Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-10 / 8. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. január 10. A négerek kezdték Dobverő a plafonon Dzsessz — filharmóniai bérletben Thad Jones, a néger muzsikus vezényletével az UMO bigband, a televízióból is ismert finn együttes nagyszerűen játszott. Kispénzű diákok, munkásfiatalok szánták rá a hét végét, hogy hangversenyről hangversenyre hallgassák kedvenceiket. Örömzene, zajos siker Debrecenben több helyszínen tartották szinte megállás nélkül a dzsessznapok rendezvényeit. Amíg a bigband a sportcsarnokban szórakoztatta a közönséget, előtte a Gamelin szovjet trió a művelődési házban szerepelt zajos sikerrel, majd éjféltől az Arany Bika-szálló Bartók-terme adott otthont az „örömzené- nek”, a jam-session-nak. A világítás sejtelmes, a hangszerek, a zenészek alulról kapnak fényt. S az árnyékok játéka tette, hogy a dobverő pergését leginkább a plafonon lehetett megfigyelni. Benkóéknak is kirobbanó sikerük volt. A közönség együtt verte a taktust a zenekarral, a tagok egymás után rögtönöztek egy adott dallamra, s az énekesként közreműködő „Philadelphia” Jerry Ricíc szólója csak fokozta a hangulatot. Holnaptól megyénkben A dzsesszrajongók legif- jabbjai Szabolcs-Szatmárban is találkozhatnak kedvenceikkel. Az Országos Filharmónia bérleti hangverseny-sorozatának harmadik előadása a Benkó dixieland együttes hangversenye. Műsorismertetőt az együttes vezetője, Benkó Sándor tart. Tiszavasvári- ban január 11-én kezdenek, Tiszalök, Csenger, Nyíregyháza, Nyírbátor, Nagykálló, Fehérgyarmat a következő állomások. A 25 éves fennállását ünneplő együttes úttörő szerepet vállalt, amikor a zenei ismeretterjesztésben részt vesz. Nemzetközi siker, több díj után keresik meg a dzsesszre legfogékonyabb fiatalokat, hogy szóljanak a néger muzsikusok New Orle- ansból induló zenéjéről, annak nagyjairól. Az együttes legutóbb november 1-én a Zeneakadémián tartott emlékezetes hangversenyt Louis Armstrong, a nagy trombitás halálának tizedik évfordulójára emlékezve. A rádió és a televízió hamarosan műsorra tűzi az itt megörökített zenét. Művelődési házakban, iskolai aulákban hangzik fel a régi idők — az old-timer műfaj — képviselőinek zenéje. Kezdi a klarinét vagy a trombita, válaszol neki a trombon, a zongora, kíséri a ritmust, vagy szólót ad a bendzsó, a bőgő és a dob. A Benkó-együttes lendületes, a pillanat varázsának engedő dzsesszzenéje mindig magával ragadja a közönséget. A dalok — a blues műfaj — tolmácsolásában éppúgy otthonosak, mint a gyorsabb ritmusú zenében. Mert ami ebben legjobban megfogja a fiatalokat, az éppen a rögtönzés, a soha többet megismételhetetlen zene, amikor egy adott dallamra minden zenész a maga melódiáját játssza el, amikor egymásnak válaszolnak a hangszerek, átveszik egymástól a dallamot, hogy új megvilágításban, új hanggal adják elő, vagy éppen a trombonos, Nagy Iván énekeljen az adott dallamra. Pege az első Ismét virágkorát éli hazánkban is a dzsessz. Igyekszik megszabadulni a rárakódott rossz előítéletektől, amely hajlamos összetéveszPege Aladár, 1981 bőgőse. teni az érzelgős tánczenével éppúgy, mint egy adott korszak érzésvilágát kifejező zenével. A hazai zenészek pedig egyre inkább nevet szereznek a határokon is túl. Pege Aladárt, a világhírű bőgőst például 1981-ben a Down Beat című szaklap kritikusai az első helyre tették kategóriájában. A most következő szabolcsi filharmóniai sorozat újabb rajongókat toborozhat, akik értő füllel hallgatják a melódiákat, a rögtönzés művészetében megérzik az alkotás szépségét, a zene mindent megkönnyítő felüdítő hatását. L. B. MELEG NAPOK JANUAR VÉGEN Mit ígér a Dávid-naptár Dávid Mihály okleveles mérnök Kelet-Magyarországra érvényes meteorológiai távprognózisa az év első napjaiban bevált. A múlt év végén elkészült prognózis előrejelzését (vagy jóslatát) valóságként tapasztaltuk január 8-ig. Milyen idő várható megyénkben a hónap végéig? — ezt adjuk most közre a Dávid-naptár alapján. Tizediké és tizenhatodika között csapadék valószínű. Tizennegyedikén köd is várható. Két- három csendes nap következik, majd húszadika körül ismét csapadékos, ködös időre számíthatunk. Január 25-től egészen 31-ig csendes, derült időt ígér a naptár. Jelentősebb lehűlésre január 15. és 25. között lehet számítani, s a távprognózis szerint újabb jelentős lehűlés csak április közepén várható. Viszonylagos leimelegedés lesz január tizediké körül és a már említett január végi derült napok Is langymeleget hoznak. Aztán ahogy mondani szokták: február, itt a nyár ... Januárban—februárban: A, Á, B, C Hétfőtől: komplex szűrés! Ebben az esztendőben január 11-gyei, azaz hétfőn kezdődik el Szabolcs-Szat- már megyében a tüdőszűrés. A korszerű igényeknek megfelelően a mind több tbc-s megbetegedés kiszűrésén kívül célul tűzték ki, hogy más, gyakori betegségek felfedését is elvégzik. Ennek megfelelően Nyíregyházán nőgyógyászati daganat- és emlődaganat-szűrést beiktattak a vizsgálatok sorába. Itt kérik a 20 és 60 év közötti nőket, hogy az alkalmat arra is használják fel, hogy az Egyház utca 4. szám alatt a rákszűrő vizsgálaton is jelenjenek meg. A községekben a vizelet-, cukor-, genny- és cardiológiai szűrést is elvégzik a szakorvosok. A megyei gondozó a 13 éven felüli nyíregyházi lakossághoz fordul, s közli, hogy januárban és februárban az A, Á, B, C kezdőbetűs nevűeket hívja be. Márciusban a CS, D, E, É és F betűsek kerülnek sorra. A tüdőszűrésen történő megjelenés azoknak is kötelező, akik nem kapnak értesítést. Fontos, hogy mind a városokban, mind a községekben pontosan betartsák az ütemezést, hogy a munka gördülékeny lehessen. Az elmúlt évek megbetegedései azt mutatják: azok közül kerültek ki az új betegek, akik elmulasztották a szűrővizsgálatokat. Törődjünk többet egészségünkkel! Nyírszőlősről a rivalda elé Bazse válás — elnökmódra Pacalpörkölt és kávé illata keveredik. A színházi társalgóban a megafon a műszakiakat szólítja. A kényelmes fotelben az Űri muri szereplői üldögélnek. Ki már jelmezben, más civilben. Itt találom a darabban szereplő zenészeket is. Művészekkel köszöntgetik egymást, amolyan kollegiális közvetlenséggel. — Sokan kérdezik: kik is muzsikálnak esténként az „Most is kedvem lenne a Százhárom éves és jól érzi magát Tiszavasváriban az élet parányi szigete a Kornis-kas- tély. Az épület 54 szobájában 164 ember percei peregnek. Gondoskodás, megértés és a szociális otthon dolgozóinak szeretete, kedveskedése veszi őket körül. A lakók életük kenyerének javát már megették. Spinyhért lstvánné 1879 június 26-án született Napkoron. Tizennégy éve az otthon lakója. Spinyhért néni születésének 100 éves évfordulóján még táncolt, énekelt, de ezt tette egy éve is a nőnapi ünnepségen. Most az új év alkalmából jó egészséget kívántunk a megye legidősebb asszonyának. Beszélgettünk. Kellett a hangosabb szó, hiszen a magas életkor hatása a halló- és látóidegeket már erősen megviselte. Spinyhért néni ezt másként magyarázza: — Megártott a sok víz. Mert tetszik tudni, amikor mosdatnak, öntik a fejemre a meleg, meg a langyos vizet, hiába mondok én akármit. Arra a kérdésre: hogy érzi magát, így válaszolt: — Jól. Nagyon is jól. Én nem búsulok, nem sírok sohasem. Nincs miért. Ha fáj valamim, én azt tűröm. Most is kedvem lenne a táncra, akár bottal is. De hát már 103 éves vagyok. — Mindig egészséges volt? — Mindig. Piros volt az arcom, olyan kicsattanó. Szép lány voltam ... Gazdálkodtunk, dolgoztunk kint a határban. Volt földünk. Hogyne lett volna. Most is megvan. Hat hold van, a tsz műveli... Akkor, amikor mi gazdálkodtunk, ha kellett egy kis pénz felástunk néhány zsák krumplit, letörtünk egy kis tengerit. Az volt. — És most mi van? — Most küldi a tszcs a járadékot. A földért most is kaptam vagy kétezer forintot. (Egy közbeszólás: — Attól többet Spinyhért néni.) — Többet? Jó. Tudom én, hogy pénzt mindig adnak. Szóbakerül az étvágy. Mit szeret, mit kíván az idős aszszony. — Szeretek én mindent. Ugye mindent szeretek? Rozgonyi Jánosné, főnovér fejbólintással igazolja: valóban nem válogatós Spinyhért Istvánná. Karácsonykor jóétvággyal fogyasztotta el a csigatésztával készült húslevest, a rántott szeletet burgonyával, a diós, mákos beiglit és szilveszterkor is ízlett a virsli, boros tea. Bár van diétás koszt is, a 103 éves asszony nem azon él. Amikor Spinyhért néni észrevette, hogy fénykép is készül, megkérdezte: — Csak nem tesznek bele az újságba? — De igen! — Akkor kívánok én is nagyon sok boldogságot és egészséget. Jöjjenek el máskor is. (seres) Húzza a banda, bazseválnak a nyírszőlősi zenészek. Balról jobbra: Hanyicska Mihály, Bodnár László, Brezina István. (Elek Emil felvétele) Űri muriban. Bemutatkoznának? — Hanyicska Mihály, nyugdíjas tanácselnök. — Bodnár László, kőműves kisiparos. — Gyarmati Sándor, SZÁ- ÉV, gépkezelő. — Brezina István volt tsz- elnök, ma karbantartó. Mind nyírszőlősiek vagyunk. — Hogyan kerültek ide, ebbe a produkcióba? — A karmester hívott be, ő ugyanis falubeli. Mi' ,kö- rábban is együtt játszottunk — magyarázza Hanyicska Mihály, úgyis mint prímás. — Korábban álltunk össze, játszunk a helyi étteremben. Szeretünk muzsikálni, ennyi az egész — teszi hozzá Brezina. — Először meglepődtek a faluban. Igaz, mi hallgattunk róla, de elterjedt a hír, mint a futótűz: játszunk a színházban — idézgeti az emléket Bodnár László. — Ma már büszkék ránk, sokan láttak, van, aki úgy hív minket: művész urak — mondja nevetve Gyarmati Sándor. — Szó ami szó, nem volt könnyű dolguk. Először is a darabban nem muzsikálni kell, hanem bazseválni, mint afféle szedett-vedett bandának. Hozzá kisminkelve. Aztán a rendező is ugráltatta őket, ide állni, így húzni, oda menni... — Kezdetben mondtuk is: nem mennénk mi színésznek, mert amit ezeknek ki kell állni egy próbán, az nem közönséges. Aztán rájöttünk: a rendezőnek volt igaza. Ma már — így Hanyicska — úgy megszoktuk, hogy hiányzik, ha nincs előadás. r -m Engem csak az bosz- ■szarrt meditál'Bíetíniá?—, | flogy sosenr'Iátom magunkat elölről. Ismerjük a darabot, láttuk nem is egyszer, csak éppen azt nem tudom, hogyan is festünk ott a színpadon. — Nem könnyű — mondja Gyarmati, aki cimbalmos, s mindig a függöny mögött ül —, hiszen néha előadás után megyek műszakba, ott vagyok másnap estig, onnan a színházba, s csak akkor jutok haza. De nem bánom ... — A családjaink büszkék ránk, s nekünk is élvezet — magyarázza a kontrás, Bodnár — bármikor szívesen szerződnénk újra, más darabba is. A megafon Hanyicska művész urat szólítja. Jelenése van az első felvonásban. B. L. Mellesleg Mayántaxin is utazhatunk januártól. Mellesleg megjegyzem: mint minden jogszabály, már ez is csak követni volt képes a társadalmi változást. Köztudott ugyanis, hogy mióta hazánkban százezerszámra szaporodtak a magángépkocsik, a pályaudvarok környékén, a szórakozóhelyek tövében gyakorta több magánrendszámú gépkocsi „unatkozott”, amíg nem jött valaki, akinek sürgős útja támadt. Jobbára sötét este várakoztak leendő utasaikra így az úrvezetők, gondolván, hogy ilyenkor aligha derül fény törvényileg tiltott tevékenységükre. Legfeljebb akkor tekintettek el az ellenőrök a tüzetes vizsgálattól, ha feltűnően szép és kívánatos nőutas trónolt az úrvezető mellett, gondolván, hogy a haszonszerzéshez ennek semmi köze sincs. Most aztán már nem lesz kontárkodás az utakon! Ezután legálisan lehet állni az út szélén fényesre glancolt kocsival. Csupán egy dolog aggaszt: mindehhez az illetékes tanács szakigazgatási szervétől kisipari engedélyt kell kérni. Megmondom őszintén: nekem így már nem nagy buli ez. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nem rendelkezem B-kategóriás, állásvállalásra is jogosító gépjárművezetői engedélyivel. Ilyen az én szerencsém! — Sebaj — mondta a kiskapuk világában nagy tapasztalattal rendelkező ismerősöm. — Semmi vész: neked van kocsid, nekem egy ötletem és egy kocsi nélküli profi sofőr- ismerősöm. Mi következik ebből: hárman alakítunk egy személyszállítást bonyolító korlátolt felelősségű társaságot, s esténként kasszát csinálunk. Most mitévő legyek? A haszon nem kétséges, ám miként részesülök én az előnyökből — egy feltűnően csinos utas esetén? (as) Bouhúzás Tegnap végleg lehúzták a rolót a Bethlen Gábor utcai élelmiszer- bolton. Megüresedtek a polcok, ahol naponta 50 ezer forintot költöttünk, többé nem nyílik ajtaja, mely előtt évtizedek óta randevúztunk, kirakatai sem juttatják már eszünkbe, mi hiányzik háztartásunkból. Megszoktuk, szerettük e kedves, sarki boltot. A Váci Mihály Szocialista Brigád tagjainak is nehéz elfeledni a szívükhöz nőtt üzletet, a környék meghitt varázsát. Távozásukért sok vásárló ígért sajnáló könnyeket. Vezetőjüknek, Brezina Józsefnének ismerősök e hatások — mint mondta —, már a második kisboltot bontják le a feje fölül, de reméli, csakúgy mint eddig, e szomorúságért bőkezűen kárpótol valamennyiünket az épülő, szépülő Nyíregyháza, s benne az impozáns színészház, amely a bolt helyére kerül, (csgy) A tárgyalóteremből Vass József kisvárdai lakos 1980 decemberében szabadult az előző, hivatalos személy elleni erőszak miatti büntetéséből. Ezt követően a helyi költségvetési üzemnél segédmunkásként dolgozott. 1981. november 7-én a késő délutáni órákban Vass József feleségével együtt a kisvárdai központi orvosi rendelőbe ment. Itt találkoztak Sz. J.-veí, aki — Vass állítása szerint — ajánlatot tett feleségének, s emiatt dulakodni kezdtek. Vass előbb földhöz vágta Sz. J.-t, majd többször megütötte, aztán a betonba verte ellenfele fejét. A verekedés következtében Sz. J. 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérüléseket szenvedett. A súlyoTört, zúzott, verekedett sabb következmény elmaradása pusztán a véletlenen múlott. A verekedes után Vass felkapott egy lakattal lezárt női kerékpárt és lakására vitte. A Kisvárdai Járásbíróság dr. Kutas István tanácsa — gyorsított eljárással — november 13-án súlyos testi sértés és lopás bűntette miatt elítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Vass a cselekményét megbánta, s kérte a bíróságot, hogy büntetése végrehajtásának kezdetét két hónappal halassza el. A bíróság a kérelemnek helyt adott. Másnap Vass József a délutáni órákban erősen ittas állapotban megjelent a kisvárdai Rákóczi utcában lévő, úgynevezett ,,Bi- nó” kocsmában. Ittassága miatt nem szolgálták ki. sőt ki is vezették a helyiségből. Kis idő múlva újból visszatért az italboltba, felült az asztalra, s ott botrányosan viselkedett. Az üzletvezető ismételten felszólította a helyiség elhagyására, de Vass nem engedelmeskedett. Amiért italt nem adtak neki, a kiszolgálópulthoz lépett, s egy ott lévő tálcát több pohárral a felszolgálóhoz vágta. Vass még aznap a megérdemelt helyére került. A bíróság ekkor halmazati büntetésül — mint többszörösen visszaesőt — 1 év 3 hónap börtönre büntette, két évre eltiltotta a közügyektől és elrendelte kényszergyógyítását. Az ítélet jogerős, (vp)
