Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-06 / 4. szám
1982. január 6. Kelet-Magyarország 3 Körzeti pártszervezetek Politika a lakóhelyen VAN-E LÉTJOGOSULTSÁGUK a körzeti pártszervezeteknek? Vajon nélkülözheti-e a mozgalom azt a rengeteg értékes tapasztalatot, bölcsességet, amelyet a lakóterületükön működő pártszervezetek idős tagsága évtizedek alatt összegyűjtött? Nyíregyházán, a kiterebélyesedett és szépülő megyeszékhelyünkön jelenleg 14 körzeti pártszervezet tevékenykedik több mint 1000 párttaggal. Igaz, tagságuknak több mint nyolcvan százaléka nyugdíjas, s 20 százalék a háziasszony, a körzetben élő-dolgozó kisiparos, kiskereskedő, kismama. Ez az összetétel azt is mutatja, hogy a párttagság túlnyomó többsége tegnap még aktív résztvevője volt a termelésnek és a közéletnek is. Maradt az utóbbi. De nem is olyan régen még mint üzemigazgató, vagy esztergályos, tsz-el- nök, vagy pedagógus állt helyt és tevékenykedett. Életelemük volt a politizálás, a közügyekben való részvétel. Most a körzetben tevékenykednek. Sok kedvező jel bizonyítja, hogy a körzeti pártszervezetek, s az itt működő népfrontbizottságok vitafórumain elhangzottakat nemcsak igényli a városi pártbizottság és a városi tanács, hanem építenek is azokra. EZT AZ AKTIVITÁST bizonyítja, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban is több száz olyan javaslat valósult meg, amelyet a város körzeti fórumain mondtak el. 1980-ban csaknem 150 különböző vitafórumot tartottak Nyíregyháza körzeteiben. Eszmecserét folytattak a lakossággal, a fejlesztési tervekről, a környezetvédelemről, a társadalmi munkáról, a körzetet érintő gondokról. Az év végi beszámoló párttaggyűlések újra bebizonyították: szükség van az állandó és rendszeres konzultációkra a körzetekben élő-dolgozó párttagokkal. A közelmúltban megtartott vitafórumokról 350 olyan közérdekű javaslat került a városi tanács „asztalára”, amelyek a VI. ötéves tervnek a körzetekre vonatkozó fejlesztéséhez < nyújtanak észrevételeket, okos javaslatokat. Szerencsésen alakult Nyíregyházán a körzeti pártszervezetek rendszere. Sok helyen egy fedél alatt vannak a művelődési házzal. Ez kölcsönösen gyümölcsöző. így működik a Ságvári-telepi, a városmajori, a Kun Béla utcai, a sóstóhegyi, a borbányai, a XI. körzeti pártszervezet, s két éve új székházban Örökösföldön a körzeti pártszervezet, amely a környék kisugárzó kulturális centruma. Megoldásra vár viszont egyik legjelentősebb körzetünkben, a Jósavárosban a párthelyiség ügye. A körzetekben működő népfronbizottságokkal együtt érték el a párt- szervezetek jelentős sikereiket a „Tiszta, rendezett körzet”, az „Egy nap a körzetért” és a „Tiszta virágos utca” mozgalomban. Kisugárzó jó körzet-r politikai munka eredménye a hagyománnyá vált jósavárosi sport- és kulturális napok rendezvényei. Eredményesen működik a Honvéd utcai párt- és művelődési házban a nyugdíjasok klubja. SOK ENERGIA REJLIK a körzeti pártszervezetekben. Ezek hasznosítása a mozgalom feladata és kö- telesssége. Figyelemmel szükséges kísérni gondjaikat. Ismeretes, hogy a körzeti pártszervezetek jelentős része létszámát tekintve igen nagy. Van olyan, ahol 80—100 a taglétszám. Nehéz átfogni, irányítani. Sok a betegség miatt felmentett párttag, akikről gondoskodni kell.' Olyan kezdeményezések születtek, hogy növelik a pártcsoportok létszámát, így minden párttaggal élő és rendszeres kapcsolatot tudnak teremteni. Közismert tény: a jövőben növekedni fog az idős emberek, a nyugdíjasok száma. Hasonlóan a korosabb kommunista nemzedéké is, akik a körzetben találnak otthonra. Ezért is van létjogosultsága a körzeti pártszervezeteknek. Hogy ez milyen lesz? Attól is függ, hogyan segítjük e pártszervezeteket, s igényeljük-e tőlük az aktív politizálást. Farkas Kálmán TISZASZALKAI VÁLTOZÁSOK (2.) Mint a villasoron... A tiszaszalkai termelőszövetkezet elnöke, Kristin Péter diplomáját Gödöllőn szerezte. Harminc körüli fiatalember, aki megvívta küzdelmét, hogy itt a Be- regben elfogadják. Nem a korszerű gépeket kell már propagálni. Azt viszont lényegesen nehezebben fogadják el, hogy eddig jól ismert növényeket iktatnak ki, hogy kockázatot is rejtegető módszerekkel igyekeznek a több, a jobb felé. Danes János, az elmúlt 30 esztendőben mindent végigpróbált. Volt gépállomási szakember, tsz-szervező, elnök, agronómus. Történelmi figura, sorsában ott sűrűsödik a magyar falu átalakulásának minden jó és rossz emléke. Az ő szavai jelzik, hogy miként vélekedik a mai Búzakalász Tsz-ről egy nemzedék: — Én sokat végigpróbáltam és csináltam. A szükséglethez mérten tanultam is, hogy az újat elfogadtassam. De az én régi tudásom, ami egykor elég volt, ma már nagyon kevésnek bizonyulna. Balázsi Bálint házához; 1949- ben é]5ült. — Tanyáról költöztünk a faluba — kezdi Balázsi bácsi. Régen cseléd voltam Tom- csényi Vilmos Pálnál, aztán 6 hold juttatott földön kínlódtam, míg a végén tsz-be léptem. Ma 2630 forint nyugdíjat kapok, meg pótlékot a feleségemre. Két fiam van, Á felkínált lehetőség — Szövetkezetünk — ezt már Kristin mondja — hosz- szú idő óta nem volt veszteséges. Három falu határában gazdálkodunk: Tiszaszalka, Vid és Adony. A szövetkezeti tagság tisztességes nyereséget mondhat a magáénak. A kifizetett munkabér évi 42 ezer forint átlagban, szinte fillérre annyi, mint a Magyar Acélban. Igaz, itt nem nyolc óra a munkaidő, és jelentős bevételt ad még a háztáji is. Egy év alatt 32 millió forintot fizettünk ki a munkabérre és a háztáji értékesítés után. — Nekünk olyan struktúra kell, mely kivédi az aszályt, de a sok vizet is, kizárja azt, hogy egy-egy év rossz időjárása csődbe kergethessen. Itt Beregben az állattenyésztés kínálja ehhez a biztosítékot. Megkezdtük a szarvasmarhaállomány fejlesztését. A juh- tartás a másik jó ágazat. Van 5 ezer anyajuhunk, ennek évi szaporulata nem lebecsülendő, ezenkívül évente bérben hizlalunk 10 ezret. Kifizetődőnek bizonyult az évi félmillió broylercsirke is. Az állattenyésztés a termelési szerkezet változtatását is megkívánta. Csak annyi búzát vállaltak, ami biztonságosan termelhető, s amelynek szalmája fedezi az állat- , tenyésztés igényeit, ötszáz hektáron kukoricát termelEgy mai „fanyűvő“ A ki a pillanat titkának tudója, az nem félhet. De az a pillanat mégis mindig más, mindig újabb és mindig tartogathat váratlan, véletlen meglepetést is. Ivá- nyi Sándor ingatja a fejét: — Ha az ember látja, merre van a fa húzása, azt is tudja, honnan kell hozzálátni a „hajkolásnak”, vagyis elkezdeni a fejszével a munkát. Aztán jöhet a motoros fűrész ... Nem bízzuk a véletlenre, merre fog dőlni, nekünk kell irányítani és a fa engedelmeskedik. Az erdő munkásainak mindennapos erőpróba a fakitermelés. De azt nem állítják, hogy könnyű mesterség. Sem- megtanulni, sem csinálni. Iványi Sándor a nyíregyházi tangazdaság erdőművelő és fakitermelő szak- . munkása, amolyan szaképzett „favágó” mondanánk, ha nem tudnánk, hogy ez a dolognak csak az egyik oldala. A fakitermelés már az utolsó mozzanat. — Nekem ez a harmadik szakmám — magyarázza Iványi Sándor. — Először traktoros voltam a gazdaságban, amikor még a G—35- ösökkel jártunk, amiket kézzel kellett beindítani. Utána jöttek a Zetorok. öt évvel ezelőtt pedig én hoztam le a gazdaságnak az első Rába-Steigert. Most se váltam meg a gépektől. A második szakmám mellé — ami növényvédő gépész szakmunkás — három évvel ezelőtt megszereztem ezt a mostanit, az erdőművelő és fakitermelő szakmát is. Emellett maradtam... Iványi Sándornak és hattagú munkacsapatának az erdő a munkahelye, ahol igaz, hogy jó a levegő, de irdatlanul sok és nehéz a munka. A motoros fűrész úgy rázza az embert, mint Krisztus a vargát. Nem is szabad csak napi két órát fűrészelni megállás nélkül, mert az erős vibráció, károsodást okozhat a szervezetnek. A vadak meg nagy ívben elkerülik a zajjal dolgozókat, így marad a madárfütty, amikor pihennek, vagy éppen elköltik a kis ennivalójukat... — Rendes lakókocsink is van — mondja Iványi mintha csak cáfolni igyekezne, nem olyan erdei vademberek ők, akikről senki nem gondoskodik. — A kocsiban gázrezsó, főzhetünk is. Terepjáró hoz-visz bennünket az erdőre. Elég gyakran úton vagyunk, mert a tangazdaság 380 hektáros erdőterülete tíz község határában van. Ilyenkor télen bizony nincs jó világ az erdő munkásaira. Kevesebb a kereset is, mert kisebb a teljesítmény. Iványi Sándor általában 4500 forintot keres havonta mint szakmunkás és munkacsapat-vezető, de a téli hónapokban ez egy kicsit megcsappan. A derekát tapogatja, sokat kell hajlongani az erdőben. Még jól bírja, negyvenéves, bár egy kicsivel, mi tagadás, többnek látszik. Ujfehér- tón lakik, onnan jár be a nyíregyházi tangazdasági központba, ahonnan pedig viszi őket a terepjáró ki az erdőbe. — Az a baj, sok ember nem becsüli az erdőt. Azt csak mi látjuk, mennyi a szemét, a kidobált, ócska tűzhely, meg mindenféle. Pedig az erdő, nemcsak kenyeret ad, mint nekünk is, és meleget, hanem mást is, amit a tüdőnknek kell... Az erdőművelők azért dolgoznak, hogy a kivágott fák helyén újak nőjenek... Páll Géza nek. Nem kis erővel és pénzzel szedték rendbe a réteket, legelőket. — Itt csak egy cél lehet: a legnagyobb hozamot elérni minden takarmányból. Jó, hogy vannak gyümölcsöseink, foglalkozunk kisebb területen kertészkedéssel is. Sokat, nagyon sokat kell itt számolni — fejtegeti Kristin Péter —, ide már közgazdász kell, ágazatonként szakember, piacismerő gárda. — Derűlátó vagyok — mondja az elnök. — Idő kérdése, s Tiszaszalkára bevezetik a földgázt. Ez forradalmi változásokat hoz majd a termelésben is. Új legendák születnek? Még néhány évvel ezelőtt is, az itteni emberek legendákat meséltek a tudalmatos pásztorról, aki bicskáját szúrta a forgószélbe, hogy megölje az ártó rosszat. Az évszázadokat átívelő fejlődés — minden gondjával együtt — ma nem egyszerűen babonákat oszlat. Talán új legendákat is szül. Mintha villasoron menne az ember a töltés felé. Űj házak sorakoznak itt, cserép- és palatetősek. A falu házainak több mint 30 százaléka a legutóbbi tíz évben készült. Van még mutatóban itt tíz, múlt században épült, olyan, mint a 83 éves Szikszainé, Ágnes nénié. Erre aztán rácsodálkozik az itt élő fiatal is, hiszen már számára is néprajz a puhafedés, a vert fal. a döngölt padló. Tiszaszalka 497 lakásában ugyanis három kivételével — ezek külterületek — ott a villany, 378-ban gázzal főznek, 176-ban fürdőszobát találnak, a vízöblítéses W. C. 157 ház tartozéka, 201-ben korszerű a szennyvízelvezetés. A vezetékes víz elbúcsúztatta az ásott kutakat, s a kerítésparádé itt is a jólét vetélkedésének ügyeletes kifejezője. A legtöbben élnek is a szép házak sokféle kényelmével. Akad még gondosan őrzött tisztaszoba, a ház melletti nyári konyha a mindennapi élettér. A front ott törik át, ahol középiskolás gyermek akad, aki előtt megnyílik a babákkal, kutyusok- kal, csipkékkel teli szoba. Ide betör az új nemzedék, a barát, a barátnő, a műanyag virágot megrezegteti a mag- hó hangja. A „neki is van, nekem is legyen” sznobériája jóvá alakul, az anyagi erő öncélú kifejezése, mind többször válik funkcionáló valósággá. A látottak és hallottak vizsgálgatása után jutok el Sándor és Bálint. Bálint: Gyulára került, tanárember, komoly állása van. Sándor itthon van, itt élünk együtt a házban, ö és a menyem a szövetkezetben dolgozik, vegyszerrel. Nekik yan három gyermekük. Sándor érettségizett, műszerész. Tibor szakközépbe jár Nyíregyházán. Ildi most hetedikes. — Nem magától.lett a jólétünk, sok munka van benne. Még ma is van hét tehenünk, van koca, amelyiknek a malacát eladjuk ... Az unokáknak már nem nagyon van kedvük az ilyen munkához. Bálint bácsi ma is sokat dolgozik, még mindig a család feje. — Fiaim és unokáim tudják, hogy amikor mondok valamit, akkor jót akarok. Nem mindenütt van ez már. Mi mindig találunk időt arra, hogy beszéljünk egymással. Bomló hierarchia Balázsiék már-már patriarchális viszonyait emlegetem a községi pártbizottságon. Ardai István, a pártbizottság titkára, egyébként pedagógus,. figyelmesen hallgat. — Szép a példájuk, de bizony egyre ritkább. Jellemző — folytatja — a vegyes család. de régi, tekintélyen alapuló rend már ritkaság. Itt is felbomlott az egykor volt hierarchia, a fiatalok többsége vár valamit otthonról: jólétet, pénzt, anyagiakat. A hét végi autók is a vasárnapi képhez tartoznak, az elszármazott gyermekek viszik az almát, krumplit, csirkét — és a pénzt. Megbomlott az ösz- szetartozás régi formája. Az érthető, hogy az a régi kényszer, amit a föld, a megörök- lés jelentett, nem lehet ma már rendező elv. Az új viszont még nem alakult ki. — Ha valahol a családokban meginog a rend, ott többnyire megtaláljuk a háttérben az alkoholt is, — fejtegeti Herczeg Sándor tanár. — Ha az iskolában valaki nehezen nevelhető, akkor hamar kiderül, az otthoni háttér bomlott meg. A hajtás, a szerzés, a rendezetlenség nem jó példa, s kevés eszménnyel, neveltséggel engedi útnak a gyermeket. Kiábrándulnak a munkából, melynek javait számolatla.- nul kapják. Ha valaha és valamikor létkérdés volt a nevelő iskola, akkor ez ma igaz. De elég ehhez az iskola? — fejezi be kérdéssel meditációját Herczeg Sándor. Bürget L.—Speidl Z. Nívódíj N em remekmívű alkotásért, nem is korszakos tervért kapott nívódíjat Ilku János transzformátorszerelő, a nyíregyházi almatároló művezetője, hanem az évtizedek óta végzett kiemelkedő ifjúság- politikai munkájáért. A míves, mint ő mondta numizmatikai érdekességnek is remek bronzplakettet a vállalati ifjúsági fórumon nyújtotta át neki a Zöldért Vállalat igazgatója. Félreértéseket elkerülendő: ezt a nívódíjat, mint kitüntetést nem jegyzik a „börzén”, a hivatalos kitüntetések jegyzékén. Mégis különös az értéke. A vállalatvezetés alapította. A szép, nemes, az ifjúsági pártmunkát így kívánta elismerni. Váratlanul érte a művezetőt a nívódíj. Érthető volt öröme. Jólesett az alig harmincon túli fiatalembernek az elismerés. Nem várta, mert amit tesz, nem kitüntetésért, jutalomért csinálja. E nívódíj elnyerésének bizonyítására sok sikert lehetne felhozni, érvként említeni és bizonygatni: rászolgált Ilku János. Csupán néhány tényt említek. Harminckét éves, most is aktív KISZ-tag, a pártvezetőség tagja, az ifjúságpolitikai munka a reszortfeladata. Ö volt egyik alapítója annak az ifjúsági szocialista brigádnak, amelyik ötször nyert arany fokozatot. Keze alatt legalább félszáz villanyszerelő, targoncaszerelő ismerkedett a szakma rejtelmeivel. Ilku János többször bizonyította: több van ebben a munkás ifjúságban, mint gondolják. Elvállalta az új, több mint 100 milliós beruházásból épült léüzem teljes elektromos szerelését. Sokan csodálkoztak a merész vállalkozáson. Válogatott fiatal csapatával öt hónap alatt végzett az óriási munkával. Vallja: „Nehéz megtalálni a fiatalokkal a hangot, de ha egyszer sikerül, madarat lehet velük fogatni.” Ezt ő bizonyította. Tanítványai közül ő ajánlotta a pártba Szilágyi László műszerészt és a fiatal műszaki vezetőt, Hegedűs Zoltánt, aki most KISZ-titkár is. Közmegelégedésre kapta a nívódíjat Ilku János. Igaz, ezt a bronzplakettet az igazgató adta, de az elismeréshez hozzájárult a KISZ Központi Bizottsága is. kos, figyelemre érdemes kezdeményezés. Vajon miért is ne adhatna másutt is nívódíjat a gyár, a vállalat, az intézmény annak a fiatalnak, aki kiemelkedő munkát végez, így segíti az ifjúság szocialista szellemű nevelését? Ezzel az ifjú kommunistának a pártmunkáját ismerték el. Ez benne az új. (f.) A Medicor Művek Debreceni Orvosi Műszergyárának nagy- ecsedi telepén orvosi kézi műszereket készítenek. Képünkön: a forgácsolóüzemben Gál Gyuláné fogcsípőt készít.
