Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-09 / 33. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. február 9. Kommentár a madridi találkozóról Mi van a csomagban? Madridban ma folytatja munkáját az európai biztonsági és együttműködési ta­nácskozás. Milyen csomaggal érkezik erre a tanácskozásra Kelet és Nyugat? Mit vár­hatunk a soron lévő ülésszaktól? M int ismeretes, a legutóbbi tárgyalási időszakban szá­mos reális és mesterkélt nehézséget leküzdve si­került bizonyos pozitív eredményeket elérni a Hel­sinki egyezmény valamennyi pontja tekintetében. Egyez­tették a záródokumentum jelentős részét, és figyelemre méltó haladást értek el a legbonyolultabb kérdés — az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia össze­hívása — ügyében is. A későbbi plenáris ülések azonban megmutatták: mindezen fontos megállapodások realizálását megakadá­lyozhatják a NATO-országok egyoldalú katonai fölény megszerzésére irányuló makacs kísérletei. Az USA és néhány szövetségese a már kipróbált „csomagterv-takti­kához” folyamodtak. A konferencia összehívásának kér­dését az emberi jogok olyan értelmezésének elfogadásától tették függővé, ami lényegében beavatkozás a szocialista országok belügyeibe. Amint ezt akkor több megfigyelő megállapította, az USA küldöttsége arra összpontosította erőfeszítéseit, hogy a találkozón a lélektani hadviselés lég­körét teremtse meg. Ezt bizonyítja a többi közt az a lengyelellenes, szoci­alistaellenes hisztériakampány, amelynek hullámai az Egyesült Államokból csaptak fel. Az amerikai sajtó rész­letesen fejtegeti a madridi fórum szétzúzásának lehetsé­ges változatait. Az USA bizonyos körei arra törekednek, hogy a találkozó szószékét a Szovjetunió, Lengyelország és más szocialista országok bel- és külpolitikája elleni alap­talan támadásokra használják fel. December 13-án a szükségállapot bevezetése áthúzta azoknak a terveit, akik a lengyelországi szocializmus meg­döntéséről ábrándoztak, szét akarták rombolni az európai béke alapjait, így a jaltai és a potsdami egyezményeket. Ám a jelenlegi — a többi között a madridi találkozó kö­rül is indított — provokációs kampányok szervezői látha- 1 tóan még nem mondtak le arról a kísérletükről, hogy Lengyelországot az európai katonai-politikai feszültség ' tartós tényezőjévé változtassák. A madridi találkozónak nem szabad a konfrontáció szinterévé változnia, ellenkezőleg: ki kell bővítenie a biz- 1 tonság és az együttműködés perspektíváit Európában. ; Minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy e fórum tanács- hozásait pozitív határozatok koronázzák meg — olvasha- • >a a január elején Moszkvában aláírt közös szovjet—len- j gyei közleményben. Á világ közvéleménye még a madridi találkozó előző szakaszában megismerkedhetett a szocialista or­szágok mindenre kiterjedő konstruktív álláspont­jával. A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bi- 1 zottsága által a múlt év decemberében jóváhagyott doku- j mentumról van szó. Az ülésen nagy figyelmet szenteltek i az európai biztonság katonai aspektusainak, hiszen a kon- | tinensen a katonai konfrontáció veszélyének csökkentésé- í vei kapcsolatos kérdések egész komplexuma most különö- J sen élesen vetődik fel, amikor az amerikai „eurorakéták” a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok te­rületén található célpontokra hivatottak csapást mérni. A szocialista diplomácia ugyanakkor Leonyid Brezsnyev Bonnban előterjesztett javaslatait viszi táskájában, ame­lyek lényege, hogy Európa végül is teljesen mentes le­gyen mind a középhatósugarú, mind a taktikai nukleáris fegyverektől. A szocializmus külpolitikai stratégiája egy­értelműen a föld békéjének megszilárdítására, az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködésre, a népeket fenyegető atomháború veszélyének felszámolására irányul. Ezt a politikát kívánják folytatni Madridban is. Olga Trofimova (APN — KS) RAKÉTA AZ ISTÁLLÓBAN Amerikai tűzszerészek egy hete dolgoznak azon, hogy egy nyugatnémet paraszt istállójának betonpadlójá­ból kiszabadítsanak egy oda belefúródott Sidewinder típusú levegő-levegő raké­tát, de nem biztosak benne, hogy hétfőn sikerül befejez­ni a munkát. A rakétát még a múlt hétfőn lőtte ki — állítólag véletlenül és eddig még föl nem derített „műszaki okok” miatt — gyakorlato­zás közben az amerikai lé­gierő egyik F—15-ös vadász­gépe a Stuttgarttól 100 kilo­méterre levő Schramberg falu fölött. A 70 kilós, több mint 3 méteres rakéta át­fúrta Eugen Seckinger gaz­dálkodó istállójának tetejét, majd a hat méter magas ta­karmányhalmon áthatolva kétméter mélyen behatolt az istálló betonpadozatába. A parasztcsalád csak né­hány nap múlva fedezte föl a belövést. Azonnal kiköl­töztették őket, de hosszabb ideig tartott az is, míg a tűzszerészek végeztek a ka­zal elhordásának számuk­ra szokatlan feladatával. Egyelőre légkalapáccsal próbálják lazítani a betont a rakéta körül. A hírügy­nökségi jelentések nem szól­nak arról, hogy vajon emi­att nem fenyeget-e minden pillanatban robbanásve­szély? TÖMEGES KARAMBOL Hétfőn reggel a rendkívü­li sűrű ködben tömeges koc­canásos baleset történt Bécs közelében, a déli autópályán. A legfrissebb jelentések sze­rint a rossz látási viszonyok következtében 158 autó üt­között össze, illetve rongáló­dott meg, közülük három ki­gyulladt. A sérültek száma még nem ismeretes. Továb­bi koccanások elkerülése és a mentési munkálatok meg­könnyítése végett hoszabb időre lezárták a pályasza­kaszt. FÖLDRENGÉSEK A Mercalli-skála szerinti ötös erősségű földrengés ráz­ta meg hétfőn hajnalban a közép-olaszországi Macerata környékét. A kis erejű föld­lökés felriasztotta álmából a lakosságot, de nem oko­zott károkat. A Mercalli-ská­la szerinti ötös erősségű föld­rengés volt hétfőn reggel a jugoszláviai Crna Gorában is, Titográdtól délre. Áldozatok­ról vagy anyagi kárról nem érkezett jelentés. Vasárnap este Athénban a Richter-ská­la szerint 4,4-es erősségű föld­rengést észleltek, amelynek epicentruma a görög főváros' tói 170 kilométerre nyugatra, a Pátrei-öbölben volt. Ká­rokról nincs jelentés. 'Szabolcsi bűnügyi múzeum A megtévesztő távirat 25. A szülők lefeküdtek és tele­víziót néztek. A fiú kiment az udvarra, megkereste a bal­tát, bevitte magával és leült ő is tévét nézni. Vagy tíz perc múlva édesanyja kiment a konyhába vizet inni. Ekkor a fia felugrott, utánalépett és a baltával hátulról leütöt­te. Meghallotta ezt az apa, de mire felült az ágyban, a fiú odalépett és őt is leütöt­te. Aztán tovább csapkodott a baltával. Az apa 13, az anya 15 csapást kapott. Az ügyészségi kihallgatáso­kon így mondta el, mi tör­tént ezután: „Mikor már nem mozdultak, egy órát ül­tem és gondolkoztam. Aztán kivettem apám zsebéből az italbolt kulcsát és bementem. Ha jól emlékszem 1930 forin­tot vettem el. A kulcsot visz- szatettem, megmosakodtam, felöltöztem, megírtam a le­velet, aztán kitettem a kar­tont a rács mögé. Becsuktam az ajtót és visszautaztam Pestre. Ott az első dolgom az volt, hogy feladjak egy táviratot, hogy ne keressék őket.” Három napig valóban nem is keresték. Zsenyuk azon­ban nem volt ilyen biztos a dolgában, minden éjszakát vonaton töltött. Első éjszaka Debrecenbe, második és har­madik éjjel Szolnokra uta­zott, hajnalban pedig vissza, hogy megpróbáljon a felesé­gével találkozni. Ez azonban csak egyszer sikerült, akkor pedig már nem volt rá lehe­tősége, hogy beváltsa fenye­getését. A megyei főügyész­ség előre kitervelt módon, aljas indokból, több embe­ren elkövetett emberölés és lopás miatt nyújtott be Zse­nyuk Zoltán ellen vádiratot. 1973. június 8. A tárgyaló­teremben mindenki áll. A ta­nácsvezető bíró dr. Ardai Pál olvassa az ítéletet: A Népköztársaság nevében a megyei bíróság Zsenyuk Zol­tánt előre kitervelt módon, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés és lopás miatt halálbüntetésre ítéli. Zsenyuknak a szeme sem rebben, merev tekintettel hallgatja az indoklást, a fel­háborító, aljas bűncselek­mény felelevenítését. Hallgatja az iskolában, a munkahelyén kiadott jellem­zéseket, amelyekbe még el­vétve sem lehet róla jót hal­lani, hallgatja a bűncselek­mény elkövetése előtti ma­gánéletét, amit a saját maga és ismerősei, rokonai valló­Ausztria — közelről (1.) —— Néhány meglepetés Vásári bódék között. Bécs fagyos lehetettel fo­gad. A Burg komor méltó­sággal állja a szél rohamait. A díszkivilágítás mellőzve. Ahogy vendéglátóink indo­kolták: Ausztriában takarék­ra vették az életet. Csak a belvárosi kirakatok fénye­sek, talán azért, hogy jól ki- vehesse és megjegyezze az előttük nézelődő a pompás áruk árait. Az Omega óra 4260 schilling, a női szőrme- sapka ára kétezertől felfelé. Igaz, mindez a Kärtner strasszén, amely a mi Váci utcánk szebbik és nagyobbik testvére. De a magyar, különösen akit ezen a kör­nyéken szállásoltak el, ter­mészetesen ezt látja mindjárt az első esti sétán. És a történelmi hírű, meg szépségű palotákat. A Burg tőszomszédságában a Pálfy- palota, közel a magyar nagy- követségnek otthont adó egy­kori erdélyi kancellária, amely kívülről is tiszteletet parancsol. Belülről pedig, az ablakból is jól látni, óriási 'kristálycsillárok szórják fé­nyüket az egykor volt biro­dalom egykor volt nagyurai­nak káprázatos tárgyaira.- A hatalmas pinceborozó­ban ismerkedünk később az étel- és Halárakkal. Bizony itt már könnyen fel lehet melegedni! Egy aperitif, egy finom csülök és egy sör „mindössze” 300 schilling. Ha meggondolom, hogy ez még inkább az olcsó helyek közé tartozik ... Hazafelé már ott a másnapi újság, a Kurier az utcán és a színházból haza igyekvő bécsi polgár a lap fő címeiből olvashatja ki tudja hányadszor e szavakat: energiaválság, takarékosság, enyhülés, tárgyalás. Az utca embere azonban fázósan siet tovább, a fagyos szél elri­asztja a kirakatok fényessé­gétől. A Moulin Rouge bejárata fölött reklámfények villog­nak, szexet, attrakciót és új­másaiból rakott össze a bíró­ság. A munkahelyről munka­helyre vándorló, fegyelmezet­len, munkakerülő jellem egy­re inkább kibontakozik előt­tünk, aztán megismerjük a családját is meglopó Zsenyu- kot. Mire kellett neki a pénz? Inni és szórakozni! És ha nem tudott másként szerezni, Budapestről is hazautazott Pátyodra szüleihez, hogy se­gítsenek rajta. Ilyen szándékkal utazott 1973. február 24-én is. Se­gédkezett a disznóvágásnál és közben megkérte édes­anyját, hogy próbáljon pénzt kérni apjától. Családi élete rendezésére kérte, amivel mindig tudott szüleire hatni. Szerették feleségét és a há­zasságtól várták azt is, hogy fiúk jobb útra térjen. Az ap­ja azonban már unta a sok adakozást és nem volt haj­landó ismét segíteni. A fiú döntött: megöl min­denkit, aztán öngyilkos lesz. B. J. Folytatjuk ra szexet kínálva invitálják a szórakozni vágyókat. Saj­nálom szegény portást, aki díszes egyenruhájában még hangos kiabálással is próbál­kozik rálicitálni a reklámra. Fázik, be-behúzódik a kapu­aljba, majd újra kijön, de láthatóan nem sok sikerrel. Spórol az osztrák, az ide­genforgalomnak pedig köz­tudottan Bécsben nem a tél a szezonja. A piciny szállodai szobá­ban (amelynek ugyancsak megkérik az árát) is hiába keresem a szappant, mint ahogy nem volt a Rastkeller- ben sem. Hiába, a takarékos­ság! Fázós diák sétál az utcán, elől-hátul nagy reklámpla­kátba burkolózva próbálja egy polbeat estre csalogatni az embereket. Bécset jól ismerő kollégám felvilágosít: találkozom még meglepetésekkel, ami az ára­kat illeti. Menjek csak villa­mossal, busszal, esetleg met­róval, meglátom mi a különb­ség az itteni, meg az otthoni jegyek órai között. S ha ne­tán bemennék az operába, könnyen a pénztárnál ha­gyom egyébként kiemelt két napidíjamat. Másnap délelőtti séta és új­ra az árak. A jonatán alma 30, a narancs 25, a banán 20 schilling. Egy éltesebb oszt­rák hölgy felkiált a Burg előtti zöldséges ártáblája lát­tán: „Őrület! Jól látom?” Bizonyosan jól látja, bár az is igaz, hogy a X. kerületben, a mi Kőbányánkhoz hasonló negyedben ettől olcsóbbak az árak ... Nincs idő tűnődni, indulás St. Pöltenbe. Felső-Ausztria egyik szép kisvárosa 50 ezer lakosú. Ot­tani kollégámat kérdem, mi­ről ír mostanában a NŐN, a tartomány katolikus napi­lapja? Válaszából kitűnik, nem mondhatjuk, hogy az osztrák egyház lapja kerüli a kényes témákat, mint a fo- gomzásgátlás, propaganda a gyermeknek, a családnak. Fájlalják, hogy a fiatal ge­neráció rögtön házat és autót akar, s megkérdezik: kinek akarja mindezt, ha a társa­dalom elöregszik? „Az ifjú generáció felelős­ségét akarjuk feltámasztani az életért. Amellett vagyunk, hogy különböző szociális dol­gokkal segítsük a családala­pítást. A mi újságunkat ugyan a katolikus egyház ad­ja ki, de mi liberálisak va­gyunk” — folytatja a szer­kesztő, s nem tagadja: ebből konfliktusai is származnak. Hol balos, hol jobboldali jel­zőt aggatnak rájuk a külön­böző politikai áramlatok kép­viselői. Ami azonban min­dennap fontos számukra, az a kommunális politika. A la­kásépítés, a csatornázás, egy­szóval az infrastrukturális te­rületfejlesztés. És szintén mindennapi téma a munka­helyek megtartása, a gazdasá­gi visszaesés, a növekvő ener­giaárak. Ezzel kapcsolatos — mondja vendéglátóm —, hogy van egy atomerőművük, évek óta készen áll, de nem működik. A környezetvédők tiltakoznak, s a kormány nem meri beindítani ezt a sok sze­net, olajat, gázt pótló létesít­ményt, mert fél, hogy elvesz­ti választóit. Pedig szükség lenne az általa termelt áram­ra és hát végül is 9—10 mil­liárd schillinget fektettek be ebbe a nem mindennapi be­ruházásba. Kopka János (Folytatjuk) A szocialista országok tömegtájékoztatási vezetői és az ENSZ szakértői kerékasztal-tanácskozást tartanak Budapesten. A képen: (balról jobbra) Hollai Imre külügyminiszter-helyet­tes, Akasi Jaszusi, ENSZ-fötitkárhelyettes és Lakatos Ernő, az MTI vezérigazgatója. (Kelet-Magyarország telefotó) A híres Bécsi Opera.

Next

/
Thumbnails
Contents