Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

1982. február 13. Kelet-Magyaronzág 3 Áz ötnapos AMIKOR ELŐSZÖR A PÁRT kongresszusi, majd a Minisztertanács határo­zatában fehéren-feketén olvashattuk az ötnapos munkahétre való áttérést — amellyel a munkaidőt tekintve a nálunknál gaz­dagabb, fejlettebb orszá­gok sorába léphetünk —, joggal nagy megelégedés, osztatlan öröm töltött el mindenkit. Nagy szociális vívmánynak tekintettük, ma is az. Mégis most, hogy az általános megvalósítás időszakába léptünk, mint­ha nem hozta volna azt az általános örömet, amit vártunk. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága a hét ele­jén — az év kezdete óta el­telt rövid idő alatt — a ren­delkezésre álló kevés ta­pasztalatból egy gyors fel­mérést vitatott meg. Az ötnapos munkahét töme­ges bevezetése sokrétű szervező munkát kívánt meg, amelyet egy külön, erre a célra létrehozott koordinációs bizottság irá­nyított. A legtöbb tenni­valót a munkaidőalap-ki­esés ellensúlyozását szol­gáló műszaki, szervezési, munkaerő-átcsoportosítási intézkedések megtételének szorgalmazása, a kereske­delmi egységek, egészség- ügyi intézmények, külön­böző szolgáltatást végzők üzemelési idejének össze­hangolása, valamint a he­lyi és helyközi közlekedés menetrendjének kialakí­tása, az áruszállítás folya­matosságának megszerve­zése jelentette. A testület egyebek kö­zött megállapította: a több mint 37 ezer dolgozót érin­tő felmérés szerint az öt­napos munkahét 1982. évi bevezetése a munkaidő- alapot 3,1 százalékkal csökkentette. A kieső mun­kaidőt a teljesítmények szigorúbb megkövetelésé­vel, jobb üzem- és mun­kaszervezéssel, valamint egyéb intézkedésekkel fog­ják pótolni. Megyénkben az évi 52 szabadnapot a dolgozók 71 százaléka szombati napokon kapja meg, ez kedvező arány. A munkások szállítása — né­hány helyi esettől eltekint­ve — különösebb zavar nélkül oldódott meg. Ez még tovább javítható a lépcsőzetes munkakezdés szélesítésével, következe­tes megtartásával és a me­netrendek finomításával. AZ ÓVODÁSOK ELHE­LYEZÉSE — akik igény­lik — biztosított. A keres­kedelem a kezdeti zökke­nők után egyre jobban oldja meg feladatát. Az egyéb szolgáltatások rend­szere kialakulóban van. Legtöbb panasz az egész­ségügy területén tapasz­talható. Az egészségügyi ellátásban a tervezett szer­vezési intézkedések gördü­lékeny bevezetését egye­bek között akadályozza a szükséges gépkocsik, urh- berendezések késlekedő érkezése. Kevés még a ta­pasztalat a szabad idő kulturált eltöltéséről. Már­is megállapítható: további feladatot jelent a hétvégi telekellátás bővítése, a sportolási lehetőségek, sza­badidő-programok szerve­zése és erre a vendéglá­tás felkészítése. Az államigazgatásban február elsején tértek át az ötnapos munkahétre. Az ügyfélszolgálatot ille­tően nyilván hasznosítha­tó tapasztalatok még nem lehetnek. Nagy és sokrétű munkát kíván a közokta­tásban az ötnapos mun­kahét előkészítése, meg­szervezése. Az állami me­zőgazdasági üzemekben 1984. december 31-ig tér­nek át az ötnapos munka­hétre. A mezőgazdasági szövetkezetekre nincs kö­telező határozat.' ÖSSZESSÉGÉBEN — állapította meg a végre­hajtó bizottság — az öt­napos munkahétre való át­térés a kiadott jogszabá­lyoknak, irányelveknek megfelelően történik. A dolgozók széles körében elfogadott: fegyelmezett munkával, a feladatok tervszerű és következetes megvalósításával biztosít­ható, hogy a termelésben és az ellátás színvonalá­ban visszaesés ne követ­kezzen be. Az emberek életszínvonalát meghatá­rozó tényezők között egy­re nagyobb jelentősége van a szabad idő mértéké­nek. Ügy kell dolgoznunk, hogy a munkaidő tervsze­rű csökkentése, a társa­dalmi jólét növelésének egyik eszköze legyen, a tervezett célját elérje: mindnyájunk pihenését, szellemi gyarapodását szol­gálja. Csikós Balázs S űrű ködbe burkoló­zott a parányi falu, Nemesborzova csü­törtökön este. A falugyű­lés váratlan vendégei vol­tunk; az egykori iskolá­ban minden negyedik borzovai lakos ott volt. A sohasem nagy falu, jelen­leg alig számlál több em­bert százhetvennél... De ne gondoljuk, hogy az élet fontos kérdései nagyjá­ból nem ugyanazok, mint másutt, ahol többen él­nek. Ez a pici falu is élni, fejlődni akar, lakói felelő­sen gondolkodnak jelen­ről jövőről, örülnek a tsz-ben már-már az ipari munkások napi keresetét elérő jövedelemnek, a hidroforos víznek, a hi­ganygőzlámpáknak, a rendbehozott Fülesdi út­nak, a várható belvízelve­zető árkoknak, az új busz­várónak. Becsülnek min­den apró változást, amely jobbá teszi a megélhetést, a körülményeket... ízesen fejezte ki a tár­sadalmi munka fogadtatá­sát az egyik felszólaló, Nagy Zsigmond. „Mindig van itt ember, ha közösen kell valamit csinálni, mint amikor lebetonoztuk a buszvárót.” Elismerve, hogy nem érzik magukat hátrányos helyzetben a székhely községhez viszo­nyítva, van néhány dolog, amiben több segítséget várnak. Az egyik a busz­Város­építők télen Hegyaljaiéit tempóznak. Február 15-re kész akarnak lenni a lakóház válaszfalai­val. Pillanatnyilag kölcsönben vannak itt, Mátészalkáról ve­zényelték a brigádot Nyírbá­torba. A Szabolcsi Állami Épí­tőipari Vállalat kötelezettsé­gei sürgetően nógatják a mun­kát. — Nem volt egy perc meg­állás sem, pedig cudar az idei tél — mondja Alexa István művezető, amíg felmegyünk a második emeletre. — Az igazság mégis az, a nagy fagy, hiába fűtünk, csak lassí­totta a munkát. Pedig határ­időt módosítani nem aka­runk! — Rajtunk már nem mú­lik semmi — magyarázza Hegyaljai, a kőművesbrigád vezetője —, még az is lehet, hogy néhány napot nyerünk. Jó brigád a miénk, Buda­pesttől Bátorig bizonyítottuk. Én vagyok a legvénebb a 35 évemmel, a többi mind fia­tal! Kezük egy pillanatra sem áll, kalapácsuk ügyesen fa­ragja a tégla élét, nő a fal. A tizennégy fős szocialista brigád, mint kiválóan össze­illő csapat, szavak nélkül is érti egymást. Összeszokotton Eszembe jut, amit Kosztyu Tibor építésvezető mondott jövetelem után: — Építünk itt Nyírbátorban 32 lakást, si­kerrel készült el a körforgal­mi bejárat előtt 72 lakás, ezek alatt február 28-ra az üzletsor. A Csepel mellett kí­sérletképpen kétszer hat la­kást szerelünk panelból, készí­tünk egy 20 tantermes isko­lát, dolgozunk Nyíradony- ban, Nyírábránytían. Nem is lennénk képesek határidőre, jó minőségben dolgozni ák­Mi minden került még szóba a falugyűlésen? Minden, ami egy magyar faluban fontos lehet. Újabb kereseti lehetőség­re várnak, elsősorban a nők. A termelőszövetke­zet elnöke, Bállá Jenő el­mondta, nem adják fel, Borzovai este közlekedés. A Volán vál­lalat megszüntette a ko­rábbi napi járatot, ami összekötötte a falut a szomszéd községekkel. Ezt fájlalják, mert orvoshoz, ügyes-bajos dolgokat in­tézni igen nehéz. Telefo­nálni se könnyű Borzová- ról, az egyetlen telefon egy tanár lakásán van, ahol nem szívesen zavar- kodnak a bajbakerülők. Homoki László tanácsel­nök első kézből megnyug­tató választ adott: egy hónapon belül segélykérő telefont kap a falu. A KMB-s rendőr is felaján­lotta a segítségét, a rádi­óját ... holnap is ilyen ügyben utaznak a fővárosba. Meg­van a tervük a mellék­üzemág létesítésére, me lyet ráadásul a hulladék­anyagok égetéséből nyert energiával üzemeltetné­nek. Egy megfelelő part­ner kell, remélik megfog­ják találni... „Igaz, hogy a munkából élünk, de nem csak mun­ka van — fogalmazott az egyik asszony. „Lassan megöregszünk és nincs al­kalmunk a szórakozásra. Régebben legalább az is­kolában teadélutánok és kisebb műsoros összejöve­telek voltak. Most már az sem. Beülünk a tévé elé, A huzat mint vitorlát dagasztotta az ajtó- és ab­laknyílásokra feszített nylonlepedőt. Mögüle fütty és dal hallatszott. A taktust a válaszfal téglán kalapács ütötte. Egy pillanat alatt látha­tó volt: kor, ha a 100 fős csapat több­sége nem lenne összeszokott, kiváló ember. A legfőbb biz­tosítékunk a szocialista bri­gádok munkásserege. Min­dent előre megbeszélünk ve­lük, így aztán maguk is a A lakók mindennap találkoz­nak velünk. Mit gondol, mi­lyen érzés volna, ha megszó­lítanának, s szemünkre hány­nák a mulasztást? — A brigádok itt gondo­san ügyelnek arra, hogy a Parádés épület lesz a 32 lakásos ház! szervezés részeseivé válnak, saját erejüket, tudásukat be­kalkulálják a vállalásokba. — A hiánymentes átadást magunk vállaltuk — magya­rázza a glettelés közben Ba­logh György kőműves —, ez becsületbeli ügy. Hadd'mond­jak egy példát. Itt van felet­tünk a 72 lakás. Mi építettük. mi is, mint városon és be­zárjuk magunk mögött az ajtót...” Említették a falucska egyetlen vegyesboltjának ügyét is, ami tisztessége­sen forgalmaz. Egy év alatt több mint 1,1 millió forintot hagytak itt a bor- zovaiak. Csakhogy egyúttal az italbolt szere­pét is betölti, amit mi­előbb rendezni kell, hisz az asztalnál iszogató, ka­patos emberek nőket, gye­rekeket molesztálnak... K érdéseik többségére már a falugyűlésen választ kaptak a borzovai lakosok. Az in­jekció beadásától a hara­pós ebek megfékezésétől az adófizetésig, a buszvá­ró és más közös értékek óvásáig — a háztáji lege­lő rendbehozatalától a lé­tesítendő ravatalozó, vagy éppen a fejtetvesség he­lyes értelmezéséig, min­denről szóltak. Az egyik visszatérő kérdés ez volt: mindenki azt akarja, hogy ez a piciny pont ne tűnjön el a térképről. Páll Géz* A hetvenkét lakás alatt befe­jezés előtt az üzletsor. Béla asztalos —hogy igen jól .keresünk, nincs szükség, hogy fusi után nézzünk, s ami a fő, az egész munka egymásra épül. Tudatosan! Tircsi a vállalat kiváló brigádjában dolgozik. A ti­zenkét fős közösség már nem egyszer bizonyította, hogy ön­álló elhatározásokra, szerve­zésre képes. — Jó érzés, hogy a fiata­lok, akik az asztalos szakmát választották, jól illeszkednek közénk, komoly tudással bi­zonyítanak. Nem igaz az min­dig, hogy az építőipar olya­nokkal dolgozik, akiket ép­pen kap. Ilyen is van persze. De a jó közösség nevel és túl is ad azon, akivel nem bol­dogul. — Megerősítem azt, amit Tircsi Béla mond — helyesel az építésvezető —, egy tuda­tosan alakított közösség ké­pes kihozni az emberekből a jót. Kényszerhelyzet mindig akad. Mi is dolgozunk néha olyanokkal, akik többet áll­nak, mint nem. De nézze vé­gig azt, amit csináltunk! Hát nem látszik ezeken a háza­kon a szakértelem, a szakmai tudás, és a munka szeretete? Alexával járjuk az utcát, nézzük a már kész, s a még épülő házakat. A tervező szép munkája már látható valóság. Igazi dísze Nyírbá­tornak. Méltó fogadója az ér­kezőnek. — Sokfelé dolgoztam — így a művezető —, s mindig bol­dog vagyok akkor, amikor valahol újat, szépet építhe­tek. Van abban valami csodá­latos, amikor az ember vá­rost épít, szépet hagy maga után. — Sokfelé járok dolgozni, s sokfelé megfordulok a csa­ládommal — magyarázza Hegyaljai Béla —, s mindig büszkén mutatom a gyér,mer keimnek: ezt énépítettem.Ta,- lán ez a tudat is segít abban, hogy az ember túlteszi ma­gát a nehézségen, a hide­gen ... Hiba nélkül (Gaál Béla felvételei) munka folyamatos legyen — fejtegeti Alexa, a művezető. — »Azt hiszem, ez komoly eredmény, hiszen egymás tisztelete is kiviláglik ebből. Szívesen vállalják azt is, hogy szombaton, vagy ha kéll, vasárnap is bejöjjenek, amolyan kisvállalkozási for­mában, hogy jól előkészített, munkába vehető területet ad­janak a többieknek. — Ez azt is jelenti — egé­szíti ki az eddigieket Tircsi Járom a kész és készülő he­lyiségeket. A mész, a habarcs, a testetlen ajtó- és ablak­tok illata lengi be a leendő szobákat, üzleteket. Itt-ott idősebb kőművesek pótolnak hiányt, javítónak. Seplet Ist­ván brigádjának tagjái ők. Nem kisebb a feladatuk, mint az idős ember, a régi szaki tudásának kamatoztatása. Mindent végigjárnak, s min­dent kijavítanak. Időben, ki­válóan. Hogy szó ne érje a ház elejét... Először úgy volt, hogy a tél miatt csúszik a határidő. Er­re az itt dolgozók nemet mondtak. Minden maradt a régi­ben. Á boltokat február 28-án, a 32 lakást június elejére át­adják. Így kívánja a terv, s a becsület! Bürget Lajos r _ Áruházak országszerte magánépítőknek „Fészek” néven országos áruházi rendszert hoz létre a magánerős építkezések tá­mogatására a TÜZÉP Egye­sülés. A rendszer első egysé­gét február 16-án nyitják meg a szolnoki TÜZÉP-tele- pen — jelentették be pénte­ken Szolnokon, a Belkeres­kedelmi, valamint az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium közös sajtótájé­koztatóján. Mint Huszár Sán­dor, a TÜZÉP Egyesülés ve­zérigazgatója elmondotta, a cél az, hogy a 2—5 ezer négy­zetméter alapterületű áruhá­zakban egy helyen megvásá­rolhatók legyenek a lakás­építéshez, felújításhoz, kar­bantartáshoz, illetve a lakó- környezet csinosításához szük­séges eszközök, berendezé­sek: a fa- és építőanyagok, a szerszámok és szerelvények, az elektromos cikkek, a kerti áruk stb. Emellett a rend­szerhez tartozó áruházak szé­les körű szolgáltatásokat is nyújtanak: vállalják például üvegek, faanyagok méretre vágását, építési eszközök és gépek kölcsönzését, tovább bővítik és korszerűsítik áz anyagbiztosítási megállapo­dások rendszerét. A bő áru­alapok és a megfelelő kínálat megteremtéséért a TÜZÉP Egyesülés több ipari és ke­reskedelmi vállalattal hosszú távú áruszállítási szerződést kötött, illetve gazdasági tár­sulást alapított.

Next

/
Thumbnails
Contents