Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

1982. február 27. Q KM hétvégi melléklet Életre nevelni ) É rettségi bizonyítványt az alma ma­ter ad, de vizsgázni az életben kell a diáknak. Óriási felelősség hárul ezért arra a pedagógusgárdára, amely nem­zedékeket indít el az élet útján. S bár az a társadalmi-gaz- dasagi élet különböző hatásai, valójában az a pedagógia, az a szemlélet vizsgázik, amellyel erre felkészítették az ifjú nemze­déket. Váci szép szőke városában, Nyíregyhá­zán csaknem 10 ezer fiatal tanul a közép­fokú oktatási intézményeinkben. Közülük az idén is sokan készülnek az ÉLETRE. Igaz, a mindenkori tanterv törvény, való­jában mégis a pedagógustól függ, hogy a törvénynek ne a betűje, hanem a szelle­me, á reformnak a jó hatásai érvényesülje­nek neveltjeik életszemléletén, felfogásán, hogy a korhoz igazodva lépjenek majd ki a növekvő követelményeket támasztó vi­lágba. Van olyan pedagógus, aki az egész em­bert nézi, vizsgálja. Személyiséget formál, világnézetet ad útravalóul tanítványának. Orientálja, felkészíti a nehézségek leküz­désére, s arra, hogy tudja: az élet bonyo­lult és nemcsak jóval, hanem ellentmondá­sokkal, gondokkal is találkozik majd, me­lyeket le kell küzdenie. Akadnak szűk látó­körű oktatók is, akik kimondottan csak tantárgyukkal, a matematikával, biológiá­val, történelemmel stb. törődnek. És azon kívül' ár világon semmi nem érdekli őket. Embert formálni’ személyiséget kibonta­ni, ez a korszakos feladat. Nem csupán ok­tatni, de nevelni is! Nyíregyházán az okta- tók-nevelők száma meghaladja az ezret. Három százalékuk valamilyen kitüntetés tulajdonosa, melyet kiváló oktató-nevelő munkáért, a fiatalok neveléséért kaptak. Szép példái vannak, hogy a Nyírség fő­városának, középfokú oktatási intézményei­ben — tanított, nevelt diákok sokasága állt helyt az országos vetélkedőkön, versenye­ken. A nyíregyházi 107-es és a 110-es ipari szakmunkásképző intézetek növendékei az országos versenyeken is helytálltak. A szak­középiskolások a szaktárgyi versenyeken kerültek dobogóra. A híres Széchenyi Ist­ván Közgazdasági Szakközépiskolából ke­rült ki tavaly az orosz nyelvi verseny or­szágos győztese. E sikerek közös kovácsai a diákok és a pedagógusok. Az eredmé­nyekben sokévi munka, nevelés van. Csak korszerű marxista—leninista felfo­gású, dialektikus gondolkodású, haladó életszemléletű pedagógusok képesek felké­szíteni tanítványaikat a holnapra, az élet­re. De erre a pedagógusnak is fel kell ké­szülnie. Rajta is múlik, hogy az iskola fa­lai között eltöltött évek az életre készítsék fel az ifjúságot. Az ő hitvallásától, elköte­lezettségétől is függ, hogy lát-e a diák élet­célt, van-e eszménye, felkészül-e testileg- szellemileg a boldogságra, az életben maj­dan tapasztalandó küzdelemre, a kudarcok elviselésére. Ehhez arra is szükség van, hogy az ember megismerje önmagát. Rop­pant feladat hárul ebben a jó pedagógus­ra. önmegismerését kell elősegítenie az ifjú embernek. Bizonyos, a kötelező ismeretek mellett olyan készségeket szükséges elsajátíttatni a tanulókkal, amelyekkel tudnak is valamit kezdeni az életben. C supán egyetlen gondot említek a sok közül, az oktatási-nevelési folya­matból. Ezt így fogalmazta meg a pedagógus pártbizottság titkára: „Nem tudjuk a diákokat a rendszeres munkára (tanulásra) nevelni.” Báj, mert következ­ménye az, hogy ezt az életben is folytat­ják, s lemérhető a munkafegyelem laza­ságában, a morális gondokban. Megoldá­suk komplex feladat: pedagógusé, családé, társadalomé. Farkas Kálmán BÓDI A KERESZTAPA O 1 «i »»11 * ffPff ff szorosra kötött cipotuzo A közelmúltban öt kis- várdai fiú együttest alakí­tott. Sokáig törték a fejü­ket, aztán úgy döntöttek, hogy ők lesznek a Cipő­fűző együttes. Érdekes név. Ezt is akarták a fiúk. Óvakodtak attól, hogy fel­lengzős, vagy „agyonhasz­nált” nevet vegyenek fel. A „keresztapa” Bódi Lász­ló így emlékezik a név­adásra: — A Petőfi rádióban egy érdekes műsort hall­gattam. A riporter be­mondta, hogy külföldiek­nek több magyar szót le­írtak, többségük a „cipő­fűző” szót tudta kiejteni legjobban. A franciáknak különösen ■ tetszett ez a szó. A műsor után társa­imnak bedobtam az ötle­tet, helyeseltek, így vettük fel a Cipőfűző nevet. A jó hírű Bessenyei György Gimnázium diák­jai és volt diákjai alapí­tották az együttest. Szárnybontogató, még alig összeszokott zenekarról van szó. Éppen látogatásunk előtt bontották fel a levelet, amelyet a nyíregyházi rá­dió zenei szerkesztője kül­dött nekik. Az áll a levél­ben, hogy a rádió március elején felvételt szeretne készíteni velük. Izgalom­mal készülnek, ez lesz az első nagyobb szereplésük. Bár nagynak mondható közönség előtt léptek fel Kisvárdán a várszínpadon, a művelődési házban, tap­soltak nekik Záhonyban és Tiszavasváriban, és a sós­tói KISZ-iskola hallgatói előtt is sikert arattak. Az együttesnek nincs vezetője. A cipőfűző mind­két végén egyforma, a fi­úk is egyformák akarnak maradni. Ezért a bemuta­tást kezdjük tálán a név­adó Bódi Lászlóval. A Bessenyei György Gimná­zium harmadikos tanuló­ja. A helyi Kodály Zol­tán Általános Iskolába járt, itteni tanulmányai mellett plusz még zongo­rázni tanult. így természe­tes, hogy ő az együttes zongoristája. Továbbkép­zésre, csiszolódásra a nyír­egyházi zenei stúdióba jár. Érettségi után a budapesti Bartók- Béla Zeneművé­szeti Szakiskolán szeretne tanulni. Kovács Gábor szintén harmadikos a gim­náziumban, ő gitárt pen­get a zenekarban. Tanulás után esténként a város ze­neiskolájában klasszikus gitározást tanul. Zenei pá­lyán szeretne elhelyezked­ni ?! Szilágyi László is har­madikos a gimnáziumban. Ö az énekes. Némelyik számot parodizálva ének­li. Nagy László Attila ta- » valy érettségizett a gimná- jj ziumban, most felvételire * készül. A Bartók Béla Ze- \ neművészeti Szakiskolán 1 szeretne tanulni három j évig, aztán zeneoktató is [ lehetne. Faragó Ferenc, az „öreg” j 24 éves. Tapasztalt, „vi- \ lágjáró”. Budapesten ács- | állványozó szakmát szer- j zett, aztán az NDK-ban j dolgozott három évig. Sze- \ rencsés véletlen, hogy a j német városban hosszú jj . ideig szerződtetett román együttes gitárost keresett, s Mivel ipari tanuló korá- jj bari jól megtanult gitároz- jj ni is, próbálkozott a roma- jj noknál, akik több hónapig ä befogadták maguk közé. í Feri most az öntödei Vál- « falatnál anyag-kiadó. A - szakmáját elhagyta, de a \ gitárját nem. Takács La- jj jós a kulisszák mögül se­gíti a zenekart. Tavaly érettségizett a gimiben, s a felvételire való készülő­dés mellett menedzsel és technikuskodik. Sikeres felvételi után a nyíregy­házi tanárképző főiskola fizika-technika szakán szeretne tanulni. .v-kba kerül a felszere­lés. \ diákok zsebe pedig nincs kitömve. Az együt­tes patronánst keres. Nábrádi Lajos Az ÉVISZ-ből sokfelé visz az út Szilárdságot mér a diák Mostanában sorsukat meghatározó döntés előtt állnak a végzős diákok, így van ez Nyíregyházán a Vásárhelyi Pál Építőipa­ri és Vízügyi Szakközép- iskolában is. Az iskola új­ságja, a Diákélet legutób­bi száma bő terjedelem­ben foglalkozik a pályavá­lasztással. Ebből a tájé­koztatóból is kiderül, hogy az ÉVISZ-ből sokfelé visz az út. A kínálat nagy, a választás, még inkább az elindulás mégis nehéz­ségekkel jár, gondot je­lent. Zajlanak az esemé­nyek az iskolában. Febru­ár 27-én lesz a szalag­avató, a továbbtanulóknak lassan postára kell adni a jelentkezési lapokat, május elején ballagás, aztán érettségi, aztán ... Mi lesz aztán? Kérdeztük három diáktól a negyedik osztályban. Dér István ma­gasépítő szakon tanul. Jó kedvű, derűlátó fiú. Látszik rajta, hogy kevésbé izgul mint azok, akik tovább-jkí- vánnak tanulni. „Érettségi után a termelésbe akarok menni” — mondja prózaian, határozottan. Szükség is lesz rá. Tudja, hogy nem jelent majd nagy gondot az elhelyezkedés, hi­szen az újsághirdetések közt is gyakran olvashatjuk, hogy X, meg Y vállalat kőmű­vest keres. Érettségizett szak­munkás akar lenni, a „csak” elhagyásával. Többször hal­lotta, hogy tekintélyük van e szakma képviselőinek. Több lehetőség közül választhat, de egyből olyan vállalatnál szeretne munkát vállalni, amely külföldön is dolgozik. Ezért gondol a SZÁÉV-re vagy az ÉPSZER-re. Persze azt is tudja, hogy nem a kez­dőket jelölik ki külföldi mun­kára. Szorgalmasan fog majd „hajtani”, hogy pár év múlva kikerülhessen valamelyik külföldi építkezésre. Tisztá­ban van vele, hogy külföldön nehezebb, vagy szokatlanabb körülmények között és töb­bet is kell dolgozni. Mégis szívesen vállalja. Elfogadha­tó az ezzel kapcsolatos ma­gyarázata. Világot lát, bőví­ti szakmai tapasztalatait, vé­gül, de nem utolsósorban több pénzt keres. Sejti, hogy sok pénzre lesz szüksége, ha majd a saját házát építi. Hogy hol, még nem tudja. Szülei Vásárosnaményban laknak. Az elmúlt nyáron ezért is ment a helyi építő­tőipari szövetkezetbe gyako- latra. Mint mondja, valóban fontos termelő munkát bíz­tak rá, a szakmát gyakorolta, nem a bevásárlást. A mun­kásokkal is jól kijött, ezért is gondolja, hogy első mun­kahelyén nem lesz túl nehéz a beilleszkedés. Ábrán Zsuzsa mélyépítő szakra jár. De hozzá teszi, hogy az órákon a magasépí­tés és a „vizes szakma” lé­nyegét is megtanulják. Ma még halk szavú lány, de így tizennyolc évesen is eí tudja magát képzelni egy munka­helyen sok-sok szaktárs kö­zött. Nincs szándékában to­vább tanulni. Soha' nem is volt. Megkérdezték már -tő­ié: nem hibázta el a válasz­tást, amikor ebbe a „fiús” szakközépiskolába jött? Vá­lasza nem. Tanítónő, tanár­nő például sohasem szeretett volna lenni. Kétszer is a KE- MÉV-hez ment nyári gyakor­latra. A fiúkkal egy sorban rakta a falat, és a vakolásnál is kente a maltert. A vállalat vasbetonszerelő telepén is ke­ményen dolgozott. Mint mondja, a KEMÉV korszerű laboratóriumában főleg a szilárdságmérőkkel, a sokat tudó műszerekkel ismerke­dett szívesen. Mivel Nyír- bogdányban lakik szüleinél, az elmúlt nyáron már a Kis- várdai Építőipari Szövetke­zetben gyakorolt. Főleg a csa­ládi házak építkezésein. így a kisebb „cégről” is van fo­galma, rendelkezik égy össze­hasonlítási alappal. A KE- MÉV-nél tanultakat jól ki­egészítette Kisvárdán. Jól „vette” a gyakorlati munkát, alkata, beállítottsága miatt mégsem a termelés él­vonalában akar elhelyezked­ni. Valamelyik építőipari vállalatnál, vagy szövetkezet­ben íróasztalt szeretne. Ma­gyarázza, hogy szakkérettsé- gi bizonyítvány jogosítványt jelent neki az előadói mun­kakörhöz. Fontosnak tartja az íróasztalnál végzett mun­kát is, hiszen a termelés szigorú rníggifjje. g‘ nélkül el­képzelhetem'. Íróasztalt nehezebb lesz ta­lálnia; mint Pistának kőmű­ves kanalat —- mondjuk neki. Ezzel egyetért, de hozzá te­szi, hogy az ÉVISZ-ben szer­zett szakérettségivel nem le­hetetlen elhelyezkedni. Jónás József vízügyi szakon tanul. Várhatóan a követke­ző négy-öt évben is. Róla könnyen elhisszük, hogy sze­reti a tantárgyakat és maj­dan a szakmájának is sze­relmese lesz. Érthető, hiszen Komlódtótfalun az árvíz rombolta le r. szülői házát. Alig múlt hatéves akítor. A Osztályfoglalkozás az ÉVISZ-ben. Gyakorlati foglalkozáson Jónás József, Ábrán Zsuzsa és Dér István. (Gaál Béla felvételei) folyók medre, a Szamos völ­gye általános iskolás korában is sokat foglalkoztatta. Hoz­záteszi: nincs olyan nagyra törő vágya, hogy majd ő meg­zabolázza £ folyókat Csupán védekezni akar a vizek kár­tékony hatása ellen. Az utób­bi nyáron Csenger térségében a Felső-Tisza-vidék:' Vízügyi Igazgatóság területén gyako­rolt. Szándékosan nemcsak a munkások és a technikusok, hanem a mérnökök munkáját is élénken figyelte. Ugyanis az elmúlt napok­ban töltötte ki a jelentkezési lapot. A budapesti Műszaki Egyetemen szeretne tovább­tanulni. Különböző fiatalok, más­más elképzelésekkel. Közös bennük az optimizmus. El­képzelésük szilárd „talajra” épül... N. L.

Next

/
Thumbnails
Contents