Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-09 / 33. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. február 9. EGY KIS TAVASZVÁRÓ Ablak alá violát Szegélyre kardvirágot — Díszporcsint mindenhová Ha a kedves olvasó ebben az írásban melegebb idők színeit, és hangulatát véli felfedezni, ne nézze a lap sarkán a dátumot, nem egy tavaly nyári számot tart a kezében. Most íródott, a csikorgó februárban, de ez már csak egy röpke hónap, és itt a kikelet. A kikelet legszebb dísze a virágoskert. A tavaszt várjuk, de kezdjük mégis az őszirózsával, lévén, hogy korán vetjük. A nagy virágú, vágó fajtákból, ilyenek a Hungária, az Orion, és a Princess, ágyásokat vessünk majd, így lesz elég vázába való. A bokros alacsonyabb színkeveréket ágyás, vagy járdaszélre tervezzük. A violát hová is szánhatnánk, mint az ablak alá, hogy meleg nyári éjszakákon az illatának rövid útja legyen a hálószobáig. Van belőle választék: bordó, fehér, rózsaszín, mind más, és más illat. Gazdag formákban a büdöske, terjedő latin nevén a Tagétesz. Alacsony, tömör virágszőnyeget ad a Lilliput, az Elektra, és a Cupido fajta. Vágásra alkalmas a labda-, szegfű- és krizantémvirágú magas szárú forma. A szegélynek vegyünk kardvirághagymát, amely a szivárvány szinte minden színében kapható. Hamar elvirágzik, a helyére ültethetünk gumós begóniát. A nevéhez illően dísze a kertnek a díszcsillagfürt hatalmas, lassan elhervadó kék, piros gyertyáival. Változatosság a vázában a hosszú szárú nemes oroszlánszáj, és élénk színfolt a búzavirág, amely másodvetésként a tulipán után következhet. A nyár dísze a margaréta, a gazália, egy kis ágyás is hatalmas virágtömeget ad. A fal tövébe, a kerítés tövéhez vessünk majd egynyári dáliát. Üde színkeverék mosolyog így a méregzöld háttérből. Falra fut a hajnalka, kék, piros, fehér tölcséreivel. A kerítés mellől integet nagy sárga bugájával a dísznapraforgó. Petunia, évelő szarkaláb, ezek is megérdemelnek egy ágyást. Melléjük egy sor fátyolka, ennek a csipkéje a legszebb csokorlazító. A sövény alján már áprilisban ott nyújtogathatja sárga, kismadárszáj tölcséreit a sarkantyúka, amikor a dísztök, lopótök még csak ébredezik, hogy felfussa a kerítést. Mindenhová ajánlottunk már valamit, csak az ágyások közé, és az udvarra nem. Ott sem marad szín nélkül a felület. Díszporcsin mindenhová, minden színben. Tűri a taposást, a szárazságot. Temessük a telet, és járjunk már most utána a magnak, amikor még a különlegességek is megkaphatok. (ésik) Felnőtt diákok A képen: fizikából vizsgáznak a hallgatók Még ma is elég sokan vannak olyanok, akik nem rendelkeznek — felnőtt korban — általános iskolai végbizonyítvánnyal. Megyénk szinte minden nagyobb általános iskolája vállalja esti tagozaton a felnőttek képzését. A kijelölt iskolákban mód van magánúton vizsgázni egy-egy évfolyam tananyagából. A TIT fehérgyarmati városijárási elnöksége ezeknek a dolgozóknak a segítésére vállalkozott akkor, amikor előkészítő tanfolyamokat szervezett az 5—7. és 8. osztályos vizsgára készülőknek. Ez évben újabb vizsgázók jelentkezését várják. Gyorsan jön... S okáig úgy volt, hogy az egyik iskola alkalmazásában álló karbantartó, javító szakmunkás nem dolgozhatott Kisvárda másik iskolájában, mert úgymond a létszám- és bérgazdálkodás eredeti „cégéhez” kötötte. Egy évvel ezelőtt ezen a helyzeten igyekeztek változtatni, amikor is megalakult egy kicsit hosszú és furcsa nevű intézmény, az alsó fokú oktatási intézmények gazdasági-műszaki ellátó és szolgáltató szervezete. Nehezen lehetett volna ennél hosszabb nevet találni, de nem ez a lényeges. Azóta sikerült egy kézbe adni az iskolák fenntartását, karbantartását, felújítását. Nem fordulhat elő, hogy az egyik iskolának futkosni kell javító szakember után, miközben a szomszéd iskolában ott van, olykor nincs is kihasználva a „kapacitása”. Ezeket a szakembereket, alkalmazottakat „vonták össze”, hogy oda és akkor menjenek hibát elhárítani, javítani, ahová és amikor kell. ~ Az egy év tapasztalatai kedvezőek, olyannyira, hogy a tanácsi szervek ki is bővítették a szervezet hatósugarát. \ Ezután — az iskolákon kívül — egészségügyi, szociális, bölcsődei és hasonló tennivalókkal is foglalkoznak. (P- g ) A bővített eladótér Az üzlet tőkehús-árusítását is megkezdi .(J. L.) Rugalmas bővítés Kicsinek bizonyult az élel- miszer-kisker. Toldi utcai ABC-áruháza Nyíregyházán. A kirakatok átalakításával és hozzáépítéssel 110 négyzet- méterrel bővítették az eladóteret, és korszerűsítették a belső berendezéseket. Így most már 370 négyzetméteren, korszerű körülmények között vásárolhatnak a környék lakói. Színlelni boldog szeretőt Bestseller Rézről kézre „Leg“-ek a könyvtárban Minden hétfőn gyilkosság — Szemben a bűnözőkkel — A ketyegő gyertya esete — és még hosszan sorolhatnánk azokat a bűnügyi regényeket, melyek az elmúlt évben a legtöbbször fordultak meg a Móricz Zsigmond megyei könyvtár olvasóinak kezében. Ez meglátszik a köteteken. Rongyossá olvasott, megkínzott lapjaik most egy időre pihenőt kaptak. Jelenleg több száz társukkal új kötésre várnak. Hamis lenne a kép, ha azt állítanánk, hogy csak a krimit keresték a könyvtárlátogatók. Rejtő Jenő kötetein, a fantasztikus könyveken túl még most is bestseller Mis- kolczi Miklós műve, a Színlelni boldog szeretőt. Megjelenése óta a memoár irodalom kedvelt darabja Kádár Gyula visszaemlékezése, A Ludovi- kától Sopronkőhidáig. A szép- irodalmi alkotások mellett nagy „igénybevételnek” van kitéve egy-egy műszaki vagy mezőgazdasági könyv is. A Műanyagok vákuumformálása ugyanúgy új borítóra vár, mint a Vidám rajzos juhtenyésztés vagy a Hústermelés kisállatokkal a háztájiban. Melyik lemezt hallgatták leggyakrabban tavaly a zenei könyvtárban? A fiatalok a külföldi könnyűzenei felvételek közül a Pink Floyd, a Reinbow együttes lemezeit és a Hair című film teljes filmzenéjét tartalmazó dupla albumot kérték legtöbbször. A magyar zenekarok közül az Edda és a Hungária vezeti a „keresettségi listát”. A komolyzenei művek közül legtöbbször Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét, Beethoven szimfóniáit és Bach orgonaműveit tették fel a lemezjátszóra. Talán a Bartók - centenárium hatására a nagy magyar zeneszerző alkotásait is sokan kérték. Egyre népszerűbb a keleti népek zenéje. Itt a sort a japán és a kínai előtt az indiai népzene vezeti. A tárgyalóteremből Ezüstöt — boxgyűrűvel Augusztus 31-én délben a fiatalkorú N. J. Mihály, aki kisvárdai lakos és öccse Kisvárdán vásárolni indultak. A Szabolcs Áruház előtt összetalálkoztak két tiszabezdédi ismerősükkel, s közösen vettek két deci pálinkát és egy üveg bort. Ezt négyen megitták, majd az állomás felé indultak. Közben a Bocskai utcán haladt R. Z. gyalogosan négy társával, az ipari szakmunkásképző évnyitójáról mentek a lakásukra. N. J. Mihály öccse meglátta R-éket, odament hozzájuk és pénzt kért tőlük. Ketten adtak neki 90 fillért. Közben az egyik tiszabezdédi kérte R. Z.-t, hogy a nyakában lévő ezüstláncot, melyen medál lógott, adja oda neki. R. Z. határozottan azt válaszolta, hogy nem adja. Ezzel a tiszabezdédi el is ment onnan. Odament viszont N. J. Mihály, s boxgyűrűs kézzel arcul csapta R. Z-t, majd kikapcsolta a nyakából az ezüstláncot. R. Z. kérte vissza a láncát, de N. J. Mihály a síró fiúnak nem a láncot adta oda, hanem tarkón ütötte. (R. Z. társai közben eltávoztak, mert féltek.) N. J. Mihályék ezután elmentek onnan. N. J. Mihály az egyik tiszabezdédivel kiment a temetőbe, s ott alud- ták ki ittasságukat. Később N. J. Mihály találkozott az öccsével, aki mondta neki, hogy keresik a rendőrök. N. J. Mihály egy ismerősének átadta a boxgyűrűt, az ezüstláncot azonban később megtalálták nála. N. J. Mihály a nyomozás során először azzal védekezett, hogy ittassága miatt nem emlékszik semmire, s mivel a nyaklánc nála volt, feltételezi, hogy elvette valakitől. Később beismerte az egészet, úgy, ahogy volt, a bíróság előtt pedig ismét azt állította, hogy egyáltalán nem emlékszik a történtekre. A lánc és a medál 301 forint értékű, R. Z. pedig nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A Nyíregyházi Megyei Bíróság N. J. Mihályt rablás miatt egy év és tíz hónap fiatalkorúak fogházára büntette és két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. 00 ^KÉPERNYŐ ELŐTT Klasszikus drámákat nem egyszer írtak már át későbbi korokban, leginkább azért, hogy az újabb kor számára a műben felfedezett aktuális mondanivalót felerősítsék, máskor pedig eleve azzal a szándékkal változtattak a darabon, vették át alapszituációját, hogy az új szerző vagy rendező a saját gondolatait fejthesse ki általa a saját korának problémáiról. Ivó Bresan jugoszláviai író Shakespeare Hamletját használja fel arra, hogy a felszabadulás utáni falu szellemi elmaradottságát, a régi szokásokat még le nem vetkőzött közösséget, a letűnt korszak hatalmi allűrjeit ismétlő, másoló, hatalmával visszaélő új népi vezetőt (és bukását) mutassa meg. Azt, hogy a művelet- lenség és a politikai primitivizmus testvérek, és antiszociálisak, s mint ilyenek sok kárt okoztak és okoznak ma is, ahol még léteznek. Az „Omlet” nem lett teljesen homogén produkció a képernyőn. A műsorújság — korrekten és óvatosan — úgy jelöli meg, mint Ivó Bresan színművének tévéváltozatát. A tragikus és a komikus elemek váltakoznak ugyan benne, de nem elegyednek igazán, bár a komikus motívumok is erősebb tragikus felhangot, végkicsengést kaptak, mégsem tartható egyértelműen sem tragédiának, sem tragikomédiának. Az előbbinél kevesebb, az utóbbinál több. Mert mélyebb értelmű, tágabb látókörű. A műfaji hovatartozás valójában nem is lényeges. Sokkal inkább az, hogy felfedezzük ebben a darabban azokat a problémákat, amelyek hasonlítanak a magyarországi felszabadulás utáni évek eszmélésének, öntudatra ébredésének túlzásokkal, balfogásokkal, sót ordító ostobaságokkal teli, de a lelkesedéssel némileg menthető „kulturális öntevékenységére”. Az előbb azt írtam, nem homogén ez a televíziós mű. Ekkor nem csak a műfajára gondoltam, hanem arra is, hogy az építkezése nem eléggé világos, olykor nem érthető: mit, mikor és miért. S ez bizony eléggé zavaró volt. A havannai kongresszus előtt nyilatkozott a magyar televíziónak Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az SZVSZ elnöke. A nyilatkozat egyik fő gondolata az volt, hogy a demokratizmus kibontakoztatása, a szocialista demokrácia érvényre juttatása érdekében a szak- szervezeteknek részt kell kapniuk a hatalom gyakorlásában, mert ahol ez nincs így, ott a dolgozók valódi érdekei csorbát szenvednek vagy egyáltalán szóba se kerülnek. Hogy aztán a hatalom gyakorlásában való részvétel mikor milyen részletességgel kap, kaphat nyilvánosságot, az több politikai tényezőtől, körülménytől függ, a gazdasági lehetőségeken kívül. Nagyon szemléletesen fejezte ki a helyzetet a SZOT főtitkára, amikor azt mondta: a szakszervezet tudja, hogy a pénz a kormány zsebében van, de a szak- szervezet azt is tudja, hogy mennyi van abban a zsebben, tehát csak a lehetőségek határain belül támaszthat igényeket a kormánynyal szemben, vállalva felelősséget is. Azt tulajdonképpen a SZOT főtitkára is elismerte, indikrekt módon, hogy szükséges lenne a lakosságnak a jelenleginél részletesebb tájékoztatása a SZOT- és a kormány közötti tárgyalásokról. Seregi István y RÁDIÓ MELLETT Kása Judit dokumentumjátéka, Az örökség méltán nyerte el a kritikusok 1981. évi díját. Pedig a történet meglehetősen szokványos: egy elhunyt nyomorék férfi házasságon kívül született természetes fiának a javára végrendelkezett, s a végrendeletet a törvényes feleség (akit egyáltalán nem sem- mizett ki) megtámadta. Az ügyben, az elhunyt anyja és. az utol ó éveit bearanyozó barátnője — teljesen indokoltan, humanitárius beállítottsággal a gyermek érdekében — szembefordult az érdemtelen gyűlölködő feleséggel, aki a gyermeknek esetleg soha el nem múló traumát okozható vizsgálatoktól sem riadna vissza az elhunyt férj — szerinte mindig megvolt — nemzőképtelenségének bizonyítása érdekében. Tulajdonképpen ez az asszony volt a dokumentumjáték fő figurája, példa a szeretetlenségre (és sze- rethetetlenségre!), a vagyoni előnyök minden áron való hajszolására. A dokumentumjáték igazi erénye — az Ökonomikus, hatásos megszerkesztettsége mellett — az életes hitelessége. Ki ne ismerne áldatlan örökösödési perpatvarokat — a műsoron kívül is? Ámbátor nem ilyen speciálisat... Bevallom, szeretem Lengyel Nagy Anna havonta jelentkező Embermesék című műsorát. Nem csak azért, mert — természetesen — kuriozitásokat mutat be egyes emberi sorsok kapcsán, hanem azért is, mert mindig van a felvillantott életpályákban, felfogásokban valami elgondolkodtató, s némileg általánosítható. dául, a Kovács András nevezetes filmjéből megismert, immár a 71. életévét taposó „nehéz ember”, Debrecenbe visszaköltözött a feltaláló Szabó István személyiségének, következetességének és anyagi önzetlenségének a bensőséges bemutatása segíthetett visz- szaadni a hitet az emberi kitartás és akaraterő eredményességében; — ha olyan munkával és tehetséggel fjáfosul, mint amilyen az övé... A másik póluson az emberi (társadalmi?) elzárkózás személyiségdeformáló hatását érzékelhettük, Tóth Gabriellának a kifejező című, „Nem engedem, hogy besurranjanak az életembe” dicséretesen tömör riportjában. Egy vérbeli rádiós személyiség, Hegedűs Géza anekdotázó kedélye és sztorija oldhatta föl végül a már-már súlyosabb problematikába hajló hangulatunkat. Ez a szerkesztési mód is a műsor erénye. A Rádiószínház bemutatójaként a nagy norvég drámaíró, Henrik Ibsen (1828— 1906) egyik legszebb, leg- költőibb ötfelvonásos darabjából, A Vadkacsából alkalmazott rádióra, és rendezett meg kétrészes élvezetes produkciót Vajda István, parádés szereposztás^ ban. A keserű tragikomédia, az „éltető hazugságok”, a polgári álerkölcsiség pszi- chologizáló ábrázolása a rádióváltozatban sem vesztett leleplező erejéből. A célszerű rövidítések nem törték meg a darab ívét, s újból meggyőződhettünk róla, hogy Ibsen ma is mennyire modern, mondanivalójában és drámaépítkezésben egyaránt. Mint most pénteken pélMerkovszky Pál
