Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
1982. március 17. Kelet-Magyarország 3 Kényszerpályán H. E. fiatal újító. Nem régiben kóstolt bele az alkotás örömébe. Így panaszkodott: „Rengeteg újítás elkallódik. Legyártjuk, de egyszerűen nem használjuk őket. Egyszerűen nem tudom, hogy miért. Valószínű, nem kerülnek be a technológiai előírásokba. Ez munkát adna, át kellene dolgozni. Ez aztán elveszi az ember kedvét a töprengéstől, s azt kérdezi: hát érdemes?” Igaza van-e H. E. kiváló szerszámkészítőnek? Az elkallódó újítások nem csak az alkotók kedvét szegik, rontják a közmorált is. Az újítás végeredményben nem más, -mint megvalósult tett, javaslat, kezdeményezés, a munkás hozzájárulása a termék korszerűsítéséhez, minőségének javításához. Van a másik változat, amikot a pult, vagyis a pad alatt marad az újítás! Csupán egy ember teljesítményét növeli, mindaddig, amíg normakarbantartás nem következik. Ettől meg ritkán kell tartani! Becsülendő Tóth Istvánnak a MEZŐGÉP mátészalkai gyáregysége művezető technikusának az őszinte véleménye: „Nem tagadom, voltak olyan újításaim, amelyekkel két- három hónapig dolgoztam, és csak utána nyújtottam be őket. Így jobban jártam! Míg megvalósult, addig szépen kerestem vele, mert csak én alkalmaztam! „ Vajon egyedüli-e az ilyen kényszerpályára terelt gondolkodás? Gondolom nem. A gyakorlat, az -újítások* köröH huzavona,- a benyújtástól az elfogadásig terjedő papírmunka helyett inkább ezt a megoldást választják. Vagy még egy mered ekebbet! Egyenesen megvalósítják, alkalmazzák az újítást. R. L. az egyik tangazdaság művezetője mondta el: „V. M. szerelökollégám- mal már elkészítettük az újítást, amellyel dolgoznak. Egy szerkezetről van szó, amelyet almaszüret óta használunk. Bizonyított, bevált, öt hónapja dolgoznak vele kifogástalanul. Igaz, pénzt még nem láttunk belőle, de egyelőre nem is bánjúk. Gáncsöskodnának a bevezetésével, az elbírálásával, a papírmunkája, a dokumentálása húzódna el. Ezt most szépen elkerültük, hasznot hajt, s ez a lényeg! Egyelőre a sikernek örülünk.” Olykor kicselezik az alkotó emberek a bürokrácia gubancait. Inkább örülnek a sikernek, ha egyelőre pénzt nem is látnak! Elgondolkoztató. Ha az újítás sikere túljutna a gyár kapuin, netán az iparágban is alkalmaznák, ez még jobban feldobná őket, növelné az alkotókedvet. Ezt éreztem ki Szakács Mihály technológus szavaiból: „őszinte legyek? Nem a pénzért újítottam. Nekem a sikerélmény fontosabb.” Vajon hozzásegítik-e ? Miről van szó? Ezt a következőképpen magyarázta Szűcs László, a MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységének főmérnöke: „Eddig a Vágner-féle festékszóróhoz — amit használunk — tőkés importból vásároltuk a membránokat. Egy-egy NSZK-gyártmá- nyú alkatrész értéke 2682 forint. Évente legalább 40 darabra van szükségünk. De hasonló festékszórót használnak az iparágban is!” Ezt váltja ki Szakács Mihály újítása. Az új membrán hazai alapanyagból darabonként 100—150 forintba kerül! De már készítik az új membrán papírjait, leírását, nehogy megelőzze az újítás alkalmazása az elbírálást! Az újítót elsősorban az ösztökélné újabb elképzelések megvalósítására, ha az ő újítását használnák a többi gyáregységben, üzemben is. Vajon mi. ennek az akadálya? A szellemi értékek tőkés importot takarítanak meg, nyereséget termelnek. Kinek az érdeke ez? Csak az újítóké? Ki az, aki ezeket mérlegeli, összefogja és alkalmazza is?! Egyelőre tudomásom szerint senki. Beszéltem újítóval, aki társával egy gép átkonstruálására másfél évet szentelt. Saját vállalatuktól 10—10 ezer forintra értékelték. Másik négy gazdaságtól, ahol szintén elfogadták a szerkezetüket, újításként 25—25 ezer forintot kaptak. Csak az izgat: miért a saját portán becsülték értéke alá az újítást? ' Nóhgny gondolat csupán, meditáció a megújú- lásra váró újítómozgalom gondjairól, problémáiról, melyék válaszra, főleg megoldásra várnak. Farkas Kálmán KŐRJÁRAT A LAKÁSÁRAK NYOMÁBAN (1-) Jósa városi panoráma. (Csiszár Csaba felvétele) Mit tükröz az ár ? Nem árt tudni, hogy a nehezebb gazdasági viszonyok miatt tovább csökkent az esély hozzájutni tanácsi bér- vagy szövetkezeti lakáshoz. Nyíregyházán például ebben az ötéves tervben az épülő lakások tizedét sem teszi ki a legkedvezőbbnek ítélt forma. A lakáshoz jutás kedvezményeit sokan ismerik. Az alábbiakban nem is ezekről akarunk szólni. Annak eredtünk nyomába, miért olyan drága a városi lakásépítés, mit lehet tenni, hogy ennek ellenére mi-, nél többen jussanak lakáshoz. Az árak alakulásánál először az építőknél érdemes tudakozódni. Már csak azért is, mert a lakásépítő vállalatok arra panaszkodnak: alig érnek el nyereséget ezen a tevékenységen. Két mutatót szokás megkülönböztetni: az egyik egy-egy átlagos lakás árát mutatja (manapság 53— 55 négyzetméternyi alapterület körül mozog az átlag). Ezek alapján akad olyan, amiért alig 400 ezret kérnek az építők, de egyre több a félmilliónál többe kerülő lakások száma, összehasonlításra viszont talán jobb azt nézni, mennyibe kerül egy négyzetméternyi lakás ára. Az utóbbi két évben Nyíregyházán készült hat és fél ezer forintért is egy négyzet- méter, de adtak át olyan tízemeletes házgyári lakást, ahol az építők kilencezer forint felett számláztak egy lakásnégyzetméterre. Nem tetszés szerint — Senki se higgye, hogy tetszés szerint alakítjuk az árakat — tájékoztat Tóth Pál, az ÉPSZER igazgatója. — Az őz közben alagútzsalus technológiával épülő lakásoknál például 8522 forintba kerül egy négyzetméter, s nem lépjük át az MGN-t. A három betű: MGN, tulajdonképpen komoly megkötést jelent. Műszaki-gazdasági normatívákat takarnak a betűk, az építés módjától függően adják meg azt a felső határt, amibe egy lakás kerülhet. Az építőanyagok évente bekövetkező árváltozását kalkulálják be a normáknál, s a vállalati árképzés szabályait szigorúan ellenőrzik. — A házgyári lakásoknál a Szamuely-lakótelepen két év alatt 1300 forinttal emelkedett az égy négyzetméterre eső ár — mutat összehasonlító adatokat Tóth Lajos, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki főmérnöke. — Nyíregyházán az árakat az is növeli, hogy a debreceni házgyár ötven kilométerre van, az egy lakásra jutó szállítási költség 24 ezer forint. Ráadásul a szakemberek a debreceni házgyárat drágának tartják, hiszen messziről kapja a kavicsot, a cementet, a betonacélt, s a költségeket ezek szállítása is terheli. Ezért kopogtattunk a szomszédban, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Elvégre a miskolci házgyárnál szinte minden helyben van. Timmer Ferenc gazdasági vezérigazgató-helyettes így jellemzi a helyzetet: — Versenyezni alig tudunk egymással, mert jelentős különbség nincs a házgyárak árainál. A szállítási költségünk viszont egy lakásra 36 ezer forint lenne Nyíregyházáig. Lakásonként változó Kiderül, hogy más a típus, a tervcsalád, s talán ez is hozzájárul az árak alakulásához. S természetesen igen sokat számít az „egyedi” munkák aránya, hiszen lakásonként változik az alapozás költsége, olcsóbb, ahol garázsokat tesznek az épület alá, mint ahol csak az úgynevezett fogadószint készül el. S ha már az összehasonlításnál tartunk, nem árt megjegyezni azt a felsorolást, amit Osz- lányi Miklósáé, a Miskolci Beruházási Vállalat csoport- vezetője tár elénk: — A múlt évi adatok szerint a nagy lakótelepeken, az Avas délen, a Szinva—népkerti lakótelepen a műszakigazdasági normatívák által megadott felső határtól 10— 12 százalékkal alacsonyabbak voltak az árak. A miskolci házgyár lakásai 400—450 ezer forintba kerülnek az építőknél, az egy négyzetméterre eső költség átlaga 7600—7800 forint volt. Ezek után bárki megkérdezheti: miért haladja meg újabban a félmilliót_egy-egy lakás ára? A tisztánlátás érdekében még egy szakmai kifejezést említünk: az eddig felsorolt árak az úgynevezett nettó árak fogalomkörébe tartoztak. Vagyis csak a „pucér” építési költségeket tartalmazták, de sem a terület előkészítése, sem a tervezés, a lebonyolítás, a közművesítés költségei nem szerepelnek benne, hogy csak néhány fontosabb tényezőt említsünk. Az anyagtól □ ki kesereg, vénember már tisztességesen. Botjával turkál a tavalyi avarban, de nem néz oda. Arcát a napnak tartja, és csak akkor mozdul, ha diáklányok mennek el a pad előtt. Azoknak utána fordul, nézi őket, amíg el nem tűnnek a fasornál. Szerencsére a diákok is érzik a tavaszt, jönnek hát a lányok kettesével, hármasával, vagy éppen viháncolós bolyokban. Még nem látni, amikor már hallani őket. Ez is jól van így, mert idő marad az öregembernek a napozáshoz, alkalma a várakozás öröméhez, no meg a mozduláshoz is. — Hej, de más is volt az én időmben... — Miért volt más? — Szebbek voltak az asszonyok, meg a lányok is ... Gonosz igazságtalanságot mond az öreg, a sakkozók nem is állják szó nélkül. — Elég szépek ezek már magának! — Túl szépek is. Csak az irigység beszél belőle! Régi kötekedők ők hárman, nem számít hát hántásnak a szó. Különben is: a sakkozók sem fiatalok már annyira, hogy a sakk szépsége egészen elvakítsa őket. A lányok után szaporán forognak ők is. Azok a csitrik meg tudják, hogy nézik őket, és hiába számít öregnek mind a három ember az ő szemükben, szebbül a járásuk a pad előtt, de még a beszédük is más. Élesebb, csengőbb valahogy. — Tudják mi volt szép a régi tavaszokban? — Az, hogy fiatalabbak voltunk. — Az is, de valamikor, ha így kivirult az idő, a lányok mind vetkőződni kezdtek. Előbb levették a kendőt, mert akkor még kendőben járt a legtöbb. A nagy kópé — Megfigyelte alaposan. — Meg én, mert bolond ember az, aki a szépet meg nem nézi. Elhallgatnak, mert újabb csoport jött. Sudár nagylányok farmerban, pulóverben. Azokat nézték, csendes szomorúsággal, nagy örömmel... A sakk se volt olyan fontos már. — Tán még azt is tudja, hogy mit vetettek le a kendő után? — Tudom hát. Akkor még nem voltak ezek a flancos pulóverek. Flanel ruha volt, az alá öltözködtek. És azt vették le először, amit a ruha alatt hordtak. Úgy volt az, hogy ősszel begubózott egy kislány a sok cuhába, csúnyácska volt a szentem, gyerek még egészen, de tavaszkor az ember lélegzete elállt, hogy micsoda sudár lánnyá nőtt meg tavaszra. — Nagy kópé lehetett maga is. — Másképpen volt. Akkor nem ölelkeztek csak úgy az utcán, ha egy lány kezét megfogtuk álmodoztunk róla hetekig, ha meg láttunk is belőle valamit... — Akkor aludni se tudtak. — És mi volt az alsóruha után? — Március közepén már csak a gazdagja hordott cipőt. Na az volt a leg- csudásabb, mert lement a cipő, le a vastag gyapjúharisnya... — Más világ volt — mondta az egyik sakkozó. — Akár a hernyók — mélázott az öregember. Szintugyanúgy. Az se mutatja hernyó korában, hogy milyen lepke lehet majd belőle, peídig ... — Pedig? — Pedig nem is kellett hernyónak lenni nekik, szépek lehettek azok télen is ... — Most mind szép. — Az. Most mind. — Ülnek, hallgatnak. Uj partiba se kezdenek. Ki-ki magában emlékezik a negyven-ötven évvel azelőttre, egykor volt igazi, vagy álmodott kedvesekre, akik sohasem sétálhattak olyan harsogó vidáman, tavaszt homályosítván, át az ébredező parkon. Bartha Gábor az árig Van viszont egy elv, amit szintén figyelembe kell vennünk. Az építőipari árak az önköltségen alapulnak. Az anyagtól a kész házig mindenki „rátesz” valamit a költségekre. S nem biztos, hogy ez a fajta árképzés ténylegesen tükrözi a valós és szükséges ráfordításokat. Nemzetközi összehasonlításban — Keleten és Nyugaton egyaránt — a hazai építési árak túlzottan magasaknak tűnnek a jövedelmi viszonyokhoz képest. A szövetkezeti lakásba költözőt, az OTP-től lakást vásárlót pedig nemcsak a közvetlen építési költségek terhelik, hanem ettől akár százezer forinttal is többet fizethet. Következik: Olcsóbb is lehet Lányi Botond OLVASÓINK KÉRDEZTÉK Magasabb ár az üszöberjakért A megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség a megye területén a kistermelők által minden eladásra felkínált üszőborjút az eddigi 45 forintos felvásárlási ár helyett kilogrammonként 55 forintért veszi át. Több olvasónk — köztük Képes Lajos Ököritófülpösről — levélben érdeklődött: mikor lép életbe az új rendelkezés? A takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség illetékese kérésünkre elmondta, hogy az 1982. március 1-től átadott borjak után fizetik a kilogrammonkénti 55 forintot. Azt is megtudtuk, a felvásárlás feltétele továbbra is az, hogy az eladó állatorvosi igazolással bizonyítsa: a borjú tbc- és brucellamentes tenyészetből származik. Ezt az igazolást az üszőborjú egyhónapos koráig kell az illetékes állatorvossal elkészíttetni, s eladás esetén azt a felügyelőség címére megküldeni. Az eladó az igazolás alapján névre szóló értesítést kap a felvásárlás helyéről és idejéről. TSZKER: Közel a milliárdhoz A szabolcs-szatmári TSZKER területi központ idei összes forgalmazási terve 980 millió forint. Ebből, a megye adottságának megfelelően a gyümölcs, zöldségre jutó rész kerek félmilliárd — tájékoztatott Szegfű József, a területi központ vezetője. Idén a TSZKER — a tagszövetkezetekkel egyetértésben —, korszerűsítette a termelési, illetve szállítási szerződésekkel kapcsolatos eljárást. 25, főképp gyümölcs-, zöldségtermelő nagyüzemi gazdasággal kötött hosszú távú, több évre szóló értékesítési szerződést. Ezek a termelőszövetkezetek idén 86 ezer 450 tonna alma szállítására szerződtek a TSZKER- rel; ez a mennyiség mintegy 4 ezer tonnával több, a múlt évben a területi központ által értékesítettnél. A többi gyümölcsfélék közül körtéből 1150, szilvából 300, cseresznyéből 100, meggyből 300, köszmétéből 250 és piros ribiszkéből 150 tonna a leszerződött mennyiség, vagyis a várható szállítás. Az utóbbi telepítések közül, különösen a köszméte erőteljesebb termőrefordulása jelentkezik idén, amiből tavaly még csak 110 tonnát szállítottak a tsz-ek. Burgonyából idén 4 ezer 200 tonnát értékesítenek a szövetkezeti nagygazdaságok a területi központ közreműködésével. Paradicsomból 210 tonna értékesítése várható. (ab) A tiszabecsi Üj Élet Termelőszövetkezet harisnyaüze- mében műszakonként 1200 darab harisnyanadrágot készítenek. (Jávor L. felvétele)
