Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-26 / 48. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. február 26. Kommentár Szembetűnő eltérés mutatkozik Washington és „hátsó udvara”, vagyis Közép-Ame- rika között nemcsak a térség helyzetének megítélésében, hanem a követendő irányvonal tekintetében is. Ez derül ki Reagan elnöknek az amerikai államok szervezetében szerdán mondott beszédéből. Reagan tulajdonképpen semmi újat nem mondott, amikor Kuba és a Szovjetunió, valamint Nicaragua ellen megismételte jól ismert vádjait. A „kommunista veszély- lyel” szemben az Egyesült Államok törekvése arra irányul, hogy fokozott katonai és gazdasági segéllyel — szó- használatában biztonsági segítségnyújtással — támogassa a hozzá hű rendszereket. A „mini Marshall-terv” keretében 350 millió dollárt folyósít Washington a karibi térség és Közép-Amerika együttműködésre kész néhány országának. A segély egyharmada Salvadornak jut. Reagan szerint a térségben „a szabadság védelmezésére” van szükség. Valójában egészen másról van szó. Arról — s ezt számtalan helyszíni beszámoló, szemtanúk serege, egyházi körök segélykérelme igazolja —, hogy néhány országban az amerikabarát junta lábbal tiporja a szabadságjogokat, halomra gyilkolja a diktatúrával szemben álló lakosságot, a félelem és a terror légkörét tartja fenn csak azért, hogy uralmát meghosszabbítsa. López Portillo mexikói elnök a közelmúltban közvetítő szerepre vállalkozott Washington és Havanna, illetve Managua között, s a salvado- ri válság ügyében is szívesen tenne békéltető lépéseket. Nicaragua hárompontos béketervet juttatott el az ENSZ főtitkárához, s javasolta: Közép-Amerika államai kössenek egymással meg nem támadási szerződést. Fidel Castro Portillo elnökhöz írt levelében ugyancsak késznek mutatkozott a közép-amerikai feszültség csökkentéséhez hozzájárulni. Mindez azonban falra hányt borsó. Washington tapodtat sem enged „különvéleményéből”. Gy. D. Folytatja munkáját a LEMP-plénum Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, lengyel miniszterelnök a LEMP KB hetedik plenáris ülésén beszél. (Kelet-Magyarország telefotó) Befejeződött a francia - nyugatnémet csúcstalálkozó Tegnap közös nyilatkozat elfogadásával és sajtóértekezlettel zárult a francia— nyugatnémet csúcstalálkozó. A közös nyilatkozat hangsúlyozza : Franciaország és az NSZK ezentúl még szorosabban együtt fog működni, 'hogy ezáltal növelje Nyugat- Európa súlyát a világban. Meg kell erősíteni a közös piaci országok politikai együttműködését is. A kelet—nyugati viszony kérdéséről szólva a nyilatkozat — az afganisztáni és lengyelországi eseményekre hivatkozva — a Szovjetunióra igyekszik hárítani a felelősséget a kapcsolatok megromlása miatt. Az Egyesült Államokhoz való viszonyról szólva a nyiHelmut Schmidt, az NSZK kancellárja és Mitterrand francia elnök a párizsi Elysée- palotában sajtókonferencián számolt be a 39. francia— nyugatnémet csúcstalálkozóról. (Kelet-Magyarország tele- fotó) latkozat létfontosságúnak tartja az Egyesült Államok és szövetségesei közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, de rámutat: ehhez szélesebb körű konzultációkra van szükség az európaiak és az amerikaiak között. A nyilatkozat végül megállapítja, hogy a két kormány fokozza külpolitikájának egyeztetését és mélyreható eszmecserét folytat majd a biztonsági problémákról. A GÉPRABLÓK MEGADTÁK MAGUKAT Ma hajnalban a géprablók őrizetbe vételével véget ért a bejrúti repülőtéren a tegnap eltérített kuvaiti repül- lőgép ügye. Mint a helyi hatóságok jelentették, izgalmas tárgyalások után a fegyveresek szabadon engedték az utasokat és mindenki sértetlenül elhagyta a repülőgépet. Mielőtt a békés megegyezés megszületett, lövöldözés tört ki a repülőtéren. A fegyveresek az irányítótornyot vették célba, azt állítva, hogy rájuk lőttek a tárgyalások idején. Sebesülés nem történt. KARNEVÁL LÖVÖLDÖZÉSSEL Haitiban egy háromnapos karnevál végén egy milicista véletlenül á szórakozó tömegbe lőtt géppisztolyával. A rendőrség közölte, hogy 23 személy megsebesült, de senki sem halt meg. A lövöldöző férfiról csupán annyit mondtak el, hogy önkéntes milicista, aki felöntött a garatra, s mámorában lőtt „véletlenül” a tömegbe. A férfit azonnal letartóztatták. EGYIPTOMI TERRORISTÁK A Szadat egyiptomi elnök elleni merénylet mögött álló terrorista szervedet akciója az ország határain túl mutató öszeesküvés része — állítják a kairói hatóságok. Az Al- Musszavar című hetilap, hivatalos forrásra hivatkozva csütörtökön arról számolt be, hogy az „iráni típusú forradalmat” importálni szándékom zó mozgalom terveiben Egyiptom csak a kiindulópont volt s célként a többi arab orszá- szágot is magába foglaló iszlám állam — kalifátus — felállítását tűzték ki. A terrorista összeesküvés kapcsán mintegy ezer személy ellen indítanak pert, a vádemelés márciusra várható — írja a lap. Portugália KI, KIVEL? A jó politikus, úgy tartják, mindig képes meglepetést okozni. Híveknek és ellenfeleknek egyaránt. De ha túl gyakori a meglepetés, az már bizonytalanságot, kétkedést szül. S ez még a legügyesebb politikusnak sem használhat. Még akkor sem, ha a meglepő váltásokat a politikai változásokhoz való gyors alkalmazkodás kényszeríti ki. Nos, Portugáliában a szocialista párt vezérét, az egykori kormányfőt Mario So- arest az elmúlt évek személyes és pártkudarcai ellenére általában „dörzsölt” politikusnak tartják. Pontosan olyannak, aki gyorsan tud alkalmazkodni az időnként gyors változásokhoz, s eléggé rugalmasan formálja véleményét a politikai színkép és a pártérdekek módosulásának megfelelően. Mégis úgy tűnik: az utóbbi időben túl sok meglepetéssel szolgált honfitársainak. Pálfordulás— háromszor Január utolsó napjaiban például váratlanul „párbeszédre” hívta fel az „egész Eancs elnök: az 1974-es vívmányok hű őre c demokratikus baloldalt”. Ez a fogalmazás értelemszerűen a kommunista pártra is, sőt elsősorban rá vonatkozik, ami igencsak meglepő a szocialista főtitkártól, hiszen makacs és dühödt ellenérzése a PKP val szemben évek óta a legfőbb akadálya a portugál baloldal közös fellépésének. Figyelmet érdemlő ez a változás, még akkor is, ha a szocialista pártban esetleg csak taktikai s nem stratégiai módosításnak tekintik. Éppen ezért volt feltűnően gyors a pálfordulás, amikor pár nappal később élesen elítélte a kommunista befolyású nagy szakszervezeti szövetség által meghirdetett általános sztrájkot. Ebben az ügyben a szocialista párt olyan látványosan sorakozott fel a kormánykoalíció mellé, hogy a sajtó sietett figyelmeztetni: a legnagyobb ellenzéki párt immár nemcsak az alkotmány reformjának szükségességében talál közös nevezőt a jobboldali kormányzattal, hanem más fontos napi politikai ügyekben is. Ezután Soares villámgyorsan megint fordított egyet a vitorlán: pár nappal az általa is demokráciaellenes támadásnak minősített általános munkabeszüntetés után a parlamentben — éppen a sorozatos sztrájkokra hivatkozva — bizalmatlansági indítványt követelt a koalíció ellen. Harc a kormányrúdért Most aztán töprenghet ország-világ: melyik is Soares igazi arca, valódi politikája? Ez manapság Portugáliában azért is kulcskérdés, mert a lisszaboni kormány idei fő célja az alkotmány módosítása. Ez pedig csakis a szocialisták támogatásával lehetséges. Az alaptörvényt megváltoztatni akarók ugyanis elsősorban a katonák és az elnök nagyfokú ellenőrző jogkörét kívánják kurtítani, s ebben a jobboldali erőkkel egyetértenek Soare- sék. Gyaníthatóan főleg azért, mert a szocialista vezér — nem ok nélkül — azt reméli, hogy a legközelebbi választásokon az ország romló viszonyai miatt a koalícióból kiábrándult szavazópolgárok ismét őt és pártját juttatják kormányra, s akkor jobb szeretne gyámkodás nélkül irá- nyítani.j Ugyanakkor a szocialistáknak azt is látniuk kell, hogy a lakosság igen jelentős része aggódik az 1974 áprilisa után elért vívmányok szétrombo- lása miatt, ami a jobboldal kinyilvánított terve. Ehhez pedig nem nyújthat segítséget egy szocialista eszméket hirdető párt anélkül, hogy ne veszítene el sok baloldali érzelmű támogatót. „Kétfelé” kell hát politizálnia Soares Mmkatársaiik testvirországakban A magyar autósoknak furcsa az első esti vezetés. Ugyanis a gépjárművek a széles sugárutakon, tereken való közlekedéskor csak a helyzetjelző lámpáikkal világítanak. A tompított fényhez szokott külföldit a reflektor többszöri felvillantásával figyelmeztetik a lámpák helyes használatára. 1. Tankolás. A Szovjetunióban kétféle benzinkút van. Az egyiken pénzért és jegyért, a másikon — amely a nálunk is jól ismert önkiszolgáló rendszerű töltőállomásokhoz hasonlít — csak jeggyel lehet üzemanyagot vásárolni. Jegyet pedig bárhol, üzletekben, trafikokban, szállodákban vásárolhatnak az autósok. A kutasok előzékenyek, különösen a külföldiekkel szemben. Nemegyszer előfordult kinttartózkodásom során, hogy figyelmeztetett a benzinkutas, olajat is töltsék Trabantom tartályába. Hiszen kétütemű autó nem fut a szovjet utakon, így a töltő- állomásokon nincs is benzinolaj-keverék. Az autósok mindig segítik egymást, jóban, rosszban egymás mellett állnak. Ma én, holnap te — ez az elvük a szovjet autósoknak. Jó példa erre a következő eset. Vasárnap volt, a benzinem kifogyóban. A közelben volt egy kút, de csak jeggyel üzemelt. Beálltam a sorba, s az előttem tankoló moszkvicsos „kollégától” kértem egy talont. Nagyon készséges volt, rögtön elővette a tárcáját, s pártjának: egyrészt minél jobban kihasználni a kormánykoalíció két nagy pártja közötti mind élesebb vitákat, s fokozatosan megnyerni magának a szociáldemokratákat, másrészt ezalatt nem szabad elszakadni a baloldaltól, aminek útja egy közös baloldali politika hirdetése. Ez utóbbi komolyságában azonban — éppen az ismert kommunistaellenesség okán — legalábbis kételkedni kell. Az „1974-es vívmányok” hűséges őrének bizonyult hadsereg maga is vészesnek tartja a helyzetet, hiszen Eanes elnök minden tekintélyét latba vetette, amikor lemondással fenyegetőzött a katonák es az államfő jogkörének csorbítása esetére. Így aztán az idei tavaszon a fő kérdés Portugáliában: ki kivel szövetkezik — s főleg mire? (A. K.) A Bogdán Hmelnyickij tér Kijevben, háttérben az aranykupolás Szófia székesegyház. (S. B.) átadta a két rubel értékű jegyet. Nyújtottam felé a bankjegyet, de ő egy gyors mozdulattal elhárította, beszállt a gépkocsijába és elhajtott. Ugyanezen az úton történt, hogy egy kisvárosban megállított a rendőr, s udvariasan közölte, a bal hátsó kerekemben ugyancsak kevés a levegő. Nosza elő a fujtatót, de hamar kiderült a levegő elillanásának oka. A szeleptű nem volt teljesen becsavarva, s így hiába is fújtatom. Csakhogy nekem nincsen szelepsapkám, amellyel becsavarhatom a tűt. Tanácstalanságomat látva a közelben álló Lada vezetője segített ki szorult helyzetemből, s így egy-két perc múlva már folytathattam is az utamat. A segítségadás nemcsak ilyesmiben nyilvánul meg, hanem a közutakon, a közlekedés során is. Elővigyázatosan, óvatosan vezetnek a hatalmas tehergépkocsik vezetői, az autóbuszok pilótái. Elengedik a kisebb, gyorsabb járműveket, s ezzel éppen az egyik legveszélyesebb manővert, az előzést segítik. Erre mondta az egyik teherautó vezetője, hogy inkább lassabban, de biztosabban érjünk célba. S milyen igaza van. Érdemes minden gépjármű- vezetőnek megfogadni ezt a mélyen ható igazságot. 2. Ez a szovjetunióbeli utam még egy nagy tanulsággal szolgált. Nem szeretek pénzzel bajlódni, így a családi kasszát mindig a feleségem kezelte az út során. Kijevben sasliksütő Után szaladgáltunk, ez volt a családi megrendelés. Találtunk is egy üzletben, gyorsan megvettük, s a többi csomaggal együtt nem akartunk trolibuszra szállni, ezért nejem az utca elejére ment, ahol taxiállomás volt. Pechünkre éppen nem volt akkor kocsi, de mellettem egy üres taxi fékezett. Betettem a csomagokat, beszálltam, s mire az utca elejére értem, életem párját sehol sem találtam. (Mint utóbb kiderült, ő is abban az időben ült egy másik taxiba, s ő pedig engem nem talált a helyemen.) Én megvallottam a sofőrnek pénztelenségemet, s vártam, hogy megálljon. Ehelyett — a kiejtésemen érezve — megkérdezte: magyar vagyok? Merthogy ő nagyon szereti a magyarokat, s elvisz engem, ahová csak akarom. Én az állomásig akartam menni, közben a húszperces út során sokat beszélgettünk, újdonsült barátom felelevenítette katonaélményeit, s már az állomáson is voltunk, ahol később találkoztunk a feleségemmel. A taxisofőrrel kicseréltük címünket és így a későbbiekben rendezhettem tartozásomat. A tanulság pedig az, hogy egy barátság megkötéséhez néha pár percnyi ismeretség is elég. S mellékesen még az Is eszembe jutott, hogy a pénz nem boldogít, de jó, ha Mario Soares szocialista párt- van. vezér: melyik az igazi arca? Sípos Béla
