Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-24 / 70. szám

1982. március 24. Kelet-Magyarország 3 „Vizsgázik” az osztályzat VOLT EGYSZER EGY VERSENY Mérkőzés a kiválóért Solymosi Katalin: ...mi vagyunk a vevőkért, s nem for­dítva. (Elek Emil felvételei) A reformok sorozatát élő iskolai élet egyik vi­tatémája az osztályzás gyakorlata. A szélsőséges nézeteket vallók megkér­dőjelezik az osztályzás szükségességét, mások fenntartva az iskolai érté­kelés létjogosultságát, azt kutatják: milyen hibákkal terhes a mai osztályzási rend? Egy elemző íráá megállapítása szerint a je­lenlegi módszerek megbíz­hatatlanok, a tanulókra nézve következményeik ésszerűtlenek. A korsze­rűtlen, számjegyekben ki­fejezett értékelés egyik jellemzője, hogy az egyes tantárgyakon belül is csak a részismeretek vissza­kérdezése történik meg. Nem a lényeglátást, a szélesebb összefüggések felismerését kérik számon, hanem a tanulók memori­zálási képességét és tech­nikáját. A tananyag elsa­játítását a nevelési-okta­tási folyamattól elszakítva, a tanórán belül is mereven elhatárolva végzik. A ta­nulók értékelése nem fo­lyamatos, a tanévben szét­szóródik. Az osztályzatok megszü­letésénél taktikázik a ta­nuló és a tanár. Az értel­mesebb gyerekek rájön­nek, feleléskor mivel le­het „levenni a lábáról” a pedagógust, azaz mit sze­retne az adott tananyag­ból viszonthallani a tanár. Ez a hozzáállás azért ve­szélyes, mert a tanuló nem érdekelt a tanultak to­vábbgondolásában, a tan­órán hallottakat kiegészí­tő, esetleg attól eltérő vé­lemények kimondásában. De taktikázik a tanár is, főleg a gyengébb előme­4 hentes karba fonta a kezét, összevon­ta a tekintetét. Lujza néni lépett a bolt­ba. A kisaranyos, az el­adók réme, a nyájasság netovábbja ismét meg­hökkentő támadásba lé­pett: — Hentes úr, van ser­téshús? Combot vagy ka­rajt szeretnék. \ — Egy kilót, két ki­I lót? — kérdezte az eladó I tüsténkedő készséggel. t — Előbb mutassa. A hentes két tenyerére I fektetve a csontozott l combot, Lujza néni elé ) tárta a fenséges rántani­I valót, ö közelebb vitte a l hatdioptriával felerősí­) tett tekintetét. Szent áhí­I tattal mustrálta az izom­I köt eg alkotórészeit, a szö­\ vetet, az izomrostokat. I Aztán elhúzta a száját: — Ez bizony kedves- \ kém PSE. I — He... — mondta a hentes — mit tetszik? \ — Azt mondom ara­I nyom, hogy ez PSE. Tud­I ja kedveském, a tudo­l mány mai állása szerint I a fellazult izomrostú pu­I ha, petyhüdt, rugalmat­l lan hús, az a PSE. Úgy I mint, P egyenlő pale = I halvány, S egyenlő soft I = puha, E egyenlő exu­) datív = vizenyős. Ez an­I goi kedveském. Na már­I most, ha az angol erede­\ ti kezdő betűit összeol­I vassuk... — De nem itt, néni \ kedves — szakította fél­I be a csevegést a hentes. I — Ez nem felolvasóte­t rém, és nem is tudomá­) nyos akadémia. Kell a I hús, vagy nem kell? I — Kellene kedveském 1 már, hogyne kellene. De I a tudomány mai állása I szerint, ugyebár a nor­\ mái húsnál a sütési vesz­netelű gyerekek esetében. A többletmunkát elkerül­heti, ha egyszerűen meg­emeli az érdemjegyeket. Egy ilyen országos méretű „manőverre” az 1972-es közoktatásipolitikai hatá­rozat után került sor. A túlterhelésről, maximaliz- musról vitázva hangzott el: nem természetes az, hogy az általános iskolát a gyerekek egyötöde nem végzi el nyolc év alatt. A megoldást a túlterhelés megszünetésében, az ok­tató-nevelő munka feltéte­leinek javításában jelöl­ték meg. Ezzel szemben az történt, hogy hamarosan — a feltételek lényeges változása nélkül — felére csökkent, a tanévvesztő gyerekek aránya. A tanul­mányi eredmények mögött nem volt intenzívebb pe­dagógiai tevékenység, sem pedig jobb tanulói felké­szültség. A liberalizmus szomorú következményei a továbbtanulók esetében szembetűnőek. Még a leg­jobb tanulók is a középis­kola első osztályában át­lagosan két egész jegyet rontottak, esetleg megbuk­tak! E zek a tények is fi­gyelmeztetnek: az iskola tantervi kor­szerűsítésével párhuzamo­san csiszolni, javítani kell az ellenőrzés és mérés módszereit. A megbízha­tóbb eljárások megtalálá­sában megyénk néhány is­kolája is részt vesz. A korszerű metódusokat ki­próbáló pedagógusoktól nagyban függ, hogy az új értékelési rend a beveze­tésekor hanyasra „vizsgá­zik” majd. Remélhető, hogy megkapja a jelest. R. G. teség csak 27 százalék, a ( PSE-húsnál 35 százalék. \ Ha egybesütöm. Nem is J tudom, hogy egybe süs- [ sem-e. Magának mi a vé- \ leménye, hentes úr...? — Az, hogy ennek a f húsnak semmi baja. Ne V tartsuk fel egymást. I Mennyit mérjek? I — Semennyit. Kérem V a vásárlók könyvét! — I közölte sértődötten Luj- I za néni. Megkapta. Ap- l ró gyöngybetűkkel írni ] kezdte: „A hentes úr go- j romba! De a hús valóban I PSE. Zsófi néni”... 1 Eltelt egy hét, a hen- J tes karba fonta a kezét és összehúzta a tekinte- \ tét. A néni, mintha mi J sem történt volna leg- f utóbb, kért egy kilo- 1 gramm karajt és meg- I vette a húsvéti füstölt I sonkát. A hentes azon- l ban provokált. Elővette 1 és Lujza néni olvasta a I vásárlók könyvében a választ: „A boltvezetőt \ figyelmeztettük. örü- ] lünk, hogy a hús minő- I ségével elégedett.” Alá- \ írás, illetékes. — Ez már nem érdekes hentes úr. Momentán a \ tejhigiénia érdekel. Tud- I ja milyen tejet iszunk I mi? Milliliterenként le- V galább négymillió a esi- ] raszám. Ezt megmondtam I a tejboltosnak is ... a tu- \ domány mai állása sze- ) rint... J — Miért nem olvas in- \ kább szerelmes verseket a néni? Elvégre még csak nyolcvan éves. Lujza néni erre már felcsattant. — Hentes úr! Nem akartam nagydobra ver­ni, de szerelmes verseket nem olvasok. Én írok. S. E. Fölséges illatok tartják fogva az idegent a Hotel Sza­bolcs éttermében. A lengőaj­tón túl ifjú szakácsjelöltek kevernek-kavarnak, szeletel­nek. „Egyszerű” a menü. Burgonyakrémleves, mexikói borjútokány, túrógombóc. Bizottság állította össze az étlapot, s a többi feladatot a kereskedelmi és vendéglátó­ipari szakmunkástanulók or­szágos versenyére. A döntőt március derekán Nyíregyhá­zán rendezték meg. Nagy volt a tét: a Szakma kiváló tanu­lója cím elnyerése. A szakma becsülete — Nem könnyű elkészíteni ezeket az ételeket — tiltako­zik Molnár József, aki me­gyénk színeiben állt a fazék mellé. — A hidegkonyhát kü­lönben is jobban szeretem. Szavait tettekkel igazolta a nagyhalászi fiú. Szabadon- választott munkája olyan ve­gyes ízelítő tál volt, ami után az ínyencek is megnyal­hatják a tíz ujjúkat. A többi díszmunkával együtt a me­gyei és városi művelődési központban nézhették meg a hidegtálat a kíváncsiak. A konyhai és cukrászati reme­kek láttán felvetődik a kér­dés: miért egyhangú a vá­laszték az éttermekben, ahol pedig nem tanulók sütnek- főznek? Vass Éva ebédhez térit — Így csorbul a szakma becsülete — bólogat Molnár József, aki maga is tudja, nem túl népszerű mestersé­get választott. Sokan kény­szerből jelentkeznek szakács­nak .Osztályuk egyharmada lemorzsolódott. Aki maradt, az is inkább pincérnek készül. — Pedig a fő­zés valahol művészet. Fantázia és ügyesség kell hozzá. Aki nem szívből van a pályán, az nem kísérletezik. Enélkül viszont elszürkül a konyha... Díszasztal nőnapra A szomszédos különterem­ben jérceszeletelésből és tála­lásból vizsgáznak a felszolgá­ló tanulók. Aki elkészült mo­solyogva, vagy könnyes szem­mel, de mindenképp meg­könnyebbülve jön el a zsűri­től. Vass Éva szipogva pana­szolja: — Nem tudtam eredeti formájára összerakni a csir­két. Oj szociális létesítmé­nyekkel, irodai helyiségek­kel gyarapodik a TITÁSZ Nyíregyházán. A Beth­len Gábor utcán, a nyíregy­házi üzemigazgatóság épülete mellett évek óta láthatták az arra járók a tekintélyes mé­retű épület alapjait — a mun­ka pénz hiányában hosszabb Mi tagadás, ezt a művele­tet a kállósemjéni lánynak még gyakorolnia kell. Ám a díszmunkája, a nőnapi terí­tett asztal gyönyörűen sike­rült. — Kék abroszt terítettem fel, fehér madeira betéttel. Ezüst evőeszközökkel, virágos tányérokkal, kristálypoharak­kal tálaltam. Középre gerbe- ra virágtál került. Díszterítés közben olyan pillanatok tanúi voltak a szemlélők, mint ritkán a hét­köznapokon. Valamennyi tár­gyat áttöröltek, fényesre si­káltak a pincérek. Joggal Molnár József: Aki nein szív­ből van a pályán, nem is kí­sérletezik. igyekeztek! A bíráló bizott­ság majd’ minden terítéket külön ellenőrzött: nincs-e rajta porszem, ujjlenyomat. — A valóságban nem sok gondot fordítanak erre a kol­légák — jegyzi meg Éva. Közben kerek betűivel menü­kártyát ír. Készül az új fel­adatra, mikor azt kell bizo­nyítania, hogy az igazi ven­dégek előtt is megállja a he­lyét. Csúlódott-e Solyka? Néhány házzal arrébb, a Nyírfa Áruházban kereskedő tanulók versenyeztek a Kivá­ló címért. A sorukra várako­zó fiatalok közt Solyka, azaz Solymosi Katalin volt a szó­vivő. — Nem szeretem az önki- szolgáló üzleteket. Tudom, sok előnyük van — először- is, megkönnyítik az eladók munkáját. De a hagyomá­nyos kiszolgálás: mikor mű­idéig szünetelt. Tavaly foly­tatták az építkezést, melynek eredményeként a nyíregyhá­zi TITÁSZ-dolgozók számára jobb körülményeket teremte­nek. Egy százszemélyes feke­te-fehér öltöző lesz az új épü­letben, emellett itt kapnak helyet az ügyfélszolgálat he­lyiségei is. tatni, ajánlani kell az árut, jobban tetszik. így emberibb a kapcsolat boltos és vevő köá!öftíHj'í;C0 Solyka Kecskeméten jár szakmunkásképzőbe. Ruháza­ti eladónak készül. — Sok jogos panasz éri a kereskedelmet. Vannak ela­dók akik elfelejtették, hogy mi vagyunk a vevőkért, s nem fordítva. A legtöbb em­ber igényli a segítségünket. Ezt meg is kell adnunk ne­kik. Végül is ezért kapjuk a fizetésünket. Kati nemcsak kedveli, de érti is leendő mesterségét. A gyakorlati versenyen a vevő óhajára angyali türelemmel szedi le a polcról a tize­dik pulóvert is. Közben kérés nélkül sorolja melyik darab miből készült, s ho­gyan kell kezelni. Udvarias­ságot tanulhatnak tőle az idősebb munkatársak is. — Eszembe sem jutott el­jönni erre a versenyre. Küld­tek. A középdöntőn aztán el­kapott a játékszenvedély. Rosszul esne, ha nem érnék el helyezést. Solyka végül nem lett he­lyezett, de jó munkájáért megkapta a szakmunkás-bi­zonyítványt. Ez a jutalom pedig csak a legügyesebbeket illette meg az országos ver­senyen. Köztük volt Molnár József és Vass Éva is. Most már nincs más dolguk mint elhelyezkedni, s olyan lelki- ismeretesen dolgozni, mint az országos döntőn. Példát mu­tatva valamennyi kollégájuk­nak. Házi Zsuzsa Építi: a TITÁSZ Lakótelepek villamosítása Rekonstrukció több községben Javul az áramellátás Bal- kány, Kemecse, Nyíradony, Tuzsér, Nyírtelek, Anarcs, Rakamaz, Üjfehértó, Nagy- kálló, Besenyőd, Magy, Nap­kor térségében. A TITÁSZ szakemberei . többnyire na­gyobb keresztmetszetűre cse­rélik a vezetékeket, hogy azok mind több villamos energiát továbbíthassanak. Ahol indokolt, illetve futja az anyagiakból, a faoszlopo­kat betonanyagúakkal vált­ják fel, valamint új transz-' formátorállomást létesítenek. A közeljövőben megkezdik az új, illetve a leendő lakó­telepek villamosenergia-el- látó berendezéseinek telepíté­sét. Nyíregyházán az Orosi úti, valamint a Szamuely té­ri, Kisvárdán pedig a Lenin úti lakókörzetben fognak sze­relni. A TITÁSZ értesülései sze­rint hamarosan eldől, hogy melyik mezőgazdasági beru­házásnál milyen, s mekkora értékű elektromos hálózatot és egyebeket kell építeniük. 1982-ben e tárcától mintegy 1,7 millió forintért megvaló­sítható terveket, megbízatáso­kat várnak. (cselényi) MVMK: Szovjet diplomások klobja Megyénkben nyolcvan olyan felsőfokú végzettségű szak­ember dolgozik, aki az utób­bi harminc évben a Szovjet­unióban szerzett diplomát. Kétharmad részük műszaki végzettségű. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság me­gyei munkacsoportjának kez­deményezésére a Szovjet­unióban végzett szakemberek Nyíregyházán a megyei váro­si művelődési házban klubot alakítottak. A munkát és a foglalkozásokat öttagú veze­tőség irányítja. A Hazafias Népfront megyei bizottsága vállalta, hogy patronálja az új klubot. A klubnak hamarosan részletes programja is lesz. Az orosz nyelv tanulása, il­letve továbbtanulása elsők közt szerepel majd a prog­ramban. ‘ 7 * - VT): Hasznosítsuk! 1496. Csupán egy szám, amely azt jelzi, hogy Szabolcs- Szatmár ipari nagyüze­meiben 1981-ben ennyi újítást vezettek be, al­kalmaznak a termelés­ben. Ezernyi ötlet, anyag- és energiamegtakarítás, exporttervek hatéko­nyabb teljesítése, sok száz milliós érték rejlik ez egyetlen szám mögött. Mégsem lehetünk telje­sen elégedettek. Nem, ha tudjuk azt is, hogy az elmúlt esztendőben 4801 dolgozó fáradozott ötle­teken, új elképzeléseken. S ez már a fejlődést is jelzi, ha az 1980-as sta­tisztikával összehason­lítjuk, ugyanis akkor 4481-en adtak be újítást a szabolcsi üzemek dol­gozói közül. Két évvel ezelőtt 289 nő, fizikai munkásnő, technikus, mérnök stb. szerepelt az újítók között, 1981-ben számuk már meghaladta a 320-at. A legtöbb újí­tást Szabolcsban a ke­reskedelmi dolgozók és a vegyipariak nyújtották be. Előzőek 77-et, az utóbbiak 74-et. Ügy tűnik: a szocialis­ta brigádok vállalásai nem voltak hiábavalóak. Ugyanis a beadott újítá­soknak 70 százaléka ezektől a kollektíváktól származik. Tavaly össze­sen 3461 újítást nyújtot­tak be, százzal többet, mint 1980-ban. Ebből el­fogadtak 1720-at. Ahogy a megvalósítás felé köze­lítünk, ez a szám csök­ken. Ez már gond. Ugyanis az írás elején szereplő szám, az 1496 azt jelzi, hogy aránylag még mindig nagyon ke­vés a megvalósításra ke­rülő újítások száma ipa­ri üzemeinkben. E gyik megyei tanács­kozáson újra szó­ba került: nincs megoldva az üzemek kö­zött a bevezetett, alkal­mazott újítások átadása, cseréje sem. Nem meg­felelő az üzemek közötti információ. S ezek a té­nyezők mindenképpen rontják az újítások ha­tékonyságát. (farkas) PSE Új szociális létesítmények Nyíregyházái

Next

/
Thumbnails
Contents