Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. január 9. Kommentár Spanyol körút M ozgásba lendült ismét a spanyol diplomácia. Leopoldo Calvo Sotelo kormányfő — Jósé Pedro Pérez-Llorca külügyminiszter társaságában — előbb Brüsszelben tárgyalt, majd Londonban folytatott eszmecserét. A téma Spanyol- ország számára roppant fontos: a belga fővárosban kizárólag a NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz való csatlakozás kérdései, Londonban viszont ezeken túlmenően Gibraltár problémája került napirendre. Madrid igyekezete nyilvánvaló: politikai és gazdasági okokból szeretné meggyorsítani felvételi folyamatát az EGK-ba. Kérelme nem is újkeletű, 1977-ben fogalmazták meg, s a Közös Piac tagjaival, valamint az integráció brüsszeli vezérkarával 1978 óta folynak az alkudozások. Tegyük nyomban hozzá: a feltételeket illetően sok még a vitatott kérdés, sőt, az álláspontok szinte alig közeledtek egymáshoz. Főleg Párizs tanúsít csekély megértést a madridi belépéssel szemben. Franciaország kifejezetten ellenzi a Spanyolok csatlakozását a ’tízekhez, ami — szakértők szerint — még hosszú ideig gátat vethet Calvo Sotelo ambícióinak. A franciák nem is titkolják, hogy szomszédjuk borai, általában mezőgazda- sági termékei jelentős konkurenciát jelentenek számukra. Miután Athén „lekörözte” Madridot az EGK-tag- ságért folytatott versenyben, ,a francia , ellenzést különösen hevessé,,vált, -.josn,: y>-,uä jt. Brüsszelben tehát a spanyol politikusok ismételten szövetségeseket kerestek. Gaston Thorn, az EGK bizottságának elnöke megfigyelők szerint szívesen támogatja Madrid kérelmét. Calvo Sotelo és külügyminisztere hosszan tárgyalt a belga kormányfővel is, Wilfried Martens ugyanis az idei esztendő első felében az EGK kormányfői tanácsülésein a soros elnöki tisztséget tölti be. Jóval nehezebb megbeszélések színhelye volt pénteken London, ahol a madridi államférfiak brit Házigazdáikkal Gibraltár sorsáról is tárgyaltak. A spanyol álláspont szerint a „szikla” mielőbb Madrid fennhatósága alá kell hogy visszakerüljön. Első lépésként Gibraltár NA- TO-támaszponttá válását sürgeti Madrid, ha London hajlandó föladni kétszáz éves felségjogát. M eglehet, amíg ebben megállapodás születik, addig is szükség lenne némely változásra Gibraltárban. A britek jónéven vennék, ha a Franco által még 1969-ben elrendelt határzárat feloldanák. Spanyol részről a jelekből ítélve készülnek már erre a lépésre — a sorompó túlsó oldalán új vámhivatalokat építettek —, de cserében azt követelik, hogy a spanyolokat a Közös Piac országainak állampolgáraival azonos jogok illessék meg. Korábban ugyanis a spanyolok nem éjszakázhattak Gibraltáron és megtiltották számukra ingatlan vásárlását, de még boltot sem nyithattak. Calvo Sotelónak egyénileg is nagy sikert hozna, ha mind a közös piaci csatlakozás, mind Gibraltár ügyében komoly és konkrét engedményekkel térhetne haza. Kabinetje mögött nincs abszolút többség, s Hispániában egyre inkább előretör a nagytőke által támogatott jobboldal. Gyapay Dénes Vlagyimir Pavlov kitüntetése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Vlagyimir Jakovlevics Pavlovot, a Szovjetunió budapesti nagykövetét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vlagyimir Pavlovnak Magyarországról történő végleges elutazása alkalmából, az országaink és testvérpártjaink kapcsolatainak ápolásában és erősítésében, valamint a gazdasági, a kulturális és a műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésében kifejtett munkássága elismeréseként a Béke és Barátság Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál pénteken az Országházban nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes külügyminiszter, s ott voltak a szovjet nagykövetség vezető képviselői is. Vlagyimir Jakovlevics Pavlov a budapesti szovjet nagy- követségen fogadást adott abból az alkalomból, hogy a napokban végleg elutazik Magyarországról. A fogadáson részt vett Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, az országgyűlés több tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. A fogadáson jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. Az egyesített fegyveres erők közös gyakorlata A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői ez évi kiképzési terveinek megfelelően január 25—30. között a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén — Li- tomerice, Liberec, Prága, Plzen és Karlovy Vary térségében — kerül sor a csehszlovák néphadsereg, a szovjet hadsereg és a magyar néphadsereg kijelölt alakulatainak „Barátság ,82” elnevezésű közös gyakorlatára. ENSZ-főtitkár-dosszié Az üvegpalota vezetői Az új év kezdetén új lakó költözött az ENSZ New York-i szákházába: január 1-től hivatalosan is átvette tisztét a világszervezet sorrendben 5. főtitkára, Javier Pérez de Cuellar. A perui diplomata megválasztása kapcsán érdemes felidézni a főtitkártörténelem néhány fejezetét. Pérez de Cuellar győzelmét hosszú hetek diplomáciai csatározása előzte meg. Tavaly október végétől december közepéig majd két tucat eredménytelen szavazási fordulót tartottak. Waldheim újbóli megválasztását Kína, az el nem kötelezett országok jelöltjét, Salim Ahmed Salim tanzániai külügyminisztert viszont az Egyesült Államok ellenezte — márpedig a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egyetértése nélkül egyik várományos sem nyerhette el a magas posztot. A jelölés körüli huzavona magyarázata abban rejlik, hogy az ENSZ főtitkára nemcsak hivatalnok, aki a világ- szervezet titkárságát, nagy létszámú testületéit irányítja, hanem jelentős, világpolitikai szerepet játszó államférfi. Ezek az alapelvek magyarázzák jórészt, hogy a világ- szervezet élére lehetőleg semleges ország diplomatáját választják. Ha ugyanis a kényes személyi-politikai egyensúly megbomlik, s a főtitkár szembekerül valamelyik országgal, vagy országcsoporttal, azt bizton az ENSZ munkája, hatékonysága sínyli meg. Ez történt például az első főtitkár, a norvég Trygve Lie esetében, aki a szocialista államok szemében erősen kompromittálódott, mivel támogatta az ENSZ-haderőként fellépő amerikai csapatok részvételét a koreai háborúban. Mandátuma lejártakor a Szovjetunió által javasolt jelölteket a BT nyugati tagjai Az üvegpalota vezetői 1946- tól napjainkig: a norvég Trygve Lie (1946—53) (Folytatás az 1. oldalról) munkahét bevezetésének menetében adódó teendőket. A szakszervezetek és a tanácsok jobb együttműködése célirányosabbá teheti a társadalmi munkaakciókat, s még inkább a legfontosabb •célok'szolgálatába állithai- ják a kb'mmunista műszakokat. A szakszervezetek és a tanácsok szorosabb összefogása, közös fellépése alkalmas arra, hogy a különböző hivatalokban gyorsítsák, egyszerűsítsék a lakosság ügyeinek intézését, legalábbis csökkentsék a különböző szolgáltatások bürokratizmusát. Közös cél a pályaválasztási tanácsadás javítása, a napközi otthonok ellátásának fejlesztése, az általános iskola nyolc osztályát einem végzett fiatalok ösztönzése tanulmányaik befejezésére, a hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulásához a feltételek megteremtése és még sok egyéb, amit a most elfogadott irányelvek is körvonalaznak. Második napirendi pontként a magyar szakszervezetek nemzetközi tevékenységéről és az ezzel kapcsolatos idei feladatokról tárgyalt az elnökség. Az osztrák Kurt Waldheim (1972—81) MOSZKVAI LEVELÜNK Zagorszki játékok V ajon mit szólna a látogató, ha a megszokott kiállítási tárgyak helyett égetett agyagbábuk, színes figurák tömkelegét találná a vitrinekben? Moszkvától jó órányira, gyönyörű helyen fekszik Zagorszk városa, és annak büszkesége, a több száz éves „Troice-Szergejev” kolostor, amelyben annak idején Andrej Bubljov is dolgozott, s hagyott hátra remekműveket. A kolostor egyik épületében kapott helyet a „Dimkovói játékok gyűjteménye”. Valamikor nagyon régen egy régi orosz városban, Vjatkában (a mai Kirov) minden év májusában vásárt rendeztek. A tarka és zajos vásárban kereskedők árulták mézesmázos szóval portékáikat, iovasjáték és körhinta szórakoztatta a kíváncsi gyülekezetét. Itt, a vjatkai vásárokon jelentek meg először az úgynevezett dimkovói játékok is. Kis agyagfütyölők, amelyek színes állatokat és más figurákat ábrázoltak. Ha valaki megfújta őket, fülsértő hangjukkal ijesztgették a vásári népet. A későbbiekben a dimkovói játékok olyan hírnévre tettek szert, hogy a határon túlra is eljutottak élelmes kereskedők révén. Nevüket ezek a játékok onnan kapták, hogy a leghíresebb mesterek a Vjatka melletti Dimkovó faluban dolgoznak. A hagyomány úgy tartja, hogy annak idején még a XV. században III. Iván erőszakkal telepített ide parasztokat, akik az agyag játék-égetés mesterségével kezdtek el foglalkozni. Egy 1856-os kalendárium szerint már 59 családot érintett a játékgyártás. És hogy miért fütyültek a dimkovói játékok? A kutatások szerint pogány hagyományokat őriz a fütyülés, az éktelen sikoltásra emlékeztető hang. Valamikor a törzseknél az állatfigurák kibocsátott hangjának rituális szerepe volt. A régi dimkovói játékok alapvető figurái az asszony, a madarak, a lovas, ló, szarvas és a medve. Ezek a figurák tanúskodnak a dimkovói játékok ősi eredetéről. Az asszony például a föld anyagát jelképezte, a figurák színei és mintái pedig egy rég elfelejtett ősi hagyományt, a napkultuszt őrzik. A mai értelemből vett dimkovói játék már nem vásári fütyölő — ezt a szerepét rég elvesztette, viszont egyre kap dekoratív .jelleget, s kiváló díszítő elemzésként használják belső terek, lakások berendezésénél. A dimkovói játékok készítésének technikája igen egyszerű. A mesteremberek ma is, akárcsak évszázadokkal ezelőtt, a vörös agyagot homokkal keverik, összegyúrják, s az ujjak gyorsan kiformálják a figurát. A mintázás után a szárítás, majd a kiégetés következik, aztán a figurák fehér alapszínt kapnak, s végül a festés, amit a készítő teljesen a saját fantáziája szerint végez. Talán ezért is olyan sokszínűek, sokrétűek ezek az agyagfigurák. Mivel a játékkészítés mesterségét ma is sokan folytatják, a hagyományos figurák mellett megjelentek a jólöltözött „legények”, a tarka ruhás „kisasszonyok” s még sok más alak, ami arra vall, hogy egyre inkább tükröződik a városi élet hatása a dimkovói játékokon is. A zagorszki játékmúzeum több mint 400 darabból álló gyűjteménnyel rendelkezik, s kiváló lehetőséget nyújt az orosz népművészet e ritka ágának, gondos tanulmányozására, hiszen a figurák valósággal a történelemmel együtt változtak, különböző korok más-más arculatát tükrözve. Szó volt róla, hogy manapság is dolgoznak játékkészítők, s így tulajdonképpen a dimkovói játékokat nem fenyegeti az a veszély, hogy csak múzeumban lehet látni őket. Ám. ahogy itt is mondják, a mai fiatalok a „zálogai” annak, hogy ez a mesterség tovább éljen, tovább fejlődjön, mert csak így őrizhetik meg évszázados hírnevüket a dimkovói agyagjátékok. Moszkva, 1982. január Szaniszló Ferenc nem fogadták el, s Moszkva ellenzése dacára a közgyűlés Lie megbízatásának hároméves meghosszabbítása mellett döntött. Az alapokmányt sértő döntést ekkor, 1950-ben az tette lehetővé, hogy a világszervezetben még- megbízhatóan működött az USA „szavazógépezete”. Válaszképpen több szocialista ország megszakította kapcsolatait a főtitkárral, aki megbízatásának lejárta előtt le is mondott. Utódja a svéd Dag Hammarskjöld lett, akinek aktív ténykedése emelte ugyan posztja rangját, de az „önálló szól. A jelöltség körüli hathetes kötélhúzás oka az volt, hogy Peking a fejlődő országok „szószólójaként” érdekeik „védelmezőjeként” akart fellépni, vétójával kívánta jelezni: egyetért'követelésükkel, hogy az európai földrész képviselője után egy harmadik világbeli politikus kapja meg a posztot. Már 1976-ban is fenyegetett egy ilyen patthelyzet, de akkor Kína egy idő után visszavonta vétóját. A mostani szembenállás azonban tartósnak bizonyult, végül a két eredeti vetélytárs A perui Javier Pérez de Cuellar (1982—) beiktatásán politikai szerep” iránti igénye sokszor vitákhoz vezetett. Különösen nagy vihart kavart fellépése a kongói konfliktusban. Halálos kimenetelű repülőgép-szerencsétlensége után (a baleset épp Kongó fölött történt) a burmai U Thant_ lépett helyére, aki 1961-től egy évtizeden keresztül töltötte be hivatalát. Az ő korszakát már inkább jellemzi a nemzetközi légkörben bekövetkezett enyhülés, csakúgy, mint a most leköszönt Waldheimét, aki 1972- től szintén két perióduson át irányította a világszervezetet. Az osztrák diplomata egybehangzó értékelés szerint ki-, válóan látta el feladat^ fáradhatatlan, korrej'^ munká- ■ jflf általános megelégedést Kcilulki M£g az újraválasztását megakadályozó Kína is érzékeltette, hogy vétója nem Waldheim személye ellen visszalépéséhez, s kompromisszumos jelöltek előtérbe kerüléséhez vezetett. Pérez is Cuellar (aki tapasztalt diplomata, jogtudó, s többször volt nagykövet, az ENSZ külön- rnegbízottja, sőt két éven át főtitkárhelyettese) így voltaképp esélytelenként, „sötét lóként” nyerte a „versenyt”. Ciprusi, majd Afganisztán, Irán és Pakisztán közti közvetítő tevékenysége sok érdemet szerzett számára. A.z új főtitkár első nyilatkoztaiban főleg a kelet-nyugati kapcsolatokra, a kö'Zef.keleti, a dél- kelet-áföiai, a namíbiai, afga- n’.öztáni és a nyugat-szaharai helyzetre hívta fel a figyelmet. Pályafutása ismeretében világszerte azt várják, hogy — Waldheimhez hasonlóan — a perui diplomata is konstruktív szerepet fog betölteni felelősségteljes megbízatásában. Szegő Gábor A svéd - Dag Hammarskjöld (1953—61) A burmai U Thant (1961—71)
