Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-23 / 69. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. március 23. Vöröskeresztet krónika Csegöldrol Állapotuk életveszélyes Tettek az emberért Miért vágják ki? A határ menti falucska helységnévtábláján ez áll: Csegöld. A névtábla közelében szép, szinte egyforma házak sorakoznak katonás rendben. Innen már csak egy kőhajításnyira kanyarog a magas védőgát. A bő évtizedes házsor, meg a gát már alig számít emlékeztetőnek. De az itteni emberek emlékezetében, szívében mélyen él az a segítség, amelyet a Vöröskereszttől kaptak az árvíz idején. Sokan ebben a nehéz időben tudták meg, hogy mily sokrétű munkát végez ez a tömegszervezet. A csegöldi vöröskeresztes alapszervezet vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésén a pártházban lassan megtelnek a széksorok. Idős, nehezen járó néni is helyet foglal, van itt jó néhány tizenéves is, talán azért, mert bezárt a kultúrház, ma nem lesz diszkó. Kovács Miklós nem azért tölti be a házigazda szerepét, mert ő a pártalapszervezet titkára, hanem azért, mert aktív támogatója, részese a vöröskeresztes munkának. Juhos Sándorné a vöröskeresztes alapszervezet titkára és dr. Lukács Béláné, az alapszervezet elnöke készítette el a beszámolót. Egyszerű, világos szavak szólnak itt békéről, természeti csapásokról, emberi helytállásról, önzetlen segítségről. Kiderül az is a beszámolóból, hogy a felsorolt szavak, illetve fogalmak közvetve, vagy közvetlenül érintik a csegöldi embereket is. 1980-ban százhármán, tavaly kilencvenhatan adtak életmentő vért, köztük dolgos cigányemberek is. A tisztasági mozgalmat is egyre komolyabban veszik az emberek. A beszámoló különösen szépnek és jónak értékeli a Kossuth, az Árpád és a Szabadság utca tisztaságmozgalmát. Nyilvános dicséretet kap a tsz Vörös Csillag szocialista brigádja, amely a Hősök terét tette széppé és vonzóvá. Idős, bajuszos bácsi kér elsőként szót: Major Ottó. „Az utcáról az egész falut meg lehet ítélni. A fásításra, a virá- gosításra szenteljünk időt. Az arra érdemes házaktól ne sajnáljuk az elismerő táblát. Legény koromban én is loptam az utcán, meg a kertekben virágot, de a fák ágait nem tördeltem le, mint némelyik mostani fiatal”. Hergelt Miklós megvalósítható jávaslattal áll elő: a szocialista brigádok a falu különböző pontjaira készíthetnének néhány szeméttárolót. Deák Gyuláné is a környezetvédelemmel kapcsolatos javaslatot tesz: „Van itt mifelénk egy gurdalyos rész, be kéne fásítani. A tanácstól kaphatnánk kiültetésre pár tucat rózsatö- ., vet”. Kovács Miklósné féltő hangon mondja, hogy a községhez tartozó tavat nem lenne szabad szeméttárolónak tekinteni. Jócsák Miklós mondja: az alapszervezet kérjen több segítséget a tanácstól. Papp Emil a KÖJÁL-lal való együttműködésre buzdít. Krányik Miklós szemléltető filmeket kér a járási, illetve a megyei vezetőségtől. A gyűlés végén ifj. Szilágyi Miklós és Szűcs Barna kitüntető jelvényt kap tízszeres véradás után. A jelvény mellé még taps a jutalmuk... Nábrádi Lajos Aki emlékszik még a tavaly augusztus 3-i viharra, s látta, milyen szomorú képet mutattak a tövestől kidőlt, vagy derékba tört hatalmas fák, aligha kérdőjelezi meg még egyszer: milyen nagy szükség van a fák állapotának rendszeres felülvizsgálatára, s az elöregedett fák kiirtására. Ezt végzi rendszeresen Nyíregyházán a közterület-fenntartó vállalat, s a legfrissebb felméréseik szerint Nyíregyházán 150 olyan fa van, amelyik egy-egy nagyobb szél, vagy vihar idején életveszélyt jelent, de van közöttük olyan is, amelyik hatalmas lombjával a lakások tetőszerkezetét teszi tönkre. A balesetek elkerülése miatt született meg a döntés, hogy az elkövetkező 4—5 hét alatt egy erre a célra létrehozott brigád elvégzi a fák kiirtását, amelyek közül körülbelül 50—60 a kimondottan nagy fa. A Kossuth téren például négy árnyat adó gesztenyefát kell kivágni, amelyekről — ha messziről nézzük őket — senkinek líém jut eszébe, hogy állapotuk élet- veszélyes. Képünkön a fa állapotát szeretnénk bemutatni, bár nem tudjuk visszaadni azt, ami eredetileg a fán látható. A veszélyessé vált fák irtásával egy időben több száz fa csonkolását és gallyazását is elvégzik a vállalat szakemberei, s jó lenne, ha azok a családok is megvárnák őket, akiknek fa van a házuk előtt, s nem végeznének olyan szakszerűtlen, látványnak is csúnya munkát, mint amilyet a Botond utca fáival műveltek feltehetően jó szándékból a környék lakói. A kivágásra kerülő fák helyére természetesen még most a tavasszal újak kerülnek: a Kossuth tér négy gesztenyéje .helyett például tíz előnevelt gesztenyefát ültetnek. Nyílik az ibolya Sóstón Sóstó tavaszt váró kertjeiben, különösen a napsütéses déli oldalakon, a sziklakertekben most nyílnak a lila, a sárga és a csodálatosan szép fehér crorusok, a liláskékes kankalinok, a tűzpiros százszorszépek, s kidugták fejüket az ibolyák is, visszavon- hatalanul jelezve az időjárás felmelegedését. ______Hagyományőrzés — felsőfokon______| Vendégeink: a jászsági A Jászsági Népi Együttes ven- lUflvUdUK dégjátékának egy szép pillanata. Fa és virág Társadalmi munkaakció kezdődik Nyíregyházán Itt a tavasz, kezdődhet a nagytakarítás — a rendcsinálás. Nyíregyházán az idén a szokottnál is nagyobb arányú társadalmi munkaszervezéssel tervezik a tiszta, fás, virágos városért akciót. A munka előkészítése már megkezdődött. A terv első lépcsőjében a Szamuely tér új lakásai körül kialakításra kerülő mintegy 40 ezer négyzetméternyi parkfelületének egy részét teszik rendbe. A munka március 27- én, szombaton kezdődik, s minden nyíregyházi állampolgár közreműködésére számítanak. Eltakarítják az építkezési anyagokat, elegyengetik a földet és kijelölik a fák helyét. Április 3-án a fák ültetése, majd 17-én a füvesítés következik. A körülbelül 20 ezer négyzetméternyi parkban több, mint másfél ezer fát helyeznek el, utakat, sétányokat, gyermekjátszót alakítanak ki. A játékok, padok kihelyezésére később kerül sor. A munka során igénybe veszik a kertészeti vállalat és a Béke Termelőszövetkezet segítségét is, a társadalmi munkához gépeket, szerszámokat, egyéb anyagokat és a műtrágyát biztosítják. A bemelegítésnek szánt Szamuely téri akció — amelynek során mintegy hat-nyolc millió forint értékű társadalmi munkára számítanak — folyamatosan tart majd az egész város területén. — tá — A nyíregyházi művészeti hetek alkalmából meghívott Jászsági Népi Együttes műsorát nagy várakozás előzte meg. Azért is türelmetlenül vártuk vendégeinket, mert megyénkben eddig ritkán láttunk „Arany I.” minősítéssel rendelkező amatőr néptáncegyüttest. Idült alkoholista Soltész József 52 éves Nyírpazony, kabalási lakos — de a felesége is italozó életmódot folytat. Házasságuk már előbb megromlott, a feleség többször otthagyta Soltészt, napokig nem tért haza, emiatt Soltész féltékenykedett rá, azzal gyanúsította, hogy más férfiakkal tart fenn kapcsolatot. November 22-én a feleség ismét otthagyta Soltészt és csak december 3-én este érkezett haza sógornője, Özvegy- Soltész Péterné társaságában. Bár Soltész egész álló nap ivott és részeg volt, a hazatérés örömére hozott egy Az együttes vezetője — Papp Imre — bevezetőjében megemlítette, hogy nagy örömmel jöttek Szabolcs- Szatmárba, erre a tánchagyományokban igen gazdag vidékre, ahol az együttesek improvizatív módon őrzik szűkebb hazájuk tánckultúráját. kancsó bort s kínálta őket. Poharazás közben kérdőre vonta feleségét, hol volt, . az asszony azonban kitért a válasz elől, azzal ütötte el, hogy mi köze hozzá. Ezen aztán rendesen összevesztek, kölcsönösen szidták egymást. Később Soltész bement a szobába és ruhástól lefeküdt. Az asszony és a sógornője a konyhai heverőre dőlt le, mindnyájan elaludtak, a villany azonban égve maradt. Este tíz óra tájt Soltész felébredt és eszébe jutott a felesége viselkedése. Feldühödött, kiment a konyhába és veszekedni kezdett újra az asszonnyal. Mérgében előhúzta a tűzhely alól a kisbaltát, A kiváló technikai tudású utánpótlás csoportokkal rendelkező jászságiak táncai közül itt néhány kiemelkedő alkotásról szólnánk bővebben. Az együttes férfi kara adta elő Timár Sándor kalotaszegi legényesét. A koreográfus ennél a műnél merész vállalkozásba kezdett. A kompozíció öt legénykével indul, a gyerekek „ízlelgetik” a táncot, majd a férfiak táncos szórakozását a gyerekek befogadása követte. Az ifjú generáció előadásában látott szatmári és méhkeréki táncok .a szépen kidolgozott térformával hatottak, és a magas technikai feladatok szinte hiánytalan végrehajtásával különösen maradandó élményt nyújtottak. A tánckar bemutatója hűen tükrözi az amatőr néptáncegyüttesek többsége által képviselt irányzatot, melynek legjelesebb képviselője Timár Sándor, az Állami Népi együttes jelenlegi művészeti vezetője — aki tanítványaival együtt készítette el a jászságiak műsorának koreográés többször fej beverte a feleségét Az asszony súlyosan megsérült többek között koponya- csonttöréssel és agyzúzódás- sal szállították kórházba, s nagy valószínűséggel maradandó egészségromlás következik be. A beteg asszony nem kívánt vallomást tenni a férje ellen. — Megbántam nagyon, amit tettem — mondta a férj az utolsó szó jogán. — Ha kiszabadulok, vele akarok élni. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa Soltészt emberölés kísérlete miatt öt év börtönre büntette, öt évre tiltotta a közügyektől, s az alkoholizmusa miatt elrendelte kényszergyógyítását. Az ítéletet mind az ügyész, mind a vádlott és védője tudomásul vette, így az jogerős. <k> fiait. Dede Zoltán ,néptáncművész Megint az alkohol Kisbaltával támadt Palotai Boris novellái tele vannak az élet valóságos gondjairól, örömeiről szóló tanulságos megfigyeléseivel. Olyan dolgokról is beszél, amelyek mellett más — mert jelentéktelennek, érdektelennek tartja — szó nélkül elmegy. Érdekesek ezek a témák, s az írónő többnyire színesen is beszéli el a történeteket. Csak éppen az író nagyobb arányban van jelen ezekben az írásokban, mint maguk a szereplők, a lényegeset sokszor az író maga mondja el, s nem hősei, a jellemeket inkább leírja, semmint ábrázolja. Pedig sok értékes gondolat rejlik az általa észrevett, megírt témákban, csak nem bontja ki őket. Ez akkor tűnik fel leginkább, amikor tévéjátékot, filmet, tévénovellát készítenek írásaiból. Mint a legutóbb is, amikor Zárójelentés közös cím alatt mutattak be két általa írt tévénovellát, saját korábban született írásaiból. A közös címet adó Zárójelentésből és a£ Eutanáziából. (Mindkettő benne van az idén megjelent Bejöhetsz hozzám panaszkodni című kötetében.) Ebből a két tévénovellából is kitűnik, igazolódik: mennyi lehetőség rejtőzik Palotai Boris elbeszéléseiben, novelláiban a film, a televízió számára. Palotai Boris forgatókönyvíró, Aczél János dramaturg, Marczáli László vezető operatőr és Iglódi István rendező és természetesen a színészek közös munkájának eredményeként most kaptak igazán életet, egyéniséget a novellák szereplői: Walter professzor (Gáti József), a nagyon akart, születendő gyermek érdekében fondorlattal, kétségbeesett erőszakkal lakást szerző fiatalasszony, Gitta (Borbáth Ottilia), az igazságosságot harciasán védő Juszti néni (Sulyok Mária) a Zárójelentésből; a halálos beteg író, Gábor (Jordán Tamás), a férjét ennek felismerésétől féltő, a rendíthetetlen bizakodást férje remélt nyugalmáért óriási lelkierővel színlelő Edina (Káldy Nóra), az orvostudomány korlátáit együttérzéssel, tapintattal ellensúlyozni igyekvő professzor (Szabó Sándor) az Eutanáziából. E két tévénovella tehát jobb, többet mond, mint az eredeti írások, melyekhez hozzá is toldottak, sőt a Zárójelentésnek egészen más a befejezése is e toldással, ebben — bizonyos együttérzése ellenére — szigorúbb a szerző erkölcsi ítélete: a lakás erőszakos, fondorlatos megszerzése láthatólag tönkretette a házaspár egymáshoz való kapcsolatát. Az Eutanáziában sajnos nem jött ki az — ami az írásból világosan kitűnik —, hogy két egymást nagyon szerető ember egymás előtti titkolózásáról van szó. Ugyanis a férj is titkolja a felesége elől, hogy ismeri a saját sorsát. Pedig ez a tévénovella nemcsak az eredeti írásnál jobb, hanem az előbb emlegetett tévéalkotásnál is erősebb. Éppen Káldy Nóra (Edina) nagyszerű játéka eredményeként, amely talán még jobban ragyoghatott volna, ha Jordán Tamással nem csupán a halálos kórral való keserű küszködést játszatják el, hanem a feleségét a megrázkódtatástól féltő szerető-szerelmes férjet is. Vagy talán a szerelem másikat féltő ereje megtörik a haláltudaton és a testi kínokon? S a novellában megírt kétoldalú aggódás, féltés csak romantika lenne, amit nem hisz el a mai közönség? Seregi István Jrádió MELLETT Vasárnap délelőtt a Petőfin két igazán kedvkeltő műsort hallhattunk. Az egyik a további utazásokhoz csinált jó kedvet (még időben, hiszen általában most tervezzük a nyári útiprogra- mokat) a Magyar Rádió Karinthy Színpadának legutóbbi adásával, melyben a népszerű íróházaspár, Fehér Klára és Nemes László számolt be útiélményeiről, vidáman és kedves öniróniával. Megfigyeléseik, élményeik majdnem mindig általánosítható tanulsággal is szolgáltak, bizonyságául annak, hogy korunk „népvándorlása”, az utazás csak akkor gazdagító emberileg, ha nem egyszerűen presztízsfogyasztás, hanem az élet- ről-világról való ismereteink gazdagítását eredményezi, élményekkel ajándékoz meg, s kultúránk részévé szervesül. Kitűnő művészeit is segítettek a — nemegyszer fonákjáról is bemutatott—tapasztalatok tolmácsolásában, Kaposy Miklós poénokat hajszálpontosan előrelátó szerkesztésével, Kalmár András rutinos rendezésében. A másik hasonló pedig főképpen ínycsiklandozó volt, ámbátor azok is kedvüket lelhették benne, akiket nem csupán a gasztronómia érdekelt. Sediánszky János színvonalas magazinműsora, a Duna-parti randevú a pesti Duna-korzó frissen elkészült gyöngyszeme, a Fórum Hotel igen hangulatos bemutatásával ünnepelte meg az elpusztult szállodasor régen várt rekonstrukciójának a folytatását. Érdekes beszélgetések, miniriportok (pl. a hazánktól 50 éve távol élő Almásy Pál világhírű fotóriporterrel készített) színesítették a bécsi keringővei zeneileg stílusosan aláfestett adást. S a másik kapcsolási helyszín — Juhász Judit hasonlóan in- venciózus riporteri közre- működével a városligeti Gundel étterem volt. Kell-e jobb étvágygerjesztés a vasárnapi ebédhez, mint a nevezetes helyek aznapi étlapválasztékának (mégoly hézagos) elmesélése? (A hézagot főképpen az árak diszkrét elhallgatása miatt éreztem ...) Engem mégis a Fórum bécsi kávézója di- rektriszének (?) a történelmi ismereteinket is gazdagító, jóízűen áradó csevegése ragadott meg legjobban a műsorból. Délután a Rádiószínház reprize, a Károlyi-jelenség hívta fel figyelmemet a hármason, már csak különleges műfaj megjelölésével is. Major Ottó és az 1979-ben elhunyt Mesterházi Lajos dokumentumesszének jelölt élvezetes párbeszédműsora voltaképpen Károlyi Mihály szellemi utóéletének, méltó jelenvalóságának az állapotát vizsgálta, elszomorító tanulságokkal — már ami a közben megszólaltatott „utca embereinek” tájékozatlanságát illeti ennek az er- kölcsileg-politikailag makulátlan nagy embernek, a magát következetesen szocialistának valló forradalmárnak a történelmi szerepéről. Károlyi Mihály eredeti hangfelvételei, Károlyi Mihályné visszaemlékezései tették még emlékezetesebbé a két jeles író mélyen szántó beszélgetését a Hit, illúziók nélkül Károlyijáról. Merkovszky Pál flKEPERMYÖfTfíTH
