Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. január 9. Az új lakás a háziasszony szemével Középpontban a gyermek Az új lakás öröm, de egy­úttal gond is. A berendezke­dés gondjának nagyobbik fe­le a háziasszony vállára ne­hezedik. Az otthonosság meg­teremtése főleg asszonyi fel­adat. Az asszonyok valahogy jobban tudják, hogy mi hová kerüljön, minek hol a helye. A gondot az jelentheti, hogy nem megfelelő a lakás minősége, vagy a kívánt tárgy nem kap­ható a boltokban, vagy kap­ható ugyan, de nincs rá pénz. Sokan már a beköltözés utá­ni napokban abszolút kényel­met, teljes díszt szeretnének. Milyen érzés új otthonban él­ni, milyen az új lakás a házi­asszony szemével? Ennek jár­tunk utána a nyíregyházi Toldi utcai új lakásokban. Hegedűs Petemé már eleve vegyes érzelmekkel fogadta a jó hírt, hogy megkapták az új lakást. Háromszobás tanácsi lakást igényeltek, de csak kétszobást kaptak. Ez is ké­nyelmes, tágas otthon, de job­ban szerették volna a három­szobást. Csupán azért, mert a gyerekek közül az egyik fiú, a másik lány. Szerettek vol­na nekik külön-külön szobát. De így is majdnem teljesen elégedettek. Hegedüsné ápo­lónő a szociális otthonban. Két műszakban dolgozik. A harmadik szoba talán azért js^lt voln&jóbí9nnosa ;i Bútor: 47 ezer... A viszonylag kicsi, de kor­szerű konyhát csak egy üveg­fal választja el az ebédlőtől. Az ebédlő plafonja beázott, bosszúságot okozott, de az építők kijavították a hibát. Jó a fűtés, a vízellátás. A fiatal- asszony dicséri a tervezőket. Jónak tartja az elrendezést. Mindjárt az első napokban megvették a tetszetős szek­rénysort 20 ezerért. Mutatja a kényelmes ülőgarnitúrát, a fényes asztalkát, amely így együtt 27 ezer forintba került. Bútorra tehát 47 ezer forintot költöttek. Azt mondja, nem nehéz ma bútort vásárolni, csak sok pénz kell hozzá. Szebbnél szebb szőnyegeket látott az áruházakban, el is képzelte itt a helyüket, de egyelőre szőnyegekre már nem futja. Gyarmati Sándornéhoz is találomra csengetünk be. Mindjárt előveszi lapunk egyik példányát és mutatja a féltve őrzött lappéldányt, amelyben az egyik fénykép őt ábrázolja és az akkor né­hány órája született kisfiát, Gábort. A világtakarékossági napon megyénkben elsőként szült, ezért kapott kisfiával együtt az OTP-től ajándékot és fotósunk is ezért készítette a felvételt. A fiatalasszony már szülés előtt egy hónap­pal kórházban feküdt, mint veszélyeztetett terhes. Éppen ez idő algtt kppták meg az új OTP-lakást, amelyet a fér­je rendezett be a rokonokkal. A szülészeten értesült a jó hírről, s a berendezett lakás igazi meglepetés, ajándék volt szülés után. Persze ki­sebb módosításokat elvégzett, amikor hazajött. Gyarmatiné ápolónő a megyei kórházban. Munka­helyi támogatásra sem ő, sem az ÁFÉSZ-nél dolgozó férje nem számíthatott. Mégis si­került önerőből széppé tenni a szobákat. A modernnek ép­pen nem mondható szőnye­get igazgatja, s azt mondja, hogy ez a régi szőnyeg nem illik a szőnyegpadlóhoz. A közeli jövőben venni akar három szőrmét a padlóra. Nem hiánycikk, gyakran kap­ni lehet. A gyermekágy, a gyermekbútor már megvan, ezzel kapcsolatban sem pa­naszkodhat. A tévéjüket ki akarják cserélni színes tévé­re. Az új tv-készülék nem­csak a szórakozásukat szol­gálja majd, bútornak is szá­mít, javítja az összhatást. 8 évi albérlet után... Egy apró és egy nagyobb bosszúságot említ. A tapéta kis helyen javításra szorult. Nagyobb baj az, hogy a konyhában lévő tűzhely elekt­romos árammal működik. A gyermeknek gyakran kell tápszert melegíteni, a főzés, a mosás is sok áramot fogyaszt. A villanyszámlájuk az első hónapban több mint ezer fo­rintra rúgott. Érthetően sok­nak találják. Az olcsóbb gáz­tűzhelynek jobban örülnének. Orgován Istvánné a gumi­gyárban munkás, csakúgy, mint férje. Azzal fogad, hogy 8 évig laktak albérletben, míg megkapták ezt a szép tanácsi lakást. Magyarázza, hogy az albérlet is sok pénzt meg­emésztett, jelentős megtaka­rítást nem sikerült elérniük. Egyelőre csak az egyik szobát rendezték be, de az kényel­mes és otthonos. És ami a legfontosabb: tágas. Nem úgy, mint az albérlet. Megle­pőnek találja, hogy jól zár­nak az ablakok, állandó és egyenletes a fűtés. Lippa Istvánné, az UNI- VERSIL Elektroakusztikai Vállalat laboránsa most gye­sen van. Egy pici gyerek az ölében, egy nagyobbacska ^kö­rülötte szaladgál. Magyaráz­za, hogy ez a kényelmes, tá­gasnak mondható kétszobás OTP-s lakás elsősorban a gyerekek örömére szolgál. Ök vannak a középpontban, úgy rendezték be a szobát, hogy nekik legyen mozgásterük. Van, persze nem akkora, mint egy kertes házban ... A fiatalasszony a szobákat jó­nak tartja, de a konyhát, vagy inkább a konyhácskát szűknek. Nekik, mint jól lát­ható, ebédlőfülkét sem ter­veztek. Gondnak számít, hogy a közelben a közvilágítást még nem oldották meg, s a terei? sem egyenletes. Az asz- szonyok a bevásárló szatyor­ral, vagy karjukon gyerekkel fagyos rögökön botladoznak át. Tudja: tavasszal minden jóra fordul, minden szüksé­gest megcsinálnak. Közel vannak a gyermekintézmé­nyek, ez örömére szolgál. Makara Istvánné a kilence­dik emelet egyik szobájában amolyan kis műhelyt rende­zett be. Nem zavar vele sen­kit, nagyon is közhasznú, amit csinál. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet bedol­gozója. A sezlonon és a kis- széken felsőrészeket varr az alja részre. Ha a két gyereke megéhezik, abbahagyja a munkát. Mint mondja, az ABC-áruház már kicsinek bi­zonyul, de a lakásra nincsen panasza. Hegedűs Petemének a kislánya is segít a kissé szűk, de mo­dern konyhában. Népi ülnök és munkásőr A férfiakkal egy sorban „Ezeket én szültem, én neveltem őket. Ne vegyék el tőlem!” így kiáltott egy anya, amikor Mátészalkán a bíró­ság a két gyermeket az apá­nak ítélte. A jajveszékelés meghatotta, megrendítette Györfi Jánosné népi ülnököt is. De elhatározása nem vál­tozott: a bíróság elnökének azt javasolta, hogy mégis az apáé legyen a két gyermek. A tapasztalt ülnökasszony maga is két gyermek anyja. Ta­pasztalatainak egy részét munkahelyén, a szatmári vá­ros egyik legrégibb üzemé­ben, az ÉRDÉRT telepen sze­rezte. De az önkéntes fegyve­res testületet, a munkásőrsé­get is egyfajta iskolának te­kinti. Az említett bírósági dön­tésről még elmondja, hogy sokoldalúan vizsgálták a kö­rülményeket. De egyértelmű volt, hogy az anya iszik, erősen kifogásolható az élet­vitele. A hisztizés, vagy a bí­róságon érzett őszinte fájda­lom nem tévesztette meg az ülnököt. Az apáról tudta, hogy rendes ember és ragasz­kodik, mégpedig őszintén ra­gaszkodik gyermekeihez. A bírósági gyakorlatban az ilyen ítélet ritka, mint a fe­hér holló. Az ülnökasszonyt meg is rázta az eset, mint mondja, egy hétig állandóan foglalkoztatta az ügy. Az íté­letet alá is kellett írnia. Vajon valóban helyes ítéletet írt-e alá? Töprengett. Az idő őt, illetve a bírósági döntést iga­zolta. Az ülnöknő ezt mond­ja: Nem vagyok egyértelmű­en és elfogultan anyapárti. A gyermekek, sőt az apa ér­dekeit is figyelembe kell ven­ni”. Győrfi Jánosné a deszkate­lepen bemérő. A szabad ég alatt dolgozik. Síkos, havas göröngyökön lépked, nyáron meg nap égeti, eső kergeti. Ahogy mondja, „papírmun­kát” is végeznie kell, s ha esik az eső, néha vállára eresztett esernyő alatt gub­baszt és úgy ír. Fizikai mun­kásnak számít kartoték sze­rint és a szó igazi értelmében is. De jelentős az anyagi fe­lelőssége. Csaknem egy tucat év telt el azóta, hogy ezen a telepen, ebben a beosztásban dolgozik. Hogy milyen jól. azt jelzi a Kiváló Dolgozó ki­tüntetése is. Nem kevés elfoglaltsága mellett vállalta a tanulás gondját. Most másodikos a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium levelező tagoza­tán. Mi tagadás, nem a jeles tanulók közé tartozik, de megbirkózik minden feladat­tal. Hangsúlyozta: nem azért tanul, hogy könnyebbséget szerezzen magának. Ámbár a könnyebbség keresése termé­szetes emberi tulajdonság. A tudniakarás vitte a gimnázi­umba. Nincsenek nagy tervei. Érettségi után is bemérő sze­retne lenni. Négy éve tagja a pártnak. A népi ülnöki megbízatás elis-' Györfi Jánosné mert pártmegbízatásnak szá­mít, de ő még egy, ugyancsak nehéz megbízatást vállalt: munkásőr lett. Neki is szegez­ték sokan a kérdést: ^Te, nem megy ez a gyermekne­velés rovására?” Nem megy, vallja, hiszen a férje minden­ben, így a gyermeknevelés­ben is segítőtársa. A fiuk 11 éves, a lányuk 9. Aztán a nagymama, vagyis az anyósa a közvetlen közelükben la­kik, hallótávolságban. A na­gyi is segít, ha kell. És elég gyakran elkel a segítsége. Mert Győrfiné, ha a vagon ki- és berakása úgy kívánja, vasárnap is dolgozik. Férje meg villanyszerelő a TI- TÁSZ-nál és néha este, meg vasárnap is ügyeletbe ve­zénylik. No és az is előfordult néhányszor, hogy a Győrfi házaspár hajnalban acélszür­ke egyenruhába öltözött és futólépésben indult a pa­rancsnokságra. Ilyenkor is a nagymama gondjaira bízták a gyerekeket. Győrfi János elismert mun-, kásőr, alegységparancsnok. Annak idején meg is kérdez­ték Klárit munkatársai, .ro­konai: „Nem elég egy mun­kásőr egy családban?” Erre ez volt a meggyőző válasza: „Férjem nem mondott ellent, rá sem beszélt a szolgálatra. Csak meggyőzött arról, hogy teljesíthetőt vállalok, hogy jót vállalok”. Győrfiné beosztott munkás­őr lövész. Szakaszában nincs több nő. A férfiakkal egy sor­ban hajt végre minden fela­datot. Az első foglalkozásokra így emlékezik: — A felszerelést megigazí­tani, a gépkocsira felmászni segítettek a férfiak. De gon­dolom, csak azért, mert kez­dő voltam és nem azért, mert nő vagyok. Az oldalt írta: NÁBRÁDI LAJOS Fényképezte: gaAl béla Az AB előtt „A rendelkezésünkre álló adatok szerint sajnos egyre nő a középiskolás korú lányok kö­rében a terhességmegszaki- tás. A középfokú iskolákban is szerveztünk csecsemőápo­lási tanfolyamokat. A tanfo­lyamok anyagának összeállí­tásánál gondoskodtunk arról, hogy a korszerű fogamzás- gátlásról, a szexuális maga­tartásról is halljanak a részt­vevők.” Az idézet a Vöröske­reszt megyei vezetőségének egyik nemrég keltezett anya­gából való. Diáklányok, ti­zenéves munkáslányok közül aránytalanul sokan jelennek meg — köznapi nyelven szól­va — az AB előtt. Elgondolkodtató, cselekvést sürgető a szóban forgó lá­nyok ügye. Annál is inkább töprenghetünk az ügyön, mi­vel válogatni lehet a tablet­ták között, a megelőzés több módja ismeretes, és növek­szik a színvonalas előadások száma is. Sok fiatal lány úgy véli, hogy a terhességmeg­szakítás nem egy istencsapás, ki lehet heverni. Egészségká­rosító hatásáról megfeledkez­nek. Tudományosan és sta­tisztikával is bizonyították, hogy a második (vagy akár az első) terhességmegszakítás után meddőség léphet fel. A terhességmegszakításon részt vett anyák körében gyakoribb a koraszülés, a korábbi be­avatkozás a csecsemőt is ká­rosan érintheti. A megyei tanács egészség- ügyi osztályán szerzett ada­tok szerint évente mintegy 3 ezer terhességmegszakítást hajtanak végre megyénkben. 1975 előtt évente 8—9 ezer beavatkozást könyveltek el. A számok ellentmondáso­sak. A statisztika háromszor tjobb, mint hat-hét évvel eze­lőtt. 1975 óta — nagyrészt a népesedéspolitikai intézkedé­sek nyomán — a férjes asz- szonyok körében igen lecsök­kent a terhességmegszakítá­sok száma. Az elvált asszo­nyok és a tizenéves lányok száma viszont megnőtt... Szabolcs-Szatmár megyében évente mintegy háromszáz 14—19 éves lány szenvedi el a terhességmegszakítást. S ezek a lányok később anyák lesznek... 1973-ban hazánkban meg­szigorították a beavatkozáso­kat. Az egyik rendelet vilá­gosan kimondta: „El kell ér­ni, hogy a nem kívánt terhes­ségeket megelőzzék.” Társa­dalmunk ezzel egyidőben gondoskodott az óvszerek el­terjedéséről is. Javult a té­mával kapcsolatos propagan­damunka. Egyre több filmve­títésekkel, képekkel illuszt­rált előadást tariöttak — megelőző szándékkal. Mind­ezek ellenére az utóbbi né­hány évben megyénkben a műtőasztalra került nők kö­zül minden tizedik 19 éven aluli. Mi ennek az oka? Az ille­tékes főorvos szerint a bioló­giai érés megelőzi az úgyne­vezett társadalmi érést, sok lány esetében. Ezek a lá­nyok szexuálisan felnőt­tek, társadalmilag, gondol­kodásukban még nem. Szá­mos fiatal (a fiúkat is bele­értve) erkölcsi felfogása ked­vezőtlenül alakul. A meg­romlott családi élet, az elvált szülők, a túl szigorú, vagy a túl liberális anyák szintén hozzájárulnak a statisztika romlásához. Mit lehet tenni? Szülők, orvosok, pedagógusok, vörös­keresztes aktivisták javíthat­ják a felvilágosító, nevelő munkát. Néhány előadást a fiúk is hallgassanak meg, nö­vekedjen a fiúk felelőssége is. A sokat emlegetett csalá­di életre nevelés ne rekedjen meg a felvilágosítás színvo­nalánál. Egy 14 éves lány fel­világosítására 15 perc is elég, a nevelés azonban legyen fo­lyamatos. Végül szó szerint idézzük a főorvost: „A lá­nyokkal meg kell ismertetni, meg kell értetni az anyaság szerepét”. KM Nem lehet elég korán elkezdeni... (MTI fotó) o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents