Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

4 Kelfít-Magyarország 1982. március 17. Titkos háború N icaraguában kedd éj­szaka óta rendkívüli állapot, az Egyesült Államokban — a Newsweek fogalmazását kölcsönözve — tomlboló propagandakampány. Managua szeretné megelőzni, hogy a külföldről szított el­lenforradalom veszélybe so­dorja haladó rendszerét, Wa­shington viszont szeretné el­altatni a nicaraguaiak gya­nakvását. Az utóbbi érdekében Haig külügyminiszter ötpontos ter­vet ismertetett. Ebben az USA ígéretet tesz a Nicara­guának szánt segély fölújítá­sára és a sandinista forrada­lom ellen viselt titkos háború beszüntetésére, ha Managua cserében lemond védelmi ké­pességének fejlesztéséről és a haladó mozgalmak támoga­tásáról. A terv értelmében Nicaragua és az Egyesült Ál­lamok, valamint a környező közép-amerikai országok meg nem támadási szerződést köt­nének. Ha van is az elképzelésben használható elem — például a meg nem támadási szerző­dés —, javarészt elfogadha­tatlan. Abból indul ugyanis ki, hogy Nicaragua „beavát- kozik Salvadorban”. Ezt a vádat, mint alaptalant, Ma­nagua jó néhányszor határo­zottan visszautasította, s ter­mészetesen ezúttal is ezt te­szi. Nyilvánvaló: az Egyesült Államok azzal magyarázza a polgári-katonai junta siker­telenségét — különös tekin­tettel a március 28-ára kiírt választási komédiára —, hogy a hazafiakat külföldről, ne­vezetesen Nicaraguából tá­mogatják. Duarte rendszeré­nek-csődje pedig — a wa­shingtoni értelmezésben — nem más, mint a kommunis­ta behatolás látványos bizo­Bárány Tamás: A fészek melege 2. — Megőrültél? Tudod, hogy mennyire szeretem! — Tudom! Éppen ezért ti­éd érte a nagy torontáli! És a kis konyhai bojler! — Haha! Az továbbra is közös! — És ha egyszer mégis­csak sikerül különköltöz­nünk:? A fiatalasszony legyint. — Az új helyzet lesz, fi­acskám. Akkor majd azon is megosztozunk! — A hideg víz lesz az enyém, a meleg a tiéd, mi? — A férfi fintorog. Az asszony odalép hozzá; most az ő hangja válik bár­sonyossá. — Tibikém ... Eddig olyan okosan csináltuk ... Igazán európai hangnemben ... A férfi felsóhajt. — Hallod: két felnőtt, in­telligens ember ... — Elré- ved a pillantása. — A kis bojler ... Emlékszel? Áz asszony mosolyogva bó­logat. — Megláttam a kirakat­ban, berohantam, el akartam vinni, de nem adták, mert ez volt az egyetlen darabjuk ... Éppen hiánycikk volt a ked­ves ... — Még jó, hogy a foglalót elfogadták! — Az volt a szerencsénk, hogy csak a foglalót! Ha ki lehetett volna fizetnem az egészet, ott kellett volna hagynom... Nem volt rá pénzünk! Nem emlékszel? nyítéka, amely ellen minden eszközzel fel kell venni a har­cot. Hasztalan próbál közvetí­teni Portillo mexikói elnök, hiába mutatta ki jó szándé­kát a managuai vezetés, az USA változatlanul kitart vesszőparipája mellett: Ni­caragua a térség destabilizá- lására tör, a sandinista for­radalom eszméit széles kör­ben exportálni akarják. Va­lójában pedig Hondurasban sok ezer ellenforradalmárt tartanak fegyverben, ameri­kai tisztek készítik fel őket a nicaraguai beszivárgásra, a managuai rezsim megdönté­sére. Erre cáfolhatatlan bizo­nyítékok állnak rendelkezés­re, sőt, közvetve, a Haig-féle indítvány is elismeri, hogy Washington titkos háborút folytat Nicaragua ellen. O rlando Jósé Tardencil- las, az a nicaraguai fi­atalember, akit Wa­shingtonban szerettek volna „külföldi zsoldosként” feltün­tetni és ezzel „leleplezni” a nicaraguai beavatkozást, le­rántotta a leplet az amerikai mesterkedésekről. A nagy hűhóval beharangozott sajtó- konferencián ő leplezte le salvadori megkínzóit és a Washingtonban kiagyalt gyer­meteg tervet. Az amerikai sajtó pedig szinte naponta újabb és újabb adalékokat szellőztet meg a CIA által tá­mogatott félkatonai szerveze­tek előkészületeiről. A rendkívüli állapotot har­minc napra hirdették ki. Kérdés azonban, vajon el- múlnak-e egy hónapon belül a nicaraguai rendszert köz­vetlenül fenyegető veszélyek? A jelekből ítélve aligha. Gyapay Dénes — Dehogynem —sejlik fel a mosoly a férfi szája körül. — Ha apám akkor nem segít, őbojlerségére ráment volna <az első külföldi útunk ... — Segített... — higgyed el az asszony ajka. — Köl­csönt adott! * — Jó, ne kezdjük elölről — sóhajt keserveset a férfi. — A magnónál tartottunk. Kérj érte bármit, de a magnó az enyém! Az asszony felkapja a ké­szüléket. — Szó sincs róla! Dehogy adom! — Te nem adod? — kiált­ja a férfi. — Én nem adom! — És a magnó után kap. — El a kezekkel! — sikolt- ja az asszony. — A saját tulajdonomtól? — zihálja a férfi. — Ne röhögtess! — lihegi az asszony. — Azonnal add ide! — or­dít a férfi. — Azért se! — visít az asszony, s a magnót magához szorítja. A férfi most vad erővelki- rántja kezéből a készüléket, de megnyomhatta valamelyik gombját, mert hirtelen elin­dul a szalag, s egy behízelgő női hang csicsergi: — Önök, kedves ifjú pár, azért állanak itt előttem, hogy örök hűséget esküdje­nek egymásnak... Némaság. A férfi dühösén elzárta a készüléket. Ám az asszony, aki elandalodva hallgatta a fennkölt típus­szöveget, most visszarántja magához a magnetofont, és monón bekapcsolja. A nyolc esztendeje felvett hang to­vább csicsereg. — Amilyen szép ez az el­határozásuk, épp olyan ne­héz is! Az élet nem sétatér, kedves ifjú jegyesek, és nem gyermekjáték, amire készül­nek! A szerelem, amelynek gyönyörű mámora most ott csillog a szemükben, az évek során talán elszáll — de nem •múlhat el az az erős szeretet, és az a kölcsönös tisztelet, amely már most is egymás­hoz köti önöket! Leonyid Brezsnyev beszédét mondja. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) és akaratát juttatja kifejezés­re, szükség van-e arra, hogy a szakszervezetek védelmez­zék a dolgozók érdekeit és jogait? Erre változatlanul szükség van. Természetesen, szakszervezeteink nem az ál­lammal, nem a tulajdonossal szemben védelmezik a dolgo­zókat, ahogyan ez a tőkés ál­lamokban történik. A szak- szervezetek az ellen nyújta­nak védelmet, hogy egyes személyek vagy szervek meg­szegjék a szovjet törvénye­ket. A szakszervezetek tevé­kenysége arra hivatott, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben teljességgel lehe­tetlenné válik az emberek jo­gainak megsértése — mon­dotta Brezsnyev. A kommunisták pártja tel­jes bizalmat tanúsít a szak- szervezetek iránt, nagyra ér­tékeli tevékenységüket, tisz­teletben tartja szervezeti ön­állóságukat. A pártszerveze­tek és a szakszervezetek jó és tárgyszerű együttműködése elősegíti azt, hogy sikerrel oldják meg a gazdasági, a társadalmi és a kulturá­lis fejlődés legbonyolultabb problémáit is. Brezsnyev a nemzetközi A férfi az asszonyra pil­lant, s a magnóra bök. — Hallod?! — Ha ön, kedves ifjú menyasszony — folytatja a Hang —, soha nem a saját ér­dekét nézi majd ... Most az asszony zárja el dühösen a készüléket, árrí ek­kor a férje kapcsolja vissza kajánul. És árad megint a kegyes szöveg. — ... és ha ön, kedves vő­legény, ugyancsak önzetlenül és feltétlen hűséggel ragasz­kodik élete párjához, ha mindketten legyőzik maguk­ban az önzést, a türelmetlen­séget, akkor — és csakis ak­kor! — egy tartós házasság hosszú-hosszú boldogságához tudunk ma itt önöknek gra­tulálni! Az anyakönyvezetőnő be­fejezte, rövidke szünet, majd felharsan Mendelssohn nász- indulója. Néhány jellegzetes üteme elcseng, aztán a férfi lassú mozdulattal elzárja a magnetofont, és a hirtelen megikrásodott csöndben el­indul a két szobát elválasztó ajtó felé, s átmegy a maga szobájába ... Három napja egyeztek meg, hogy az eddi­gi hálószobájuk lesz az asz- szony szobája, az úgynevezett „nappali” szoba meg az övé. Ahogy lépked az ajtó felé, minduntalan ki kell kerülnie valamit: hol egy összegön­gyölt szőnyeget, hol a padló­ra állított rádiót, hol a por­szívót. Vagy megvan már az új gazdájuk, vagy várják még a döntést további sorsuk fe­lől. Ahogy a férfi mögött be­csukódik az ajtó, az asszony lehull heverőjére, és zseb­kendőt nyom szeméhez, hogy fölitassa szivárgó könnyeit. Férje a szomszédos szobá­ban ágyazni kezd, egy heve­nyén a karosszékre dobott ágyneműgöngyölegből. Az ülőgarnitúra szófája lesz az ágya; itt alszik már harma­dik napja. Rekamiéja odaát van, a közös hálóban; a lakás végleges átrendezésére eddig még nem volt érkezésük. Ügy tervezik, hogy majd a hét vé­gén ... (Folytatjuk) helyzetről szólva rámutatott: a nemzetközi kapcsolatok alakulásában most válaszút- hoz értünk. Választani lehet a béke megszilárdulásához és az államok közötti békés egy­más mellett élés fejlődéséhez vezető út és azon út között, amelyre a hidegháború és a háborús szakadék szélén va­ló táncolás hívei próbálják taszítani az emberiséget. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: Mi rejlik az ilyesfaj­ta politikai magatartás mö­gött? Könnyelműség, a nem­zetközi életben ‘szerzett ta­pasztalatok hiánya, vagy az emberiség sorsát érintő leg­fontosabb kérdések megoldá­sával kapcsolatos felelőtlen, sőt — mondhatjuk — kalan­dor magatartás? Nem mi, hanem az Egyesült Államok tekintélyes polgári sajtója mondta erről a politikáról, hogy az nem más, mint „a politikai katasztrófa felé ve­zető irányvonal”. Nehéz e megállapítás helyességét vi­tatni. Ami a Szovjetuniót illeti, mi továbbra is szilárdan és tántoríthatatlanul a tartós békére és valamennyi állam békés, kölcsönösen előnyös együttműködésére törekszünk, függetlenül ezeknek az ál­lamoknak a társadalmi és politikai rendszerétől. Az Egyesült Államoknak, a NATO-nak militarista, ag­resszív politikája arra kény­szerít bennünket, hogy intéz­kedéseket tegyünk országunk védelmi képességének megfe­lelő szinten tartására. A jö­vőt azonban nem a korlátlan fegyverzet-felhalmozásban látjuk, hanem abban, hogy ésszerű megállapodást kös­sünk a másik féllel a katonai szembenállás szintjének csök­kentéséről. Leonyid Brezsnyev szólt a nukleáris fegyverzetek euró­pai csökkentéséről is. Hang­súlyozta, hogy jelenleg ezt kulcsfontosságú kérdésnek kell tekinteni a nukleáris vi­lágháború veszélyének elhá­rítása szempontjából. A Szov­jetunió ezzel kapcsolatban konkrét és messze előremu­tató javaslatokat tett. Indít­ványozta, hogy mindkét fél csökkentse egyharmadára Európában tartott nukleáris fegyverzetét, és a későbbi­ekben maradéktalanul vonják ki a kontinensről a közepes hatótávolságú és a taktikai nukleáris eszközöket. Az ame­rikai fél mindmáig nem haj­landó tárgyalni e kérdések­ről, és méginkább elzárkózik azok megoldásától, azzal az abszurd követeléssel takaróz­va, hogy a Szovjetunió hajt­son végre egyoldalú leszere­lést. És ezt nevezik Wa­shingtonban nulla-megoldás­nak. Mi azonban nem adjuk fel azt a reményt, hogy sikerül az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján ésszerű megállapodásra jutni — foly­tatta Brezsnyev. — Abból a célból, hogy megkönnyítsük az igazságos megállapodást arról, hogy Európában mind­két fél nagymértékben csök­kenti nukleáris eszközét, és hogy jó példát nyújtsunk, a szovjet vezetés elhatározta: egyoldalú moratóriumot al­kalmaz a közepes hatótávol­ságú nukleáris fegyverzet te­lepítésére vonatkozóan a Szovjetunió európai terüle­tén. A már ott elhelyezett ilyen jellegű fegyverzetet mennyiségi és minőségi té­ren egyaránt befagyasztjuk, felfüggesztjük az SS—4 és SS—5 néven ismert régi ra­Gáspár Sándor felszállása a szovjet szakszervezeti kongresszuson Kedves elvtársak. A magyar szakszervezeti mozgalom, a magyar dolgo­zók millióinak testvéri üdvöz­letét és jókívánságait tolmá­csoljuk a szovjet szakszerve­zetek kongresszusának. A kongresszus küldötteinek eredményes, gyümölcsöző munkát kívánunk. A magyar dolgozók tiszte­lettel és elismeréssel köszön­tik a világ legnagyobb szoci­alista országának szakszerve­zeti mozgalmát. Mindannyi­unk előtt ismeretes, hogy a Szovjetunió mai eredményei­ben milyen óriási szerepet vállaltak a szovjet szakszer­vezetek. Ezek a tapasztalatok a világ valamennyi dol­gozója számára pótolhatatla­nul fontosak. Mindmáig a Szovjetunió fejlődése bizonyítja a legjob­ban, hogy a munkásfiatalom körülményei között miként bontakozik ki a dolgozó em­berek cselekvő, alkotó ereje, amely — történelmileg rövid idő alatt — a világ egyik leg­nagyobb ipari és katonai ha­talmát teremtette meg. A Szovjetunió az egyedüli hata­lom, amely képes a megfelelő tudományos, technikai és anyagi erőt szembeállítani a világimperializmus kalandor vállalkozásaival. A Szovjetunió tekintélyét, erejét a világbéke megőrzé­séért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a nemzetközi feszültség enyhítése érdeké­ben veti 'latba. A világ dol­kéták felváltását az újabb, SS—20 típusúakkal. Ez a moratórium addig lesz érvényben, amíg vagy el­érjük az Egyesült Államok­kal a megállapodást az eu­rópai rendeltetésű, közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök csökkentéséről az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság alapján, vagy 'pedig addig, amikor az Egyesült Ál­lamok vezetői, nem törődve a népek biztonságával, mégis­csak megkezdik Európában a Pershing—2 rakéták és a szárnyasrakéták telepítésének gyakorlati előkészítését. To- vábbmenve, a Szovjetunió kész arra, hogy amennyiben nem következik be további kiéleződés a nemzetközi hely­zetben, egyoldalúlag, megha­tározott mennyiséggel csök­kentse közepes hatótávolságú rakétáinak számát. Brezsnyev annak a remé­nyének adott hangot, hogy a Szóvjetunió nyugati tárgyaló- partnerei képesek a jóakarat szellemében konstruktív lé­pésekkel válaszolni erre. — E döntéseinket bejelentve az a meggyőződésünk, hogy a vi­lág népei értékelik a Szov­jetunió által tanúsított béke- szeretetet és jóindulatot — mondotta. Az SZKP főtitkára ugyan­akkor figyelmeztetett arra, hogy amennyiben az Egyesült Államok és NATO-partnerei kormányai, semmibe véve a népek békeakaratát, mégis megvalósítják a több száz új amerikai rakéta európai tele­pítésének tervét — ezek a rakéták képesek arra, hogy a Szovjetunió területén lévő célpontokat semmisítsenek meg —, akkor az eddigiektől eltérő hadászati helyzet jön­ne létre a világban. Reálisan megnövekednék a Szovjet­unióval és szövetségeseivel szemben fennálló fenyegetés az Egyesült Államok részéről. Ez arra kényszerítené a Szov­jetuniót, hogy olyan válaszlé­péseket tegyen, amelyek ha­sonló helyzetbe hoznák a másik felet, beleértve magát az Egyesült Államokat, -an­nak közvetlen területét is. Arra hívjuk fel az Egyesült Államok kormányát, hogy ne állítson mesterséges akadá­lyokat a SALT-tárgyalások útjába, a legrövidebb időn belül kezdje meg a tárgya­lások felújítását. Azt java­solnánk: mindkét fél vállal­jon magára olyan kötelezett­séget, hogy nem nyitja meg a fegyverkezési hajsza újabb csatornáját, nem állít rend­szerbe tengeri és földi telepi­gozói nagyra értékelik azt a következetes, elvi politikát, amely a konfrontáció helyett a tárgyalások, az együttmű­ködés, a kölcsönös bizalom légkörét erősíti. A munkáshatalom körül­ményei között juthatott ma­gasabb szintre a szakszerve­zetek tevékenysége is. A 'szovjethatalom körülményei között egyedülálló feltételek jöttek létre ahhoz, hogy a szakszervezetek még hatéko­nyabban kibontakoztathassák tevékenységüket. A hatalom birtokában, a kommunizmust, a szocializmust építő társa­dalmakban a szakszervezetek feladatait a munkáshatalom iránti elkötelezettség határoz­za meg. A jelenkor nagy problémá­inak megoldásához elenged­hetetlen a munkásmozgalom, a szakszervezeti mozgalom nagyobb összeforrottsága. A jövő a világ munkásosztályáé, a népeké. Olyan, a dolgozók­nak emberibb, szabadabb éle­tet biztosító jövő ez, amelyért évszázadok óta oly sok áldo­zatot hozott a világ munkás- osztálya. A magyar szakszervezetek a szovjet szakszervezetekkel a lenini úton haladva inter­nacionalista szellemben azon munkálkodnak, hogy még to­vább erősödjék a szovjet és a magyar dolgozók testvéri, ba­ráti kapcsolata. A magyar szakszervezetek nevében sok sikert, jó munkát kívánunk a kongresszusnak. tésű, nagy hatótávolságú szárnyasrakétákat. Általában az a vélemé­nyünk, hogy a világhelyzet maximális önmérsékletet kí­ván a két szembenálló tömb államaitól katonai tevékeny­ségükben. Készek' lennénk például arra, hogy megálla- podjunjk,^, q hgditengeréspeli flották tevékenységének köl­csönös korlátozásáról. Lehet­ségesnek tartanánk például a megállapodást arról, hogy a két fél rakétahordozó tenger­alattjáróit vonják ki őrjára­taik jelenlegi nagy kiterjedé­sű területeiről, korlátozzák útjaikat kölcsönös megálla­podással létrehozott terüle­tekre. Készek lennénk arra is, hogy megvitassuk a biza­lomnövelő intézkedések ki- terjesztését a tengerek és az óceánok területére, különösen azokban a körzetekben, ahol a legforgalmasabb hajózási útvonalak haladnak. Egyszó­val amellett vagyunk, hogy a világóceán minél nagyobb ré­sze már a legközelebbi idő­szakban békeövezetté váljék. Ezek az új szovjet javasla­tok a fegyverkezési- hajsza megfékezését, az új világhá­ború fenyegetésének megaka­dályozását illetően. Az SZKP és a szovjet kormány becsü­lettel teljesíti a néptől ka­pott megbízatását, mindent megtesz azért, hogy igazolja országunk dolgozóinak és az egész emberiségnek a tartós békébe vetett bizalmát, azt a reményét, hogy a békés föld felett tiszta lesz az ég, — mondotta a többi között a szovjet szakszervezetek kong­resszusán elhangzott beszédé­ben Leonyid Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev nagy lelkesedéssel fogadott beszé­de után Sztyepan Salajev, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnöke tar­totta meg beszámolóját. A szovjet szakszervezetek kongresszusának kedd dél­utáni ülésén megkezdődött a beszámoló vitája, s elhang­zott a Központi Revíziós Bi­zottság jelentése. A külföldi vendégek közül a Szakszervezeti Világszövet­ség főtitkára, Ibrahim Za- karia szólalt fel elsőként az ülésen, tolmácsolva- az SZVSZ üdvözelét. Utána Petr Djulgerov, a Bolgár Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke kapott szót. Ugyancsak kedden délután szólalt fel Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának főtitkára. A szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusa szerdán délelőtt folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents