Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

1982. február 25. Kelet-Magyarország 3 Teherhordók ? Ü lök a nagyközségi gyáracska vezetőjé­nek kis irodájában. Beszélgetés közben cseng a telefon. — Igen. én vagyok. Igen, hallgatlak. Hogy B.-t sze­retnék ÁFÉSZ-küldött- nek? Hogyne, nagyon ren­des ember. Hogy meg­egyezhetünk-e akkor? Nem, úgy gondolom, nem. Nézzed: B. csoportvezető, tagja a nagyközségi párt- bizottságnak, tanácstag, ő szervezi a kispályás labda­rúgó-bajnokságot, s vezeti az önkéntes tűzoltótestü­letet. Csak szerinted nem jelentene ez sok elfoglaltsá­got. Tudok én mást ajánla­ni. Fiatalt, szakmunkást, akinek semmi funkciója nincsen. Hogy kit? Mond­juk Z.-t. Igazán megér­demli, hogy jobban be- kapcsolójon a közéletbe. Igen, ebben megegyezhe­tünk ... A gyárvezető sóhaj t. Mondom neki: szeretnék B.-vel beszélni. Lemegyek a műhelybe. — Ön B.? — kérdezem az 50 felé köze­ledő, igen rokonszenves embertől. — Igen. De miért keres ? Mondom neki az előbbi beszélgetés rövid tartal­mát. Figyelmesen hallgat. Aztán rákezdi: — így igaz. Az ilyen kis helyen úgy van, hogy ha valakit felfedeznek, akkor mindenüvé beválasztják, meghívják. Ami igaz, az igaz, a legtöbb helyen min­dig ugyanazok ülünk. Mondtam is egyszer, na­gyon megróttak érte, hogy tarthatnánk egyszerre a sportköri, a tanácstagi, a pártbizottsági és a nép­frontértekezletet, akkor kevesebb helyre kellene menni, s rövidebb is len­ne. De nehogy azt higgye, hogy az igazgatónak jobb. Ha a gyártól kell valaki, rá gondolnak. Mert ugye, neki van pénze. Hátha így könnyebben jut a sport­körnek, a kulturális társu­lásnak, az iskolának. Meg aztán ha ő mondja, talán a társadalmi munka is jobban megy — gondol­ják. Pedig higgye el, any- nyi, de annyi tehetséges ember van, aki szívesen vállalná, s el is látná egyik vagy másik társa-, dalmi funkciót. Reflexek? Óvatoskodá­sok? Kényelmi szempon­tok? Szellemi restség? Fantáziátlanság? — lénye­gében egyre megy. Szo­cialista demokráciánk cse­lekvő fórumokra épül. Eh­hez viszont friss, cselekvő- képes emberek kellenek. Akiknek a megbízatás nem teher, hanem öröm. Egy ember, munkája mel­lett, még két társadalmi funkciót el is tud látni. A többit csak mímeli. Akkor hát tehermentesítsük a mímelőket, s növeljük a cselekvők számát! (bürget) A MEZŐGÉP tiszavasvári gyáregységében készülnek az RO—210-es kompresszorok. (Jávor L. felvétele) PANASZ NYOMÁN PORCSALMÁN Kereset átlag alatt „Porcsalmán a faiparhoz és a gumiüzemhez is eljönne a dolgozókkal elbeszélgetni a bérezésekről?” — írják ab­ban a levélben, amelyet a Csenger és Vidéke Vegyes­ipari Szövetkezetből küldtek. Bár a megfogalmazás kissé talányos, de a szerkesztőség­hez küldött levél alapján rög­tön arra gondolhat bárki, hogy elégedetlenek a dolgo­zók, eltérések lehetnek az egyes üzemekben a bérezés­nél, s emiatt fogtak tollat. — Nem értem a panaszt, hiszen nagyon szépen emel­kedtek a béreink — kezdi Juhász László elnök. Kimutatást vesz elő, amely­ből kitűnik, hogy a múlt év­ben a csengeni gumiüzemben 22,8 százalékkal nőttek a bé­rek, egy dolgozó átlagkerese­te tavaly meghaladta a negy­venezer forintot. A gumiüzemben bárkivel beszélünk, elégedett a bérrel, a munkával. A faipari üzem­hez indultunk ezért, Gál Árpád, személyzeti vezetővel. Itt a TÜZÉP megrendelésére ablakokat gyártanak évek óta. — Talán az a baj, hogy évek óta nem változik a nor­ma — vélekedik Páti József azon a rögtönzött kis megbe­szélésen, ahol néhányan ösz- szegyűltünk. — A deszka kirakása va­gonból nem fizet — bizony­gatja Ignácz Istvánná. — Volt olyan nap, hogy csak 21 forintot kerestem. A faiparban dolgozó har­minc embernél is a teljesít­ménybérezés szerint alakul­nak a keresetek. Minden munkafolyamatnak megvan a normája. — Az ebédlőben kifüggesz­tettük a normatáblázatot — tájékoztat Gyarmati István­ná üzemvezető. — Már aznap kiszámíthatja mindenki, hogy mennyit keresett. Az évi 33 ezer forintos jö­vedelem ilyen ipari munká­nál nem túl magas. Tavaly mindössze 2,5 százalékkal emelkedtek ebben az üzem­ben a bérek, s bizony az itt dolgozók havonta ötszáz fo­rinttal kevesebbet keresnek, mint a szövetkezeti átlag, s ráadásul a múlt évben az át­lagos bérnövekedéstől is el­maradtak. — Többet nem számolha­tunk el egy ablakért, mert azt nekünk a kereskedelem nem fizeti meg — szól a ve­zetők tájékoztatása. — Van viszont egy mód, amivel emelhetjük a teljesítménye­ket. Ez pedig a további gé­pesítés. — Attól is függ a kereset, hogy kivel dolgozunk egy gépen — említi Szánás Fe- rencná. — Van, akivel keve­sebb jön ki, mert nem elég gyakorlott. Nyilvánvaló, hogy a telje­sítménybér alakulása a tény­leges teljesítményektől függ. Azonban a felosztásnál figye­lembe veszik a személyi alap­bért is, s ez szintén vitára adhat okot. Ugyanis ha vala­kinek azonos munkán jóval magasabb az órabére, akkor az magasabb arányban ré­szesül az elszámolható telje­sítményből. Ennek a finomí­tása, a munka elosztása a helyi vezetőkön múlik. Ahogy meditálunk a bére­zésen Gál Árpáddal, említi, hogy talán a pvc-üzemben dolgozók lehetnek most kissé elégedetlenek. Ugyanis keve­sebb a rendelés, ezért az utóbbi időben néhány hétig más helyen — többek között a faipari üzemben — kellett nekik munkát adni. De szer­vezéssel, * átcsoportosítással igyekeztek megoldani náluk is, hogy se munka, se meg­felelő kereset nélkül ne ma­radjon senki. L. B. H A J Z E R I fjú Hajzer Menyhért harminchárom éves múlt szeptemberben. Építőgépész-üzemmérnök a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál. Hét éve tagja az üzemi pb-nek, éve­kig KISZ-alapszervezeti tit­kár volt és az üzemi KISZ- bizottság tagja. Dolgozott az sz.-ben, most pártcsoportbi- zalmi. ★ „Hetedikes lehettem, ami­kor megemlítettem apának, dolgozni szeretnék. Az öreg kézen fogott és bevitt az üzembe. Átadott Hekman Gyuri bácsinak a gép- és jár­műjavító műhely főnökének. Ö meg rábízott Jakab Zoli bácsira így: „Ebből a gyerek­ből próbáljunk embert fa­ragni.” Az apámról csak any- nyit, hogy a SZÁÉV alapító tagja és aranygyűrűs ácsa, s amíg a betegség ki nem kezd­te egészségét, évekig volt párttitkár. „Iskolaszünetekben vissza­jártam a műhelybe. Később a segítségük, apám és a jó öreg Gyurján Bandi bácsi, a személyzeti osztályvezető protekciójával’ ösztöndíjas tanulója lettem a debreceni Mechwarth András gép- és híradásipari technikumnak. ★ Jeles eredménnyel végzett, de az igazi érettségi az élet­ben várta. Visszakerült a mű­helybe. „Kisfőnöknek.” Nem akarta. Ö nem dirigál azok­nak, akiktől tanult. „Nem úgy van az, nem azért tanít­tattunk” — érvelt az öreg Gyurján és oda kellett men­nie. Csinálta, tudása szerint. Az öregek segítették. Bizo­nyít azóta is. Meg sem mele­gedett, amikor kinevezték üzemvezető-helyettesnek. In­nen búcsúztatták a néphad­seregbe. Ott érkezett el élete nagy pillanatához. Párttaggá avatták alig 22 évesen. A Ma­gyar Néphadsereg háromszo­ros kiváló katonájaként vet­te át a párttagsági könyvet. ★ „Leszereltem, családot ala­pítottam és elkezdtem a fő­iskolát. Ezt is a vállalat ösz­Az ipari tanulók jelentős se­gítséget adnak a HÓDIKÖT fehérgyarmati üzemében a termelésben is. A képen a tarpai Bede Ibolya pulóvert készít tőkés exportra. (Molnár K.) töndíjasaként végeztem." Ek­kor már a gépészeti osztá­lyon dolgozott. S újraélesz­tette a szétzilált KlSZ-szer- vezetet. „Feleségemet is a mozgalomban ismertem meg. Együtt dolgoztunk a KISZ- ben.” Szép jutalom volt az új lakás, amelyhez a vállalat segítette az ifjú házaspárt. Nemsokára megszületett a legifjabb Hajzer. Gyorsan és sokat raktak a fiatalemberre. Felkérésre ke­rült az szb-be is. Nem ellen­kezett. „1972—74-ig dolgoztam az szb-n agitációs, propaganda-, kultúr- és sportfelelősként. Sok ez egy embernek most is. Addig nem ismertem mi a fejfájás, idegesség, nem iz­zadt a tenyerem.” 1975-ben államvizsgázott: jeles ered­ménnyel védte meg üzem­mérnöki diplomáját. „Elégedettek voltak a mun­kámmal. Csak én nem! Érez­tem, nem tudok maradékta­lanul eleget tenni ennek a megbízatásnak. Elmondtam, szeretnék visszatérni a szak­mámba. Nem vették komo­lyan. írásban mondtam fel. Meghökkentek. Nem akarták elhinni...” ★ Friss diplomásként az egyik főépítés-vezetőség gépésze lett. Huszonévesek karrierje Mire viszi a fiatal ? Van olyan szülő, aki azt mondja csemetéjének: ta­nulj fiam, mert csak melős leszel egy gyárban! S van olyan szülő, aki azzal bocsát­ja útjára gyermekét, tanulj fiam egy szakmát, hogy be­csüljenek meg a gyárban! Mire viszi egy fiatal, ha női szabóként bekerül a nyíregy­házi Divat Ruházati Válla­lathoz? Mi ad neki tekin­télyt? Egyszóval: megtalál­ja-e a boldogulását a DIRU- VÁLL-nál? Hit mond a KISZ-titkár? A szabászatban hosszú ha­jú, szőke lány hajlong a fél­szobányi asztal felett. Gönczi Borbála most éppen csomag­összeállítással foglalkozik, ahogy ő mondja, komplette- ző. Mikor mi a fontosabb, azt bízzák rá. öt éve, amikór átvette szakmunkás-bizonyít­ványát a 107-esben, géphez ültették, később a kényesebb műveleteket is végezhette: merevítőket ragasztott a női blézerek elejébe. Borit egy éve KISZ-titkárrá választot­ták, a napokban ő képvisel­te a vállalatot az ágazati if­júsági parlamenten. Hozzá­szólásában kifejtette: — Ugrásszerűen megnőtt a szabad időnk, ennek éssze­rűbb kihasználásában na­gyobb szerepet vállalhatna az ifjúsági szervezet. Még ak­kor is, ha sok a bejáró — én is Tiszatelekről buszozok be naponta —. sok a fiatal- asszony, kisgyerekes anya. Aztán a termelésben növelni kellene a bedolgozók számát, a jelenlegi négy fő helyett sokkal több dolgozhatna ott­hon. Bori a megbecsülést a bé­rezésben érzi — átlagosan négyezret keres —, a másik pedig a közösségi munkájával kapcsolatos: hallgatnak rá a társai. A ruhaipari szakkö­zépben már az érettségire ké­szül. Felelősség kontra fizetés — Megtaláltam a helyem a vállalatnál. Huszonhárom éves koromban már szakmai gyakorlattal, jó fizetéssel, s hamarosan érettségi bizo­nyítvánnyal is rendelkezem. A közösségi megbízatás pedig társaim bizalmát jelzi... És amikor választani kellett: ki legyen az, aki a Szovjet­unió Kárpátontúli területén dolgozó főépítés-vezetőség fő­gépésze lesz, ő kapott bizal­mat. A kis Hajzer irányítot­ta az ungvári Zakarpatyja- szálló gépesítési munkáit. Két évig dolgozott itt. KlSZ-szer- vezetet alapított Ungváron. Öt választották meg titkár­nak. Együtt dolgozott a Kom- szomollal. Közös programo­kat szerveztek. Könyvtárat nyitott, hangversenyre hívta a filharmonikusokat, filme­ket vetített. Küldetése végén itthon új­ra nehéz feladatot bíztak rá. Akkor már egy évig állt üre­sen, betöltetlenül az emelő­gép-ügyintézői beosztás a vállalatnál. Nem akadt rá vállalkozó. Ö vállalta. Azóta a SZÁÉV összes emelőgépei­nek üzembiztonságáért felel. Ráadásul pártcsoportbizalmi. A mozgalmi munka nem csupán kísérője életének, ha­nem vele, általa teljes. Más­képpen most már el sem tud­ná képzelni. Csak vigyázni kell rá, nehogy ismét túlter­heljék. Farkas Kálmán A nagyon fiatal, szép arcú lányról kevesen gondolnák, hogy húsz nő munkájáért fe­lel, ő a megbízott szalagveze­tő. Bársony Istvánná szintén ötödik éve keresi a kenyerét a vállalatnál. Nehezebb kö­rülmények közt teljesítette eddig is, amit hasonlókorú társai. Bejáró, Szélsőbokor­ban negyed ötkor csörög a vekker, ha délelőttös, éjfélkor kerül haza, ha délutános. Míg korábban teljesítmény­bért kapott, igyekeznie kellett a nyolc órából mind a nyol­cat tényleges munkával töl­teni, így jött ki a száz száza­lék. Most viszont — ha szo­rít egy határidő — ő is oda­ül egy géphez, fél napig varr, fél napig vételezi a darabo­kat a többieknek, leadja a kész holmikat, ránéz a töb­biek munkájára. Mint megbí­zott szalagvezető, kevesebbet keres, mint a gépen. — Nemcsak az anyagiak számítanak — tiltakozik —. többet ér a bizalom, a meg­becsülés. Nagy felelősség ennyi ember munkáját irá­nyítani, hiszen súlyos ezrek úszhatnának el egy figyel­metlenségen. A vállalat hír­nevére vigyázni kell... Érettségi a gyes alatt A legkényesebb művelete­ket nem bízzák akárkire. Az ujjabevarrás, a blézerek ele­jének összeállítása nagy szak­mai rutint, kézügyességet kí­ván. Selejt nem lehet, mert a bérmunkában szabott, var­rott holmikhoz nem „rátar­tással” küldi az anyagot az NSZK-beli Canda-cég. — Saját magam meózom minden darab után — mond­ja Tóth Gyuláné. — Hatodik éve vagyok itt és nagyon szépen keresek, ötezer körül rendszeresen. Én úgy tapasz­talom: ha többet ‘dolgozok, többe néznek. S ez megnyil­vánul abban, hogy a nehe­zebb feladatokat bízzák rám. Mi ez, ha nem tekintély? — (kérdez vissza. A nyírpazonyi fiatalasz- szonynak egyelőre minden percét kitölti a munka és az utazás. Szakközépiskolába jelentkezne, s úgy tervezi, majd a gyes alatt tanul, ne teljen él a három év szak­mailag kihasználatlanul. Huszonévesek karrierje. A megkérdezettek egyértelműen állították: a friss szakmun­kás-bizonyítvány csak alap­nak elég. Amit viszont a DI- RUVÁLL-nál láttak, tapasz­talták saját sorsukon is. Aki igyekszik, s több munkát végez, természetszerűleg a munkája minőségén is meg­látszik a többlet. S nem bíz­zák akárkire a nehezebb fel­adatot. S ezt megkapni tekin­tély. Tóth Kornélia Lesz elég szántóvas Nem lesz hiánycikk az idén a szántóvas. A gyorsan kopó ekealkatrészből a Rába Mo­sonmagyaróvári Mezőgazda- sági Gépgyár az idén több mint 60 ezret gyárt. Csupán az első negyedévben 15 ezer különböző méretű ekevas ké­szül a gyárban. Ezek jó ré­szét nem az új ekékre szere­lik fel, hanem tartalék alkat­részként értékesítik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents