Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-24 / 70. szám
4 KelßtrMagyarorszäg 1982. március 24. Kommentár Mérgező anyagok A minap az amerikai kongresszus elé terjesztett és nyilvánosságra hozott jelentés az Ázsiában észlelt „sárga esőről” az USA-diplomá- ciának nem az első és valószínűleg nem is az utolsó kísérlete, hogy " kiszélesítse a szovjetellenes lélektani hadjáratot. A jelentés azt akarja bizonyítani, amit az amerikai propaganda már huzamosabb ideje próbál elhinteni a világban, hogy a Szovjetunió állítólag vegyi fegyvereket alkalmazott Afganisztánban és Délkelet-Ázsiá- ban. Ha pusztán a szavakat, a diplomáciai tényeket vizsgáljuk, kitűnik: a Szovjetunió — szemben az Egyesült Államokkal — az elsők között csatlakozott a vegyifegyverek használatának betiltásáról 1925-ben kötött genfi jegyzőkönyvhöz, s mindenkor követelte, hogy semmisítsék meg az ilyen fegyvereket, sehol a világon ne vessék be őket. Nehéz lenne megfeledkezni arról, hogy az amerikai hadvezetés Dél-Vietnamban annak idején 450 ezer tonna Agent Orange, „narancsszer” elnevezésű vegyianyagot szórt ■le. Felvetődik tehát a kérdés: vajon lehet-e bármiféle hitele, erkölcsi alapja egy olyan kormány propagandakampányának, amely a világon eddig a legbrutálisabb módon alkalmazta a vegyifegyvert élőlények, mindenekelőtt emberek ellen? És felötlik az a kérdés, hogy mi célt szolgál a koholmány felmelegítése? És vádjaival miért éppen most áll elő Washington? Meglehet, így akarja elterelni a figyelmet az Indokínában bevetett amerikai vegyifegyverek pusztító hatásának következményeiről,: amelyek egyébiránt az Egyesült Államokban növekvő belpolitikai problémát jelentenek, de ezúttal valószínűbbnek látszik, hogy a kongresszusi beszámoló időzítése abba az átfogó washingtoni kampányba illeszkedik, amelynek látható célja a szovjet—amerikai, még tágabban a kelet—nyugati kapcsolatok tartós megrontása. A vegyifegyverek az amerikai diplomácia propagandaeszközeként így válnak átvitt értelemben is mérgezővé. Gy. S. Brezsnyev Ü zbegisztánban A taskenti traktorgyárba, a „Cskalov” repülőgépgyárba és az Üzbég Köztársaság egyik kiváló kolhozába látogatott el kedden Leonyid Brezs- nyev. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke hétfőn érkezett Üzbegisztán fővárosába, ahol szerdán ünnepi gyűlésen nyújtják át a köztársaságnak a kiemelkedő mezőgazdasági eredményekért adományozott Lenin-rendet A traktorgyárban Leonyid Brezsnyev megtekintette a gyár korszerű traktorait és gyapotszedő gépeit, majd megbeszélést folytatott a gyár vezetőivel és találkozott a munkások képviselőivel, akik nagy szeretettel fogadták az SZKP KB főtitkárát. Ezután megismerkedett a repülőgépgyárban készülő gépekkel, a Lenin Kolhozban pedig megtekintette a citrusfélék ültetvényét: ezek a cit- rusfajták jól tűrik a középázsiai szélsőséges éghajlatot is. Taskent lakosai, a gyárak dolgozói mindenütt szeretettel fogadták kedves vendégüket, akit elkísértek a köztársaság vezetői és az ünnepségre Taskentbe érkezett vendégek, a szomszédos köztársaságok párt- és állami vezetői is. Képünkön: a szovjet államfőt Taskentben, a köztársaság fővárosában hagyományos módon üdvözlik. (Kelet-Magyarország telefotó) NATO-hadügyminiszterek tárgyalása Leszerelés helyett fegyverkezés ? Colorado Springsben tegnap kezdődött a NATO nukleáris tervezőcsoportjának kétnapos ülése, amelyen Joseph- Buns.-a NATO-főtitkéra elnökölt. A tanácskozás napirendjének legfontosabb pontja Leonyid Brezsnyev egy héttel ezelőtt közzétett leszerelési javaslata. Az ÄP hírügynökség szerint nyugat-európai országok valószínűleg ismét szorgalmazni fogják, hogy az Egyesült Államok folytasson tárgyalást a Szovjetunióval a közép-hatótávolságú rakéták és a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozásáról, Weinberger amerikai hadügyminiszter viszont sürgetni fogja az 572 amerikai közép-hatótávolságú rakéta nyugateurópai telepítését. A Reuter brit hírügynökség NATO- 'tisztségviselőkre hivatkozva azt jelentette, hogy a NATO hadügyminiszterei vissza fogják utasítani Brezsnyev javaslatát, és megerősítik a nyugat-európai rakétatelepí- tési programot, de sürgetni fogják a szovjet—amerikai tárgyalást a nukleáris fegyverek korlátozásáról. Amikor megérkezett a tanácskozás helyszínére, a Broadmoor szállóba Weinberger amerikai hadügym-inszter és David Jones tábornok, az a meri ka hadsereg egyesített vezérkarának főnöke, a szálloda előtt tüntetést tartottak. A felvonulók jelszavaikban és transzparenseiken elítélték a nukleáris fegyverkezést. Bárány Tamás: A fészek melege 7. — No végre! — veri össze a tenyerét Kata. — Csakhogy eddig eljutottunk! — Körülnéz; a fölfordult szoba, a szétszórt s összehajigált bútorok látványától csaknem émelyeg a gyomra. — És ha holnap úgy jössz haza ... — Már holnap? — mered rá Tibor. — Zakariás a hét végére várja a választ! És én végre rendet akarok magam körül, mert. nyugodtan akarok aludni! Világos? Vagyis ha az öreg holnap nem adja be a derekát, holnapután megyek az ügyvédhez! Tibor a száját rágja. — Megindítod a válópert? — kérdi nagysokára. — Meg én! És esküszöm neked, ez a holnapi lesz az utolsó vacsora ebben a meghitt családi fészekben, hia az öreged nem tér végre, észhez! A gyár igazgatósági épülete még a század legelső évtizedében épült, s hiába tatarozták négyszer is azóta (ezerkilencszáhuszonhatban ■az új pengőből, harminchétben a háborús rendelésekből, negyvennyolcban az új forintból, ötvenkilencben az új optimizmusból), eredeti jellegén, amely egy vidéki kisváros indóiházához vagy egy külteleki elemi iskolához tette hasonlóvá, egyik alkalommal sem tudtak változtatni. Mélabús, vöröstéglás egyemeletes épületecske ez, ha keskeny folyosóin két ember elmegy egymás mellett, mindkettőnek tanácsos homo- rítania. Az emeleti folyosó végén van a főnökség sasfészke: jobbra az utolsó ajtó Fülöp műszaki igazgatóé, mellette nyílik — a folyosóra merőlegesen — Szász igazgató előszobájának ajtaja, bal kézre meg, Füiöpével átellenben, Kovács Tibor főmérnöké. Amilyen kopottak kintről az ajtók, falak, olyannyira elegáns minden (belülről. Mutatós, modern bútorok, szép szőnyegek, vonzó képek és kerámiák, valamint kevésbé vonzó grafikonok a falon. (Hja, a külföldi partnerek elé nem lehet kitalálni a vállalat gondjait.) A három főnöki iroda közül Fülöpének van a legnagyobb előszobája, ezért itt tartják a jelentősebb értekezleteket. Az elő-, illetve (titkári szoba közepén hosszú asztal állong, a fal mellett pedig, az ablak jótékony fényéhez közel, a titkárnő íróasztala, természetesen sok- sök telefonnal. Gitta, a műszaki igazgató titkárnője e pillanatban elmerült figyelemmel szemléli az értekezletek asztalát; nyolc feketés csészét helyezett el rajta az imént, s most azt ellenőrzi: egyenlő-e az egymástól való távolságuk. Ahol Valami bibéje van a szép szimmetriának, ott finom, alig rebbenő mozdulattal igazít a tányérkán; nemsokára ol^an az asztal, mintha tervezőmérnökök álmodták volna rá a nyolc — műszaki értelemben vett — műtárgyat. Gitta elégedett pillantással jutalmazza tulajdon szépérzékét és hozzáértését, majd hirtelen íróasztalához ugrik, mert az ott álló két főző közül az egyikből élénk pöfögések közt csöpögni kezd ta kávé. Nyílik az ajtó, és belép rajta a gazdasági igazgató. — Csókolom, Gittuska. A titkárnő arcán csaknem minden vonás megolvad. — Jó napot, Réz kartárs! Amaz beleszagol a levegőbe. — Kávézunk, kávézunk? — Ó ... Csak egy kis frissítő, Réz kartárs, a nehéz szállítási értekezlet előtt... (Folytatjuk) Sarlós István a nyírbátori járásban (Folytatás az 1. oldalról) gát. Erőfeszítéseik gyümölcse, hogy az innen kikerülő gyerekek — kilencvanhat százalékuk tanul tovább — megállják a helyüket, a szakmunkásképzők és középiskolák padjaiban is. Sarlós István megismerkedett a tanítás folyamatával, a tanulók munkáiból rendezett házi kiállítással, majd a nemrég épült óvodában töltött el kedves perceket. Ifj. Gucz Györgyné óvónőtől örömmel hallotta, hogy a községben minden gyereket el tudnak óvodában helyezni, jóleső érzéssel látta a fővárosi szintű körülményeket, tudta meg, hogy a műszergyár több szocialista brigádja szívesen vállalt munkával gyarapítja, szépíti a játékokat, eszközöket. Az ezt követő séta alkalmával asszonyok — a helyi pávakor tagjai — köszöntötték az utcán meleg szeretettel a vendéget, s kérték: legközelebbi látogatása alkalmával hallgassa meg az ő műsorukat is. A párt- és tanácsháza épületében a nagyközség társadalmi és gazdasági vezetői körében Hornyák Tiborné pártbizottsági titkár, a kerület országgyűlési képviselője ezzel kezdte -tájékoztatóját: „Ha azt mondjuk, hogy megyénk hátrányos helyzetben van az ország más tájaival szemben, akkor mondhatjuk, hogy a nyírbátori járás helyzete ugyanez a megyén belül, Nyírbéltek és környéke pedig a járáson belül hátrányos helyzetű...” Meg is magyarázta, miért. Nincs tsz, a földek hozama szegényes, a kevés iparral együtt sem tudják eltartani az embereket, s egyedül Nyír. béltekről 540 ember messzire ingázik. Azzal folytatta, hogy ezen a területen tavaly nagy örömükre 35 mázsa volt a kukorica termésátlag, minden eddigi rekordnál magasabb, bár az országban, e? a .szám már régen-nem mond semmit. Sok asszonynak az itteni áfész teremtett bedolgozási lehetőséget, a mezőgazdaságban gazdálkodók állattenyésztéssel, dohánnyal foglalkoznak, mind több az uborka-, a málnatermesztő és a fólia alatt zöldséggel foglalkozó. Szakcsoportjaik a helyi húsellátásban is segítenek. Az Áfész-étterem .félezer ember számára főz napunta. A takarékszövetkezetben 75 millió forint van. Két jól felszerelt körzeti orvosi rendelőjük működik, a kultúrház- ban honismereti szakkör és népdalkor dolgozik, mozi, könyvtár van és a TIT-cso- .port téli ismeretterjesztő előadásokat is rendez. A lakások belső szerkezete megváltozott a 2—3 szobások javára, s legtöbbükben teljes a kom fort. A nagyközségben 265 a személygépkocsi, s a lakások közel háromnegyedében van televízió. Az utóbbi tíz év során kapták az iskolát, egy 12 lakásos lakóházat, az óvodát, a tanácsházát, 5 kilométeren járdát. Van egy „mini” arborétumuk is. 1983-ban elkészül a vízmű, a szolgáltatóház, s tervezés alatt áll az első akciós munkáslakás. Az emberek is sokat tesznek a településért. Míg tíz évvel ezelőtt mindössze 15 forint értékű volt az egy lakásra jutó társa-1 dalmi munka, ma ezer forint. Gondot is említett bőven. Rosszak az utak, a négy községben egy gyógyszertár sincs, nagyon kevés a helyi foglalkoztatási lehetőség, sok a szociális segélyre szoruló, a magányos, idős ember. Értük is többet akarnak tenni a jövőben. Sarlós elvtárs kért szót ez után: „Mindig az a leghátrányosabb helyzetű, aki hagy- jar~hogy az legyen. Aki beássa magát a múltjába, s nem tesz semmit azért, hogy kilépjen. Hadd mondjam el én, az errefelé csak most látogató, de a megyéjükben már sokat járt ember: nem ügy néz ki sem ez a megye, sem ez a járás, sem ez a község, amelyik hagyja magát. Életrevalóság, szellemi és fizikai erő bőven buzog itt, A nyírbélteki pávakör asszonyai között szépek a tervek is. Ez nagy lehetőség arra, hogy tovább emelkedjenek. Egyszerre nem lehet mindent bepótolni, amit a múltban elmulasztottak, vagy mulasztottunk, de meggyőződésem, hogy még a legnehezebb gondokon is úrrá tudnak lenni. Ma láthattuk, hogy olyan intézmények jöttek itt létre, amelyek harminc éve Pesten sem voltak. Mint például az öregek napközije, az iskola, az óvoda. Ami helyileg történik, abban benne van az ország általános helyzete, törekvése, s az itteniek küzdelme, lelkes ten- niakarása is. Az a fontos, hogy a holnapot olyan dolognak tekintsük, amely karnyújtásnyira van. Sok a dolgunk. Egyik lényeges tennivaló például az idős emberek életének meghosszabbítása, szebbé tétele. Nem szürke életet kell meghosszabbítani, hanem az örömmel teli éveket, s az utókor megmutatja, hogyan dolgoztunk, mit sikerült ezért is tennünk. Minden nemzedék értékét ezen lehet lemérni. És nem utolsósorban azon, hogy az utána következő nemzedék mennyire értékes. A mi fiatal nemzedékünk pedig értékes. Akkor is az, ha más a szóhasználata, a mozgása, újak az igényei.” Jó hangulatú beszélgetést szakított félbe a program, hiszen Sarlós Istvánnak indulnia kellett Penészlekre. Itt Holló Tivadar alapszervezeti párttitkár azzal köszöntötte a népfront főtitkárát, hogy ez a község a térképen is, a valóságban is megtalálható. Bár Penészlek sajátos helyzetben van, a homok ereje az átlagosnál is gyengébb. Látványos dolgok itt nincsenek, amit a falu lakói elértek, nehéz munkával és részben az ország segítségével érték el. Egyénileg dolgozó parasztok élnek itt. Fejükben, szokásaikban a múlt még sok vonatkozásban keveredik a jelennel, de mind többen kapcsolódnak a település építésébe, szépítésébe. Nyers János tanácselnök szavai szerint a kemény munka teszi keménnyé az emberek életét. Kora tavasztól késő őszig, virradattól sötétedésig kint vannak a határban. Sok a gond és várhatóan még nagyon sokáig lesz — mondta, majd megkérdezte: lehetünk-e ezek ellenére büszkék a kilencszázas szarvasmarha-állományra, örülhetünk-e a 15—20 milliós takarékbetétnek, amit az ezernyolcszáz lakos félre tett? Természetesen igen. Van olyan gazda — és nem kevés —, a'ki havonta 6—20 ezer forint között kap csak a tejből pénzt. Minduntalan előtérbe került, hogyan lehetne jobban, korszerűbben, könnyebben dolgozni, élni. Hogy az emberek egyre jobban igénylik a gépi erőt a földmunkában, de a kombájn egy-két hektáron nem tud megfordulni. Szeretnének új termékeket bevonni az árutermelésbe, s jó lenne megszabadulni a tavaszonként újra jelentkező belvízveszélytől. Kevés a köves út, van még sűrűn lakott utca, ahová ősszel, tavasszal a mentő is csak lánctalpas segítségévei közlekedhet. Mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy hat kilométeren már portalanított útjuk van, hogy 11 kilométer hosszú vízvezeték épült és egyre több ember igényli a lakásába a bekötést. Hogy már 39 házban van fürdőszoba, igaz, víz még csak 25-ben folyik. Évente 8—10 új lakás épül, de még sok a nagyon régi, az elavult, öregek napközi otthonát és tornatermet kezdtek el építeni társadalmi ösz- szefogással. 159 szocialista brigád ajánlotta fel összerakott pénzét, 3 millió forintot erre a célra. Itt lehet majd művelődni, klubkönyvtárat berendezni. A máriapócsi té- esz 60—80 fős üzemet telepít, s ez is nagy dolog ott, ahol a szabad munkaerő eléri a nyolcszáz főt. Sokat tesznek holnapjukért a helybeliek. Március 21 már évek óta társadalmi munkanap a községben. A legutóbbin háromszáz ember vett részt, útfeltöltés, javítás volt a dolguk és tavaszi nagytakarítás. Csupán ezen a napon 70 ezer forintnyi munkát végeztek a penészlekiek. Sok az idős, a magára maradt, a jövedelem nélküli ember. Az elmúlt évben majd másfél milliós szociális segélyt adott számukra az állam. Sarlós elvtárs arról érdeklődött, csökken-e a község lélekszáma? A válasz: ha kevéssel is, de növekszik. A már sik kérdés: megfelelő-e az áruellátás? „Kemény telünk volt, sokszor elzárt minket a hófúvás a külvilágtól, de nem volt nap, hogy friss tej, kenyér, hús ne érkezett volna” — mondta a tanács elnöke. Ezt a nemrég épült ABC-áruházban is bizonyították: minden megtalálható, ami egy városi boltban. A nap folyamán még az iskola életével ismerkedett a Hazafias Népfront főtitkára, amelyben jól felszerelt szaktantermek szolgálják a holnap nemzedékének épülését. Sarlós István a délután órákban elutazott megyénkből. Látogatás a penészleki ABC-áruházban, ahol gazdag az áru- választék. (Elek Emil felvételei)
