Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-14 / 11. szám

1982. január 14. Kelet-Magyarország 3 Nem Játék FELÁLLT Nagyváti Ist­ván és a következőket mondta: „Kisiparos vagyok, otthagytam a munkám, hogy részt vegyek a tanács­kozáson, s választ kapjak kérdéseimre." Szavai egyál­talán nem lepték meg a hallgatóságot, mely hétfő es­te Nyíregyházán, a Város­majori Művelődési Házban megtartott újévköszöntő, összevont tanácstagi beszá­moló vitájában hangzottak el. Alig lehettünk vagy két­tucatnyiam S míg ő beszélt, szenvedélyes hangon figyel­meztetett a kerületekben ta-i pasztaiható gondokra, ren­dezetlenségekre, a befejezet­len utakra, bosszantó visz- szásságokra, azon töpreng­tem, miért e nagyfokú ér­dektelenség? Túlságosan el lennének foglalva egyéni gondjaikkal a körzetek la­kói? Talán elégedettek, s el vannak telve? Ne érdekelné őket saját környezetük, s a közélet problémái? Az igaz­ságot közelítő választ a vi­tában felszólalók adták meg. Szinte Valahányan arra utaltak, hogy a korábbi években sok volt a megala­pozatlan ígérgetés. S az adott szó fedezetének fontosságá­ra ezen az esten is figyel­meztettek. Kimondták őszintén: nem szabad játszania senkinek a választópolgárok bizalmá­val. Igaz, kevesen voltunk, de annál izzóbb hangulat­ban zajlott a tartalmas ta­nácstagi fórum, amelyen a 37-es, a 38-as, a 39-es és a 40-es választókerületek ta­nácstagjai : Körmendivé Mesterházy Márta, Kovács Sándorné, Szűcs Mihály né és Hostisoczki János számol­tak be választóiknak, e lel­kes: a közügyek iránt iga­zán nagy érdeklődést tanú­sító polgároknak ezen az összevont tanácstagi fóru­mon. Figyelmesen meghallgat­ták Nyíregyháza átfogó fej­lődéséről számot adó össze­foglalót, amelyet Mesterhá­zy Márta ismertetett társai megbízásából. Néhány, a kerületeket közvetlenül is érintő kérdés megoldásáról számolt be. Érintette azokat a közérdekű bejelentéseket, amelyekre a városi tanács illetékes osztályai, szakigaz­gatási szervei válaszoltak. Így egyebek között azt a be­jelentést, amelyben a lakos­ság panaszolja: az Öz utcai lakásépítés felvonulási épü­lete akadályozza a meglévő épületek kiszolgálását. Ezt a városi tanács vb műszaki osztálya a Nyírber, az Ép- • szer és a Nyírterv bevonásá­val megvizsgáltatta. (Nem adtak igazat a panaszosok­nak.) Sérelmezték korábban a lakosok, hogy a Hímes és a Vasvári Pál utcai tejbolt­ba sokszor későn érkezett a pékáru. Ezt, mint jelez­ték, megoldották. A tanács­tagok tájékoztatták a vá­lasztókat arról, hogy a szol­gáltatások javítása érdeké­ben újabban mennyi és mi­lyen kiskereskedői engedé­lyeket adott ki a városi ta­nács, s hol nyíltak ilyen üz­letek. Többen szóvá tették: a Városmajorban, az Északi körúton egymáshoz közel (!) nemrégiben két, városszé­pítő díszkutat helyeztek el a parkokban. Csakhogy a tér­plasztikák építésének a be­fejezése a mai napig késik. Környékük szemetesen, ren­dezetlenül várja a tavaszt, az építési törmelékek most is ott díszlenek. A válasz­tók ismételten felhívták a tanácstagok és az illetéke­sek figyelmét, hogy a Kór­ház és a Városmajor utcát összekötő rövid útszakasz 1 éve van lezárva. Beszakadt, rendezetlen, balesetveszé­lyes, kivilágítatlan. Egy idős, beteg asszony, Jakab Mi- hályné így szólt: „Már két­szer javasoltam, hogy az igen forgalmas Irinyi János és Stadion utcán szükség lenne zebra felfestésére. Ké­rem, vizsgálják meg és ha indokolt, csinálják meg.” Idős emberek érdeklődnek: épül-e a városban új nyug­díjasház, bővítik-e a régit? Korábban sok ígéretet kap­tak a Hímes utca burkolá­sára is. Most újra elhang­zott: aszfaltozni fogják; Ko­vács István, a városi tanács vb osztályvezetője mondta. Áldatlan állapot uralkodik a Herman Ottó utcán, mely? nek rendezését már évek óta halogatják, végleg megnyug­tatná az itt lakók idegeit, ha befejeznék a félbeha­gyott útépítést! Nem teljesíthetetlen kö­vetelésekről szóltak az em­berek a tanácstagi beszá­molón. Olyan, már-már akut gondok megoldásához kérték a tanácstagok a ta­nács segítségét, amelyek megoldása főleg embersé­get, s figyelmet igényel a választópolgárokkal szem­ben. Farkas Kálmán A Csepel Művek Szerszámgépgyárának nyírbátori fúrógépgyárának megmunkáló üzemében több ezer féle alkatrészt gyártanak, s innen látják el nagyrészt Nyírbátort és a törzsgyárat alkatrésszel. (GB) CSELLENGÉS NÉLKÜL B dobi szisztéma TÖRTEK, SZAKAD­TAK A GÉPEK, KÜSZ­KÖDTEK A VÍZZEL, A SÁRRAL; ÉS MÉGIS KI­FAGYOTT A FÖLDBŐL AZ EKE 1980 DECEMBE­RÉBEN A TISZADOBI TÁNCSICS TERMELŐ­SZÖVETKEZETBEN. A SZÁNTÁS CSAK-CSAK, AZ MÉG TAVASSZAL ELVÉGEZHETŐ, DE RA­JUK SZAKADT A NAGY GOND: KÉT ÉS FÉL HÓ­NAPJUK MARADT A MEGVISELT GÉPEK TÉ­LI FÖJAVITASÄRA. CSO­DÁRA NEM VÁRHAT­TAK, GONDOLTAK TE­HÁT EGY NAGYOT. Kínálkozott egy mód, ami a gond megoldásával bizta­tott, -de rendkívül kockáza­tosnak látszott — emlékezik vissza Huszár István gépesí­tési főmérnök. — Arra gon­doltunk ugyanis, hogy min­den munkát teljesítményre fogunk bérezni. Az órabér a műhelyekben olyan megcson­tosodott, magától értetődő do­log, hogy megszüntetése egy kis túlzással olyan, mintha a hindu kezet emelne a szent tehénre. A kísérlet eredménye a bá­tor döntést igazolta. Az egy gépre kitűzött egy összeg fel­tüzelte az embereket. A fel­használt munkaórák száma Gépjavítás egész évben? úgy kezdett süllyedni, mint fagyban a higanyszál. Egy pótkocsit régen 320 munkaóra alatt készítettek fel műszaki vizsgára, ma már 190 is ele­gendő. Hasonló a tendencia más gépeknél. Vajon hogyan formálta az embereket, a közösséget az új rend? Erről Molnár Károly és Zilahi Zoltán szerelővel be­szélgettünk. Bátor elöntés — A legelső az volt, hogy egyik napról a másikra el­tűntek a csellengők — sorol­ják a kezdeti változásokat. — Azok, akik addig nem nagyon szaggatták az istrángot, -fel­zárkóztak. Nem is tehettek mást, mert a megalakult kis csapatok egy percig sem hagy­ták szó nélkül, ha rájuk kel­lett dolgozni. Azelőtt gyak­ran kellett túlórázni, amihez nem nagyon fűlött a fogunk, de most még vasárnap is be- kérezkedünk egy pótkocsit le­festeni, hogy hétfőn új gépet kezdjünk el. Többet dolgo­zunk, de ezt kedvvel tesszük. Egy jó ezressel jobban meg van bélelve a boríték. — Nem ment a munka mi­nőségének a rovására a na­gyobb hajtás? Osztozni a pénzen — Erre is idejében gondol­tunk — kapcsolódik a beszél­getésbe Bán György, az el­nök. — A kijavított hibáknak hat hónapig nem szabad „visszabeszélniük”, különben igencsak megrövidül a rossz munka gazdája. így aztán ilyen nem is fordult elő azóta csak három. Ami inkább za­varó volt, időközben elő­bukkant a szisztémának egy gyengéje, hogyan osztozzon a •brigád a pénzen, ha készen van egy géppel. Egyenlően nem lehetett, mert el kellett ismerni a nagyobb hozzáér­tést, a hosszabb múltú ta­pasztalatot. Ezt az órabér megtette, mert az egyiknek mondjuk tizenöt volt, a- má­siknak húsz. Nos, átvettük az időbérnek ezt az előnyét. En­nek arányában osztjuk él. —' Mégiscsak elegendőnek bizonyult a két és fél hónap — kapcsolódik ismét a be­szélgetésbe a főmérnök. —Az idén pedig március végére végezni szeretnénk, nem úgy mint régen, amikor júniusig eltartott a főjavítás. I# arcsi óvatosan be- IC lesett a hálószo- ■‘^lí','bába. 'Nferh, most : ’ biztosan nem figyéínek rá. Megint a régi szöveg «Jf — legyint a nyolcéves fi­úcska — mindig egyet hajtanak. Miért jössz ha- ‘ za későn, neked meg mi : közöd hozzá. No, nem ; baj, fújják csak a maguk j nótáját, az a jó, ha nem figyelnek rá. Már ott állt I az anyja táskája előtt. I Itt iratok, ez egy fél kif­li — az anyja úgy lát­szik megint nem ebédelt —, s megvan a pénztárca is. Szép, kövér bankók sorakoznak benne, hát persze, hisz most volt fi­zetés. Csak találjak ap­rót is, mert a nagyot biz­tosan észreveszi. Fél füllel és szemmel az ajtó mögül félcsattanó hangokra figyel. Ha el­halkul a vita, az már gyanús, mert vagy befe­jezik, vagy kibékülnek, s akkor most nincs pénz. De minden a legjobb úton halad, az anyjáék j újból a régi lemezt tet­ték fel. Módszeresen át­fésülte a buksza tartal- j mát, a Patyolat-cédula, a buszbérlet marad, érde­kes, a múltkor ebédjegyet I is látott itt. No, végre, van itt néhány ötforin­tos, meg kettes is. Egy fémtizes nem hagyta nyugodni, magához vette azt is. CSOKI Karcsi gyorsan bedo­bálta a táska tartalmát, a cippzárat is behúzta. Minden rendben, oda­benn még tartott a „mű­sor”. Irány a konyha. A csepp asztalra óvatosan kiborította kincseit. Sor­ba rakta a ketteseket, ötösöket és a filléreket is, Megszámolta, 35 forint. Kapta a sapkáját, kabát­ját, félúton még bekiál­tott a szüleinek, korre­petálás lesz oroszból, visszamegy az iskolába. Bár anyjáék úgysem hallják, de mindegy, nem mondhatják, hogy szó nélkül tűnt el hazulról. Az édességosztály előtt sokan ácsorogtak. Karcsi a nagyobb kosarak kö­zül választott, tüntetőén a karjára akasztotta és megindult a sor szélénél. Ezek nagyon drágák, nyolc forintot nem ad­hat egyetlen darabért. Akkor nem jut mindnek. De ez egészen elviselhe­tő. A Metró szelet finom is, nem annyira apró és az ára is elviselhető. 2,70, tehát 35-ben a 2,70 meg­van, annyi mint tizenkét­szer legalább megvan. Ez jó, mert jut majdnem mindenkinek az osztály­ban. Másnap nagy zsivaj fogadta az osztályban. Észre sem vették a töb­biek, amint belépett. Egy csoportban beszélgettek, nem tudott közbeszólni. Rá sose hallgatnak. Most kéne odaadni azt a cso­kit. De hogy kezdjen hozzá? Tudta, hogy a gyerekek mindig örülnek a potyának. Pakolni kez­dett a padján. — Nézzétek, a Kovács csokit hozott — harsogja az egyik. — Ezt mind te .akarod megenni? De nehéz kimondani. Pedig itt az alkalom, túl kell esni rajta. — Nem, nektek hoz­tam ... Egyszerre némult el az osztály. Volt, aki gú­nyosan nézett, de a több­ség az első döbbent má­sodperc után már bonto­gatta is a sztaniolpapírt. Szétosztották, Karcsinak nem jutott. Nagyot nyelt. Most biztosan kedvesek 5 lesznek hozzá pár napig. Talán akkorra megint szerezhet pénzt az any­jától. Csak az az ebéd­jegy ne jutna megint az eszébe. Hisz az anyja mindig ott tartja. Vajon most miért nincs neki? Nemsokára elváltak a szülei. Űj apuka költö­zött hozzájuk, akivel mindent meg tudott be­szélni. Soha nem emlí­tette az ilyen akciót. Egy­szer mégis odaadott az apja egy húszast. Ami­kor a szülők nem látták, Karcsi ismét az anyja táskájához lopózott. Ki­nyitotta a pénztárcát, itt jó helye lesz, nem feltű­nő. A húszast a többi pa- pírbankó mellé csúsztat­ta. Nem vették észre most sem. Másnap együtt moso­gattak anyuval a kony­hában. Karcsi úgy látta, anyja szemében furcsa fény villan. Cinkosság? Elnézés? Mintha mind­ketten tudnák ugyanazt. A történteket egyikük sem említette. A buksza gyakran ott hevert Karcsi előtt. Még köny- nyebb lett volna hozzá­férni, mint akkor. De az a közös mosogatás mindent tisztázott. Ben­ne és körülötte is. Tóth Kornélia Mégsem ennek a rekord­nak a tartása a céljuk a ti- szadobiaknak. El akarják fe­lejteni ezt a kifejezést: téli nagyjavítás. 'Miért kell ezt kampányszerűen télen végez­ni? — gondolták. Tülekedni az Agrokerben, sokszor hiá­ba. Egész évben nagyjavítás! Ezt tartják helyénvalónak. Gondosabb program szerint Egy bizonyos üzemóra után akkor is leáll a traktor, ha éppen a kombájntól hordja a szemet. Az illetékes javító­brigád, mert mindig ugyan­azok nézik át, nekiáll és gyor­san végeznek vele. így nem jut el a gép a súlyosabb meg­hibásodásig. Egy gondosan megtervezett program pedig, amely számol az esedékes munkákkal, biztosítja azt, hogy egyszerre csak annyi gép kerüljön sorra, amennyi­nek a hiányát nem sínyli meg a kinti munka. Ezek csak a főjavítások, de a módszert az apróbb munkákra is ki fog­ják terjeszteni. — Máig sem értem, hogy miért nem kezdtünk már ko­rábban hozzá ehhez a re­formhoz — mosolyog az el­nök magán csodálkozva —,.és azt sem, hogy másutt miért nem találják ki. Az biztos, hogy nagy eltökéltség kell hozzá, de aki kipróbálja, nem bánja meg. így volt ezzel a volt főagronómusunk is, aki a csarodai tsz-be ment dol­gozni. Ügy hallom, már bele­vágott. Ésik Sándor /------------------------------^ KGST­témakutatás a megyében Vegyszer és ember Hazánkban első ízben a megyei KÖJÁL kezdte meg a mezőgazdaság­ban dolgozó, a vegysze­rezés területén foglal­koztatott 2500 ember szakszerű vizsgálatát. A tanulmány annak idején elnyerte a Deb­receni Akadémiai Bizott­ság díját. Az országos feltűnést keltett tudományos mun­kát a megyében számos" intézkedés követte, a ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok szakemberei bekapcsolódtak a;7p^g-. előző munkába. Ezt követően figyeltek fel nemzetközi viszony­latban is a felmérésre, tanulmányra, aminek eredményeként a téma tárcaszintű kutatássá vált, s a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa keretében folyó munkák közé soroltatott. Szabolcs-Szatmárban választották ki a két mintavételi községet — Nyírtasst és Ombolyt —. ahol az Országos Köz­egészségügyi Intézet munkatársai, nemzetkö­zi kutatási megbízással rendelkező szakemberek végzik a teljes lakosság szűrését, vizsgálatát. Azért ekét településen, mert Nyírtasson régen. Ömbölyön pedig csak rö­vid ideje s kisebb mért tékben foglalkoznak vegyszerezéssel. Az idén márciusban Nyíregyházán rendezik . ‘az első, a részeredménye­ket tárgyaló tanácsko­zást, melyen az egészség­ügy kutatóin kívül a mezőgazdasági üzemek agronómusai, növényvé­dői is részt vesznek. A végső eredményeket a KGST-országok haszno­sítják majd. v ______J Silómaró Az NDK-ból érdeklőd­nek a MEZŐGÉP fehér- gyarmati gyáregysége úi gyártmánya iránt. A SI­LEX 5 T, némi átalakí­tással kerül a baráti or­szágba. A közel 165 ezer forint értékű silómarón az utolsó simításokat végzik a fehérgyarmati szerelők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents