Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. február 13. gondolkodást mellőzik. A tanuláshoz — a tankönyvek mellett — sok másra is szükség van. Józsa Éva a fehérgyarmati közgazdasági szakközépiskolások nevében panaszolta: — Tanítás alatt három épület között vándorolunk. A kályhában megdermed az olaj, kabátban ülünk a termekben. Az új iskola építéséhez felajánlottuk a segítségünket, de eddig hozzá sem kezdtek a munkához. Nem sok jóról számolt be Hornyák Attila sem: — Iskolánkban, a nyírbátori 140-es szakmunkásképzőben nincs tanulószoba, kevés a tanterem és hiányzik a tornaterem. A bejárók lógnak, csavarognak. Fáradtan érkeznek az iskolába, mert a buszok és vonatok nem tudnak igazodni a tanítás kezdetéhez. így a 350 ingázó diák csak „hálni” jár haza. Készülésre jóformán alig van lehetőségük. Nagyon kellene egy új szakmunkásképző Nyírbátorban! A bejárás gondjaird! szólt Orbán György, a fehérgyarmati 142-es szakmunkásképző növendéke is: — Sajnos a bejárókat nem mindig veszik fel a buszok. Sok a hiányzás, mivel a következő járatig 2—3 órát is várni kell. A mi intézetünk is túlzsúfolt, kollégiumunk pedig nincs. Égető' szükségünk lenne legalább néhány új tanteremre. ötnapos az iskolában Az egész országot ‘ foglalkoztatja — köztük a diákokat is — az ötnapos munkahét. A középiskolások aggodalommal várják az új munkarendet. — Nem nagyon örülünk neki — szólt Udud Éva. — Ez- 5b rendszer ugyanis mindenképp csökkentené a hétközi szabad időt A hét kemény munkával eltöltött öt napját ugyanis nem lehet két nap alatt kipihenni. Annál is inkább, mert a szombat és a vasárnap sem igazi pihenőnap. Szinte minden tantárgyból pluszfeladatot kapunk. Mátematikából 2—3 példa helyett 8—10-et, idegennyelvből plusz házi fordítást. így nemcsak szabad időnk nem marad, hanem a felvételi tárgyakkal sem tudunk eleget foglalkozni. Ha mégis megtesszük — mert meg kell tennünk — az más tárgyak rovására megy. Gombkötő Zsuzsa: — A mi iskolai parlamentünkön is sokan foglalkoztak az órarenddel. Előfordul a hetedik, sőt a nyolcadik óra is. Az ötnapos munkahéten ez hogyan alakul? Vajon sikerül-e ezt úgy megoldani, hogy a diákok ne legyenek túlterheltek ? Udud Éva: Szinte minden tárgyból pluszfeladatot kapunk. Turánszki Anikó, a kisvár- dai Császy László Szakközép- iskola tanulója a negyedikes közgazdaságisok kérését tolmácsolta : — Szeretnénk, ha úgy szabályoznák az érettségi vizsgák rendjét, hogy a négy írásbeli érettségi között legalább egy nap szünet legyen. A jelenlegi rendszer túl kimerítő. ■A harmadik és negyedik dolgozat eredményét befolyásolja a fáradtság. Az érettségivel kapcsolatban javasoljuk azt is, hogy tegyék lehetővé a gimnazisták számára is a választást. Vagyis választhassanak a szóbeli és írásbeli lehetősége között matematikából. Jelenleg mindenkinek kötelező az írásbeli. Szakmai tábort — lányoknak is Nem feledkeztek el a vakációról, a táborozásról sem a küldöttek. E téren is vannak hiányosságok. — Egyre több szakmunkás- tanuló vesz részt szívesen a nyári építőtáborokban. Gond, hogy ezt mi csak a nyári gyakorlat után tehetjük — panaszolta Kiss János. — Számunkra jobb forma lenne a Szakm^ építőtábor, ám erre csak kevés szakmában van mód. A lányok teljesen kimaradnak az ilyen táborokból. Kérjük, hogy szervezzenek több szakmai táborozást, hogy a lányok is aktívabban részt vehessenek a mozgalomban. E témához szólt hozká Horváth. Ilona, a nyíregyházi kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző fiatalja: — Szakmunkástanulóknál sajnos a nyári szabadság terhére megy az építőtáborozás. Mi az év egy részében dolgozunk, így érthető, hogy nagyon várjuk a vakációt. Jó lenne, ha azok, akik építőtáborba mennek, legalább egy héttel kevesebbet dolgozhatnának. Ezt az időt a táborban úgyis ledolgozzák. így nekik is közel egy hónap lehetne a nyári szünet. Hogy miről volt még szó? A hiányos tanszerellátásról — nincs rajzlap, fejesvonalzó, csőtoll, pauszpapír — a diákigazolványokról, melyeket szinte sehol sem vesznek figyelembe. Beszéltek anyagi és erkölcsi elismerésről is — ennek kapcsán pedig említették a Szabolcs cipőgyári példát. Itt a kezdő szakmunkások fél évig átlagkeresetben részesülnek. S ha túlteljesítik a normát, akkor azt kifizetik számukra. Miért ne lehetne így más üzemekben is? Valami hiányzott... Politizáló szabolcsi diákok Dél körül járt az idő, mire véget értek a szekcióülések. A diákok kijöttek a termekből, körülvették a büfét. A kóla és a szendvics után előkerült a zsebekből, táskákból a cigaretta. Fújta lány és fiú, 14-től 18 évesig. Végezetül a plenáris ülésen elfogadták a beszámolót, s egy kilenc pontos ajánlást az országos parlamentre. Majd — ellenvetés nélkül — megválasztották az országos tanácskozás küldötteit. A befejező, szokásos összefoglalók elismeréssel szóltak a megyei diákparlamentről. Volt, aki a felszólalók felkészültségét dicsérte. Más az aktivitást ismerte el mondván: most többen kértek szót, mint az előző parlamenten. Az akadékoskodó kívülálló szemében a mérleg mégsem túl biztató. HiGombkötö Zsuzsa: Nagy gondunk az idén a magyar nyelvtankönyv hiánya. szén mindössze 33-an mondták el véleményüket — vagyis a küldöttek 15 (!) százaléka. Tetszett, hogy okos gondolatokat fogalmaztak meg a gyerekek. Ugyanakkor hiányzott a meghívott fiatalokból a tőlük joggal elvárható nagyobb lendület, még pergőbb vitakészség, az őszinte lelkesedés. S míg a ruhatár előtt tolongó lányokat, fiúkat figyeltem egy megjegyzés járt a fejemben, melyet egy küldött mondott felszólalása végén: „Tudom, hogy kérésem nem teljesíthető ...” Vajon ez a sejtés mérsékelte á résztvevők kedvét? Aligha. S ha a parlament után sok minden változatlan is marad egy tény: akik itt voltak, s szót kértek, már ezzel is tettek valamit valamennyiükért. Irta: Házi Zsuzsa Fotók: Jávor László Azt mondják, hogy a tinik a világ legnagyobb kritikusai. Nagy szájuk van, s bátran — sokszor még meggondolatlanul — szólnak, harcolnak, verekednek az igazukért, s a jóért. Tényleg világmegváltók lennének? Az idősebbek elmondásából már valamennyien tudják, hogy a világmegváltás még senkinek sem sikerült. De vajon szívükkel elfogadják-e ezt a bölcseletet? Megvan- e bennük legalább a szándék? Amely — ha célt nem is ér mindig — mégis vonása kell, hogy legyen a mai kor tizenéveseinek is. 1982. január 17. megyei diákparlament. Nyíregyháza festékillatú büszkeségében: az új megyei-városi művelődési központban tiszteletteljes csöndben hallgatják a küldöttek: szakmunkástanulók, szakközépiskolások és gimnazisták a beszámolót. „ ... A fejlesztések eredményeként a középiskolai tantermek száma 348-ra, a szakmunkásképzőké 131-re növekedett. A kollégiumi helyek száma 1289-cel nőtt. Mérsékelten emelkedett a testnevelés és sport alapfeltételeit jelentő tornatermek számai i is-’''.’cn r A népes elnökség egyikmásik tagja elnyom egy-egy diszkrét ásítást. Pedig a beszámoló jó. Nemcsak az eredményeket, hanem a gondokat is részletezi. A tanulmányi és szakmai versenyek szép sikereit épp úgy, mint a lemorzsolódás és bukás arányának növekedését. „ ... egyre több olyan fiatal él környezetünkben, aki nem rendelkezik kellő kitartással, önfegyelemmel...” — halljuk a szónokot, mikor nyílik 'az ajtó. Aztán megint és megint. Kettesével, hármasával lopakodnak befelé a későn jövők. A beszámoló végén udvarias taps. Aztán rövidke csellengés az előtérben, majd kezdődnek a szekcióülések. Itt az alkalom, hogy a résztvevők végre megmutathassák oroszlánkörmeiket. Pillantsunk be a hangversenyterembe. A négyszáz személyes nézőtéren elvész a 67 szakmunkástanuló. Ugyancsak fülelni kell, hogy a benn ülők hallhassák a felszólalók szavát. Mert aki szót kér, az megilletődötten suttog. Pedig ami elhangzik, arra érdemes odafigyelni. Kiss János: Kérjük, hogy szervezzenek több szakmai táborozást... nak a felnőttek. Ennek mintájára javaslom, hogy aki egyes tanuló, az ne kapjon egy fillért sem. Aki pedig ötös, attól ne sajnálják á pénzt. Vagyis az ösztöndíj ne legyen szociális segély. Érdekes ötlettel hozakodott elő Gombkötő Zsuzsa, a* De- mecseri Váry Emil Gimnázium diákja: — Mi úgy gondoljuk, hogy az ösztöndíj egy részét a tanuló ezentúl könyvutalvány formájában kapja meg. Ennek a juttatásnak úgyis az a célja, hogy a fizikai dolgozók jó képességű gyerekeit segítse a tanulásban. Késnek a könyvek Segély vagy ösztöndíj? — Szeretnénk, ha az ösztöndíjak a jelenleginél jobban biztatnának az eredményesebb tanulásra és munkára. Jó lenne, ha odaítélésekor figyelembe vennék a tanulók szociális helyzetét, társadalmi munkáját, közéleti tevékenységét. Ezt nemcsak az iskolai, de a vállalati ösztöndijakra is értjük — hallottuk Kiss Jánostól, aki a nyíregyházi 107-es szakmunkásképző tanulói nevében kért szót. — Arra is szükség lenne, hogy tegye vonzóvá a szakmát a jobban tanuló általános iskolások számára — csatlakozott a témához Hor- nyák Attila (Nyírbátor, 140-es szakmunkásképző.) — Látjuk, hogy a munkahelyeken teljesítménybérben dolgozGombkötő Zsuzsa: — Nagy gondunk ebben a tanévben a magyar nyelvtan- könyv hiánya. Későn érkeztek a fakultációs kötetek is. Szeretnénk, ha a jövőben ezzel nem lenne baj. Hiszen ez a minimum a tanuláshoz. Udud Éva, a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium tanulója egy példát is említett: — A német nyelvkönyv 1981 márciusában jelent meg, de csak november 26-án érkezett hozzánk. Ugyan hol volt nyolc hónapig? A kérdés másik oldala, hogy a legtöbb kötet tartalma nem elég tömör. Sok a mellébeszélés, gyakran elvész a lényeg. A szerzőket ne az ívek számáért, hanem az érthetőségért fizessék! Olyan munkákat szeretnénk látni, mint a harmadikosok új történelem- könyve. Vagy nézzük a követelményeket. Iskolánkban, de szinte minden oktatási intézményben elsősorban a lexikális tudás számít. A logikus Unalomig ismételt tény, hogy a ’tankönyvellátás még mindig megoldatlan Magyar- országon. Sajnos a parlamenten is szót kellett ejteni erről: Turánszki Anikó: A gimnazisták választhassanak érettségin a szóbeli és írásbeli lehetősége között matematikából. Ide nekem az oroszlánt is...? KM lOlLlPlAlLlAl o
