Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-26 / 48. szám
1982. február 26. Kelet-Magyarország 3 Felelősség a iiliányért Vállalati önállóság és korszerűbb termelésszerkezet a fermentálóban Az Egyesült Izzó kisvárdai fényforrásgyárában Ágoston Gizella a kripton bányalámpák geometriai ellenőrzését végzi. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet exportra is dolgozik. Nem csupán Nyíregyháza, de egész Szabolcs megye gazdasági életében is jelentős tényező a megyeszékhelyen működő 11 különböző ipari szövetkezet. Ezekben a gazdaságokban a dolgozók létszáma meghaladja a 4 és fél ezret, s megközelítően 400 párttag tevékenykedik alapszervezeteiben. Különösen az elmúlt esztendőben volt számottevő e pártszervezetek gazdaságpolitikai pártmunkájának sikere, mert mint Kordán Mihály, az ipari szövetkezetek ágazati pártbizottságának titkára elmondta, az 1 pártvezetőség és a 14 alapszervezet vezetősége felnőtt feladatához, s olyan, a sajátosságokhoz szabott helyi határozatok végrehajtásával segítették a gazdasági vezetőket, amelyek nyomán kimagasló sikerek születtek. Külhonban » is híres Tavaly a 11 nyíregyházi ipari szövetkezet árbevétele meghaladta az 1 milliárd (!) forintot. Ez a Szabolcsban működő 41 ipari szövetkezet által produkált összes árbevétel egyharmada. Talán még ennél is fontosabb, hogy a gazdasági szabályozók szigorúbb feltétele ellenére is növekedett a nyereségük, 1981- ben 110 millió forint volt. Termékeik eljutottak az USA-ba, Kanadába, az NSZK-ba, Hollandiába, a Szovjetunióba, az NDK-ba és más szocialista országokba. Legjelentősebbek a vasipari termékek gyártása. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet közvetett exportra szállít a Ganz Villamossági:; Műveknek- és a VBKM-nek alkatrészeket, villamos berendezéseket, s az idén kezdték meg az energia- takarékos, a piacon nagyon keresett kazánok gyártását, amelyből az igényeket nem tudják kielégíteni. Külhonban is híres a Nyíregyházán készült cipő, az itt varrt estélyi ruha, a paszabi szőttes és a többi, — melyek fémjelzik a városban működő szövetkezetek jó hírét a tengerentúl is. Tavaly ösz- szesen 200 millió értékű volt az exportjuk, s ebből hatvanöt millió értékű árut a tőkés piacokon értékesítettek. Reálisan értékelte úgy a január végi ágazati pártbizottsági ülés, hogy e sikerekben jelentős szerepet játszottak a ma már minden szövetkezetben működő pártszervezetek, s a követelményekkel mind jobban lépést tartó pártvezetőségek. Rugalmasan alkalmazkodni Ügy tűnik, a pártszervezetek igyekeznek rugalmasan alkalmazkodni a változó gazdasági körülményekhez, s ezekhez igazítani a pártmunkát is. Sokat tettek eddig is azért, hogy a még több helyen nem elég rugalmas, kockázatot nem vállaló gazdasági vezetőket meggyőzzék: a talpon maradáshoz feltétlenül szükséges új kezdeményezések bevezetéséről. A január 29-i pb-ülés megállapította: 1981-ben 5,4 százalékkal nőtt a termelés és 4,1 százalékkal a termelékenység, az ipari szövetkezetekben. Ezzel a kitűzött célt teljesítették. Kötbért a szövetkezetek nem fizettek, s ez bizonyítja: a minőséggel meg voltak elégedve a partnerek. Növekedett az egy főre eső termelési érték, s a jelentősen nagyobb tavalyi feladatot kevesebb dolgozói létszámmal oldották meg. Ezek az eredmények azt is tükrözik, hogy tavaly fordulat következett be az ipari szövetkezetekben működő pártszervezetek vezetőségeinek szemléletében. Előtérbe került a gazdaságpolitikai pártmunka, az elemzés, a helyi viszonyokhoz való rugalmasabb alkalmazkodás. Ehhez igyekeztek megnyerni a gazdasági vezetőket, s a pártmegbízatásokat is konkrétabbá tenni.' Ojra bebizonyosodott: eredményre vezet, ha a gazdálkodást segítő pártmunkát megfelelően párosítják a pártellenőrzéssel. Ezt célozták a gazdasági tervek vitái, véleményezésük a pártszervezetek által, és a gazdaság különböző szintjén dolgozó vezetők rendszeres beszámoltatásai. Kritikus elemzések Ez járult hozzá a sikerhez a Nyírség Ruházati Szövetkezetben, a népi iparművészeti és háziipari szövetkezetben, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben és másutt is. Helyi határozatok születtek az exportot növelő minőségi munka javítására, ösztönöztek újabb piacok kutatására, újabb termékek gyártására. Kritikus elemzések során jutottak arra a következtetésre, hogy á pártszervezetek akkor járnak el helyesen, ha továbbra is támogatják azokat a gazdasági vezetőket, akik ésszerű kockázatot vállalnak, új piacokat igyekeznek felkutatni, s ezek érdekében még jobban javítják a termékek minőségét. Csak így érhető el a kitűzött cél: 1982-ben a tavalyihoz képest 20 millióval kívánják növelni az export, s a tőkés piacokon értékesítendő termékek értékét szintén, és a szigorúbb feltételek mellett is 100 millión felüli nyereség elérését tervezték. Biztos fejlődési alap: az ipari szövetkezetek többségében stabil a pártvezetés, fogékonyak az új kezdeményezések iránt. A pártbizottság kiválóan gondoskodik a párt- szervezetek erősítéséről. Több gondot kell azonban a jövőben fordítani a kis létszámú pártszervezetek segítésére. Ez fontos pártmegbízatásuk lesz a területfelelősöknek. Hit vár a piac? Van egy dolog, amiben feltétlen előbbre kell azonban lépni egyes helyeken: nagyobb befolyást szükséges gyakorolni a pártszervezeteknek a maradi szemléletet valló gazdasági vezetőkre, mert csak a változó körülményekhez igazodva felelhetnek meg azoknak a növekvő követelményeknek, amelyeket a piac elvár, a népgazdaság és a szövetkezetek igényelnek. AZ ALAP Minden esztendőben új és új továbbképző tanfolyamokat szervez gyakorlati szakembereknek a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola. Ez jó és hasznos, mert a hallgatók így szert tesznek a legújabb ismeretekre, amelyeket közvetlenül munká- • juk során kamatoztathatnak. Nem is olyan rég a főiskolán földnyilvántartóknak rendeztek továbbképzést. Az egyik szövetkezetből — a többihez hasonlóan — annak rendje és módja szerint meghallgatta az előadások egy részét az illetékes szakember, ám a továbbiakon betegsége miatt nem vehetett részt. A gazdaság vezetői — gondolván, ne vesszen kárba az előző hét — a második hétre egy másik szakembert küldtek, akinek semmi köze a földnyilvántartáshoz. Hallgassa csak ő az előadásokat, s a végén vizsgázzon is le. Először olybá tűnik, milyen igazuk van a szövetke* zet vezetőinek. Betegség ide, másik szakma oda, mégiscsak lesz vizsgázott földnyilvántartójuk. Persze nem ilyen egyszerű a dolog. Hogyan vizsgázzon a neki teljesen ismeretlen anyagból egy olyan ember, aki csak az előadások másik részét hallotta? Meg különben is soha életében nem foglalkozott ilyen munkával. Semmi értelme sincs az ilyen felemás megoldásnak. Nagyon helyesen, a főiskola továbbképzési osztályán nem is járultak hozzá. Ugyancsak elgondolkodtató az eset. Vajon maguk a hallgatók is ennyibe nézik a továbbképzéseket? Mert ha igen, nem sok értelme van az egésznek. Azt mindenki tudja, hogy az iskola nem vállalkozhat semmilyen szinten gs fokon sem arra, <hogy -tanulóit a legmesszebbmenőkig felkészítse a konkrét feladatok ellátására. Az információ- özön, felgyorsult életünk mind ezt támasztják alá. Olyan szakember képzése, aki a diploma vagy bizonyítvány megszerzését követő napon a szakma bármely feladatának tökéletes ellátására képes, bizony csak illúzió. Az alapokat kell jól megtanítani, amelyek nélkülözhetetlenek az eredményes munka elvégzését illetően. S erre már lehet építeni a későbbiekben, éppen a továbbképzések formájában. így kapcsolódik össze a képzés ® továbbképzéssel, válnak szétvátaszthatatJan- ná. Ezt a szerves egységet senki sem nélkülözheti, legkevésbé maga az egyén, hiszen csak akkor tud maradéktalanul megfelelni a követelményeknek, ha lépést tart a legújabb ismeretekkel, amelyeket alkalmaz is. S. B. Farkas Kálmán M egláttam, megpergettem a termőköves darálót. Nyikorgott minden eresztékében. Nyűgös volt, mint a legszebb álmából felvert ember. Ott volt a mángorló is, aztán a falnak támasztott, fogait vesztett fage- reblye. A mestergerendán a kaszakő tokmány szik- kadtan vízre áhított. Hozzájuk nyúltam. Megbabráltam a dolgokat. Az öregasszony csendesen figyelt. Kötője alatt ujjait öszekulcsolta és mint egy letűnt évszázad magába zárta féltett titkait. A kamrából a pitvarba mentünk. Ott a kemence szájánál csorba szilkék álltak és a faragott telázsin aludt egy rongyos szakajtó. Minden porladni, elenyészni készül. Kintről az udvarról is néztük a házat. A nádteA HÁZ tő félereszébe verebek fészkeltek. Fent a tetőgerincét kikezdte, felborzolta a szél. A falak elindultak. A „kisház” oldala a kertnek szaladt, a homlokzati rész meg előredőlt, talán, hogy a főutcára lásson. — Ez már veszélyes — mondtam — ez össze is dőlhet előbb utóbb. — Nem a! — suttogta az öregasszony. — Kitart ez már nekem. — Akkor is. El kellene innen költözni nénike. Nincs hová mennie? — Van a! A fiamékhoz. De ha mennék, meghalna a ház. Tavalyelőtt télen, amikor elmentem, akkor dőlt ki a kis ház oldala. Akkor dőlt meg itt elöl is. Hát visszajöttem. Két éve már. Azóta tartja magát újra. Én már nyolcvanhét éves vagyok, ez a ház meg kétszáz... A ház falára futó szőlők tövében néhány kopasz nyakú tyúk kapirgál. A favágó tőkén pihen a kisbalta, a tőke körül aprított gally gerjesztőnek hever. A gémeskút ostor- nyelén vödör és a kút káváján galambok tanyáznak. Az öregasszony elmegy, kukoricaszemet szór be páros malacának ... A ház néz. Szeme az ablak. Fátyolos, repedt ablak tekintete látja az udvart. Nézi az öregasszonyt. A ház tudja, amit tud. Seres Ernő A dohanytermeles megyénk hagyományos mező- gazdasági kultúrái közé tartozik, s annak alakulása Szabolcs mezőgazdasági üzemeinek gazdálkodására, annak eredményességére jelentős hatást gyakorol. Kifejezésre jut ez abban is, hogy a megyei pártbizottság az 1982. évi gazdaság- politikai feladatok között külön kitért a dohánytermelési kedv, valamint a fajtaarányok jelentőségére. Milyen feladatok adódnak ebben a hazai dohánytermés felét feldolgozó Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat kollektívája számára? — erről beszélgettünk Jóna Pál igazgatóval. — Mindenekelőtt egy jelentős vállalati változásról szeretnék szólni, ugyanis a tröszt megszűnését követően 1980 második felében teljes gazdasági önállóságot kaptunk, ami valójában 1981-ben éreztette hatását — emelte ki az igazgató. — Az első lépések sikerültek: a gazdasági év eredményeinek előzetes összegezése arra utal, hogy vállalatunk élni tud a nagyobb önállóságból fakadó lehetőségekkel. Rugalmasabbá vált a vállalati szervezet, gyorsabban alkalmazkodik a környezeti hatásokhoz. Megnövekedett a kezdeményezőkészség, erősödött a felelősségérzet. — A gazdálkodásnak is egyik kulcskérdése, hogy milyen fajtákat termesztenek a tsz-ek, és állami gazdaságok. Mi a fő céljuk?' — Tavaly különösen jó volt a dohánytermés, a 15 700 tonna nyersdohány mintegy 1000 tonnával volt több a tervezettnél. Mégis komoly gondjaink adódtak, mert a fajta- és minőségi összetétel nem felelt meg az igényeknek. A leginkább keresett virzsínia dohányok terméshozama ugyanis a 10 mázsás tervvel szemben mindössze 6,8 mázsa lett hektáronként, s ez lehetetlenné tette exporttermelési és -értékesítési feladataink teljesítését, hiába tudtunk más dohányfajtáknál kedvezőbb hozamokat elérni. Ebből az következik, hogy az idén még következetesebben és bátrabban kell előrelépnünk a fajtakérdésben, amely nálunk a termelésszerkezet korÖzferűsítésé- áfek felel meg. — A szerződéskötések zöme február végéig megtör-, ténik. Megvalósíthatók ezek a törekvések? — A célunk olyan fajtaszerkezet kialakítása, amely az elmúlt évinél kisebb dohánytermő terület mellett is több nyersdohányt ad olyan minőségi összetételben, amely az export meg- háromszorozását, a belföldi igények jobb minőségben történő kielégítését eredményezi, s emellett partnergazdaságainkban tisztességes jövedelmet nyújt. Ennek alapjait a most zajló szerződéskötések során le tudjuk rakni. További törekvésünk, hogy koncentráljuk szellemi és anyagi erőinket; többet teszünk azért, hogy minden piacon értékesíthető és a hazai adottságok mellett is gazdaságosan termelhető dohányfajták nemesítési és honosítási munkái eredményesebbek legyenek. f — Ezek természetesen a termelőkkel kialakított kapcsolatok javítását is feltételezik ... — Számítunk erre. Termeltetési apparátusunknak hatékonyabb módszereket kell alkalmaznia elsősorban annak érdekében, hogy partnergazdaságainkban javuljon a technológiai fegyelem, s ez a terméshozamok és a minőség gyors ütemű növelését eredményezze, különösen a virzsínia fajtáknál. — Felkészülnek-e a beváltókban, fermentálókban is az ilyen igényesebb munkára? — Fejlesztési, beruházási lehetőségeinket koncentráltan használjuk fel néhány kiemelt fontosságú területen. 1982-ben korszerűsítjük a nyíregyházi fermentáló vonalat. Ennek célja a feldolgozó tevékenység versenyképességének fokozása teljesítmény, minőség és termelékenység területén egyaránt. Jelentős összeget költünk a dohánytermelés legkorszerűbb műszaki fejlesztési rendszerének hazai bevezetésére, eredményes alkalmazására. Korszerű válogató gépsort létesítünk debreceni fermentálóüzemünkben. Több figyelmet fordítunk beváltási rendszerünk korszerűsítésére, továbbá anyagmozgatás fejlesztésére is. Ez utóbbira azért van nagy szükség, mert a beváltástól a fermentálásig nagyon sokszor kell megmozgatnunk a teljes dohánymennyiséget. — Folytatjuk a veszteségfeltáró munkát, különös tekintettel a fermentálási veszteségek, az energiafelhasználás és a munkaidő veszteségeinek csökkentésére. Tovább szélesítjük a teljesítményhez kötött bérezést, s nagy gondot fordítunk a munkák, folyamatok jobb megszervezésére. Terveink elkészültek, a vállalati fórumokon sokoldalúan megvitattuk $zokat. Feladataink nagyok; többek között Nyíregyházán 25 százalékkal nagyobb termelést változatlan létszámmal kell megoldanunk, az ötnapos munkahétre történő átállás mellett. M. S. FORDULAT A SZEMLÉLETBEN Irány a világpiac! Ipari szövetkezetek Szabolcs jó híréért
