük. A régi terveket újjáalakítani, s törekedni arra, hogy teljesítsük.” Újra élettel telinek látszik a település, pedig az utóbbi évtizedben öregedésnek, sorvadásnak indult Nyírvasvári is. A fiatalokat szülőfaluhoz kötő szálakat megtépázták az elhelyezkedési gondok. A nyírvasváriak többsége most is a környező településekre — főleg Nyírbátorba — jár dolgozni. A változás? — Az 1980-as népszámlálás mutatja, hogy újra nő a lakosság száma. Mint város- közeli települést, felfedezték a környéken lakók is. Egyre többen vesznek telket, építenek házat — így Pákh Gyula, megbízott tanácsi vb- titkár. — Az eljáró dolgozó fiatalok a munkahelyi KISZ- alapszervezetek ■ tagjai. A nyírvasvári Vasvári Pál KISZ-alapszervezet összetétele igen vegyes. Érzékeltetésként talán elég annyi, hogy a KISZ-titkár negyedikes gimnazista, míg az egyik legaktívabb KISZ-es párttag pedagógus. Világosi Lászlónak hívják. A matematika—kémia szakos tanár a főiskola elvégzése után 1978-ban került Nyír- vasváriba. — Eltérőek gondjaink, kü- ’ lönböznek igényeink — kezdi a beszélgetést Világosi László. — Ez termesztés, hiszen más foglalkoztat ■'la egy középiskolást, egy szakmunkástanulót, mint egy frissen végzett szakmunkást, vagy egy fiatal pedagógust. Megpróbáljuk megtalálni a közös hangot, azokat a formákat, amelyek közösséggé formálhatnak bennünket. Nem könnyű. Az egyik együttes cselekvésre késztető dolog minden évben a forradalmi ifjúsági napok előkészítése. Kiss Lászlóné vezető óvónő tíz éve dolgozik Nyírvasvári óvodájában, jól ismerik a községben. A közösségért végzett munkáját, ügyszeretetét a Hazafias Népfront „Kiváló társadalmi munkáért” elismeréssel jutalmazta. — Szokványosnak tűnhet a magyarázkodás, de ezt a címet a munkatársaimmal és óvodásaim szüleivel együtt érdemeltem ki. Az épület nyári karbantartásakor negy- ven-ötven szülő szorgoskodott itt. Az aktív szülők többsége természetesen fiatal. Foglalkozásukra, hozzáértésükre szabott társadalmi munkát kértem tőlük, időben pontosan mindent megbeszéltünk. Az ebéd utáni alváshoz készültek az óvodások. A szöszke fejek, a félénken csillogó szemek apró gazdái vajon mikor találkoznak először ezzel a névvel: Vasvári Pál? — Főleg a nagycsoportotokká! beszélgetünk róla a foglalkozásokon. Ellátogatunk az emlékszobába, részt veszünk a március 15-i megemlékezésen. Élményszerűségre törekedve ültetjük el bennük a forradalmár Vasvári emlékét. Búcsúzáskor sorra vesszük a kis iskolai helytörténeti kiállítás darabjait. Papp Gyula igazgató kalauzolás közben mondja: — Büszke lehet Nyírvasvári fiaira. Az iskolánkból kikerült tanulók közül az utóbbi tíz évben közel negyvenen végeztek egyetemet, főiskolát. Egy kétezer lelkes falutól ez szép. Néhányan már most felelős állásokat töltenek be. Még jobban örülhetnénk ennek, ha visszajönnének szülőfalujukba, és itt is megtalálhatnák a számításukat. Talán egyszer ez is elérkezik. — A fiatalok többsége a munkának rendel alá mindent. A pénzszerzésért vállalnak pluszfeladatokat, túlórákat. Nyírbátorban és a járásban a képzett szakemberek is megvalósíthatják, kifuthatják magukat. Elvárják, hogy a munkájuk alapján tiszteljék őket. Nagy a leterheltségük. Szorgalmazzuk a másodlagos gazdaságot, hatékonyabb közéletiséget követelünk tőlük. Képtelenek mindenben egyformán jól teljesíteni. — Az ütközéstől való félelemnek, a túlzottan óvatos problémafelvetéseknek a városi-járási ifjúsági parlamenteken nem láttam jelét. Hallottam, máshol voltak olyan felszólalások, melyek „tudom, kérésem nem teljesíthető” bevezetővel indultak. Az ok? A fiatalok kampányszerűnek érzik a velük való törődést. A parlamentek idején hirtelen fontos lesz az ifjúság. A munkahelyi vezetés másrészt maga gyengíti ezeknek a fórumoknak jelentőségét. Az egyik szakmunkásképző jól előkészített ifjúsági parlamentjét az igazgató például így zárta le: „Azzal tisztában vagytok, hogy holnaptól itt semmi nem változik.” Ezek után csoda, ha passzívabb lesz a fiatal? A másik gond, hogy az üzemi vezetők minősítésénél még mindig nem szerepel kellő hangsúllyal a fiatalok patronálása. Rendszertelen a pályakezdő dolgozók értékelése, az elismerés helyett hamarabb kapnak elmarasztalást. A mai fiatalok érzéke« nyebbek, sérülékenyebbek. Egy alaptalan „leminősítés” után hajlamosabbak a befe- léfordulásra. Ez nem erény, de tény, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni — mondta Lóránt Antal, nyírbátori városi-járási KISZ- titkár. Lehet-e ma Magyarországon valaki forradalmár? (Tanulói válaszokból.) „ ... nem lehet, inert a régmúlt forradalmakkal elértük azt, hogy hazánk immár 37. éve a szocializmus rögös, de biztos megélhetést nyújtó útján halad. A forradalmár csak békés tekintetben lehet forradalmár. A jó érdekében valami új, a szocializmus számára előnyös változást kieszközlő ember is forradalmárnak számít szerintem.” »■Lehet, bár ez napjainkban nem nagyon érvényesül, mivel a szocialista társadalomban nincs mire forradalmárnak lenni. Mindenkinek megvan „mindene”, nincs miért harcolni.« »•Szerintem manapság ezen a néven, hogy „forradalmár”, senki nem lehet. Lehetnek olyanok, akik változást akarnak, mert bizonyára mindenki akar változást. De ezeket szerintem nem forradalmároknak kell nevezni. Ma már a változásokat nem harccal kell megoldani, hanem békés úton.« „Nem lehet senki forradalmár, mert nincs elnyomó osztály, ami ellen harcoljon.” „ ... a mai világban is vannak olyan országok, emberek, akik a világ békéjét veszélyeztetik ... akik ezzel szembefordulnak, s tiltakozásukat fejezik ki, maguk is forradalmárok. Igaz, nem olyan értelemben, mint az 1848—49-es magyar emberek voltak, de ők is küzdenek valamiért, a szocializmus építéséért...” Helyszín: Vasvári Pál Gimnázium, Nyíregyháza. Időpont: 1982. március. A beszélgetés résztvevői: Papp Piroska, Pataki Anita, Tömöri Sándor gimnáziumi tanulók. Az elhangzott gondolatok: — Névadónk történelmi szerepe a tankönyvben egyetlen mondat. Nem tárgyalják túl. Alapszervezetünknek is Vasvári a névadója. Harcos kedvű fiatal volt, lelkes, tüzes. Újítani akart, ezért vonzó példája, alakja. — Beleszólhatunk dolgainkba, erre jó példa az ifjúsági parlament. Az előzőn még noszogatni kellett a hozzászólókat, de a hasznosságán felbuzdulva erre most nem volt szükség. — Hogy közömbösek lennénk? A saját dolgaink iránt, azt hiszem, nem. Jó egyéni feladatokkal mindenkit be lehet vonni a mozgalomba. KISZ-vállalásként elfogadjuk a bukásmentességet, a jó tanulmányi eredményt gyengébb tanulóknál, az öregek patronálását, a társadalmi munkát, egy-egy KlSZ-beszá- moló elkészítését, az ifivezetést. Az utóbbi nem népszerű nálunk. Talán, mert sok a vidéki és nincs kapcsolatuk a városi általános iskolákkal, meg elfoglaltak vagyunk. Hogy az érdektelenség leküzdhető, bizonyítják a legutóbbi politikai vitakörök. Pezsgőek a viták, mert olyan témákat beszélünk meg, ami foglalkoztat minket. Évekkel ezelőtt szenvedélyes viták folytak a ma forra- dalmiságáról. Cikkek ostorozták a negatív magatartásformákat, a kispolgári életvitelt. Hogy a legfiatalabbak fejében ezen a téren ma sincs minden pontosan a helyére téve, az iskolai felmérők igazolják. A megnehezült gazdasági viszonyainkban, amikor az egyén cselekvő szerepe a korábbinál fontosabb, létkérdés a fogalmak tisztázása, a tettek értékrendjének kialakítása. Most nem a barikádokon kell élethalálra megvédeni a szocialista eszméket, hanem a mindennapok türelmet, erőfeszítést igénylő munkájában. A zászlólengető márciusi napok kimondott, kimondatlan töprengései mutatják: ez sem könnyebb KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1 IQILIPIAIHAI
