Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-24 / 70. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. március 24. Virágdíszbe öltözik Gyarmat Ebben az esztendőben már több mint 30 ezer négyzetméternyi park szolgálja a városban a lakosság felüdítését, pihenését. A közelmúltban a költségvetési üzem dolgozói 2600 díszfát ültettek ki. illetve metszettek meg. Fehérgyarmaton most japán akácok, juharok, díszgalagonyák, gömbjuharok és veresszilvafák ékesítik az utcákat, tereket. Az idén a városi tanács 600 ezer forintot áldoz a parkok, kertek szépítésére, fenntartására. Áprilisban ültetik ki a melegházakban most nevelés alatt álló primulákat, begóniákat, jácintokat. A parkokba és a dísz- kelyhekbe háromezer árvácska kerül. Külön területen szaporítják az aranyalmát, a fagyait, és a többi díszcserjét. Megkezdték a városban a padok festését. A parkok bútoraiból 16-ot a Kossuth parkba, 15-öt a Május 14. térre helyeznek ki. Jóleső látvány, hogy a parkokban már fel-feltűn- nek a fiatalok, akik társadalmi munkában takarítják el a tél emlékeit, s szépítik a kerteket is. Biztos, hogy az eddigi jó szokásokhoz híven ebben az évben is jó gazdái és őrzői lesznek Fehérgyarmat közterületeinek, hogy méltán mondhassa az er- rejáró és az itt lakó: a parkok városába érkezett Váltás Sokszor és sokfelé esik ma szó arról: meg kell újulni. Nagy igazság ez, hiszen akkor, amikor a gazdaságban véget ér a külterjes fejlődés szakasza, amikor a pénzügyi lehetőségek egyre feszesebb helyzetet teremtenek, nem marad más hátra, mint a rejtett tartalék, a fejekben lévő kezdeményezőerő feltárása. A megújulás folyamata azonban közel sem ilyen egyszerű, s nem szűkíthető le a gazdasági életben tevékenykedők körére. Kell egy általános szemlélet- váltás, mely a társadalmi, politikai életet is megtermékenyíti. Az elemzőképesség, a gond feltárásának őszinte és nyílt gyakorlata, a megoldások közös keresése, a társadalmi problémák közéleti fórum elé utalása mind olyan kívánalmak, amelyek elől kitérni nem lehetséges. Nem véletlen, hogy Fehérgyarmaton a fiatalok számára is feladatot jelent egy korosztály szemléletének megújítása, változtatása. De ez nemcsak egy. városban jelentkező követelmény, utalt erre elég markánsan a KISZ megannyi rendezvénye, legutóbb például a KB ünnepi ülése. Hogy miért kerül ilyen sürgetően a köz elé a fiatalok innovációja? Talán azért, mert ez a nemzedék az, amely a holnapoknak élvezője, építője lesz; a gazdaság, a politika által állított leg- frisseb követelmények megvalósításának igényével. Sikeres évtizedek állnak mögöttünk. Ez sokakban kialakította a kényelemszeretetet, az elégedettséget. Vannak, akik statikusnak hiszik a világot, úgy vélve, ami jó volt eddig, ezután is az marad. Márpedig a világ nagyon is mozgó, s ha nem mozgunk vele, úgy lemaradunk. Ezért aztán sokmindentől búcsút kell venni, ami volt. A fiatalok, s szerencsére nemcsak ők, egyre jobban felismerik: a megújulás legfőbb követelménye: a tehetséggel való okos gazdálkodás, a bénító formaságok száműzése, az alkotó kezdeményezés kibontakoztatása, a jobb célért a kockázat vállalása, a tisztánlátás érdekében a termékeny vita, s a nyitott közéletiség. Mindezt természetesen tanulni kell, bár sok idő nincs a tétovázásra. A friss alkalmazkodás is korunk követelménye. Ezért is jó, ha közösségek próbálkoznak a jóval, mernek és akarnak. Tudjuk, történelmünk nem egyszer példázta, fiataljaink alkotóereje végtelen lehetőségeket tartogat. Ennek napfényre kerülését támogatni mindannyiónk dolga Ha kell jó szóval, ha kell Vitával. De mnidenképpen őszintén. (b) L__ ________________/ — Maradjunk annál, hogy a mi korosztályunknál a megújulás egyenlő a kockázatvállalással — hallom Varga Lászlótól, a ZÖLDÉRT raktárosától, azon a vitán, amelybe belecsöppentem. — Világos — toldja János- falvi Lászlóné tanítónő —, hiszen valami új csak akkor születik, ha az ember szakítani tud a beidegzésekkel. Ügy érzem, hogy ez nekem ió péhányszor sikerült, több olyan módszert próbáltam; kj,* a tanítás, nevelés közben, ami merőben újszerű. — Mindez így igaz ott, ahol erre megvan a mód — fejtegeti Kónya Károly a MEZÖ- GÉP-től —, bár azt hiszem ezernyi beidegzéssel kell végeznünk addig, amíg ez általános lesz. Kónya Károly — Jól mondod, hogy végeznünk, ebben a többes számban van a lényeg — vág közbe Farkas Irén a HÓDI- KÖT-ből —, hiszen csak akkor számíthatunk sikerre, ha nem egy-két ember próbálkozik áz újjal. Ehhez viszont az kell, hogy a fiatalok pontos eilt ismerjenek, feladatot kapjanak. Különben csak nézik néhány ember erőfeszítését. A mi üzemünk is elég nagy bajban volt pár évvel ezelőtt. Már egyenesben vagyunk. Jó vezetés, okos cél mozgatott mindenkit. Jellemző, hogy míg korábban a 90 KISZ-tag- ból alig 25 csinált valamit, ma 75 aktív. — Persze nálatok az is jó, hogy jól gazdálkodnak az emberekkel — szól közbe Rózsa Éva a közgazdasági szakközépből —, de ez nem általános. Tudok olyat, hogy vállalat nem javasolt továbbVarga László tanulást, mert nem vágott egybe pillanatnyi érdekével. Vagy a saját példánk: egyszerűen nem tudom, mi lesz a jövőnk, nyári gyakorlataink értelmetlen segédmunkák. A kereskedelemről, ahol dolgozni fogunk, alig van valami sejtelmünk. — Eddig az derült ki — próbál valamiféle összegzést adni Magyar Endre, a városi- járási KISZ-bizottság titkára Magyar Endre —, hogy bőven van feladatunk nekünk, fiataloknak, de lényegesen több a felnőttek kötelezettsége az eddigieknél. A fiatalságtól több kezdeményezést várhatnak el, mi viszont sokkal több megértést Várunk. — És itt van az, amikor jön a kockázat — mondja Varga László. — Mi megpróbáltuk, hogy az eddigi gyűlésektől eltérően sokkal oldot- tabban beszélgessünk. Még azt is elértük, hogy nincsen asztal, az egyik oldalon a „vendégekkel”, a másikon a fiatalokkal. Először néztek, aztán megszokták. — Amit Laci mond, az több, mint formai kérdés — folytatja Jánosfalviné —, mondhatnám valahol a lényeg. Mert miről van szó? Arról, hogy oldottabb, tisztább klizéletiséget akarunk Egy példa: az iskolában nekem az a gyakorlatom, hogy engedem a vitát. De nem úgy, hogy a padban ül, a megszokott módon a gyerek. Átalakítom az osztályt, hogy másféle kapcsolat jöjjön létre. A hatás óriási! — Egyáltalán a formák — mondja Kónya Károly — sokszor a mozgalmi jelleg ellen szólnak. Márpedig az újfélé KISZ-élethez kell az, hogy visszatérjen a jó, a kipróbált mozgalmi keretekhez. Nem biztos, hogy mindig a legjobbat tanultuk meg az idősebb nemzedéktől. — És itt jön, amit már mondtatok — vág közbe szenvedélyesen Rózsa Éva —, a vita. Ezt meg kell tanulnunk, még akokr is, ha esetenként ütközik az ember. — Pedig az ifjúsági parlamentek azt mutatták, érdemes — magyarázza Magyar Endre. — Több mint 600 felszólaló mondott véleményt, s bizony néha kemény szóval. A vitának csak egy előfeltétele van: a jobbért ütközzenek a nézetek. — Azt hiszem — fejtegeti Varga László —, hogy amikor mi a fiatalság megújulásáról beszélünk, akkor abból kell kiindulnunk: a mi felkészültségünk, lendületünk, tudásunk, szellemünk a mának de a jövőnek is feltétele. Nekünk nem elég a mával együtt élni, de meg kell célozni azt is, ami lényegében még ismeretlen, aminek a megoldása ránk vár majd. — Ezért kell több bizalom a mi nemzedékünknek — szól közbe Kónya. — Egyébként teljesen meddő minden erőlködésünk, ha nem találkozik ez az idősebbek segítségével és megértébarc ez a javából Jánoslalvi Lászlóné Bürget Lajos Múzsák találkozása A fehérgyarmati művelődési házban egymást követik a képzőművészeti események. A közönség az elmúlt években megszokta és megszerette az állandó kiállításokat, melyek a helyieken kívül tág teret biztosítanak a más megyékből érkező kiállítók számára is. Első felvételünkön a Múzsák találkozása című eseményről tudósítunk. Ezen Nagy István Attila költő és Kovács Péter fotós, mindketten fehérgyarmatiak, közösen mutatkoztak be, nagy sikert aratván. A második felvétel a szomszédos Borsod megyéből, pontosabban Kazincbarcikáról érkezett művész, Mezey István grafikus kiállításán készült. A művelődési ház a jövőben is rendszeresen hív meg szobrászokat, festőket, keramikusokat, hogy a tárlatokkal szolgálja a város lakóinak esztétikai nevelését, s a gyönyörködtetést. (m. k. felvételei) sével. Nem biztos, hogy minden amit ők csinálnak, a legjobb — gondolkodik Farkas Irén. — Kétségtelen, sok idős félti a saját elért eredményét, presztízsét, a kialakult reflexek rendszerét — magyarázza Jánosfalvi Lászlóné —, amit talán meg is lehet érteni. Nekem az a tapasztalatom, hogy a tények előtt viszont készek meghajolni. — Megújulni nem annyi, mint eldobni mindent — summáz Magyar Endre —, azt is ami jó. De kétségtelen szakítás a formalizmussal, a beletörődéssel, a kockázat- mentességgel. Tény, Rózsa Éva Magunkkal is, de a környezettel is meg kell vívni. — Ha nekem kellene megfogalmazni elképzelésemet, akkor azt mondanám: a felnőtt nemzedéknek jobban kell gazdálkodni a fiatalokkal, több bizalmat várunk, s cserébe mi nem kevesebbet tudunk kínálni, mint a friss lendületet, a fantáziát, a jobb munkát. Ezt Varga László mondta. — Én azt hiszem — mondja Jánosfalviné —, hogy az úttörőmozgalomban, a KISZ- ben el tudjuk érni, hogy a munka élményt adjon, romantikát kínáljon, a nyitottságra neveljen, akkor sokat léphetünk előre. Más, nyíltabb közélet teremtődik, a Farkas Irén (Molnár Károly felvételei) tévedés jogával, a siker kötelezettségével. — Egyetértek az előbbiekkel, de egy üzemi példát ehhez — szól Kónya Károly. — Könnyű azt elérni, hogy egy gyárban mondjuk más legyen a termékszerkezet, hogy több legyen az újítás. De a fejekben tudatossá tenni a célt, sokkal összetettebb. Ez általában így van, s ezt a tudatosodást művelni: maga a meg- ' újulás. VITA KÖZEPÉBE CSÖPPENTEM. ÍRÁS LETT BELŐLE. EGY VÁROS HAT FIATALJA CSERÉLT ESZMÉT. SZENVEDÉLLYEL. FELELŐSSÉGGEL; A JÖVŐ DÖNTI EL, ELKÉPZELÉSEIKBŐL MI LETT A VALÓSÁG. MINT A KISZESEK ALTALÄBAN, A FEHÉRGYARMATIAK IS IZGATOTTAN KUTATJÁK EZEKBEN A HETEKBEN, HOGYAN LEHETNE JOBBAN, EREDMÉNYESEBBEN DOLGOZNI AZÉRT, HOGY MEGVALÓSULJON Az ifjúsági mozgalom megújulása JH V
