Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. február 13. Tisztelt Elnök Elvtárs! Arra kért, mellőzzem nevét, mert nem szeretné, ha a „hivatalok”, amelyekről szó lesz, „betartanának” önnek, de főleg a termelőszövetkezetnek. Megértem aggódását, s tartom magam az illemszabályhoz. Magam előtt látom, amint a minap betoppant Nyíregyházán az egyik partnervállalat vezetőjéhez és szinte beleroskadt a fotelba. Arca sápadt volt, látszott kimerült, idegileg megviselt. Amikor megkérdezték öntől: mi járatban? Csak annyit mondott: el kellett jönnie a tsz-ből, kifújnia magát egy órácskát, mert a hivatalok lerohanásukkal valósággal kiborították. Láttam, jólesett a fekete, oldotta görcsös állapotát és lassan visszanyerte arcszínét is. Ünnep előtt történt, amikor egyetlen napon öt különböző szervezet, hivatal emberei jelentek meg az önök tsz-ében. S mint ahogy az lenni szokott, valahányan kizárólag csak a tsz-elnök- kel óhajtották elintézni ügyüket. Mintha más nem is lenne egy gazdaságban. A megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya törvényességi felügyeleti vizsgálatot tartott. Néhány perc múlva megérkeztek a KPM Közúti Igazgatóság emberei, ök a gépjárművek üzemeltetését, dokumentációit ellenőrizték. Alig' üdvözölte őket, mikor kopogtattak a földhivataltól. S még két hivatalt említett, amire nem emlékszem. Elképzelem mekkora gondban lehetett. Rajtuk kívül még két olyan személyt is kellett (?), illett volna fogadnia, néhány percet áldozni rájuk, akik ezt elvárták. Dilemmában volt, vajon kivel foglalkozzon, melyiket is „szeresse”, tisztelje a sok közül? Rohangált, ide kapott, oda kapott, igyekezett mindenkinek a kedvébe járni, de nem győzte, s nem is győzhette. Két hivatal korrekt volt. ök előre jelezték, mikor érkeznek. Azon gondolkodom, vajon mi történik, ha a többieknek azt mondja: „Nagyon saj iálom, de amint látják, Önökkel most nincs időm foglalkozni. Kérem jöjjenek egy másik, előre jelzett időben, s akkor szívesen állok rendelkezésükre.” Persze, ha már minden áron az elnök személyéhez ragaszkodnak. Ugyanis van már minden fontos ügynek hozzáértő, felkészült vezetője, termelőszövetkezeteinkben, aki felelős a saját területéért, s velük is elintézhetik a hivatalos küldetésüket. Kedves Elnök Elvtárs! Tudom, hogy az ön által vezetett tsz példásan gazdálkodik. Ezt országszerte elismerik és bizonyítják a kitüntetések is. Nem volt mitől tartania most sem. Nyereséggel zárták az 1981-es oly nehéz esztendőt is. Rendben van a közösség szénája. Mégis nyugtalan volt, zaklatott órákat, álmatlan éjszakákat okozott önnek az említett zsúfolt nap, amikor nem tudott mindenkinek kedvére tenni. S ha még indokolt lett volna az ellenőrzés ! Egyáltalán kik és koordinálják-e, hogy melyik hivatal mikor és mely tsz- ben végezzen ellenőrzést? Én nem tudok ilyenről. Tisztelt Elnök Elvtárs! Szabolcs megyében 126 termelőszövetkezet gazdálkodik. Nem ön az egyedüli az elnökök közül, aki «panaszkodik a hivatalokra. Elsősorban azért, mert esetenként úgy meglepik őket is, hogy lélegzethez alig jutnak és elvonják őket a munkától. Tudom, hogy ön és elnök társai sokszor küzdenek időzavarral, s minden percük drága. Belepillantottam zsúfolásig teleírt naptárjába, amelyben előjegyezte: mikor, hol, milyen tanácskozáson, hivatalos fórumon kell megjelennie társadalmi, politikai, gazdasági, üzleti és más ügyekben. Nem irigylem önt és társait. Elnök legyen a talpán, aki amúgy sem könnyű viszonyaink között mindennek eleget tud tenni. Elnök Elvtárs! ön reggel 5 órakor kel, s alig fekszik le este 11 óra előtt. Panaszkodott, sokszor nem tud aludni, a közösség gondjai gyötrik, keresi a megoldásokat. Nem egyedüli elnök, aki szívén viseli a közösség ügyét, sokat áldoz rá a szabad idejéből, erejéből, tudásából, néha talán erőn felül is. Igaza van, amikor azt mondta: az ellenőrzés a vezetés fontos része, s erre is fel kell alaposan készülnie az elnököknek. Ha megrohanják, ha nem jelzik, akkor ez lehetetlen, felületes lesz. Elnök elvtárs! örülök annak, hogy akkor a rpsszulléte elmúlt, idegfeszültsége feloldódott. Ez azonban figyelmeztető jel is volt. Nem szabad az idegeket túlfeszíteni, az embernek csak egy élete van. Remélem, hogy a történtek a hivataloknak is megfelelő tanulságokkal szolgálnak, s a jövőben többször igyekeznek koordinálni munkájukat. Kosztik Józseffel, a HÁFE párttitkárával a munkaerkölcsről A Ha ezt a szót hallja munkaerkölcs, mi ^ jut az eszébe? Az, hogy az életünk egy nagy részét a munkahelyen töltjük el, s az ottani munka nem mindegy, hogy milyen. Ehhez rengeteg dolog hozzátartozik. Például ide sorolom a dolgozók közösségi szellemét, munkához való viszonyát, munkafegyelmét, a különböző anyagi- erkölcsi ösztönzők érvényesülését, a beosztottak, vezetők kapcsolatát és a dolgozók egymás iránti felelősségét. A Ezek alapján milyennek tartja a HAFE ^ nyíregyházi gyárában a munkaerkölcsöt? — Jónak. Annak ellenére, hogy ennek a gyárnak még nincs múltja, hiszen mindösz- sze most tizennégy éVes, Olyan vasas üzem, amelynek nincsenélt1 munkás-hagyományai. Először tanulni kellett a munkáséletet, az egymás között élést. Nem volt könnyű feladat egyik sem, de a közösség saját maga is kiszűrte menet közben azokat, akik nem tudták a kialakuló normákhoz tartani magukat. És hozzátenném, hogy ezekben az években bizony sokszor volt hiány a munkában és a negyed, a fél évek végén nagy hajtások kellettek, hogy behozzuk az elmaradást. G Mi következett ezekből? — Képzelheti! A munkaerkölcs alapja a munka. Amikor megvan az anyag, megvannak a munkához szükséges feltételek, igen kevés a fegyelemsértés. Akkor nincs heece- lődés, lógás és még a balesetek száma is kevés. A dolgozók szeretik, ha el vannak látva munkával. És hát természetesen nem szeretik, amikor valamilyen ok miatt ez nincs így. Ez bizony rontja a nyinkamorált. Vagyis a munkaerkölcs alapja, hogy azok, akik arra hivatottak, törődjenek a munka feltételeivel. Aztán az, hogy megfelelő legyen a bérezés, jó a munkahelyi légkör stb. Ezeket azonban nagyon nehéz megteremteni, ha nincs anyag, vagy megfelelő dokumentáció. Szerencsére 1981-ben már nem ez volt nálunk a jellemző. A A feltételek tehát rendeződtek. Ezek ^ után biztos vágányon haladnak? — Nem egy év eredményeként jutottunk el idáig. De végül is eljutottunk, s ez jó dolog, hiszen a dolgozó- mindenképpen azért jön be a munkahelyre, hogy dolgozzon. Ezt minden fórumon elmondták korábban is. Változó eredménnyel. Nem mindig talált értő fülekre. E Megmondaná az okait? — Volt ennek objektív, de szubjektív oka is. Mert nagyvállalati rendszerben élünk,, nem mi kötjük a szerződést, nem itt készül a dokumentáció, bár két éve alakult már nálunk egy szerkesztési részleg, — nyolcvanig az anyagot se mi intéztük, hanem a nagyvállalat. Ennek a hátránya, hogy közbeiktatott lépcsőn keresztül ment a gyártó céghez, a#£r reskedelemhez a megrendelés, annak mindén hátrányával együtt. Nyolcvantól teljes gazdálkodási jogkört kaptunk, nyolcvanegytől részlegesen a tervezést is engedélyezték nekünk. Ha tehát most megakadunk egy konstrukciós témában, valamit már helyben is korrigálhatunk. De itt még sokat kell és lehet tenni. A Milyen pozitív vagy negatív tényezők be- ^ folyásolják a munkaerkölcsöt ebben a gyárban? — Hadd mondjam el mindjárt és nem nagyzolok, hogy a mi munkásaink sokat tanultak az elmúlt tíz évben. A fizikaiak szinte professzorai a munkának, a minőséggel szinte semmi gondunk nincs. Hiszi, nem hiszi, a munkaerkölcsöt komolyan befolyásolja, hogy megfelelő legyen az anyagi érdekeltségi ösztönzési rendszer. Nagy hajtóerő a megfelelő munkáért megfelelő bér. Annál is inkább, mert a dolgozó kollektívák nagyon is jól ismerik egymás képességeit. Saját bőrömön tapasztaltam még lakatos, majd művezető koromban, hogy milyen nagy a hatása an- - nak, ha a kollektíva adja a béremelést. Amikor elismeri a jó munkát, meg is védi azt. — Fontosnak tartom egy-egy területen a vezetői magatartást. Nem másra gondolok, csak a személyes példamutatásra, hogy amit a vehető megkövetel mástól, azt ő maga is tartsa be. Nálunk az emberek szeretik a következetes, határozott vezető típust, aki a munkát megköveteli, de ahhoz a feltételeket is megteremti. Lehet másként munkafegyelmet biztosítani? Hogyan, milyen jogon követeljek pluszt, lelkesedést, tenniakarást? A Az ösztönzésnél csak anyagit említett, ^ az erkölcsit nem tartja annak? — Dehogynem. Sok embert hajt az öntudat, a szakmai becsvágy is, de az anyagi elismerés hiánya egy idő után visszaüt. Akkor dolgozunk helyesen, ha összekapcsoljuk a kettőt. Semmiképp nem jó, hogy soros kiváló dolgozók legyenek, valahogy differenciálnak ugyan, de csak egy darabig. Igaz, hogy fl munkaerkölcs alapja a munka. Amikor megvan az anyag, megvannak a munkához szükséges feltételek, igen kevés a fegyelemsértés. Akkor nincs Jieccelödés, lógás és még a balesetek száma is kevés. A dolgozók szeretik, ha el vannak látva munkával. És hát természetesen nem szeretik, amikor valamilyen ok miatt ez nincs igy. Ez bizony rontja a munkamorált. mindenki piacról él, de az nem lehet a munkahely feladata, hogy a szociális intézmény szerepét is átvegye. Aki a munkahelyén a legjobban dolgozik, az kapja is meg a legtöbb pénzt. Ez ösztönöz mindenkit a jobb munkára. Mert milyen jogon akar huzatmentes lakásban élni az a kőműves, aki az építkezésnél a saját tégláit nem teszi be a falba? A Itt már át is mentünk a negatívumokba. ” Hogyan foghatjuk ezeket fülön a gyárban? — Gondolok arra, hogy az anyagi érdekeltségi rendszer a gyakorlatban nem a legjobban működik. Ugyanezt mondhatnám a vezetői felelősségről. Mert van aki nem követel,, illetve olyan, aki rosszul követel, vagya dóígteó Szentély szétíiWf' elbírálásánál szubjektív. Ezt aikWJáoz6k,iészreveszik és ez már nagyon komolyan rontja a munkaerkölcsöt. Negatív hátáSa lehet még szerintem, ha egy terület vezétőinek kapcsolata nem a legjobb. Két osztályvezető rossz viszonya bizony erőteljesen rányomhatja a két osztály egész munkájára a bélyegét. Ugyanez vonatkozik a párt-, a társadalmi szervezetekre és a gazdasági vezetésre is. Ha itt a viszony rossz, ha valami nem stimmel, kialakulhat a veszélye, hogy ezt X. Y. kihasználja a maga javára. Ez már a fegyelmet is rontja. A Milyen jelentőséget tulajdonít az embe- ^ rek tájékoztatásának? — Nagyon fontosnak tekintem, hogy a gyárban a dolgozót sok kérdésről informáljuk. Egyre több olyan kérdés van, amelyek ismerete számukra nélkülözhetetlen. Ez is fontos része a fegyelemnek. Hogy mindenki pontosan tudja: nem elég bejárni bélyegezni, a gép mellé állni, hanem értelmes célokért kell ott tartózkodni. A helyzet e tekintetben nálunk nem rossz. Inkább az jelenthet gondot, hogy nem minden területen és nem mindenkinek szólunk idejében, ha fegyelmezetlen, ha a munkája minősége nem megfelelő. Van brigádunk, amely ezt önmaga megoldja, de van még olyan is, ahol lenne tennivaló, mondanivaló. — Az egyik brigád vezetője a dolgozóit már a munkapadnál várja, van ellenben aki brigádtársai után kullog be késve. Neki ugyan milyen alapja lehet szólni a másiknak, ha késik? Nagy szerepe van a párttagok személyes példamutatásának. Én megszoktam nézni minden bérfejlesztésnél, hogyan kaptak a párttagok. Nem azért, hogy kapjanak, hanem, hogy ebből is lemérjem, van-e gond a munkájukkal. Aki nem kapott, tőle kérdezem először, hogyan értékeli a saját munkáját. És nem egy olyannal találkoztam, aki megmondta: jobb lett volna ugyan, ha kap, de nem szolgált rá, és igyekezni fog. A Korábban említette, hogy a munkás sok ^ mindent észrevesz. Én néhány gyári irodát ismerek csupán, s azok egyike- másika bizony egyáltalán nem mutatja a fizikaiaktól elvárt lendületet. Önöknél nem vetődtek fel ilyen kérdések? — Közvetve igen. Az egyik műhelyben egy vezető le akarta állítani, hogy a munkások kávézzanak. Joggal kérdezett vissza a munkás, az irodában miért lehet kávét inni, ha nekik nem. Maradt a kávéfőzés, bár a legcélszerűbb az lenne, ha a munkás helyébe vinnék a kávét, a cigarettát, az előrecsomagolt reggelit, hűsítőt. Visszatérek az irodákra. Biztos, hogy a fizikai mindig is kritikus szemmel nézi ezt a tevékenységet. És sokszor kívülről is pontosan tudja, ha ott bármi gond van a fegyelemmel. — Például abból, hogy nem megfelelően működik a szociális ellátás szervezete. Vagy pontosan tudják melyik az az iroda, amely a munkaidő lejárta percében már a kijáratnál blokkoí és csodálkoznak, hogy tudta eny- nyivel hamarabb letenni a ceruzát. Ezt sem azért mondtam, mert rossz a helyzet miná- lunk. A Kosztik elvtársat úgy ismerik, mint aki ^ mindig szemtől-szembe mond véleményt. Van, amikor ezt utólag megbánja? — Van, de ugyanakkor meg is könnyebbülök. Jó, ha az ember kimondja Véleményét. Már mondtam: én is munkás voltam. Szeretem a gyár minden dolgozóját, és nem bántom azzal a többit, ha azt mondom, hogy a munkások között a legjobb a közösségi szellem, a segítőkészség is sokkal jobban megnyilvánul, mint másutt. Ezt mondhatom a kezdeményezőkészségről is. A munkásnak létfontosságú, hogy segítse a munkája hatékonyságát, könnyebbé tételét. — Nagyon fontosnak tartom, hogy a vezető fogadja el, sőt tisztelje is azért a munkást, ha jót javasol. Vegye tudomásul a mérnök, hogy egy fizikai is tud okosat mondani, bár nem végzett egyetemet. Ha a különböző kezdeményezéseket megfelelően kezeljük, az az egész gyárnak kamatozik. Az újításokról szólva: ha az elbíráló gyorsan reagál, akkor sok újítás születik. Ha ez nem így van, akkor is újít a munkás, de csak a saját tevékenysége könnyítésére és azt nem tudjuk széleskörűen alkalmazni. Nálunk ez általában rendben megy, azokkal az újításokkal vannak gondjaink, amelyek meghaladják a gyári elbíráló hatáskörét. Sajnálatos példa: egy-két éve beadott újításra még válasz sem érkezett a központtól, pedig nem kis dologról van szó. Nem tudom, miért nem lehet ennyi idő alatt a-t, vagy b-t mondani! Ez is a munkaerkölcs témájához tartozik. A Foglalkozott-e a pártszervezet konkré- ^ tan a munkaerkölccsel? — Közvetlenül nem, de közvetve igen .sokszor, Ez év elejét is azzal kezdtük, hogy véleményeztük 1982 gazdasági tervét. Ennek kapcsán visszatérünk a korábbi esztendőre és kivesézzük a gondokat. Kemény viták alakulnak ki, mire megszületik a véleményünk, amit már elfogadnak tőlünk a gazdasági vezetők. Sőt ők, maguk mondják: nagy segítséget adunk ezzel a gyárnak. Ami változatlanul a gondunk, a munkaerkölcsöt pozitívan és negatívan befolyásoló tényezők nem mindig alakulhatnak úgy, ahogy szeretnénk. 0 Mire gondol? — Évente készül a gyárunkban egy intézkedési terv: — ami a jobb munkavégzést segíti — milyen területen milyen konkrét feladat jelentkezik, ki a felelős, milyen a határidő. Legutóbb annak adtunk hangot, hogy a tavalyi intézkedési terv nem segített megfelelően, mert a visszakérdezés nem volt határozott. Másrészt természetes dolgok is bekerültek. Az eredmények ugyan bejöttek, de mégis... sokat ölelt fel ez a terv, kevesebb és lényegesebb feladat jobb lett volna, azt meg lehetett volna követelni. A Ez önmagában arra utal, hogy a párt- ® vezetőség felelősséget érez a munkáért. .. — Igen, de mindez kevés. Ehhez még az kell, hogy a mi állásfoglalásunkat a gyár minden párttagja megismerje, magáénak tekintse. Számos olyan eset van, amikor a párttagoknak konkrétan határozzuk meg a felelősségét egy-egy feladat végrehajtásában. Ezeket rendszeresen számon tartjuk, visszakérdezzük a pártcsoport, az alapszervezet, a pártvezetőség ülésein. Van taggyűlés, amely felelősségre vont egy gazdasági vezetőt, mert az alapszervezete határozatát nem hajtotta végre. Arra hivatkozott, hogy nem értett egyet vele, de ezt a taggyűlésen nem mondta el. « Mennyiben káder-kérdés titkár elvtárs * szerint a munkaerkölcs? — Sokban. Nem lehet munkaerkölcsöt elképzelni megfelelő káderek nélkül, amint eddig is beszéltünk erről, nem könnyű kiválasztani a legmegfelelőbbeket, s e tekintetben is sokszor kell rizikót vállalni. Nálunk is előfordult, hogy meg kellett válni vezetőtől, éppen a munkaerkölcs problémái miatt. Most is azt vallom, hogy az eredményes munkavégzésnek egyik legfontosabb — ha nem a legfontosabb! — tényezője az ember. Akit nem elég jól kiválasztani, menetközben is állandóan szükséges segíteni, ellenőrizni. Ha ezt nem tesszük meg, baj lehet. Csak úgy tudja, hogy jól dolgozik, ha ezt megmondják neki, méghozzá időben. Ezzel nem ártunk, hanem használunk. Én ezt is a munkaerkölcs érvényesülésének pontjai közé sorolom. Köszönöm a beszélgetést. Kopka János KM HÉTVÉGI INTERJÚ, L Á o
