Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-09 / 33. szám
1982. február 9. Kelet-Magyarország 3 Kezdeményez a szakszervezet ELTELT JANUÁR, az évnyitó hónap, megkezdődött az idei tervek megvalósítása, s a múlt esztendő mérlegeinek készítése. Az év első öt—hat hetében nyilvánvalóvá vált az is, hogy 1982. sem lesz könnyebb év a tavalyinál, a külgazdasági és a hazai feltételek számos új, magasabb követelményt is támasztanak. Nem kivétel ez alól a szak- szervezeti munka sem, amelynek javításáról, módszereinek korszerűsítéséről, a lépéstartásról sok szó esett az SZMT legutóbbi ülésén az idei tervek, feladatok vitájában. Évről évre felvetődik a munkahelyi tervek jobb ismeretének igénye. Most is hangsúlyozták: csak úgy lehet jól dolgozni az egyes kollektíváknak (de sok esetben az egyes embereknek is), ha nemcsak saját, szűkebb munkaterületüket ismerik, hanem a nagyobb, vállalati ösz- szefüggéseket is. Már lassan közhelynek számít, ha a takarékos gazdálkodásra hívják fel vezetők, beosztottak figyelmét — hangzott el az SZMT ülésén. — Ezzel szemben az igazság az, hogy sok helyen még mindig nem tudnak bánni ezzel a tényezővel. Van, ahol vitathatatlan eredmények születtek, az ésszerű, takarékos gazdálkodásban, ám jó néhány helyen még mindig többet beszélnek az anyaggal, az energiával, az idővel való takarékosságról, mint ameny- nyit a gyakorlatban megvalósítanak ezekből. El kell érni, hogy a takarékos gazdálkodás váljon mindennapi munka részévé, s ne csak mozgalomszerűen, kampánymódra foglalkozzanak vele, hanem természetes módon legyen jelen minden döntésnél, minden munkapadnál. A SZAKSZERVEZETEK lehetőségeinek számbavételénél lényeges szerepet kapott a szocialista munkaver- seny-mozgalom, amelynek jelenlétét, alkotó kezdeményezését egyetlen gazdálkodó egység sem nélkülözheti. A szakszervezeti munka idei tervezésénél azért is foglalkoztak többet a SZMT tagjai a munkaverseny tartalmi és formai korszerűsítésének igényével, mert fontos, hogy az lépést tudjon tartani a felgyorsult tempóval, feleljen meg a mai követelményeknek. A szocialista munkaverseny fő célja 1982-ben is a termelési feladatok teljesítésének előmozdítása, a jgiL- nőséggel, a hatékonyabb gazdálkodással összefüggő vállalások alapján. Mind több helyen fogalmazzák meg az igényt, hogy az éves versenyvállalások helyett (amelyek gyakran az általánosság szintjén mozognak), célszerű lenne megteremteni a negyedévi, vagy havi vállalások kialakításának feltételeit. Nyilvánvaló, hogy az ilyen versenyprogramok ösz- szeállítása nagyobb felelősséget, többletmunkát igényel a szervezőktől, de a módszer eredményei vitathatatlanok. EGYRE GYAKRABBAN hangzik el az egyes munkakollektívákban, hogy korszerűsítésre érett a munkaverseny ösztönzési rendszere. Az SZMT is reagált erre, amikor szorgalmazta: jobban el kell ismerni a kiemelkedő teljesítményeket. Nemcsak brigádok, hanem a kiemelkedő egyéni teljesítmények elismeréséről is szó van. A jelenlegi gazdasági helyzetben az életszínvonal alakulása a társadalompolitika egyik legexponáltabb kérdése lett. Ennek sok összetevője közül a szakszervezetek főként a bérek, jövedelmek, munkakörülmények alakulásával foglalkoznak. Az SZMT ülésén is megfogalmazták: fontos, hogy az alapszervezetek legyenek kezdeményezői a munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítésének, javítsák az anyagi ösztönzés formáit és működjenek közre az alap- és mozgóbérek helyes arányának kialakításában. A szakszervezetek álláspontja: az alapbérnél is lehet (s döntően kell is) a hatékony, jó munkára ösztönözni. Elsősorban az alapbérben kell tükröződni ugyanis az átlagon felüli teljesítménynek, a példamutató, fegyelmezett munkának; ha az alapbér ösztönző funkciója nem érvényesül, az jelenléti díjjá válhat. A BÉRFEJLESZTÉS IDŐPONTJA körül élénk viták alakultak ki több munkahelyen, főként ott, ahol gyakorlattá vált a bérfejlesztés egy részének év közepén, vagy annál is későbbi időpontban történő kiadása. Az SZMT ülésén erre reagálva kiemelték : gazdálkodási rendszerünk éves teljesítményeket, illetve vállalati eredményeket mér, ezért célszerű, ha a bérfejlesztések döntő részét egész évre szólóan, az év elején és alapbéresítve hajtják végre. Év közben a vállalati munka eredményességétől függően adható a terven felüli bérfejlesztés (mozgóbér formájában) a többletteljesítményekért. Igényesebb munkára, több kezdeményezésre van tehát szükség, termelésben, mozgalomban egyaránt. Marik Sándor EXPORTRA IS: FÉKBETÉT KISVÁRDÁRÓL. A VSZM kisvárdai gyárában 1982-ben megkezdik a Skoda, Zsiguli és Lada fékbetétek gyártását. A gyár ebben az évben tizenháromezer tonna fékbetétet gyárt hazai és külföldi piacokra. Képünk a készremunkáló csarnokban készült. (JL) Á NAGYOBB TERMÉS TITKA fl csillag!űrt feltámadása Vélemények Vaján Valamikor, ha valakinek három-négy hold homoki földje volt, akkor rendszeresen vetett csillagfürtöt. Ismerős kultúra volt az a hatmázsás rozsok földjén. Aztán úgy tűnt, hogy a csillagfürtöt a legtöbb helyen elfelejtik. A szakemberek most a csillagfürt feltámadásában hisznek, pontosabban ezt a feltámadást szervezik. Kevesen tudják, hogy Vaján a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben dolgozik 1980-tól egy csillagfürtneme- sítő telep. Itt van a központja az országos csillagfürt- és rozstermelési rendszernek is. A rendszer, és a Boglya-tanyai kerület vezetője — nem túlzás így mondani — a csillagfürt szerelmesei. Á fehérjeprogram része Belényessy Sándor: — Valóban azt kell mondanom, hogy kevesen ismerik a csillagfürtöt. Rendszerünket 1980-ban bejegyezte a MÉM. Itt van egy laboratóriumunk, kísérleti telep.ünk. — Miért kezdtünk el újra beszélni a csillagfürtről? — A csillagfürttermesztés, ez alatt a megfelelő fajták kialakítását, a nemesítési munkát, a növény hasznosításának, nagyüzemi módszereinek kidolgozását is értem, a fehérjeprogram része. A különböző tápokba valutából vett szójalisztet használunk. Keresni kellett egy olyan növényt, ami magas fehérje tartalmával részben pótolni, helyettesíteni tudja a szóját. Ez a különböző édes csillagfürtökre vonatkozik. Kevés ilyen növény van. Felhasználható a mag takarmányként, fonnyasztva vagy silózva, felhasználható a szár, a levél, ráadásul a talajban visszamaradt gyökérzet értékes tápanyag. Vetésforgómodellek Veress Zoltán: — A dolgunk a nemesítés, a fajta fenntartása, a vetés- forgómodellek kísérletezése. Ehhez megfelelő gépparkunk, hatszáz hektárnyi területünk, hetvenkét dolgozónk van. Természetesen tartunk állatokat, 122 juhot, szarvasmarhákat. így aztán ez a telep lényegében önfenntartó. — Mekkora maga a rendszer? — a kérdésre Belényessy Sándor válaszolt: — A megyéből huszonnégy gazdaság tagja a rendszernek. Nyolc gazdaságunk van Hajdúból. Alközpontunk van Nógrád megyében, oda a Borsod megyeiekkel együtt kilenc gazdaság, és Zalában ahová két gazdaság tartozik. Öten dolgoznak a laboratóriumunkban. Itt Vaján dolgozik még két szaktanács- adónk. Demeter János szaktanácsadó: — Járom a megyét és látom, hogy számos területen a rozs monokultúrás termesztése következtében romlik a föld. Példaként: sokan azt hiszik, hogy egy homokdomb nem bír el mást, mint a rozsot. Jóformán a magot sem hozza vissza a föld, de utána rozs kerül bele újra. A földtörvény értelmében műveletlenül hagyni a dombot nem szabad. A homok romlásának folyamata nemcsak megállítható. A folyamat meg is fordítható. Kevesebb műtrágyát igényel — Hogyan látják ezt a gazdaságok ? — Nem egyformán. A huszonnégy gazdaság példája mutatja, hogy a növényt valóban kezdjük felfedezni. Belényessy Sándor: □ -'.nap este színházba készültem a feleségemmel és a lányommal, de úgy esett a dolog, hogy vidám larsaságba kerültem, sokáig elidőztem, és csak nagy késéssel indultam haza. Bizony az óra már a tizenkettőt is elütötte, amikor felszédelőzködtem. Elbúsulva ballagtam hazafelé, mivel tudtam — ó, mennyire tudtam! —, hogy mi vár rám odahaza! „És meddig fogok még így élni, szégyenszemre az órához bilincselve? — tűnődtem. — Legfőbb ideje már, hogy megszabaduljak a múltnak ettől a csö- kevényétől...” Óvatosan résre nyitva az ajtót, beosontam a szobába. Izmaim megfeszültek, akár a vadászé a dzsungelben, minden idegszálam felajzódott. Feleségem és lányom duzzogva gunnyasztott az asztal mellett, majd átfúrt a mérges szemével. Mindenesetre igyekeztem úgy állni, hogy közelebb legyek az ajtóhoz, mint a drága családom. — Fizetésemelést kaptam — hazudtam fásultan, hogy eltereljem a figyelmüket. Meg sem moccantak. Ugyan mit találjak ki, ez a makacs gondolat motoszkált a fejemben. Talán azt mondjam, hogy valamelyik rokonunk meghalt? Ó, jaj... — No és persze megünnepeltétek ezt az eseményt? — sivított a lányom, és tekintetéből gyűlölet sugárzott. Ügy éreztem, hogy valósággal átforrósodik rajtam a ruha ... — Dehogy. Bánénál voltam. Űj vígjátékot írt, és égett a vágytól, hogy felolvassa nekem. — No és milyen? — sziszegte a lányom. — Gyengécske. Korábban jöttem volna, édeseim, de a monoton dünnyögése közepette elnyomott az álom, és csak akkor ébredtem fel, amikor megkérdezMill Popovszki: Tökéletes alibi te: „hogy tetszett?” Mitévő lehettem volna? Nos? Hiszen mégis a barátom. A barátság pedig, közismert dolog, áldozatokkal jár. Vagy te úgy gondolod, hogy kosarat kellett volna adnom? A lányom szemlátomást habozott, mégiscsak kiforratlan jellem, de a feleségem konokul tovább hallgatott. — A barátság nem színházi siker — igyekeztem kiaknázni a sikert. — Amit elveszítesz — azt nem szerzed vissza. Nem lehet megvenni, mint a színházjegyet ... Feleségem hirtelen felállt, kezébe vette a telefonkönyvet és lapozni kezdte. „Hadd ellenőrizze — ujjongtam magamban. — Éppen ez kell nekem. Bane bezzeg tudja, hogy mit kell mondania.” Nekem mefisztói arckifejezéssel tárcsázni kezdett. Nosza, csak tárcsázz, hitvesem, gondoltam, csak tárcsázz ... — Halló, Mirko? Mi köze ehhez Mirkónak? Hiszen ez aljas provokáció! Mirkóval nem beszéltem meg semmit. — De hát mit akarsz Mirkótól? Nem voltam nála! — kiáltottam! Feleségem azonban szigorú és rendíthetetlen volt: — Mirkó, nem járt ma nálad a férjem? — Feleségem szándékosan kissé eltartotta a kagylót, hogy hallhassam, amit a barátom felel. — Dehogynem — válaszolta ez a gyengeelméjű barom — persze, hogy itt volt, egész este. Tudod, nemrég fejeztem be az új vígjátékomat, és kettesben elolvastuk... Nekem nem szólt, de látom, hogy a szeme szikrát vetett, akár a mozdony kéménye ... Megint a telefon tárcsáját forgatta. — Zsarko, nem járt ma nálad a férjem? — Dehogynem! — ordította Zsarko lelkesen. — Egész este az új vígjátékomat olvastuk. Több mint tíz jó barátom van, és valamennyi igazolta, hogy egész este nála voltam, és lelkiismeretesen végighallgattam az új vígjátékukat. Az egész históriához csupán annyit teszek hozzá: bizony okosan tettem, hogy az ajtó mellett helyezkedtem el... Különbséget kell tenni az édes és a keserű csillagfürtök között. Előbbinek nem kedvez az árpolitikánk. Nincs - látványos nyereség. Persze a nyereségnek azt a részét sehol sem tartják nyilván, amit a földben hagyott gyökérzet, ez a nagyon értékes szerves anyag a következő évben jelent. Kevesebb műtrágyát fog igényelni és többet fog teremni az a föld, ahol csillagfürt volt. A zöld trágyának vetett csillagfürtök hektáronként húsz-huszonöt tonna zöld trágyát képesek teremni. Ez pedig egy év múlva számokkal kifejezhető többlettermés. Az édes csillagfürtökről hadd mondjam még el, hogy egy hektáron 800—900 kiló emészthető fehérjét nyerhetünk. Ehhez a számhoz különösképpen nem kell kommentár. Valamikor valakinek három-négy hold homoki földje volt, akkor rendszeresen vetett csillagfürtöt. Ha ezt a méltánytalanul háttérbe szorult növényt újra felfedezzük, akkor a három-négy holdak bölcsessége háromnégyezer hektárokon is kamatozhat. Bartha Gábor Többlet és minőség S orozatban adunk hírt lapunkban a megyében működő üzemek idei terveiről. Üj termékek sora jelzi a változást, másutt kevesebb munkással több értéket állítanak elő, s szinte mindenütt hangsúlyozzák a minőségi termelésre való törekvést. Ezek az elképzelések azt a váltást tükrözik, amely az ország iparában éppúgy bekövetkezik, mint a megye üzemeinél. Megszűnt ugyanis régóta csak a mennyiség hajszolása, helyette a piac értékítélete, a bel- és külföldi eladási lehetőségek határozzák meg a termelés alakítását. A szombati lapokban olvashattuk a Központi Statisztikai Hivatal jelentését a népgazdaság múlt évi fejlődéséről. Bizony az öt-tíz évvel ezelőtt megszokott növekedési ütemtől jóval szerényebb számokat találhattunk. Azonban nem árt tudni, hogy ezek az átlagok nagy eltéréseket takarnak. Különbséget szükséges tenni az egyes iparágak, vállalatok között. Vannak, akik továbbra is nagy fejlődés előtt állnak, másoknál a korábbi termeléstől nem igényel többet a népgazdaság. Hozhatunk erre megyei példákat is. A legszámottevőbb mennyiségi növekedést a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár éri el, amely a magyar— szovjet agrokémiai egyezmény keretében bővíti nö- vényvédőszer-gyártását, jelentős szocialista exportot ér el a következő években. Másik példaként említhető a nagykállói posztógyár, ahol a meglévő gépparknál további mennyiségi növelésre már nemigen van lehetősége, azonban a gondos betanulás, a figyelmes munka odavezet, hogy az iparági átlagtól jobb minőségű termékeket állítanak elő mind a fonodában, mind a szövődében. A megyében több olyan üzem van, amelyik javarészt új berendezésekkel dolgozik. Ezeknél továbbra is kettős a cél: egyrészt a meglévő gépeket úgy kell kihasználni, hogy azokon minél több eladható terméket gyártsanak — a szervezésnek, a begyakorlottságnak van ebben nagy szerepe —, másrészt szinte mindenütt van lehetőség a minőségi követelmények fokozására, a selejt csökkentésére. S a jobb termék magának a gyárnak, vállalatnak is többlethasznot hoz, hiszen ezért jobb árat kapnak. U-gy mondják, hogy intenzív, a rugalmas alkalmazkodás feltételeit megvalósító termelésre van szükség mindenütt. Ez nyilván feltételezi a jobb terméket, a vevők igényeinek kielégítését, de nem vezethet kényelmeskedésre ott, ahol olyan gépet, alkatrészt, fogyasztási cikket tudnak előállítani, amelyet keresnek a piacon, jó áron lehet exportálni. Itt a megemelt minőségi követelmények mellett a több termelésnek is létjogosultsága van. Lányi Botond
