Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-19 / 66. szám
1982. március 19. Kelet-Magyarország 3 Parképítők A napokban kezdték meg a megyeszékhelyen a „Béke és barátság park” talajrendezési munkáit a közterület-fenntartó vállalat dolgozói. A 2-es gyakorló iskola előtti parkot április 4-re vehetik birtokukba a pihenni vágyók. Képünkön: termőföldcseréhez készítik elő a talajt. (Császár Csaba felvétele) ■■Csodaszer helyett szorgalom A NAPOKBAN MÄRIA- PÓCSON tartották a szabolcsi termelőszövetkezetek első újítói és feltalálói tanácskozását, melyen számot adtak az eddig végzett munkáról, de kendőzetlenül szóltak a gondokról is. Az utóbbi években elért sikerek vitathatatlanok, s hogy érzékeltessük is, engedtesség meg néhány adat. öt évvel ezelőtt még mindössze öt, tavaly pedig már több mint 110 javaslatot nyújtottak be a termelőszövetkezetek szakemberei. Gyarapodott a mozgalomban részt vevők száma, javult a bevezetett újítások aránya, az eredményekkel azonban még így sem lehetünk elégedettek. Joggal állapíthatta meg Paszternák József, a TE- SZÖV elnökhelyettese, hogy a szabolcsi mezőgazdasági nagyüzemek az újítómozgalomban rejlő lehetőségeket távolról sem használták, használják ki, pedig az országos irányelvek is erre ösztönzik őket. Nem kell messzire menni, csak az MSZMP legutóbbi kongresszusáig, ahol halaszthatatlan követelményként fogalmazódott meg: a gazdasági hatékonyság növekedésében nagyobb szerephez kell jutnia az emberi tényezőknek, az alkotó kezdeményezéseknek. Ráadásul a mai körülmények is arra kényszerítik a gazdálkodó szerveket, természetesen a termelőszövetkezeteket is, hogy a korábbiaknál jobban becsüljék meg a találmányokat, újításokat. Kemény szavakat használtak a tanácskozás résztvevői, de sajnos az ott elhangzott vélemény igaz: szövetkezeteinkben az újítói tevékenység még mindig nem vált a termelés szerves részévé. Pedig még csak közgazdásznak sem kell ahhoz lenni, hogy rájöjjünk, az a szellemi tőke, amivel gazdaságaink rendelkeznek, a legolcsóbb beruházásnál is olcsóbb. Mi lehet hát akkor az akadálya, hogy nem élnek mezőgazdasági nagyüzemeink ezzel a lehetőséggel? Rendkívül szerteágazó problémáról van szó, itt csak néhányat említhetünk meg a gátló tényezők közül. Az elsők között kell említeni a szövetkezetek vezetőinek közömbösségét. Nem tulajdonítanak az újítói tevékenységnek kellő fontosságot, ráadásul többségük nem ismeri a megkívánt részletességgel az újításokkal, találmányokkal kapcsolatos jogszabályokat. A legtöbb helyen nincs az újításoknak szakképzett ügyintézője, még mindig nem dolgozták ki a helyi szabályzatot, nem vezetik az újítási naplót. Ezért is fordulhat elő, hogy a szövetkezetek sokszor még a szomszédos gazdaság újdonságairól sem tudnak, hiszen a hanyag ügyintézés megakadályozza a bevezetett újítások elterjedését. Ennek persze már természetes következménye az, hogy a szövetkezetek többségében sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülik meg kellőképpen az újítók tevékenységét. A FENT VÁZOLT KÉP talán túlságosan is komor, de a tanácskozáson elhangzott tények, tények maradnak. Egyben azért reménykedhetünk, az an- kéton részt vevő szakembereknek sikerül majd elhitetniük az otthoni vezetőkkel : több figyelmet, gondoskodást érdemel az újítómozgalom. — Bizonytalanul indult a vállalkozás. 1973-ban két és fél millió veszteséget könyvelhettünk el, de mégsem csodaszert kerestünk — emlékszik vissza. — Mint minden mást, ezt a munkát is elemezni kellett. Nem volt kirívó veszteségokozó tényező, de ha alaposan szétnéztünk, apró csatornácskákon folyt el a pénz, mint a víz a kiszáradt hordó dongáiból. Sok takarmány fogyott, lassan híztak a süldők, kevés volt a fialás, magas az elhullás. Friss tenyész- anyaggal Hamar megszüntették ezeket a gondokat. Tavaly már ezer tonna élő súlyú sertést értékesítettek, és büszkék lehetnek arra, hogy itt egy koca után huszonnyolc malacra lehet számítani egy évben, az elhullás pedig csak 3,6 százalék. Ahogy emelkedett a termelés színvonala, követnie kellett a tenyésztői munkának is. Az állomány leromlását elkerülendő egyre sűrűbben kellett volna cserélni a vér- Vonalakat, de erre egy hizlalda nem rendezkedhet' ' bfe. Csatlakoztak tehát a kaposvári KAHIB sertéstartási rendszerhez, ahonnan állandóan friss tenyészanyagot kapnak. — Nehéz lett volna csak a szakemberek munkájától várni a telep eredményességének a növelését — folytatja az igazgató. — Kezdettől fogva igyekeztünk, hogy a kollektíva is lássa, akarja, és ami a legfontosabb, érezze az előrehaladás fontosságát. Ez legalább olyan fontos, mint az a szigorú technológiai fegyelem, amiben dolgozunk. Ezt a célt is sikerült elérniük. összeforrott kollektíva váltja egymást a telepen nap mint nap két műszakban. Ez is az iparszerű munkához tartozik. Az osztott munkaidő, fele reggel, fele este nehezítené az otthoni munkát, ami fontos jövedelemkiegészítője az állatgondozóknak. A döntésekbe náluk mindenki hozzáadja a véleményét, és a sérelem sem marad sokáig orvosolatlan, mert az igazgató irodája mindenki előtt nyitva van. Élnek is vele a munkatársak. ötvenhármán viselik gondját az istállók lakóinak, és közös felelősséggel. így nem véletlen az egy dolgozóra jutó több mint 133 ezer forint nyereség, és az, hogy a 41,6 millió termelési értékben a nyereségráta tizennyolc százalék. Nincs alapfizetés! — Nálunk nincs alapfizetés — elemez ismét az igazgató. — Mindent teljesítményre fizetünk. Negyvenhét forintot kapnak egy választott malac után. A kocaszál- i láson f a hízóknál pedig a minded 'ráhizlalt egy kiló súlygyarapodás harmincöt fillétü ér. Prémiumot fizetünk azért, ha az előző három év termelését túlteljesítik, ez elérheti a húsz százalékot is. A prémium, és a nyereség év végén még a tizennegyedik hónapba is beleér. A beszélgetés már régen nem az irodában folyt, jártuk a telep óljait. Mindenütt tisztaság, rend, nyugodtan delelő, heverésző állatok. Köztük találtuk Bölkényi Istvánt. A karám korlátjára dőlve beszélgettünk. — Amióta megvan a telep, itt dolgozom, előtte a Táncsicsban voltam dohányos. — A disznó egy kicsit messzebb esik. — Ahhoz is ért a gazda — mosolyodik el —, megaztári a dohányt abbahagyta a tsz. De azt is beszámították, most leszek huszonöt éves törzs- gárdatag. Nem megerőltető Nemcsak a hosszú tapasztalat, hanem a jó munkája is közrejátszott abban, hogy a telep egyik szocialista brigádjának a vezetője beszélgetőtársunk. Három brigádba tömörülnek a dolgozók, és bizton támaszkodhat rájuk a vezetés. Ha új ember jön, először próbaidőt tölt le, és a brigád véglegesíti, ha véglegesíti. Egyformán kell itt húzni mindenkinek, mert azonnal szembe tűnne, ha valakire rá kellene dolgozni. — Igencsak hosszú lehet a napja, hiszen hajnali négytől délig itt, aztán még otthon is akad bizonyára tennivaló. — Hosszú, de nem olyan megerőltető. Szépen eloszlik. Az már fel sem tűnik, hogy odahaza is vár hét hízó. Nem unalmas. Valami mindig történik. Aztán tervezgetjük az idei kirándulást. Minden éven egyszer elmegyünk külföldre. Olyankor az egyik műszak buszba ül, a másik meg dolgozik helyette. Aztán fordítva. Tavaly Csehszlovákiában voltunk, az idén Nagyváradra készülünk. B. G. A székek Új-Zélandba kerülnek... Rugalmas városépítők Mátészalkán Krasznai Béla, a Mátészalkai Építő-Szerelő és Szakipari Szövetkezet elnöke nem tagadja: tartottak az 1981-es évtől: — Már korábban éreztük, az év első felében meg is szenvedtük a beruházási kedv lanyhulását. Szerencsére időben kerestünk piacot, hiszen másképpen talpon maradnunk sem lehetett volna. Tény, hogy a termelési tervünket nem sikerült egészében teljesíteni, de megközelítettük a tervet, az eredménytervünket pedig 16 százalékkal sikerült túlteljesíteni... A szövetkezet mérlege néhány ezer forint híjával hárommillió forintos nyereséget mutat. 1981 nyarán ezt még kevesen hitték. Mi történt közben? — Tavaly 56 lakást építettünk. Mivel a lakásépítkezések nyereségkulcsa igen alacsony, ezért alakítottuk ki már korábban a lakatosrészlegünket, ahol a legutóbbi időkig darupályákat gyártottunk. — Mi építettük itt Mátészalkán a Keleti lakónegyedet, illetve annak egy részét, részünk van Mátészalka arcának alakításában. Idén is átadunk 49 többszintes lakást. Vaján lakótelepet építünk a hazánkban még egyedülálló VELOX-technológiá- val. Mindez olyan munka, amit végeznünk kell. Más dolog, és ez egyformán város- és szövetkezeti érdek, hogy már 1981-ben is nagyobb részt vállaltunk, idén még nagyobb részt vállalunk a lakásfelújításokból, karbantartásukból. Nő a szabad áras munkák részaránya is. Csak anpyit ehhez, hogy a VELOX-technológia kevesebb szakembert, munkást igénylő és gyors. Sokan jártak már itt tapasztalat- cserén, és várhatóan terjedni is fog. Tárgyalások folynak arról, hogy az anyagellátásban is szerepet kap majd a szövetkezetünk. — 1982-ben a piaccal nem lesz gondunk. Terveink vannak viszont a szervizüzemben. Növelni akarjuk és fogjuk a gépkocsik vizsgáztatásának a számát. Ezért új munkafelvevő helyet telepítettünk. Elérjük, hogy a hároméves gépkocsikat egy nap alatt'készítsük elő a vizsgára és vizsgáztatjuk le. Rövidül az idősebb kocsik vizsgáztatási ideje is. Tavaly 634 kocsit fogadtunk vizsgára, idén ez a szám remélhetőleg meghaladja az ezret. Ennyit tesz a zárt profilú szerviz. Egyéb tevékenységünkről csak any- nyit, hogy nemcsak a lakáskarbantartások száma nő 1982-ben, hanem keressük, hogy milyen területeken tudnánk még jobban bekapcsolódni a közvetlen lakossági igények kielégítésébe. — Mit vár 1982-től? — Ismervén a lehetőségeinket feltétlenül bízom az idei hetvenmillió forintos termelési tervünk teljesítésében. Tárgyi feltételeink adottak, a piac változásaira nagyon figyelünk, és végül az összeforrt tagság biztosítja az eredmények személyi feltételeit. Bartha Gábor Annak idején a tiszadobi Táncsics, a tiszadadai Kossuth, és a tiszavasvári Vasvári Pál Tsz alapította a SER- KÖV-öt, időközben önálló vállalattá nőtte ki magát. Az igazgatótanácsot a régi gazdák alkotják, a nyereség is az övék, és az nem kis bevétel. Az, hogy nekik sikeres befek- tetés volt, csak az egyik oldal. A másik, hogy egy nagysze- rűen dolgozó, másoknak is példaként állítható kollektíva kialakulására teremtettek alkalmat. Esik Sándor Precíziós öntés Tíszavasváriban A MEZŐGÉP vállalat tiszavasvári gyáregységében a MEDICOR részére készítenek alkatrészeket precíziós öntéssel. Kórik Sándorné a viaszmintákat „csokrosítja”, így egy öntéssel több darab készül. (Jávor László felvétele) II legolcsóbb „beruházás“ Harmadjára is dobogós helyezést vár nyük figyelemre méltó, mert más híz- a tiszadobi SERKÖV a megye hasonló laldákban, gyakori a veszteség, és hul- vállalatai között, tavalyi több mint 7 lámzó a teljesítmény. Mi a titka a jö- milliós nyeresége után. Az előző két védelmező sertéshizlalásnak? Ezt kérévben is ők voltak az elsők. Eredmé- deztiik Molnár Ferenc igazgatótól. ZSIBOCÓN m üktet a tö- M meg, hullámzik az áradat, pillanatonként változik a kép. Itt könyvet kínálnak, ott búvárszivattyút árulnak, emitt kitaposott cipőre alkudoznak, amott pedig egy használt ruha talált vevőre. Színes a forgatag, élénk az érdeklődés, a tavaszi nap egyre több embert csal a zsibogóra. S egyszercsak többen felfigyelnek két férfi alkudozására. Az idő sebb, köpcös az eladó, a fiatalabb nyurga, szemüveges a vásárló. — Na, bátyám akkor kettőötvenet adok azért a roskatag falióráért. — A, csak hétszáz, ahogy mondtam. — Sok az azért. Nekem nem ér többet két és félnél. — Nézze, hatot ad és viheti. — Ne vicceljen. Két piros meg egy Dózsa-bankó. — Ötöt tán csal megér magának? — Szó se lehet róla. Kétszázötven. — Négyszáz? — erősködik az eladó. — Mit alkudozik, itt a három piros — mondja a fiatalabb és átadja a pénzt. Az órát a hóna alá csapja, gyorsan odébbáll. Elégedetten oszlik az alkalmi hallgatóság is. Ingyen szórakoztak. (sipos)
