Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-07 / 5. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. január 7. Sláger: a fájdalomcsillapító Medicina-túltengésiink Kidobott tartalékok Egy lakos átlagos gyógyszerfogyasztását tekintve negyedikek vagyunk az európai országok között — állapította meg egy felmérésben az Ipari Minisztérium. Ha országos viszonylatban nézzük a fogyasztást, Szabolcs-Szatmár megye sem panaszkodhat. 1981-ben nem kevesebb, mint 95 millió forintot költöttek szabolcsiak gyógyszerekre. Vagyis személyenként — az újszülöttektől kezdve a legidősebbekig — több mint 160 forintért vásároltunk ’81-ben patikaszert. A megyei gyógyszertári központ adatai szerint legjobban a különböző fájdalomcsillapítók, az antibiotikumok, s a vitaminok fogynak Szabolcsban. Nagy keletje van a különféle nyugtátoknak is. Egészségünk védelméhez, gyógykezelésünkhöz; vajon kell-4 '■‘'e'fffiyi n9gy'áfe,sáer? Mennyi szükséges? Ezt vizsgálja az 1981 elején megalakított központi gyógyszerterápiás bizottság. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet gyógyszerfelhasználási csoportjának közreműködésével elemzi, értékeli a lakosság gyógyszerfogyasztá- ! sát. A hazai, valamint más országok hasonló adatait mérlegelve igyekszik megállapítani, hogy a mi egészségi helyzetünk szerint ezer lakosnak évente mennyi medicinára lenne szüksége. Ennek ismeretében elbírálhatjuk: megfelelő mennyiségű, vagy' a kelleténél több gyógyszert fogyasztunk-e. . Jelenleg a fogyasztást az előző évi adatokhoz, illetve más országok adataihoz viszonyíthatjuk. így nem tudjuk megállapítani, hogy sok-e ez, vagy kevés. Az optimális szükségletet ismerve, az eddiginél pontosabb tervet készíthetünk, mennyi gyógyszert kell itthon gyártani, és mennyit külföldről behozni. Már most — egy év vizsgálatainak alapján is — megállapította a bizottság: Növekvő a kelleténél több patikaszert vásárolunk. Megyénként különbözik az egy lakosra jutó gyógyszerek mennyisége, mert mások a gyógyszerrendelési és -fogyasztási szokások. Feltételezhető, hogy nem használjuk fel az összes megvásárolt pirulát. A tartalék zömét egy idő után kidobjuk, helyette frisset veszünk a házipatikába. * így esetleg azoktól vonjuk el, akiknek sürgősen szükséges lenne. E tapasztalatok alapján az Egészségügyi Minisztérium már a közeljövőben gondoskodik arról, hogy az orvosok csak indokoltan rendeljék a gyógyszereket, főleg a különféle mellékRatású antibiotikumokat. Gyógyszeriparunk jelenleg százötvenszer annyi gyógyszert termel, mint 1950- ben. A termelés mennyisége tekintetében tizenhatodikok vagyunk a gyógyszertermelő országok között. Mindemellett számottevő az importunk is. A szabolcsi gyógyszertárakban 800 féle hazai, és 100 féle külföldi gyári készítményt árusítanak. A VI. ötéves terv alatt gyógyszeriparunk célja többféle új patikaszer előállítása saját kutatások és licencvásárlások révén. Terv szerint 15 új magyar készítmény kerül majd forgalomba. Butikok A kisvállalkozások keretében Nyíregyházán is több butik nyílt. A város különböző pontján találkozhatunk ezekkel az esztétikus pavilonokkal: • Első képünk: Honvéd utca — Zöldség-gyümölcs. • Második képünk: Bocskai utca — Divatkereskedés. Harmadik képünk: Északi alközpont — Ajándék, divat (Jávor László felvételei) exportérdekeltség Megváltozott a nagyüzemek vágómarhatartásának és értékesítésének ösztönzőrendszere Eligazodni az „útvesztőkben“ Kertes házak kerülete Mivel kopog a választó Baktalórántházán? A korábbihoz képest módosultak az átvétel után kifizetett ösz- szegek: a meghatározott feltételek teljesítése esetén a nagyüzemekben hizlalt áUatok minden kilója után 6 forinttal többet adnak a felvásárlók. Ezt a többlet árbevételt azonban nem valamiféle újabb központi forrásból biztosítják az üzemeknek; az ösz- szegeket a csökkentett mértékű tej prémium keretéból csoportosították át, ami ugyan némileg hátrányos helyzetbe hozhatja a speciálisan tejtermelésre szakosodott üzemek egy részét, ám a kiesett árbevételt a termelés fokozásával viszonylag gyorsan ellensúlyozhatják. Ugyanakkor egyértelműen kedvezőbb lett a marhahústermelés jövedelmezősége, a többletbevétel várhatóan felkelti majd az üzemek érdeklődését, és tovább növekszenek a marhahústermelésben is a hozamok. Ezzel azonban nem merültek ki a kedvezmények. Az export vágómarha-értékesítés szerződéses rendszerét szintén módosították, mégpedig a mezőgazdasági nagyüzemek előnyére. Növekedett az export árnyereségben való termelői részesedés. A meghirdetett exportfelárak a piaci helyzettől függően számottevő többletbevételt eredményezhetnek a meghatározott felvásárlási áron felül, s ez mindenekelőtt a hústermelés szakosítását segítheti. Külföldön meghatározott fajtájú állatok. Illetve azok keresztezéséi értékesíthetők a legelőnyösebben. Nyilvánvalóan azok az üzemek részesülnek majd nagyobb arányban az export hasznából, amelyek a kívánt típusú állatokat adták exportra. Ezért differenciálták az exportmarha után fizetett prémiumot. Igen jól értékesíthetők például a hazánkban honos magyartarka fajta és a külföldi eredetű Limousin és Charolals kereszteződéséből származó utódok, amelyek kiváló húsformákat mutatnak, és jól alakul az értékes húsrészek aránya is. Ez pedig a külföldön elérhető magasabb ár egyik fontos feltétele. Ez a szerződési konstrukció mintegy 140 ezer vágómarhára vonatkozik, és így viszonylag széles körben javulnak a termelői pozíciók. Először nem is akarta elvállalni a megbízatást Kontár Béla. ö, aki az .állatok „nyelvén” ért, hiszen főállattenyésztő a baktalóránthá- zi Dózsa Tsz-ben, vajon a választók érdekeit hogyan tudja majd tanácstagként képviselni? Igaz, a helyi sportkörnek már hosszú évek óta ügyvezető elnöke, így nem okoz gondot, ha az emberekkel is foglalkoznia kell. Lassan már két éve ennek, s Komár Béla időközben a munkahelyén is feladatot kapott: főmezőgazdász lett. — Kertes családi házakból áll a választókerületem — kezdi a beszélgetést a tanácstag. — Majdnem mindenkit ismerek Baktán, egyrészt a termelőszövetkezet, másrészt a sportkör révén. Eleinte sokan megkerestek, s Június 2-án a nyíregyházi Márka presszóban Italozott Labbancz György Tibor 36 éves büntetett előéletű nyíregyházi alkalmi munkás. A presszót valamivel záróra előtt hagyta el. Ugyancsak a presszóban volt Nagy László nyíregyházi lakos is három munkatársával. Fél tíz tájban Nagy otthagyta az asztalát és kiment a W. C.-be. Időközben zárórát rendeltek el és Nagy munkatársai hazamentek. Az asztalnál csupán Nagynak a fizetését — mintegy 3800 forintot, — egy Poljot karórát és az iratait tartalmazó autóstáska maradt. Ekkor tért vissza a presszóba Labbancz, hogy vásároljon egy üveg bort. Ekkor a pincér megkérdezte tőle, hogy nem az övé-e véletlenül az ottmaradt autóstáska. Labbancz azt válaszolta, hogy az azt tudakolták, mit csinálunk mi ott a tanácsüléseken. Elmondhattam, hogy az egyik állandó bizottságnak, a számvizsgálónak a tagjává is megválasztottak tanácstagtársaim, s itt nagyon sok olyan kérdést vitatunk meg, mint a költségvetés, a pénzügyi lehetőségek minél tökéletesebb hasznosítása. A gazdálkodás ésszerűsítéséhez már hozzászoktam a téesz- ben is, így csak természetes, hogy a tanács, a mindannyiunk pénzével is a legtakarékosabban, de ugyanakkor a legésszerűbben kell bánni. Komár Béla körzetében mintegy 400 ember él, közülük kétszáz a felnőtt korú választópolgár. A Szentistván út kátyúi minden ott élőnek szemet szúrnak. Nem ritka a 25—30 centiméteres gödör sem. övé. Ezután a felszolgáló készségesen átadta a táskát neki, és azt Labbancz gyorsan el is vitte. Később a lefoglalással megtérült a kárból az autóstáska, mintegy 30 forint értékű használati tárgy, s megkerültek az iratok is. Csak a pénz és az óra nem volt már sehol. Labbancz beismerte a bűncselekmény elkövetését, és azzal védekezett, hogy meggondolatlanul, ittas állapotban követte el az egészet. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Labbanczot kisebb értékre elkövetett csalás miatt — mint visz- szaesöt — hét hónap börtönre büntette és egy évre eltiltotta a közügyektől. Kötelezte, hogy Nagy Lászlónak fizesse meg az okozott 3800 forint kárt. (A sértett az óra értékét nem kérte.) Az ítélet jogerős. (k) — Csak pillanantyi megoldást jelent, hogy feltöltik az utakat, de az időjárás viszontagságai megviselik a földes burkolatot. Saját háza előtt mindenki elegyengeti az utat. Közel ötvenméteres szakaszon építettünk betonjárdát. Ez már azért is vált szükségessé, mert orvosi rendelő van a szomszédságban és az embereknek sáros úton kellett megkÖZelíténi a rendelőt. Kismamák is járnak ide gyerekekkel, mindenképpen szilárd burkolatú járdát akartunk készíteni. Három szabadszombaton ásót, kapát ragadtak az emberek, és mindenki ott szorgoskodott. A tanácstagnak leggyakrabban a lakástatarozásoknál kérik a segítségét, de szólnia kell, ha valahol a közvilágítás szenved csorbát. Az utak karbantartása szinte mindig napirenden van. — Már többen is említették, de magam is gyakran tapasztalom, Baktán nincs igazi reggelizőhely. Különö- -sen a városközpontban okoz gondot, hogy az átmenő forgalmat is figyelembe véve, több- százan megfordulnának egy tejbüfében. 1982-ben a tanácstól a kényszervágóhi- dat átvenné a téesz, és így évente 1200—1500 állat kényszervágását végeznék el, s értékesítenék a hatósági húsboltban. Nem egetverő dolgokkal keresik meg a tanácstagot Baktán. Az a legfontosabb, hogy a választott képviselő segítsen eligazodni az állampolgárnak a tanácsi élet, a testületi munka „útvesztőiben”. Hogy mindennapi életünk kérdéseinek intézése egyszerű, humánus, igazságos legyen. T. K. Anyám beszéli, hogy a szemközti házban Tóth Laci bácsi özvegyétől kérték, adná el a mester egykori suszterszékét — megvenné valamelyik múzeum. Persze, hogy nem adták oda. Laci bácsi tulajdonképpen nem is volt suszter: felsőrészkészítő volt szegény élete végéig. A felsőrészkészítő szakma és a suszterség pedig testvérszakmák, aki nem tudná. Hasonló még az ülőalkalmatosságuk, a székük is, a mesterség velejárói. Apám suszter volt, a cipészszakma megbecsült művelője. Én a bankli mellett nőttem fel. Ismerem a mesterséggel járó keserveket — mai szemmel nézve. Emlékem talán a gyermekkorból a lábszíjjal való számtalan megvereté- sém, meg az, hogy többnyire én vittem haza a kész „munkát", azaz a flekkéit, foltozott, talpalt lábbelit a többnyire ugyancsak szegénysorú „kuncsaftnak” a környező utcákba. Órákat bámultam Tóth Laci bácsi szabásmintáit és a kész bőrfelsőrészeket, amiből nagyritkán haza is vittem, amit apám varázsolt át remekművű lábbelivé. Most, hogy szóba került a suszterszék, eszembe jut, hogy húszezres városunk kítéeszében összesen négyen javítják az arraváló lábbelit. Köztük az öcsém is. Anyám élénken tiltakozik az ellen, hogy netalán megváljunk a háromlábú suszterszéktől, amelyen az apám egy életet élt le. Szíven üt az is, hogy ezek az áldott lelkű iparosözvegyek milyen féltékenyen ragaszkodnak régen meghalt férjeik emlékeihez. Utánanéztem: öt özvegy közül senki sem vált meg ettől a csirizes, kopott, háromlábú alkalmatosságtól. Nálunk is megvan. Talán még az ülés is jobban esik rajta. .j Nyéki Károly Bűnügyi krónika Autóstáska a presszőasztalon Kitekintés Ozemi lapokból A fiatal dolgozó nők mindegyike vágyik gyermekre. Természetes érzés ez, de a gyermek megszületése után — amikor gyermekgondozási segélyre megy a fiatal anya — néhány évre le kell mondania hivatásának gyakorlásáról. Szabolcs-Szatmár megye ipari és mezgazdasági szövetkezeteiben az elmúlt évben 3358 kismama vette igénybe a gyes-t. Közülük, a jó időbeosztással élők — a gyermek gondozásán tűi — hasznos ismeretekkel bővítik tudásukat. Számuk azonban kevés. A Szabolcs-Szatmári Szövetkezetek c. lapban megjelent elemző írás ennek okát abban látja, hogy szórványosak a kezdeményezések, hiányosak a tanulás feltételei, a szövetkezetek nem ismerik a gyes-en lévők igényeit. Pedig van igény. Egy, a közelmúltban végzett felmérés szerint a gyes-en lévő nők 43,1 százaléka „harcba indulna” , a szakműveltség megszerzéséért. ■ -.nt . . A Vöröskereszt sokrétű munkájáról olvashattunk a Szabolcsi Építők-ben. A vállalati alapszervezet igen sokat tett a dolgozók egészségügyi nevelésének előmozdítása, a tiszta munkahely, a véradás fejlesztése érdekében stb. Kötődik munkájukhoz a dolgozók tudatformálása — szemléltetőeszközök alkalmazásával. Az elmúlt évben a fuvarozóüzemben két alkalommal tartottak filmvetítéssel egybekötött előadást az alkoholizmusról. Elkészítették a gépkocsivezetőkre károsan ható gyógyszerek tablóját. A záhonyi üzemigazgatóság egészségügyi munkájának szerves része a rehabilitációs tevékenység. A Záhonyi Körzeti Átrakó című újságban olvashatjuk, hogy az üzem- igazgatóság területén jelenleg 455 megváltozott munka- képességű dolgozót foglalkoztatnak. Közülük 99-en teljes mértékben rehabilitáltak. A megváltozott munkaképességű dolgozók átképzése és szakképzése mellett a seprűkötő üzem jó példája alapján foglalkoznak más melléktevékenységek — sertéshizlalás, hulladékfeldolgozás — létesítésének lehetőségével is. S ha már a szociálpolitikánál tartunk, mindenképpen említésre méltó a Szabolcsi Vízmű-ben megjelent cikk, mely az elmúlt évi szociális költségkeret felhasználását ismerteti. A beszámolóból többek között kiderül, hogy hat lakókonténert, öt hűtőgépet vásároltak, fogászati rendelői létesítettek, de ^z Is» hogy, felkészülték a télre. Ma . már az építőiparban nagy jelentőséget tulajdonítanak a pályakezdő fiatalok beilleszkedésének. A közelmúltban a KEMÉV-nél a pályakezdő diplomásokat összehívták, részükre a vállalat vezetői adtak tájékoztatást, ismertették mit várnak tőlük és mit tud adni részükre a vállalat. Ebből az alkalomból továbbtanulásukhoz, továbbképzésükhöz is biztatást kaptak. Megtudták a résztvevők — írja a KEMÉV Építők —, hogy a kezdők között bérdifferenciálásra az első hónapokban nincs lehetőség, hisz nincs alap hozzá, de negyedévenként minden új dolgozó munkáját értékelik, s ennek alapján akár több száz forintos különbség is keletkezhet a fizetések között. Miért kell a tanulási időből 30 percet ellopni? Ugye szeretnék tudni. Nem kell ehhez mást tenni, mint elolvasni a Szabolcsi Ifjúság-ban a fehér- gyarmati szakközépiskola diákparlamentjéről szóló tudósítást. Ott tették szóvá a Ro- zsály és Csenger felé utazók, hogy az autóbuszjáratok nem igazodnak az iskolai munkához. A délutáni járatok elindulnak fél háromkor, s ezt követően csak 19 óra után tudnának hazamenni. Marad az a megoldás, hogy megkísérlik a rendszeresen hiányzó 30 percet ellopni a munkaidőből. — ősz —
