Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
1982. március 27’ Tízezer szabolcsi cukor- és a szigorú diétát tartó vesebetegek, de valameny- nyi korszerűen táplálkozni kívánó ember nevében nyilvánosan is köszönetét szeretnék mondani a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat három dolgozójának, dr. Fekete Zoltánná agrármérnök laborvezetőnek, Csáki József üzemmérnök technológusnak és Krámos István üzemvezető mesterszakmunkásnak másfél esztendei közös munkájukért, amit siker koronázott. E betegek és a diétázók részére több új, kenyeret és péksüteményt kísérleteztek ki. Nemes kezdeményezésüket részben e betegségektől való félelem, de főleg az együttérzés és segíteníakarás szülte. A megyei kórház dietetikusának a megkeresésére láttak hozzá a kísérletsorozathoz, egy olyan kenyér összetételének és technológiájának a kidolgozásához, amelyet a vesebetegek súlyosabb stádiumukban is fogyaszthatnak. Önök türelmesen végigjárták _ az élelmiszertörvényben előírt lépcsőket. Ezeknek a gyógyszerélelmezést segítő termékeknek ugyanis igen szigorú egészségügyi követelményeknek kell megfelelni. Vállalták és teljesítették. Legalább húsz próbasütés, utazások sora, levelezések, bemutatók előzték meg a nyíregyházi diabetikus termékek karrierjét. Része van ebben a. vállalat jósa - városi üzemében dolgozó, Jósa András nevét viselő 23 tagú szocialistá. brigádjuknak is, amely 64 társadalmi munkaórát áldozott szabad idejéből e gyógy- élelmezést segítő termékek előállításáSzép sikerük volt e termékeknek a Nyíregyházán rendezett országos anké- ton, Szegeden a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület (MÉTE) szervezésében megtartott bemutatón, s nem kevésbé Miskolcon, az országos egészségnevelési napokon. Hírt adtak az újdonságokról az újságok is. Orvosok, betegek levelekben keresték fel a vállalatot érdeklődve, és reménykedve abban, hogy hamarosan gyártani fogják az új diétás péksüteményeket Nyíregyházán, és az üzletekbe kerül. Elsősorban a betegek, de valameny- nyiünk örömére szolgál, hogy Önök vállalták a kockázatot, s nem adták fel. Megtették, ami az embertől várható: bölcsen kitartanak a siker reményében. Igaz, másfél esztendei várakozás után kezdenek türelmetlenkedni a betegek, a diétázók. Lehet, hogy a késés okai között a hivatalos utak közötti járatlanságuknak is szerepe van? Talán. Ha így történt, ez mindenképpen annak tudható be, hogy először próbálkoznak ilyennel. Önök a négy diétás termékre az engedélyeztetési eljárást még 1981 februárjában megkezdték. Ügy tűnt, sima ügy lesz. Annál is inkább reménykedtek, mert a termékeket jól véleményezte az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet. Hasonlóan minősítette a KERMI. Gyárthatóságukat engedélyezte a KÖJÁL is. Gyártásra javasolta a péksüteményeket a Szabolcs megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet és jól minősítette az Országos Sütőipari Intézet salgótarjáni bázisüzeme. Végül ezek után az OÉTI és az Országos Diabetikus Intézet a gyártási engedély kiadása céljából felterjesztette az ügyet a MÉM és az egészségügyi miniszterhez. Ök jóváhagyták, s az engedélyt a vállalat január 27-én megkapta. Ennek ellenére még mindig van bizonyos akadálya az új diabetikus termékek forgalmazásának. Vajon mi? Vállalatuk a diétás péksütemények gyártására, csomagolására teljesen felkészült a jósavárosi üzemben. Forgalomba hozatalát pillanatnyilag az késlelteti, hogy ezeket az új péksüteményeket még nem sorolták be az ipari termékek jegyzékébe, s az áraik jóváhagyására is várni kell. Reméljük, most már nem sokáig! S a Fekete—Csáki—Krámos alkotó hármas hosszas fáradozását, kitartó munkájukat végleges siker koronázza valameny- nyiünk örömére. Ebbéli örömükben minél előbb szeretnénk osztozni, amikor Nyíregyházán, a kijelölt üzletek polcaira kerülnek a betegek és diétázók által óhajtott, várt új s hiányzó diabetikus termékek. Ezzel valóban nemes közügyét szolgáltak, s öregbítették a nyíregyházi sütőipariak országos hírnevét is. Szívből gratulálok! Győrfi István párttitkárral a munkafegyelemről A Három újjászületést ért meg az önök v vállalata, a VAGÉP — amikor kivált belőle a HAFE, a Fémmunkás, az Iroda- géptechnika — hogy a kisebb átszervezéseket ne is említsük. Milyen hatása volt e nagy változásoknak a vállalati kollektívára? — Mindig sok új feladatunk lett, s egyben korszerűbbé vált vállalatunk szerkezete, közben a megye tanácsi iparának jelentős szolgáltató vállalatává fejlődtünk. Központi telepünk — amely most is épül — megfelel a mai követelményeknek, színvonalas munkahelyeken tudunk munkát adni a dolgozóinknak. Az átállásokat egyébként mindenkor megoldottuk. A vállalat legutóbbi, 1977 évi átszervezését követően is ütemesen fejlődött. A termelékenység évente több mint nyolc százalékkal, az eredmény pedig ezt megha- ladtan nőtt. Ez jelentős mentékben' összefügg * tevékenységünk szerkezetének előnyös változásával, de legalább ugyanilyen mértékben a vállalati tartalékok. feltárásával,, a . veszteségek folyamatos felszámolásával is. A Ezek napjaink különösen időszerű kérdé- w sei, s az utóbbi időben a munkaidővel történő gazdálkodással, a veszteségidők vizsgálatával kapcsolatban több figyelemre méltó kezdeményezésről hallottunk a VAGÉP Vállalatnál. Ezekben a gazdasági vezetés és a pártvezetőség jó munkamegosztással, közösen dolgozott. Mi volt az alapelvük? — Rendszerbe foglaltuk e kérdések vizsgálatát. Ez azt jelenti, hogy szisztematikusan foglalkoztunk a munkaidő kihasználásával és a veszteségidők feltárásával. Rendszeresen megnéztük, mennyire használjuk ki a rendelkezésre álló munkaidőalapot; külön elemeztük aztán, miként használják fel az egyes részlegek — sőt sok esetben munkások — a saját munkaidejüket, s külön beszéltünk arról, milyen okok függenek össze a magatartással, érdekeltséggel. Ezek a valóságban természetesen nem választhatók külön, de a vizsgálat alaposabb képet ad, ha külön-kü- lön részletekbe menően végezzük el az elemzést. A Nyilván mindegyik rész önmagában is w érdekes, hiszen magyarázatot lehet kapni hiányzásra, gépállásra, fegyelemre. — Ezt leginkább számokkal lehet illusztrálni. Nálunk tavaly a rendelkezésre álló munkaidőalap 88,8 százalékát hasznosítottuk, ez 0,3 százalékkal jobb, mint az előző esztendőben. Más megközelítésben azt is jelenti, hogy az egész napos hiányzások csökkenése több, mint 300 ezer forint termelési érték- növekedést eredményezett. Váratlanul sokat nőtt viszont a betegség miatt kiesett munkanapok száma, s ez szigorúbb ellenőrzéseket követelt. Észrevettük például, hogy egy orvosi rutinvizsgálat esetében is többen egésznapos távollétet igazoltak, holott áftalábáíí nem vett többet igénybe 1—2 óránál. Ráadásul egy részük munkaidőn kívül is lebonyolítható lett volna. Ezt megbeszéltük a dolgozókkal, s eredményeként jelentős munkaidőalapot takarítottunk meg. Az elemzések egy újabb területe a tervfeladatok nagyságának, a programozás színvonalának és a táppénzes napok számának összefüggése. Az üzemi teljesítmények értékelésekor ugyanis megállapítottuk, hogy az időszakos csúcsterhelések idején, amikor a dolgozónak magas teljesítménybéres kereseti lehetősége van, csökken a táppénzes napok aránya. A termelési programozás korszerűsítésével is lehet tehát csökkenteni a távollétet. Ez egyben mutatja, hogy milyen összetett dolgokról van szó. Az érdekeltség ugyanis mindig nagy húzóerő. A Gyakran tapasztalható mostanában, w hogy a munkafegyelem megszigorításával csökken ugyan az igazolatlan mulasztások száma, viszont hasonló mértékben nő az igazolt hiányzások, utólag kiírt szabadságnapok aránya. Mi okozhatja ezt? — Nyilván a vezetők engedékenysége. Nálunk a törvényesen engedélyezett távollétek és az igazolatlan mulasztások száma is csökkent. Különben a kollektív szerződésünkben súlyosbítottuk az igazolatlanul mulasztók fegyelmi büntetését, s azt tapasztaljuk, ez el is érte célját. Hozzá kell azonban tennem, nem valami drákói szigorról van szó, hanem a fegyelmezettebb munkáról, amely végül is az egész kollektíva számára kamatozik. És nemcsak a munkapad mellett álló dolgozótól kérünk többet. Az idén a kiesett munkanapok csökkentését főként úgy akarjuk elérni, hogy a vállalati intézkedésekkel befolyásolható hiányzásokat szűkítjük minimálisra. A Hol lehet még munkaidőt nyerni egy v olyan nagyvállalatnál, mint az önöké? „...nem valami drákói szigorról van szó, hanem a fegyelmezettebb munkáról, amely végül is az egész kallektlva számára kamatozik. És nemcsak a munkapad mellett állá dolgszáktól kérünk többet. Iz idén a kiesett munkanapok csökkentését fűként úgy akarjuk elérni, hogy a vállalati intézkedlsekkel befolyásolható hiányzásokat szőkítjük minimálisra.“ — Már az is számít, hogy ismertettük a. különböző intézmények ügyfélszolgálati rendjét. Afni megoldható- munkaidőn kívül? ott a kilépés számításba sem jön. De megnéztük a munkaidő alatti értekezletek, gyűlések dolgát is; szabályoztuk azok maximális számát, időtartamát, s például az így kiesett munkaidőt felére szándékozunk csökkenteni. Persze itt sem válogatás nélkül szelektálunk. A szakmai munka fejlesztéséhez nélkülözhetetlen továbbképzésekre változatlanul áldozunk a munkaidőből is. A Természetesen az ilyen természetű in- ^ tézkedések csak a dolgozók széles körének támogatásával vihetők keresztül. Mennyire kétoldalú a párbeszéd? — Mindenekelőtt azt le kell szögezni, hogy szerintem a munkás azért megy be a munkahelyére, hogy ott dolgozzon, s pénzt keressen. Ha van jó munkahely, anyag, szerszám, s meg is szervezik a munkát, általában nincs is gond. Ha az összetevők valamelyike nincs meg, a meglévők sem hasznosíthatók: teljes mjértókbenj. Tehát a tennivalókat elsősorban ezen ?a területen keressük. Ami a párbeszéd kétoldalúságát illeti, előfordult például, hogy az idei terveknél a vállalatvezetés tervezetével szemben a bizalmitestület javaslatát fogadták el a munkaidő-beosztásról. Ez többek között azt is jelenti, hogy a kétműs-zakos munkahelyeken 40 órás lett a munkahét. A 42 órával szemben az érv az volt, hogy az új munkahelyek adta lehetőségek hasznosításával és szervezési intézkedésekkel így is biztosítható a tervek megvalósítása. A sokoldalú vita után a vállalatvezetés próbára bocsájtotta a javaslatot, azzal, hogy néhány hónap elteltével visszatérünk, és ha szükséges, intézkedünk. Ez megtörtént. Egyes munkaterületeken valóban elvégezhető a munka, de egyes szűk keresztmetszeteknél nem. Ez utóbbiaknál kiegészítő megállapodásokat kellett kötni. A Végül is bevált az új módon szervezett ^ ötnapos munkahét? — Lényegében igen, bár mi már az első negyedévben elvégeztük a félév végéig esedékes elemzéseket. Két, komolyan értékelhető megjegyzésünk van. Rosszabbodott a nagyértékű munkagépek kihasználása, ráadásul a dolgozók, köztük legjobb szakmunkásaink mellékkeresettel töltik el a megnövekedett szabad idő egy részét. A két gondot együttesen kívánjuk megoldani: lehetőséget teremtünk arra, hogy a szabad idő egy részét ne másutt, hanem nálunk és éppen a nagyértékű munkagépeknél dolgozzák le, akik ezt kívánják. Megemelt darabbérben, egyéni elszámolással. így javul a gépkihasználás és nagyobb keresethez jutnak a kvalifikált szakmunkások. A marógépek után még a karosszérialakatos-munkákra szeretnénk kiterjeszteni ezt a módszert. A Visszatérve előző témánkhoz, ön szerint “ mennyi idő veszhet el egy munkahelyen egy műszakból? — A mi adatainkat pontosan ismerjük. 1979-ben a munkahelyen eltöltött időből műszakonként 1,6 óra volt a veszteségidő; ez 1981-ben 1,3 órára csökkent. Ezt is soknak tartjuk. Tudjuk például, hogy a készáru üzemünkben korábban túlnyomóan a műszaki előkészítés szervezetlensége okozta a veszteségidőket. Ami a vállalaton múlt: tavaly műszaki-előkészítési rendszerszervezéssel egyharmadával csökkentettük a veszteségidőket. Most az anyag- és munkaeszköz-ellátás javításával akarunk még lefaragni azokból. Ami a dolgozóktól függött: az egyéni darabbérezés kiterjesztésével több, mint egyharmadával csökkent a ki nem dolgozott órák aránya. Az intézkedések hatására — miint utóbb kiderült — a keresetek jobban differenciálódtak, az üzem átlagos bérszínvonala pedig kilenc százalékkal nőtt — tehát végül is mindenki jól járt. A Beszélgetésünk elején említette, hogy a v legfontosabbnak a következetességet, a veszteségek szisztematikus feltárását tartják. Most, hogy néhány dologról részleteiben is szóltunk, intézkedéseik eredményeik között melyeket tartja leglényegesebbnek? — A munkahelyek leterhelésének hullámzásait minimálisra csökkentettük, készáruüzemünkben munkaigényesebb, nagyobb szakértelmet kívánó gyártmánycsaládokat alakítottunk ki. A szolgáltatásban is sok- minden történt az egyenetlen munkaellátás megszüntetése érdekében. Javítottuk az anyagi érdekeltséget, a tízszázalékos mozgóbér (ismertebb kifejezéssel jutalom, .prémium) már komoly ösztönzést, jelentett. Erőfe-^ szítéseink nem voltak hiábavalóak, mert ta * valy készáruüzemünkben több, mint negyven, az új autóüzemben több, mint húsz százalékkal növekedett az árbevétel, lényegesen kisebb, mindössze hétszázalékos létszám- növekedés mellett. A Mindezek alapvető gazdaságpolitikai kérdések. Ahhoz, hogy erről a vállalat párttitkárával beszélgetünk, az szolgáltat alapot: ezekről a kérdésekről tavaly csaknem minden taggyűlésen szó esett, s nemrégiben a városi párt vb kihelyezett ülésen tárgyalt tapasztalataikról. Melyek a mostani legfontosabb terveik? — Pártalapszervezetünk célja, hogy politikai eszközökkel segítse a vállalatvezetést a gazdálkodás hatékonyságának növelésében. Nem bíztuk magunkat a véletlenre, alapszervezetünk egy olyan munkabizottságot hozott létre a legjobb szakemberekből, amely képes a megfelelő elemzésre és alapos információt tud adni a párt- és gazdasági vezetésnek. Terveink ezzel függenek össze most is, hiszOT •' aláfe^rytófetühlí''légíűóbb ‘ októberben foglalkozott átfógóárl a' ritúnka- idő jobb hasznosításának lehetőségeivel. A javaslatok között van olyan, amely már megvalósult, mások valóraváltása hosszabb időt vesz igénybe. áfc Tapasztalatai szerint mennyire fogékonyak az új iránt a középvezetők, a termelésirányítók vagy éppen a legjobb dolgozók? — Szerintem fogékonyak, vállalkozó kedvűek, de nem mindenki. A közelmúltban azt ttapasztaltuk, egy — nem teljes körű — felmérés során, — hogy a dolgozóknak csaknem fele elégedett a mai helyzetével, s mintegy egyharmada az, aki igyekszik újítani munkájában; javasol, szervez. Ez utóbbiak számát szeretnénk növelni, mégpedig főként a ma elégedettek köréből. k Az a véleményünk ugyanis, hogy a gazdaságpolitika hosszabb távon nem tűri az elégedettséget, mert ha nincs folyamatos növekedés, fejlődés, a mérleg könnyen átbillenhet az elégedetlenség felé. Fontos tehát az újra törekvő vezetők, szakemberek ebbeli hitének erősítése, támogatása. A Milyen javaslatok, új dolgok megvaló- w sítása foglalkoztatja most önöket? — Dolgozunk a gyakori átállások megszüntetésén, javítjuk a termelés programozásának színvonalát. A pártalapszervezet javaslatai között van az is, hogy ösztönözni kell a rokonszakmák megszerzését, tehát egy dolgozó tudjon több, egymáshoz kapcsolódó munkát is elvégezni. Olyan praktikus intézkedésekre is kiterjedt a javaslattevők figyelme, mint, hogy egyik-másik műhelyben távol van a raktár és munkahely, soklépcsős az adminisztráció, s ez értékes perceket vesz el a munkaidőből. Üj szervizüzemünkben ezeket a javaslatokat már hasznosítottuk, s az eredmény ma már kétségtelen. A Természetes, hogy egy termelő vállalat ^ pártszervezeténél a gazdasági és politikai munka nem választható szét. Sajátos mozgalmi eszközökkel azonban sok plusz is adható ... — Vadonatúj ötleteink nem voltak, de a hagyományosokat igyekeztünk jól kihasználni. Alapszervezetünk — a pártcsoportok bevonásával — konkrét pártmegbízatásokat is adott az egyes párttagoknak. Az irányításban résztvevők számára például a munka- fegyelem további megszigorítását, a munkaidő alatti értekezletek csökkentését, a magánkilépők minimumra csökkentését. A termelésben közvetlenül résztvevő kommunistáktól pedig a személyes példamutatást, a pártonkívüliek szemléletének alakítását, formálását kértük, • s úgy vélem, ez sem kis dolog. Köszönöm az interjút. Marik Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET fHETVÉGM l INTERJÚJ
