Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

1982. február 27. O Melléküzemág: közismert szokványos kifejezés, gyakor­ta talán unja már az olvasó is. Egy kihívóan csinos és fe­szes húsú fiatalasszony vála­sza K. községben: — Ez csak maguk szerint szokványos és unalmas. Éltek volna csupán egy órát is olyan megaláztatásban, mint én, akkor aligha vélekedné­nek így. Itt áll velem szemben R-né. Két gyermek anyja, de nem látszik rajta: olyan üde és jó­kedvű, mint tizenhat éves ko­rában lehetett. — Mert mióta itt van ez a varroda, azóta mi asszonyok is — emberek lettünk. Mondja a fiatalasszony, hogy ezek után úgy érezte, nincs más hátra, mint a kö­tél. Falu szégyene lenne, ha mint az ujjam, hazakérez- kedne a szüleihez. Mit lehet hát itt tenni? Hallom, ebben a tsz-varrodában napról napra szépülnek a lányok, az asszonyok. A korábbi ünneplő ruhájukban jár­nak műszakba és a varrodában papucsot húznak. Többen sprét meg dezodort használnak izzadás ellen és összedobják naponta a forintokat dupla feketére. Magabiztosak, nem fél­nek attól, hogy mi lesz este, ha részegen érkezik haza a kocsmából az „uruk”, vagy mi lesz holnap, ha Iskolába kell engedni a gyermeket. Emancipáció ez is — szabolcsi módra. Angyal Sándor A nyíregyházi Rozsréti Kertek protocolluma 1820-tól Nyíregyháza Város 1820. márc. 13-án még újólag bér­leti szerződést kötött a gróf Károlyi Házzal, de nem sok­kal ezután 1820. október 28- án Benkő István főbíró 8 pont­ból álló Statútumot („Ha­tározásokat”) is aláírt a város határában lévő futó homokos területek („folyó homokos plágák”) gyümölcsös kertek számára történő kiosztásáról és a földhasználat feltételei­ről. Mindezekről ma nagyon kevés adatunk és fogalmunk lenne, ha a szóban forgó Rozsréti Kertek közösségé­nek egyik legutolsó tisztség- viselője: id. Simkovics Gyula (született: 1904) nem őrizte volna meg a II. világháború viszontagságai közepette is a régi Jegyzőkönyv-et. Ezt a protocollumot 1974 óta több ízben kölcsön kértem, átolvas­gattam, s anyagát méltónak ítélem a szélesebb körű meg­ismerésre. A „Jegyző Könyv” felira­tú, kemény kötésű könyv 180 számozatlan oldalt tartalmaz. Mérete: 35,5 cm hosszú, 25,0 cm széles és 2,5 cm vastag. Merített papírlapjain jól fel­ismerhető a magyar koronás címer vagy ML víznyomás. A jegyzőkönyvben 1820 és 1944 között végeztek — nem min­dig sorrendben — bejegyzé­seket, amelyek lényegileg négy fejezetre tagozódnak: I. A nyíregyházi Határban lévő Homokos Plágák gyü­mölcsös kerteknek (ún. Éles­házi kert vagy Rozsrét) való szétosztási adatai 1—32 ol­dalt tesznek ki. Ezen rész 1—3 oldalán olvasható a Ká­rolyi Ház és Nyíregyháza vá­ros elöljárósága által 1820. okt. 28-án kötött megállapo­dás, amely egymagában is rendkívül értékes várostör­téneti emlék. II. A Kertek közönsége tisztújításait (inspector, de- putatus^, kisbíró, és kerülő választása) és a hozott rend­szabályokat a következő 33— 76. oldal tartalmazza. Külön papírlapon jegyezték fel a Felügyelő és Deputatus, a Kisbíró és a Kerülő eskümin­táját. III. A legterjedelmesebb Adás-vétel rovat a 77—140. és 170—180. oldalakon talál­ható. Először 132 birtokos ne­vét jegyezték be. IV. A jegyzőkönyvnek „Az Élesháti Kert, Gazdák Neveji és Kenyér adásrul szollá lajstrom Esztendő szerint” fejléccel kezdődő része a 141—169. oldalakat öleli íel. „A földet felfogó Lako­sok ... négy esztendőkig sem­mi adót, azután pedig hol­danként egy-egy forintot pengő pénzben fognak fizet­ni... Senki ne merészeljen oly szándékkal Kertnek való helyet elfogadni, hogy azt egy s két esztendőkig főze­lékkel beveteményezvén, az­után pedig eladni szándékoz­na; hanem tartozik ki-ki azt a legközelebbi két esztendők alatt gyümöltsös oltványok­kal, szilvafákkal beültetni. Máskülönben az máskép cse­lekvő az annak idejében leendő vizsgálat alkalmatos­ságával Kertjének elveszté­sével fog büntettetni... Minthogy ezen Homokos Plá­gák egyedül gyümölts Ker­teknek osztattak annálfogva abban több vagy kevesebb szőlőtőkét ültetni azonnal leendő kivágása büntetése a latt tilalmaztatik.” összesen 66l/2 nyilas föld­terület került 'kiosztásra (1 nyilas terület = 1600 négy­szögöl). A Kertbeli Közön­ségnek volt bizonyos önkor­mányzata. Rendszerint a Vá­ros Házában összegyűlve vá­lasztották meg évente (1830- tól négy évenként) a követ­kező tisztségviselőket: ins­pectorok (felügyelő), deputa­tások (küldöttek), kisbírók, kerülők „kik is a szokott mód szerint hivatallyokba beiktattak”. A rozsréti gazdáktól éven­ként 4 kenyeret szedtek a ke­rülő részére, de a tiszségvi- selők a hivatal évében nem fizettek kenyeret. Volt év (1826), ajnikor a 2 inspector­nak „egy arany” fizetését szavazták meg. A megmaradt eskü-formu­lák közül a kerülő esküjét is­mertetjük: Én N N, akit az Élesháti Kert kerülőjének jóindulatú­an megválasztottak, eskü­szöm az élő Istenre, hogy minden Lakosnak vagyonát, legyen az ház, szőlő vagy fás­kert, a kártól megőrzőm, s a Gazda Uraknak járó illő tisz­teletet mindenkor megadom. Isten engem úgy segéljen. Ámen.” A Károlyi Ház és Nyíregy­háza városa 1820. okt. 28-án kötött Megállapodás-ának adás-vétel része Érdekes és jellemző az 1871. jao- 22-i közgyűlés azon adata, hogy a Kertben való állattartási tilalom meg­szegéséből befolyt büntetések 1/10-ét „a helybeli Kórház” javára fordította az „Élesháti avagy Rozsréti Kertek Kö­zönsége.” A nyíregyházi telepesek kezdettől fogva sokat szen­vedtek a futóhomoktól. Eké­vel vetettek és a földet szal­mával takargatták, védték, hogy a szél el ne vigye a ma­got. Kölest és rozst termeltek kezdetben búzát nem. Csak a város környéki földeket trá­gyázták, s a távolabbi szállá­sok (bokrok) földjét pedig a legelő jószág járta. A futóho- m?kot |ik^c.fávái1 .igyekeztek megkötni;' '’Ugyanezen célt szolgálta a szőlőművelés is, amelynek engedélyezése ér­dekében már 1757-ben szőlő­telepítésre alkalmas földet kértek a földesuraktól (Pe- theő Rozália, Károlyi). 1790-ben újabb szőlőtelepí­tésre alkalmas hely kijelölé­sét kérte 135 szegény lakos azzal az indokkal, hogy sem­mi földdel nem bírnak. Az Úriszék 64 személynek meg­engedte a telepítést. Ezen 1820. évi Statútum az Éleshá­ti Kert vagy Rozsrét homo­kos plágáinak gyümölcsös kertek létesítése céljából tör­ténő szétosztásáról intézke­dik. A Város Elöljárósága és a Károlyi-ház közötti megál­lapodás biztosította a szak­szerű gyümölcstermelés fel­tételeit. A Kertek Közönsé­gének gyűlései a Kert „törvé­nyei” megszabása révén vol­taképpen a paraszti onkoi- mányzat megyei kezdemé­nyei. Nyíregyháza történeté­ben az örökváltság (1803 és Í824X határkőnek tekinthető, amely lezárta a feudális kor­szakot és megnyitotta a pol­gári fejlődés útját. Kétségte­len, hogy a város rendkívül gyors gazdasági, társadalmi és szellemi haladását az örökváltság alapozta meg. Az átmeneti félfeudális időszak jellegzetes alakulása (a föl­desúr főleg a dézsma kedvé­ért osztotta ki, a „rendszabá­lyok” között a testi fenyítés is szerepelt, s mégis volt bi­zonyos fokú „saját törvénye” is a gazda „uraknak”) volt a Rozsréti Kert, amelyből ké­sőbb a város egyik szőlős­kertje alakult ki. Idővel azonban a szőlőskert jellegü­ket is elvesztették ezen sző­lők, mert nagyrészt lakóhá­zak épültek rajtuk. Dr. Fazekas Árpád KM hétvégi melléklet Asszonyok szabadulása Mondja a fiatal tsz.-elnök: „Az én elődöm nem volt égj kikupáit elme, amikor szólt, vastagon fogalmazott. Gyakor­nok koromban én írtam neki az összes beszámolót, meri hogy hasznosabb munkát tejfelesszájú koromban nemigen bízott rám. Egyszer azt mondja nekem az elnök: na Jani most nagyon fontos fórumon kell beszámolni arról, hogy mi a fészkes fenéért csináltam én ebben a faluban konzervgyá­rat, melléküzemként. Szedd össze azt a nagyeszed, kanya­rints nekem egy ékesszóló beszámolót, amitől még a megyei elvtárs is könnyre fakad... Majd két nap múlva azt mondta az öreg: ne írj te semmit, Jani, megoldom én ezt a kérdési másként. Így esett meg az a szokatlan dolog, hogy a fontos pártfórumon a mi téeszelnökünk előterjesztés helyett ötlite­res befőttesüvegeket rakott a testület elé, mondván, hogy ettől többet ő nemigen tud mondani; kóstolják meg, és ha nem ízlik, akkor mondják el a véleményüket. uram, hogy azt maga el sem hinné nekem.” ... Taxival vitt haza en- gemet az én Janim! Istenem, hajlandó voltam mindent el­felejteni, összevarrtak szépen, a körülményekhez képest egészen jól voltam. Otthon Jani teát főzött, vizet mele­gített, lábvizet, és mondta, meglásd, minden olyan szép lesz ezután. Mondta és én elhittem neki, mert olyan hi- hetően hangzott. Végül azt mondta, elszalad a boltba, hoz nekem egy kis sósmogyorót meg töltött csokoládét... Csak másnap este jött haza. Pontosabban ekkor hozta ha­za a téesz zetorja, merthogy még akkor is olyan részeg volt, képtelen volt a saját lá­bán megállni. Amikor lesegí­tették a zetorról, nagyon megsajnáltam, nem is szól­tam neki egy árva szót sem. Másnap, amikor nagy bete­gen magához tért, akkor pró­báltam a lelkire beszélni. Tudja kérem, akkor ha pofon üt, még néztem volna valaki­nek. De csak nyüszített, mint egy fába szorult féreg és re­megett a keze a sok elfo­gyasztott italtól. Hányinger fogott el, kirohantam a tor­nácra, levegőzni... hogy ebben az „izgi” szerelés­ben megvesznek majd az Aljosáék a csinos Natasákért. ★ A „főnökasszony” lehajtja a fejét. — Néha azt hiszem, szét­megy a fejem az idegesség­től. Varrjuk ezeket a szép cuccokat, olyan az egész csarnok, mint egy nagy báli forgatag, tudjuk azt is, hogy ez a mi kis semmi téeszünk ezzel komoly valutát hoz az államnak, és én mégis legszí­vesebben sírni tudnék... Mert a Jani... Higyje el, úgy szerettem, mint senkit azelőtt a világon. Még anyá­mat se. Hanem amikor az a nyavalyás szőlő kezdte elven­ni az eszét, pokollá vált az életünk. Erika akkor már megvolt, harmadik éves, Fe­rikével voltam éppen terhes. Jani két téeszbeli haverjával lement a pincébe, ittak sötét estig, s amikor kérve kér­tem, Janikám, aranyos Jani- kám gyertek fel, késő este van, akkor Jani feljött és ne­kivágott a falnak. Másálla­potban. Bevitt a mentő a vá­rosi kórházba, egy teljes hé­tig nem engedtek haza. Jani jött elibém egy barátja autó­ján. Akkor azt hittem, még minden jóra fordul... „Ne írja ki a nevemet, na­gyon szépen kérem, meg a község nevét se, mert ráis­mernének az emberek, józa­nul a volt uram is, és ak­kor ... Szóval én csak annyit szeretnék elmondani, hogy áldja meg az isten azokat, akik kitalálták ezt az egészet. Mert, ha nem alakítják ki a kis varrodát, akkor én, még most is úgy élek az uram mellett, mint egy állat. Ez az igaz­ság. .. Pedig én nagyon sze­rettem az uramat, amikor hozzámentem. Akkoriban már a fiúk szöktek a faluból, a téesz elől, és mi lányok itt maradtunk, teljes kilátásta- lanságban. Képzelheti, mi fe­szült bennünk. Én akkor ér­tettem meg Solohov egyik re­gényét: igen, igaza volt, a fi­atal férfi és a nő az őrületig meg tud bolondulni, ha nincs partnere. Hát én ezért is vol­tam nagyon boldog. Akkor már másfél lányra jó esetben egy fiú jutott, és nekem egy jóképű, izzig-vérig férfit jut­tatott a sors, Jani személyé­ben. Százszemélyes esküvőt tartottunk, éjfél után Janival rjiegszöktünk a nászágyra és én akftVif azt hii%n, egész életemre beestem "a rtteriyor- szágba... ★ ... Először az volt a fur­csa, hogy Jani kötötte az ebet a karóhoz: vegyünk egy kis darab szőlőt, mert az adja a tekintélyt a faluban. Hallani sem akartam róla, mert ne­kem jobban hiányzott egy csempés fürdőszoba, de Jani hajthatatlan maradt: ő tud­ja, hogy a falu szemében csak az valaki, akinek leg­alább négy sor szőlője van ... Te jó isten! Tízezer forintot adott oda azért a francos sző­lőért, ami aztán megrontotta az egész életünket. Mert Ja- ni azután csak oda járt ki metszeni, permetezni, kocs- csolni. Megszűrt vagy hatszáz liter savanyú bort, ahhoz hordók kellettek, meg etetni, itatni a sok potyaleső szüre- telőt. Mondtam neki, Jani­kám, édesem, nem hiányzik ez nekünk, a cukor is drága feljavítani azt a zavaros löty- työt. Ekkor vágott szájon elő­ször úgy, hogy vérezni kez­dett az ínyem ... ★ A varrodában. Lehetnek vagy ötvenen. Idősebbek, de főleg v fiatalok. Dezodorillat lengi be a helyiséget, amely korábban istálló volt. Pety- tyes ruhát varrnak az asszo­nyok meg a lányok, szovjet exportra. Mondja is egyikük, Közbevetőleg más: — Nagyon jólinformáltnak tetszik lenni. Igen, én elvál­tam attól az állattól, és azóta kezdem felfogni, hogy mit je­lent — embernek lenni. Már az esküvőnk napján meg­ütött, s azt mondta, jó ha asszony ezen az estén is em­lékszik rá, hogy hol a helye. Alul — így mondta és én iszonyatosan szégyelltem ma­gamat. Két évet jártam a szomszéd faluban lévő gim­náziumba, jól is tanultam, de egy iskolabálon jött a jöven­dőbeli uram. Gyenge voltam, ez az igazság. Szegény anyám, telesírt egy zsebkendőt, édes­apám előbb megpofozott, az­után elment a kocsmába, és annyit ivott, hogy két napig csak epét hányt. Mégis meglett az esküvő. Kellett, merthogy úgy let­tem ... Valahányszor kimegyek szegény apám sírjához, aki három éve meghalt, úgy ér­zem, hogy egy kicsit én is a gyilkosa voltam. Mert hiába szabadkoztak, féltettek a szü­leim, nekem csak ő volt a minden. Aztán első gyerme­künk születésekor egy teljes hétig nem józanodott ki, a másodiknál meg azt se tud­ta, hogy fiú-é vagy lány. Is­ten ellen való vétek ilyet el­mondani idegennek, de tessék elhinni, hogy az italtól a vé­gin már azt sem tudta, mit csinál szerencsétlen ember. Én annyi undorító ruhadara­bot mostam tisztára, kedves „Szerencse is kell az élet­hez, uram. Akkor a nagy két­ségbeesésem közepette akadt itt egy idősebb ember, a tsz elnöke, aki dacolva az ellen­zőkkel, megkötötte a szerző­dést a városi ruhaüzemmel. A téesz ingyen és bérmentve juttatott megfelelő épületet ötven asszony és lány foglal­koztatására. így jutottam én is munkához. Persze, ez nem ment ilyen simán. Akkor még együtt voltunk az urammal. Mondtam neki, Jani én elme­gyek munkát vállalni a var­rodába. Tudja, mit mondott? Azt mondta a szégyentelen, hogy nem munkát vállalni jövök én ide, hanem kurvál- kodni. Akkor én olyan gyűlö­letet kezdtem érezni iránta, hogy az't ki sem lehet szavak­kal fejezni. Nekem Janin kívül senkihez sem volt közöm az életben, ezt a gyermekeink egészségére mondom. Szeret­tem Janit, és el sem tudtam volna képzelni, hogy mással is ... Hát ezért fájt nekem annyira a gyanúsítás, különö­sen akkor, amikor Jani már majd minden este tehetetle­nül, részegen fordult be a fal felé... — Mi van most? — Szerettem, de elváltam tőle. az ilyen lim-lom ember szégyen egy nő nyakán. Per­sze, ha nincs itt ez a kis var­roda, akkor talán még most is töprengek és tűrök, vagy a kötél. De itt már van tisztes­séges keresetem, nem mentem haza a két gyermekemmel anyámék nyakára, hanem el­látom magunkat. Jani előbb portás lett, majd éjjeliőr, de két hónapja már onnan is menesztették. Iszik, csak feszt iszik... Soltész Albert: Sóstói fák

Next

/
Thumbnails
Contents