Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. február 6. K étszeresen is gondban vagyok, hiszen azon kívül, hogy nem tudom miként szólítsam önt, az is rejtély előttem, tulajdonképpen kinek írom ezt a levelet. Csak annyiban vagyok bizonyos, hogy írnom kell, hátha magára ismer ön, akinek rosszindulatú hírei, megjegyzései sok ember életét keserítették meg úgy, hogy azok még csak védekezni sem tudnak. Már csak amiatt sem, hogy halvány fogalmuk sincs, mit állít róluk a szóbeszéd. Bizonyosan sok olvasónk ismeri azt az egyszeri történetecskét, amelynek a főszereplője csupán azért nem kerülhetett magasabb beosztásba, mert amikor ügye egy magánbeszélgetés során szóba jött, akadt valaki, aki csak úgy mellékesen megjegyezte: „rendes ember, értelmes is, jó is lenne arra a bizonyos beosztásra, de sajnos valamikor kabátlopási ügybe keveredett”. Hogy az a bizonyos kabátlopási ügy nem volt más, minthogy az ő kabátját lopták el valahol, valamikor, ez az önhöz hasonló mérgezett nyelvű — vagy éppen csak meggondolatlanul fecsegő — ember számára már egyáltalán nem volt érdekes. Hetek óta hallom a városban a drámai szövegű pletykát, amely szerint egy bizonyos piaci kisárus olyan portékát adott el sorozatban, amelyre még nem volt példa a megyében. Élelmiszerről — és árujáról neves kisemberről — lévén szó, a szóbeszéd úgy terjedt, mint szalmakazlak között nyáron a futótűz. Ismerőseim, rokonaim révén hozzám is hamar eljutott a féltő tanács: nehogy véletlenül vegyek és egyek belőle, mert az ott árusított termék enyhén szólva hamis, de fogyasztása komolyabb következményekkel is járhat. Rögtön felsoroltam néhány ellenérvet, amely szerint er-ől a pletykáról azonnal és világosan kiderült a kiléte, de az egészségem miatt aggódók már csak félig-meddig, illetve egyáltalán nem fogadták el a mendemondát (a rágalmat!) nyomban kettétörő magyarázatot. A pletyka hónapokig terjedt tovább. Hogy ma hol tart, nem tudom, a piaci árus forgalma egy időre mindenesetre megcsappant. Pedig a napnál világosabb, hogy a hír álhír, az ellene felhozott kitalációk- nak semmi közük a valósághoz. Azon meg már vajon ki gondolkodik, hogy utánajárjon, s megtalálja azt az első láncszemet, amelyből a láncolat kiindult? Ezért szólok önhöz, aki esetenként kitalálja és tálalja az ilyen és az ehhez hasonló rémtörténeteket, avagy csupán bizalmas értesüléseket X-ről, Y-ról. ön esetleg jó fizetéssel járó ráérős idejében súgja oda közeli ismerősének, barátjának :~ki, hol, mikor kerül vagy kerülhet bajba, kisebb vagy magasabb beoszPletyka ez a javából, legalább olyan, amit valamikor a falusi kispadon vasárnap délutánonként űztek a vénasszonyok, de amire legújabban már ott is egyre kevesebb az idő és a közönség. Hogy itt, a közéletünk perifériáján mégis akad vállalkozó szellem és hallgatóság, az sok szempontból nem jó. Káros, hiszen a munkától vonja el a figyelmet — pedig tennivalónk lenne éppen bőven — s rossz azért is, mert a felelőtlen jólértesültség fulánkja könnyen beleeszi magát a testbe, amiből aztán igen nehéz kiszedni. Káros az ön ilyesfajta „működése” azért is, mert a felelőtlen híresztelés, a mendemonda, a pusmogás ahhoz a bizonyos növényhez hasonlít, amely valahol tetszetős, de ha nem irtanánk, elvadítaná környezetünket. Hadd javasoljam önnek: (bár tudom, hogy hiába) dolgozzék inkább ahelyett, hogy különböző híreket, esetenként netán vágyálmokat suttogna bizalmasan mások fülébe. Nálunk ugyanis — szerencsére — mindinkább olyan szelek fújnak, amelyek nem annak a bizonyos futótűznek a tovaterjedését segítik, hanem a tehetség, a munka árán való boldogulás útjait teszik szárazzá, járhatóvá. És mert egyszer visszalapozhatják a „könyvet’-’, s akkor ön jár úgy, mint az a bizonyos ember, akit hamarabb utolértek, mint a sánta kutyát. Csongrádi Zoltánnal, az ibrányi tsz elnökével a termelésfejlesztésről A Az ibrányi Rákóczi Tsz 4530 hektáron w gazdálkodik. Egy falu egy tsz — mondják a helybeliek és ez jó. Rossz viszont, hogy a gazdálkodás feltételei kedvezőtlenek. Miért, mennyiben? — Az ibrányi határ talaja közepes termőképességű. A futóhomoktól a mezőségi talajon keresztül az agyagig minden megtalálható. De ez nem is lenne gond, mert a potenciális termőképesség adott, de a talajvízszint minden évben kritikussá teszi a termelést. Miért van ez? Mert az ember beavatkozása a természet rendjébe egyszer áldásos, máskor nem. Áldásos volt például, amikor megtörtént a Tisza szabályozása. A Rétközben a folyó megzabolázása után kiszáradtak a tavak, felszikkadtak a mocsarak és kiváló termőtalajhoz jutott a község. A két világháború között, a földbirtokosnak mintagazdasága volt itt. 1929—33-ban telepítették azt a gyümölcsöst, ami ma is terem. Ahol az almafák állnak Hatvanor a terület neve, kedvező a fekvése. Volt kisvasút, hajóállomás. Az almát onnan Hatvanor címkével egyenesen Kanadába szállították. De jó volt itt a föld burgonya-, dohány-, cukorrépa- és kukoricatermesztésre is. A Mi történt? Mi az, ami miatt a virágzó ^ földművelés hanyatlásnak indult. — Az ember megint beavatkozott. Megépült a tiszalöki duzzasztógát, a kiskörei vízlépcső. A víznek most nincs, vagy lassú a lefolyása. A talajvízszint megemelkedett, erősen ingadozik 0 és 50 centiméter között van. A volt folyók és tavak medre lassan visszaalakul mocsárrá. Legkritikusabb a helyzet tavasszal, amikor vetni kell. Hat év átlagában emiatt 300—350 hektár az a terület, ami vetetlenül maradt, további 300—350 hektáron pusztult ki a növény. Súlyos veszteség az egy gazdaságnak, ha évente 600—700 hektár nem ad termést. A művelés költségei viszont jelentkeznek. * De hát miért vetnek, ha tudják, hogy v az egész csak meddő próbálkozás? — Először is nem tudjuk, hogy a munka, a költségráfordítás hiábavaló, mert bízunk a kedvező időjárásban. Másodszor van egy földvédelmi törvény, amely előírja minden megművelhető terület hasznosítását. A A törvény a földhasznosítást írja elő és ^ nem azt, hogy miként végezzék. Miért nem próbálkoztak művelésiág-váltás- sal, például gyeptelepítéssel? — Megpróbáltuk. Annál is inkább, mert az említett 700 hektár művelési költsége 3—3,5 millió forint, évről évre egyértelműen veszteség volt. Telepítettünk 372 hektár gyepet. Elgondolásunk az volt, hogy a meglévő 736 hektár ősgyep, a 260 hektár pillangós, a 430 hektár siló és az új telepítésű gyep elegendő takarmányt terem az állattenyésztésünk erőteljes fejlesztéséhez. Ezzel szemben jött 1980- ban is a vizes esztendő. Kaszálóink vízben álltak, a búzát csak rizsarató lánctalpas kombájnokkal tudtuk learatni. Amikor az 1981- es tervet tárgyaltuk, ezért is mondta a tagság: ne akarjunk mi nagy dolgokat, hiszen egy év ahhoz is kevés, hogy a tönkretett talajt rendbe hozzuk. Ettől függetlenül bíztunk és feszített tervet készítettünk. Folytattuk azoknak a céloknak a megvalósítását, amit még az V. ötéves tervben elkezdtünk. A Ezek szerint a termelőszövetkezet veze- ^ tősége hosszú távra határozta meg a feladatokat. Mennyiben lehetséges a végrehajtás akkor, amikor a szabályzók évente változnak, a szankciók és dotációk új irányokat szabnak? — Mi az V. ötéves terv előtt alaposan áttekintettük adottságainkat. Akkor döntöttünk úgy, hogy mivel a szántóföldi növény- termesztés bizonytalan, erőteljesebben az állattenyésztésre alapozzunk. Ez részben már megtörtént. A szarvasmarha-állományt megdupláztuk, 790-ről 1450-re növeltük. Két irányba szakosodtunk, tej- és húshasznosításra. 1978-ban a tejelőtehén-állománynál megkezdtük a keresztezést, ez 1983-ra befejeződik, az állomány teljes egészében F—1- es lesz. A húshasznú tehénállománynál 1979- ben kezdtük a keresztezést limuzin fajtával. • Ha már az állattenyésztésnél tartunk, — és korábban szó volt a takarmány- bázis megteremtéséről is —, hogyan ítéli meg az ágazat eredményét? — Jelen pillanatban nálunk a szarvasmarhatartás még nem rentábilis. Az ártámogatásokkal eddig kijött a maga foltjából. Ez nem a tej, a hús árában testesül meg. Így az ágazat megítélése nem egyértelmű. Az ágazat szűkített önköltsége ma még veszteséges. a Nem játszik ebben közre helyi problé- ” ma is, ami megoldatlan? — Van ilyen. A tejtermelés például 4000 liter alatt veszteséges. Mi tavaly 3200 litert fejtünk tehenenként. Hogy nem többet ért„flz idei munka 200 hektár gyümölcsös alagcsövezése, 1000 hektár szántó felszíni vízrendezése, táblásítás és talajjavítás. Termelőszövetkezetünk történetében ez a legnagyobb és legjelentősebb beruházás. Ha ez megvalósul, kialakulhat a biztonságos növénytermesztés." netö, mert mint mondtam, az állománycsere most történik. A hústermelésnél más a gondunk. Korábban készült egy 640 férőhelyes hizlalótelep, amelynek a technológiája nem alkalmas a tömegtakarmányra. Akkor, amikor a telep létesült, az abraktakarmányozás volt az irányadó. Ez az egyik baj, a másik, hogy amikor a telep elkészült, 372 tehén volt a termelőszövetkezetben. Tehát vásárolni kellett az .alapanyagot. Most nehéz utolérni magunkat. A Az 1981-es évet megyeszerte jónak, elfogadhatónak ítélik a gazdálkodók. Az őszi kalászosokat kivéve növekedtek a termésátlagok, javult a gazdálkodás eredményessége, önnek, a Rákóczi Tsz gazdálkodását tekintve mi erről a véleménye? — Általában Ibrányban is igaz, ami a megyére érvényes. A növénytermesztéshez kedvezett az időjárás, de mégis előbb a termelőszövetkezeti tagok szorgalmát méltatnám. Nagy erőfeszítések árán sikerült elérni, hogy búzából 3,4, kukoricából 4,7, cukorrépából 34,6, dohányból 1,6 tonnás átlagtermést takarítottunk be hektáronként. Elfogadható volt az almatermés is. A Beszéltünk eddig a gazdálkodás feltételeiről, az állattenyésztésről, a növény- termesztésről. Kitűnt, csak az alaptevékenységből megélni nagyon nehéz. Mi erről az ön véleménye? — Készítettünk néhány számvetést az elmúlt hat esztendő költségeit tekintve. A költségek növényvédő szereknél 30, egyes ipari eredetű anyagoknál 70 százalékkal növekedtek. Ezt nem ellensúlyozta sem a termésátlagok növekedése, sem pedig a termények ára. Az agrárolló vágott és ezt leginkább azok érzik, akik egyébként is kedvezőtlen feltételek mellett kénytelenek gazdálkodni. Ha tehát az alaptevékenység nem hoz pozitív eredményt, keresni kell a módját az egyensúly megteremtésének. Mi a melléküzemághoz folyamodtunk. 1980-ban hat fővel indítottunk egy lakatosüzemet. 1981 végére már 53-an dolgoztak, és 18 millió forint volt a termelési érték. Ez stabil jövedelmet, tisztességes nyereséget jelent. * Általában az ipari termelést sok helyütt w nemcsak a nyereség miatt, de a munkaerő foglalkoztatásáért, a jobb munkaszervezési lehetőségért is szorgalmazzák. — Ebben mi sem vagyunk kivételek. Három gyárral, a csőszerelővel, a Taurusszal és a Hajtómű és Felvonóval vagyunk kapcsolatban. A megállapodásunk különösen a Taurusszal — olyan, -hogy ha a mezőgazdaságban van szükség a munkáskézre, például almaszedéskor, akkor az az elsődleges. A Taurusnak Ibrányban is van egy üzeme. Most télen, amikor sok asszonynak nem tudunk munkát adni, a Taurus foglalkoztatja tagjainkat. Ezért cserébe a gyáregység dolgozói októberben a tsz-ben szednek almát. Ez számunkra előnyös, hiszen az almaszüret gyorsan és jó minőségben történhet. A 1981-et, a VI. ötéves terv elsó évét nye- v reséggel zárja a termelőszövetkezet. De most nemcsak az eredményekről, a feladatokról is szó lesz a zárszámadáson. Mennyire tükröződnek az 1982. évi tervben az új szabályzók adta lehetőségek, szigorítások? — Fő feladatnak, — mint eddig is — a mezőgazdálkodást tekintjük. Természetesen igyekszünk hasznosítani a számunkra kedvező lehetőségeket. Ez már a búzánál is lemérhető. Tavaly ősszel 1040 hektáron vetettünk, 20 százalékkal nagyobb területen, mint bármikor. A másik dolog, amelyre nagyon odafigyeltünk a hústermelés. Ez részben megvalósul a húshasznú tehénlétszám növelésével, de kiegészítjük a háztájiból történő alapanyag-felvásárlással is. Eddig 100 növendéket vettünk, de folytatjuk a vásárlást. Igaz — bár csökkent a dotáció — a tejtermelést is fokozzuk, tehenenként 200 liter növekedést tervezünk. Növénytermesztésnél a GITR termelési rendszernek vagyunk tagja. Ügy mondják a szegény tsz-ek rendszere ez, de nekünk nagyon megfelel. A kapott technológia szigorításával, megtartásával fokozzuk a termésátlagot. Na és ami a döntő, az a takarékosság, az energiafelhasználás és csökkentése. A Ez utóbbiakról van-e már konkrét ki- ^ munkált terv, vagy javaslat? — Van. Terveztük, hogy 2—3 éven belül a dohány- és terményszárításhoz már nem használunk drága tüzelőolajat. Ezt mezőgazdasági, illetve ipari hulladékkal váltjuk ki. Tagjai vagyunk mi is annak a rakamazi társulásnak, amely a gyümölcsfanyesedéket kazántüzelésre, szárításra kívánja használni. A másik lehetőség a Taurus Gumigyár hulladékának elégetése gőzfejlesztéshez, ezt szintén szárításhoz használjuk majd. A A termelés fejlesztéséhez milyen esz- ^ közök állnak rendelkezésre? — Sajnos nem vagyunk olyan helyzetben, hogy a fejlesztés igényeit a lehetőség kielégítse. Sok területen nincs még megoldva a szociális ellátás, például a lakatosüzemnél. Hiányzik az új telepítésű gyümölcsösnél a járulékos beruházás, de szükség van a növénytermesztés gépesítésének korszerűsítésére is. Ami már biztos; növeljük, felújítjuk a gépjavító üzemet, bővítjük a kombájnszérűt. Ami a legfontosabb: most következik a harmadik beavatkozás a természet rendjébe, a térség komplex meliorációja. Felső-Sza- bolcsban velünk kezdődik ez a munka, miénk az 1/A-s mikrokörzet. A tervezés két éve kezdődött, a kivitelezés már tart.,Á,®b-7 évig tartó munka előzetes számítással 108 millióba kerül, idén 16 millió forint lesz a fel- használás. G Ez állami támogatással történik? — Igen. A 108 millióhoz a sajáterős hozzájárulás 30 millió, 1982-ben 2,4 millió. Az idei munka 200 hektár gyümölcsös alagcsövezése, 1000 hektár szántó felszíni vízrendezése, táblásítás és talajjavítás: Termelőszövetkezetünk történetében ez a legnagyobb és legjelentősebb beruházás. Ha ez megvalósul, kialakulhat a biztonságos növénytermesztés és elmondhatjuk, valamit jóvá tettünk a természettel szemben. A Addig is dolgozni, gazdálkodni kell. A ^ jobb, a hatékonyabb gazdálkodás személyi feltételei adottak-e? — Termelőszövetkezetünknek 1077 tagja van, ebből 539 munkaképes. A felsőfokú szakképzett vezetők száma 15, de megfelelő a középfokú képzettségű termelésirányítók aránya is. Évről évre nő a szakmunkások száma. Sok a fiatal, ötletekben, kockázatvállalásban nincs hiány. Ami hiányzott eddig, az a sikerélmény. A természet csak kevésszer honorálta az emberek igyekezetét. Bízom abban, hogy ezek után másképpen lesz. Egyébként a jövedelemszint 1981-ben az évközi kifizetésekkel közel 37 ezer forint, a háztáji jövedelemmel stabil megélhetést biztosított. — A munkánk jellegét tekintve 1982-ben erősíteni szeretnénk a vezetést segítő társadalmi tevékenységet, a szövetkezeti demokráciát. Mire gondolok. A vezetőségnek vannak különböző bizottságai. Eddig egyszer egy évben beszámoltak és vagy tettek valamit, vagy sem. őszintén mondom, nem mindig a bizottságok voltak a hibásak. Most programot dolgoztunk ki, ehhez a bizottságok jogot, önállóságot és pénzt is kapnak. Például a szociális, kulturális bizottságnak lesz pénze, gazdálkodjon. Erőteljesebben jelentkezik ez az önállóság a háztáji bizottságnál, amely határozatokat is hoz, dönt gazdasági és személyi ügyekben. Más szóval, szeretnénk több embert bevonni a dolgaink intézésébe, mert ha a tervezés és döntés közös, legyen széles körű a végrehajtás is. A Az ibrányi Rákóczi Tsz mikor_ tartja ^ zárszámadó és tervtárgyaló küldöttközgyűlését? — Elég későn, február 27-én adunk számot a munkáról. A munkahelyi tanácskozások már megkezdődtek. A vita élénk, sok hasznos javaslat hangzik el jövőnk alakítását illetően. Köszönöm az interjút. Seres Ernő KM rHETVEGr INTERJÚ. o
