Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

1982. március 27. Kelet-Magyarország 3 Környezetünk tisztasága KÖRNYEZETÜNK TISZ­TASÁGA, rendje legyen jobb. Egészségünk, szépér­zékünk, hangulatunk is így kívánja, nem kevésbé az a nem £ppen szívmelengető tény, hogy Szabolcs-Szat- már megye a tiszta környe­zetet nézve, nem áll előke­lő helyen. Önmagunkhoz képest is lemaradásban va­gyunk ... Ne csak beszéljünk róla, ne csak körlevelek, felhívá­sok, együttműködési szerző­dések szülessenek. Látsszék meg a változás lakó- és munkahelyi környezetün­kön, utcáink, tereink, váro­saink és községeink képén. Ne csak a kerítésen belül legyünk rendesek, tiszták, gondozottak, hanem azon kívül is. Képletesen — oly­kor nagyon is valósan — ne söpörjük a szemetet az ut­cára. Ne úgy szállítsanak, pakoljanak a közületi te­herkocsik, hogy közben sze­méttel árasztják el az ut­cát, a járdát. Ne csak ültes­sünk fákat, cserjéket, ha­nem vigyázzunk is rájuk ... Sorolhatnánk tovább a fi­gyelmeztető, önvizsgálatra, cselekvésre késztető meg­állapításokat, melyek leg­utóbb a Hazafias Népfront megyei környezetvédelmi koordinációs bizottsági ülé­sén hangzottak el. Azt is erő- sítgették a jelenlévők, ne le­gyen a tiszta, szebb környe­zetért elkezdődött mozgoló­dás kampány, amelynek van egy kezdő és egy befe­jező napja. Az év egyetlen napján se veszítsen idősze­rűségéből, mert hiába te­szünk most rendet tavasz táján, ha utána újra és újra megfeledkezünk a jó neve­lésről. Szűnjön meg az egymásra mutogatás a köztisztasági és közterületfenntartó vállala­tok és a lakosság között. Mindkét részről jócskán vannak tennivalók. A köz­területfenntartó vállalat vezetője nem kifogásokat keresett az olykor akadozó szemétszállításokra és egyéb gondokra, hanem az anyagiak által megszabott lehetőségeken belül a válla­lat újabb lépéseit, intézke­déseit vázolta. Része ennek a közületi szemétszállítás rendjének felülvizsgálása, a határozottabb bírságolás éppúgy, mint a naponkénti tisztasági őrjárat. VALÓ IGAZ, önmaga a vállalat sem képes mindent megoldani, ehhez szükséges a megyei székhely lakóinak igyekezete is. Megfontolan­dó az a megjegyzés is, amely szerint a megye ki­sebb városai, községei a megyeszékhelyre, mint jó példára tekintenek, s en­nek még nem mindig felel meg Nyíregyháza. De nem csupán a város és falukép­ről van szó, hanem a mun­kahelyek, intézmények, is­kolák belső és közvetlen környezetének rendjéről, tisztaságáról is. Ha igaz, hogy egy közösséget az is jellemez, milyen ott a tisz­taság, a rend, úgy egyfaj­ta gyorsfény is a külső kép az emberről, a kollektívá­ról, igényről, ízlésről... Elkezdődött hát a nagyta­karítás, a fa és virágülte­tés, százak és ezrek serény­kednek a közeli napokban megyeszerte. E pezsgés er- jesztői és összefogói a nép­frontbizottságok és a taná­csok, hogy mindennapi szo­kássá, normájává tegyük a tisztaságot, rendet. Egy ki­csit etikai kérdéssé is, hisz az emberi magatartás mi­nőségének egyik kifejezője az is, hogyan szeretjük, óv­juk szűkebb és tágabb kör­nyezetünket. MIVEL EMBERI MAGA­TARTÁSOK, szokások, bei­degződések megváltoztatá­sáról van szó, aligha várha­tunk könnyű és gyors sike­reket. Ráolvasással, külön­féle „megállító” plakátok­kal aligha érünk el ered­ményt. Szívós, türelmes, ne­velő és fegyelmező tevé­kenységgel azonban min­den bizonnyal, igen. S van egy jó alapunk, az emberek többségében megvan az igény a rendre, a tisztaság­ra, a gondozottságra. Se­gíteni kell abban, hogy ez soha ne váljon másod, vagy sokadrangú kérdéssé ... (p) Folyamatos Átrakás II varázsszó: szervezés Záhonyban javult a munka minősége Tavaly napi átlagban közel negyedével kevesebb széles nyomtávú vasúti kocsi vesz­tegelt a záhonyi átrakókör­zetben, mint egy évvel ko­rábban. Megesett, hogy a da­rukezelő, darukötöző ott­hagyta szokott munkahelyét, s jóval nehezebb fizikai munkával a kézi átrakásban munkálkodott. Máskor a pá­lyafenntartási feladatokat alakították rugalmasam hol odaküldtek embereket, hol az ottaniak is az átrakásban szorgoskodtak. Mindez né­hány évvel ezelőtt szinte el­képzelhetetlen volt. Mert bár a név, Magyar Államvasutak egyetlen gazdálkodó szervet jelöl, azonban az egyes fő­nökségek külön létszámmal, önálló feladattal gazdálkod­tak, s meglehetősen nehéz volt az átcsoportosítás. Nagyobb önállóság Azt mondják, hogy Zá­honyiján mindez az üzem- igazgatóság megszervezésé­nek, a nagyobb önállóságnak köszönhető. — Az átszervezés, az üzem- igazgatóság megalakítása ré­sze a MÁV szervézeti re- konstrukdiójának — igazít ki Rigó Zoltán üzemigazgató. — Az igényekhez való rugal­mas alkalmazkodás kíván­ta meg, hogy a vasúti álta­lános tevékenységtől eltérő átrakási munka — amely igen sok ipari elemet tartal­maz — egységes irányítást kapjon, ahol az egyes szak- szolgálatok közelebb kerül­nek egymáshoz. A vasút felső vezetése a szervezeti keretek kialakítá­sakor leszögezte, hogy az üzemigazgatóság operatív végrehajtó szerv, amely első­sorban a gyors éS minőségi átrakásért, a magyar—szov­jet határforgalomért felel. Ennek alapján nem osztályo­kat, újabb irodákat hoztak létre, hanem a feladatoknak megfelelően egy részüket központosították, más ré­szüknél a közvetlen végre­hajtó szervezetek kaptak na­gyobb hatáskört. Gazdálko­dási, pénzügyi vonalon na­gyobb önállóságot élveznek, ide például több új ember kellett. Mégis az összesítés azt mutatja, hogy 1978-hoz képest a nem fizikai dolgo­zók létszámának aránya csökkent. — Felvilágosító, megygyő- ző munkára is szükség volt Záhonyban az érkezett vonatok adatait rádión továbbítják az információs központba. (G. B. felv.) ahhoz, hogy mindenki belás­sa, az átrakás érdekei a leg­fontosabbak — említi Orbán József szervezési csoportve­zető. — így ma már szorgal­mazzuk, hogy univerzális gépkezelőink legyenek, akik minden fajta targoncát elve­zetnek, több daruhoz érte­nek. A teljesítmény növeke­dését mutatja, hogy a darus pályaudvaron több, mint ne­gyedével magasabb az átra­kott súly. — A vasérc- és széncsúz- dánál tíz emberből néggyel kevesebb kellett azzal, hogy a gépkezelők minden műve­lethez értenek — erősíti meg az üzemigazgató. Tengelycserével gyorsabb A vasúti szállítás változá­sához szintén alkalmazkodni kellett az átrakókörzetben. Az utóbbi években ugyanis több mint egymillió tonnával kevesebb úgynevezett tömeg­áru (vasérc, koksz, szén) ér­kezett, aminek viá^óhyiál könnyű és gyors az átrakása, míg hasonló mennyiséggel emelkedett a nehezebben át­rakható áruk — többek kö­zött gépek, berendezések — beérkezése. Az elmúlt három év legna­gyobb, látványos változását a tengelyátszerelés hozta. A széles nyomtávú kocsikban érkező különleges árut (pél­dául a személygépkocsikat, forgácslapot, papírhengere­ket) nem rakják át, hanem a tengelyeket cserélve, a célál­lomásig juttatják. Majd áru­val rakottan — a konzerv­gyár vagy más üzemek ter­mékeivel — küldik vissza a vagonokat. Bármily furcsa, így ma már nem elsősorban a na­ponta átrakott tonnák számí­tanak — hiszen a munka igé­nyességét tekintve négy vas- érces kocsi felel meg egy ce­mentes vagonnak —, hanem az, hogy minél kevesebb költséggel végezzék munká­jukat. Segítettek ebben az új beruházások is, valamint a technológiai változtatások. A fényeslitkei új rendezőpálya­udvar megépítésével például az átrakó udvarok kívánsága szerint állítják össze az az üres kocsikat még a ma­gyar devizaszerző igényeket is figyelembe véve a tranzit­áruknál. A számítógép segít­ségét hívó, automatikus irányítási rendszer pedig a napi' tervezéstől a teljesít­mény pontos értékeléséig ad támaszt. Vezetők továbbképzése — Az sem mellékes, hogy erősödött a kádermunka — főly’tatjá * ÜiJbán József. — Segítjük a szakemberek lete­lepítését az utóbbi időben át­adott 132 lakással, egyetemi előkészítőt szervezünk, ösz­töndíjat adunk, s helyben megvalósítottuk a vezetők rendszeres továbbképzését. Az eredményekhez önma­gában a záhonyi kollektíva talán kevés lett volna. A MÁV az üres kocsikkal való ellátást javította, általában az üzemfelügyeleti osztály ré­vén közvetlenül kapcsolód­nak a vezérigazgatósághoz, s így a kocsitartózkodási idő csökkenésében, a foglalkoz­tatási fok növekedésében a központi segítség is szerepel. Lányi Botond Á búzatáblák fölött Itt a tavasz, élénkül a ha­tár. Egyre több szabolcs- szatmári termelőszövetkezet alkalmazza a növényvédő re­pülőgépeket is az eredmé­nyesebb munka érdekében. Felvételeink a csaholci Erdő­hát termelőszövetkezet vá- mosoroszi kerületében ké­szültek, ahol Erdélyi János pilóta a búzatáblákat fejtrá­gyázza. A békés ésaládban csak egy dolog vál­tott ki indulatokat, nevezetesen az, hogy a gyerek soványka volt. So­ványka és ennek megfele­lően rossz étvágyú is. Pró­báltak vele mindent. Szid­ták, ha nem evett, di­csérték, ha igen, verték is, ha nem, jutalmazták, ha elvétve éppen igen. Hiá­ba. Rituális szertartásokat megszégyenítő volt min­den reggel. Apuka mesélt, anyuka énekelt, zseniális pedagógiai ráérzéssel el­határozták, hogy a gye­rekkel együtt esznek, kö­vetkezésképp mindkét szü­lő hízni kezdett. A gyerek, mit tehetett szegény, tőle telhetőén vé­dekezett. Elbújt, ha finom falatokkal megérkezett a nagymama, idősödvén ki­tanulta a hasfájás látsza­tának összes trükkjét, és ötéves korára megtanulta a büntetések elkerülésé­nek tudományát is. Történt a minap, hogy akaratomon kívül családi drámára voltam hivatalos, ötéves kis barátom kisírt szemekkel szipogott, az apuka dúlt arccal beszélt valami olyasmit, hogy aki gyerekkorában nem, őszin­te a szüleivel, az felnőtt korában csibész lesz, de olyan igazi, mint a tartal­| ■ a. öi-.rr s‘. - ,.u irjflSV )■- ’13 Jtöibul rrvv in» 3)9 Á teríték mukban is fekte-fehér tévékrimikben a gonosz­tevők. Kérdeztem, hogy mi tör­tént, de erre az anyuka is sírni kezdett, az apuka meg éppen paprikavörösre változott, de annyira, hogy majdnem újra kezdte a veszekedést. Végül csak kiderült, hogy megfogad­ván egy lélektornász taná­csait új ■ szokásként beve­zették, hogy a legszebb porcelánnal terítenek a fi­únak a gyerekszobában és felváltva szolgálták fel ne­ki a reggeliket. Nos, nem is volt semmi baj, mert mindennap elfogyott reg­gelenként a kis szelet pi­rítás, és ami a legfonto­sabb, a pohár tej is. A szalámi, hideg sültek meg­maradtak ugyan, de a szü­lők tudták, hogy a tej nemcsak élet, erő, egész­ség, hanem olyan valami, amit nem lehet megunni. Tíz napig béke volt a házban, de a tizedik na­pon feltűnt, hogy milyen aggasztó gyorsasággal fogynak a bögrék. Kutat­ni kezdték, és akkor ki­derült, hogy azok tele tej­jel ott sorakoznak a gye­rek szekrényének a felső polcán. Nagy dolog volt ez, mert a felső polcot csak székről érte el a gyerek. Csitítottám a. szülőket, majd beleunván ebbe, a gyerekkel kezdtem beszél­getni. — Miért dugtad el a te­jet? — Mert nem szere­tem ... — De akkor mondd meg nekem, hogy mit szeretsz? — Mondd apuéknak azt, hogy az aludttejet — mondta a gyerek, és né­zett rám nagyra nyílt könnyes szemekkel, re­ménykedően. A várakozással ellen­tétben ezzel az ár­tatlan hazugsággal a szülőket sikerült is meg­vigasztalnom. Elhitték ne­kem a legfontosabbat: le­het, hogy a fiúk sohasem lesz kövér, de éhen veszni se fog. Megél a jég hátán is, mert elneveti magát mel­lette a harag. Bartha Gábor H azajőve megkérdez­ték: mit láttál az úton? Közhírré te­szem hát: kóborkutyákkal volt te­li a határ; barkát hányt a mogyoró s a fűz; a baktai erdő után menyét futott az úton át; a Tisza lent van, homokpad látszott a naményi hídról; hajókat mostak a legények; a ján- di temetőben még nem vi­rágzik az ibolya; mint harmadfüves csikók, fic- kándoztak a traktorok; sokfelé mostak, teregettek; Gábor-nap utáni kunkoro­kat írt az öreg biciklista; a pulyák mindenütt az ud­varon tornáztak; a borzo- vai legelő fölött két ege­részölyv körözött; a köl­esei határban kiszedték az öreg almást; a Túrban pe- cáztak; a Paládok körül kinyílt a kárpáti sáfrány: a botpaládi templom órá­ja áll, harangnyelv verte le a szerkezetet; az utcán kicsi és nagy tápot tolt hazafelé; néhány bátor a lócán ülve süttette magát a nappal; a növényvédő repülős még a kocsinkra is szórt műtrágyát; a ju­hok, hír szerint, zsenge új füvet találtak; mint Ábel füstje, szállt a gallyé föl­felé; a szarkák elszapo­rodtak; a csekei étterem­ben frissensülteket kínált Nagy úr; mindenfelé tisz­tították az. árkokat; a kisr ari híd előtt s,áros volt, az- úttest; megkezdték az út­építést Cseke és Nagyar között; a fóliák ajtaját ki­nyitották; két fiatal határ­őr kutyával baktatott Su- rány felé; Tarpán meg­mentettek megint egy ka­pubálványt; a falvakban ablakot mostak az asszo­nyok; a barabási iskolában szünet volt; a templom fa­láról leverték a vakolatot, tataroztak; kelendő a to­jás, a húsvétra készültek; sok lányt láttam szoknyá­ban, hajukat fújta a szél; a tsz gépműhelyében szem­lét tartottak; Csarodán el­készült Sebestyénék háza; senki nem tudott biztosat, hol őrzik a tákosi temp­lom kulcsát; a legelőn még állt a víz; a naményi csó­nakosok a Kraszna men­tén tisztogatták járművü­ket; megcsinálták az olcs- vai révjárót; a vonat pon­tosan futott be a vitkai állomásra; errefelé a tár­csa nyomán por szállt; a gólyafészkek még üresek voltak; a dobosi kisboltba megérkezett a friss ke­nyér; Szálkán sült kol­bász illata ütötte meg az orrom; a kórházba vijjog­va hajtott be a mentő; a srácok melegítő nélkül fo­ciztak; egy öreg néni majd­nem egy autó alá futott; volt kert, ahol már per­meteztek; egy nyitott ab­lakból hegedűszó hallat­szott; a tartálykocsi ben­zint hozott a kúthoz; Jár­miban nyitották a rózsá­kat; Vaján hideg kólát mértek; a vasúti átjárónál fiatal lány stoppolt egy autót; az út menti csárda előtt itták a habos sört; egy autós az erdőbe dobta a kiürült olajosflakont; a ZIL-es százzal rohant az úton; és végig sütött a nap: közhírré teszem hát: ta­vasz volt, ennyi történt csupán. Bürget Lajos V _________> Géppel töltik a tartályt. Közhírré Emelkedik a helikopter. (Gaál Béla (elv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents