Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
4 Kelet-Magyaror&zág 1982. február 13. Iparirányítás — korszerűbben Interjú Méhes Lajossal Gazdasági fejlődésünk intenzív szakasza, az egyre magasabb követelményeket állító világgazdasági változások, s az ezekhez való rugalmas alkalmazkodás a • gazdaságirányításban is a feladatokhoz jobban igazodó, összehangoltan működő szervezetek kialakítását tette szükségessé. A gazdaságirányítás korszerűsítésének egyik jelentős lépése volt három minisztérium egységes szervezetbe való összevonása, az Ipari Minisztérium létrehozása. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, az egységes iparirányítási szervezet működéséről, az eredményekről és a feladatokról adott interjút a Magyar Távirati Iroda munkatársának, Osváth Saroltának. — Hogyan érvényesültek a gyakorlatban az egységes iparirányítás elvei, e rövid idő alatt, mik a tapasztalatok? Milyen hatással volt az átszervezés a vállalatokra, mely területeken érződik a legerőteljesebben a korszerűsítés hatása, és hol van szükség még további intézkedésekre? — A gazdasági életben ritkán lehet olyan sarkalatos fordulatokat elérni, hogy adott pillanattól kezdve minden egészen másképp történjék, mint ahogy korábban volt. A minisztérium egy- esztendős gyakorlati iparirányítási tevékenységében is megmutatkozott még a kettősség: az új elveken alapuló új munkastílust a régi gyakorlat továbbélése, folyamatos változtatása, egyes elemek elhagyása, mások erősítése mellett kellett bevezetni. Legjellemzőbb példa erre a vállalatok közötti együttműködési problémák rendezése. Ilyen ügyekkel az Ipari Minisztérium már nem foglalkozik, azonban amikor a köz- beavatkozás indokoltnak látszott, akkor a mai munkafelfogásunk szerint és a vállalati, valamint az ágazatközi természetes kapcsolatok stabilizálása érdekében igyekeztünk megkeresni a megoldást. „Örökölt” feladatot, folyamatos munkát jelentett az-•előíő'évek' 'Sóráh ' ' kialakult iváttalaíti Veszteségek és alaphiányok rendezése is. Ezeknél — a korábbi határozatok, intézkedések figyelembevételével — már jobban érvényre lehet juttatni az egységes szempontokat. Arra törekedtünk, hogy a vállalatok saját erejükből oldják meg — a költségvetés kímélésével — a pénzügyi rendezést, s ez ne eredményezzen . indokolatlanul előnyös vagy hátrányos helyzetet egyetlen vállalat számára sem. Azonos' elvek szerint értékeljük már a vállalatok 1981. évi gazdálkodását, a kollektívák és a vezetők munkáját, amit elősegített a felügyeleti ellenőrzési rendszer egységesítése is. Az Ipari Minisztérium létrehozásával kialakított egységes elvek alapján lehetővé vált több, gazdaságpolitikai céljainkat szolgáló akció megindítása, például a nem rubelelszámolású export növelésére és az import ésszerű csökkentésére, vagy a kihasználatlan kapacitások hasznosítására. Megítélésem szerint e területen minden eddiginél jobban sikerült a vállalatok aktivizálása, az érdekek egyeztetése. Azonos elvek szerint jártunk el emellett egyebek közt a vállalati bérpreferencia-kérelmek elbírálásakor, ami ugyancsak kifejezi törekvésünket a felügyeletünk alá tartozó ipar iránti követelmények egységesítésére. . — Milyen vezérlő elvek alapján, mely koncepciók kidolgozásával foglalkozott a minisztérium, milyen elképzeléseket alakítottak ki az ipar struktúrájának változtatására, hatékonyságának növelésére? — Az ipar szerkezetének egységes elvek szerinti alakításában mindenekelőtt az a szándék vezet bennünket, hogy az iparvállalatok nagyobb arányban járuljanak hozzá a népgazdaság egyensúlyának helyreállításához, a nemzeti jövedelem termeléséhez. Nem kevésbé fontos, hogy jelentősen javuljon a termelés gazdaságossága. E törekvéseink természetesen elsősorban a hosszú távú fejlesztésekben juthatnak érvényre. A minisztérium megalakítása idején a VI. ötéves tervet már jóváhagyták, s így az ipar fejlődésének fő irányait a következő évre már rögzítették. Erre a középtávú tervidőszakra vonatkozóan elsősorban az adott kereteknek a hazai és külföldi gazdasági helyzet változásainak megfelelő kitöltése, a körülményekhez való alakítása lehet a célunk. A hosszú távú iparpolitikai koncepció kialakítására a részmunkálatok még a különálló ágazati minisztériumokban megkezdődtek, de az elmúlt esztendőben — az Ipari Minisztérium megalakulása után — erőteljesebb ösztönzést kaptak. E részmunkálatok átfogó és öszefüggő rendszerré formálása — az egész ipart magába foglaló fejlesztési célok, irányok meghatározása, az iparirányítás módszereinek, szervezetének korszerűsítése és a kiemelt, hosszú távú tervcélok, koncepciók kidolgozása jelenlegi legfontosabb feladatunk. Az ipar 13 területének hosz- szú távú fejlesztési koncepciótervezetén több száz szakember dolgozik. Ezek a koncepciók 1990-ig, illetve az alapanyagiparban és az energetikában 2000-ig érvényesek. Az egységes iparpolitikai koncepcióvázlat elkészült, rögzítettük a munka menetét, s mind az egyes fejezeteket, mind magát a koncepciót meghatározott körben szakmai vitára bocsátjuk. A koncepció tartalmazza például a gyógyszer-, a növényvédőszer- és intermediergyártás, és az elektronikai alkatrészrészegység , gyártás központi fejlesztési programját, s az előző tervidőszakból áthúzódó alumíniumipari és petrolkémiai ipari fejlesztési program végrehajtását, valamint a számítástechnikai fejlesztési program VI. ötéves tervi feladatait. Az ipar szerkezetének módosítását egyes nagyberuházások megvalósítása is szolgálja, így például a paksi atomerőmű. Ugyancsak energiagazdálkodásunkat érinti a kőolaj másodlagos feldolgozása: széles körű vizsgálatok folynak még néhány fontos ipari alapanyag hazai termelésének bővítésére. — Melyek az ipar idei fő feladatai, a vállalati tervek hogyan kapcsolódnak a nép- gazdasági elképzelésekhez? A módosított szabályozók várhatóan hogyan befolyásolják a vállalatok idei gazdálkodását, fejlesztését, munkájuk hatékonyságát és a követelményekhez jobban igazodó termékszerkezet kialakulását? — 1981-ben lassú fellendülés indult meg az ipari termelésben, s ez várhatóan folytatódik az idén is. Az iparra háruló legfontosabb feladat: az eddigieknél jobban hozzájárulni a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A vállalatok többsége a népgazdasági tervekkel összhangban álló feladatokat tűzött maga elé. Az ipar fejlődése tehát társadalmi céljainkkal egyezően folytatódik. Két területen azonban — a létszám és a beruházások tervezésében — a minisztérium megítélése szerint — a vállalatok a reálisnál kedvezőbbnek értékelik lehetőségeiket. Pedig tudomásul kell venni, hogy a gazdasági fejlődés intenzív szakaszában — s ez nemcsak nálunk, hanem szerte a világon így van — csökken az iparban foglalkoztatottak száma. A vállalatok beruházási szándékai 12—14 milliárd forinttal haladják meg a nép- gazdasági terv előirányzatát. Szinte bizonyos, hogy ehhez elegendő fejlesztési alappal nem rendelkeznek. Azt ajánlottuk a vállalatoknak, hogy vizsgálják felül elképzeléseiket, s inkább a meglévő kapacitásaik jobb hasznosításával igyekezzenek termelési feladatokat megvalósítani. A szabályozó módosítások hatása nem lesz és nem is lehet egységes az egész iparra. Az bizonyos, hogy erősödik az ösztönzés az anyag- és energiatakarékosságra, a jobb készletgazdálkodásra, az élőmunka hatékonyabb foglalkoztatására. Az idén a szabályozók jobban ösztönzik, sőt szinte kényszerítik a vállalatokat — mind a szocialista, mind a nem rubelelszámolású piacokon — az export növelésére, amelyben az eddigieknél fokozottabban előtérbe kerül a gazdaságosság. Mindehhez elsősorban a belső tartalékokat kell feltárni. A termékszerkezet változtatására, korszerűsítésére, s a munka más területeinek javítására a vállalati készség is megvan. — Hogyan látja a nagy- vállalatok és a kibontakozó kisvállalkozások kapcsolatainak, együttműködésének lehetőségeit? Véleménye szerint a vállalatok hogyan fogadták az új vállalkozási formákat ösztönző intézkedése két ?n Indokoltnak íart- ja-e egyes nagyvállalatok vezetőinek kezdeti fenntartásait, például a munkaerőelvándorlás miatt? — Az Ipari Minisztérium támogatja az új típusú, a kisüzemi termelés és a kiegészítő tevékenységek fejlődését elősegítő kisszervezetek létrejöttét, a különböző méretű és tevékenységű gazdasági formák egymásra épülését. A kisszervezetek nem pótolják' a szocialista gazdaságban alapvető szerepet betöltő nagyüzemek funkcióit, de jól kiegészíthetik azokat. Éppen ezért a nagyüzemek igen sok területen és sokféle módon lehetnek a kisvállalkozások kezdeményezői, segítői. Ezt a lehetőséget a vállalatoknak feltétlenül ki kell használniuk, azt kell vizsgálniuk, hogyan fordíthatják saját hasznukra az új lehetőségeket. Az új típusú kisszervezetek megalakulásának szükségszerű velejárója a munkaerő bizonyos mértékű átcsoportosítása. Tagadhatatlan, hogy ez esetenként vonzó lehet a jó szakemberek számára. Attól nem tartunk, hogy a kisvállalkozások — egy elviselhető szinten túl — elszívják az iparvállalatoktól az ambició- zusabb mérnököket, szakmunkásokat. Ahol ettől félnek, ott jobb lenne, ha önkritikusan magukba néznének: vajon kellően megbecsülték-e ezeket az értékes embereket, kihasználták-e eddig képességeiket? Hanem, ne csodálkozzanak, hogy ezek a szakemberek élni kívánnak az új, törvényes lehetőségekkel. Ha saját szakmájukban máshol hasznosabban tudnak dolgozni, az a népgazdaság számára csak előnyös lehet. A nagyüzemek a jó szakemberek jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésével, a belső érdekeltségi rendszer fejlesztésével, az új kisszervezetek kezdeményezésével, támogatásával válaszolhatnak a kihívásra. Ezzel ugyanis éppen a legjobb szakemberek megtartására, alkotó munkájuk kibontakoztatására nyújtanak módot. — Milyen segítséget jelenthetnek az új vállalkozási formák az ipar számára, és főként mely területekén — ágazatokban, vállalatoknál — látja feltétlenül szükségesnek a kisvállalkozások beépülését a termelés szervezetébe? — A kisüzemi termelés és a kiegészítő tevékenységek új formái alapvetően a differenciálódó, bővülő szükségletek és az eddig ki nem használt gazdasági energiák szervezettebb, társadalmilag ellenőrizhetőbb összekapcsolását teszik lehetővé. Az ipari kisvállalatok várhatóan nagyobb innovációs készsége jobban elősegítheti — az ipari termelés bizonyos korlátozott területén — a műszaki újdonságok bevezetését, gyorsabban alkalmazkodhatnak a fogyasztói igények változásához. Mindezek révén lehetővé teszik az ipari nagyvállalatok hatékonyságának, rugalmasságának növekedését. Kis szervezetekre van tehát szükség a háttéripari kapacitások bővítéséhez, a koncentrált ipari szolgáltatókapacitások létrehozásához, kis szé- riájú, divatos termékek előállításához, speciális gazdaságszervező tevékenységhez. A nagyvállalatok szerződéses rendszerben üzemeltethetnének például javítást, karbantartást, szolgáltatást, háttéripari t.ermékelőállítás,t végző kis egységeket — ezek ,-jéfehleg gyakéáfi 'gazdaságta- lariök a vállalatok számára. — A magyar ipar hogyan kapcsolódhat be eredményesebben a nemzetközi munkamegosztásba, mely területen bővítheti gyorsabban kooperációs kapcsolatait a KGST-országokkal? — A jövőben elsősorban a jól bevált kapcsolatokat kell továbbfejlesztenünk, például a gépiparban, a közúti járművek, szerszámgépek, mezőgazdasági gépek, műszerek és automatika elemek, élelmiszeripari gépek gyártásában. A vegyiparban a gyógyszer-, a petrolkémia-, a ve- gyiszálgyártás és az agrokémia területén szándékunk az együttműködés fokozása, de tervezzük a kohászati termékcsere választékának bővítését. Továbbfejlesztjük kapcsolatainkat a timföldalumínium egyezmény alapján és az energiaszállításokban is. A magyar iparnak az az érdeke, hogy elsősorban a viszonylag kevés anyagot és energiát, viszont nagy szellemi tartalmat és élőmunkát megtestesítő termékek gyártásában fejlessze kiemelten együttműködését a KGST-országokkal. Jó példa erre a számítástechnikai és az elektronikai program, amelyet a magyar ipar korszerű, az igényeknek megfelelő termékek kínálatával segíthet elő. FEBRUÁR 13. Szebb, mint valaha. Van a világnak sok országa, sok fővárosa, de talán egyik sem annyira fő város, mint a mi Budapestünk, amely a történelmi fejlődés sajátosságai folytán sokszorta nagyobb a legnagyobb magyar városoknál is. Nem csoda, ha már a méretek miatt is elsőrendű fontosságú, országos ügy volt mindig az, ami Budapesten, s Budapesttel történik. Csaknem négy évtizeddel ezelőtt, 1945. február 13-án, amikor a győzelmes szovjet seregek hatalmas véráldozatokkal, s a Budai önkéntes Ezred magyar katonáinak együttműködésével megtisztították a háború által annyira megviselt maLüktető élet a belvárosban. szállodákat, az áruházakat, a gyárakat, a kórházakat, az utakat — legyenek bár budapestiek — egy kicsit az egész ország a magáénak érzi. És a mai évfordulón indokolt büszkeséggel, túlzás nélgyar fővárost a német náci seregektől, s magyar fasiszta csatlósaiktól — még nem szabadult fel az egész ország. Még csaknem két hónap telt el az egész haza felszabadulásáig, mégis azáltal, hogy az ország szíve (s földrajzilag is csaknem közepe) új életre kelt, egy kicsit már fellélegzett a második világháborúban — és az előtte két és fél évtizeden át tartott félfeudá- lis-kapitalista rendszerben — meggyötört Magyarország. Ötvennapos, kemény csata folyt Budapestért, számtalan élet áldoztatott a városért. A halálosztó fasizmus a legaljasabb eszközöktől sem riadt vissza: amint ezt a szovjet parlamenterek legyilkolása kül állíthatjuk, hogy hazánk fővárosa még sohasem volt a történelme folyamán olyan szép, olyan gazdag, olyan sokoldalúan vonzó, mint most. És e folyamattal együtt fejlődtek, változtak azok is, akik által és akikért olyan lett a főváros, amilyen ma. A lokálpatriotizmus íegtettre- készebb, legközösségibb vonásai erősödtek meg Budapest lakosságában, amelyet már mind kevésbé választanak el előítéletek, rossz hagyományok a haza bármely más vidékén élőktől. Budapest nyitott város lett olyan értelemben is, hogy készséggel fogad be mindent, %ami a haladás, a szocializmus" a nép érdekét szolgálja; nyitott abban az értelemben is, hogy szíves házigazdája, sőt otthont adója minden jó szándékú vendégnek és minden segítőkész akaratnak. örökké emlékezetesen példázza. De azután hamar és a szabadságára ébredt nép hegyek mozgatására is kész erejével, lendületével született meg a felszabadult ország első csodája: az a tempó, amellyel a romokat etlakarí- tották, a közlekedést, a közélelmezést, az oktatást újra Vagyis Budapest olyan lett, mint az egész ország. Általunk, nekünk épült és szépült, a világ szeme előtt is büszkén vállalható, s ma is tele energiával, mozgékonysággal, tudással a jövő építéséhez. Ez a szép ünnep is munkában találja Budapestet. Amely éppen így válik méltóvá az ünnepre. indították. Cs. I. Hogy harminchét év alatt mi történt Budapesten, miA főváros romokban. ként lett nemcsak nagy. hanem egyre gyönyörűbb s lüktetőbb életű metropolis belőle — annak még csak felvázolására sincs hely e rövid megemlékezésben. De nincs is szükség rá. Hiszen az egész ország népe tudja, mert figyeli és számon tartja azt, ami Budapesten történik. A hidakat, a középületeket, a lakótelepeket, a metrót, a' Utcakép 1945-ből. fővárosunk ünnepe
