Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 4. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. január 6. Kommentár Amerikai—NSZK csúcstalálkozó Fegyverkezés N yugaton, a fegyverkezé­si verseny igazolására gyakran emlegetik, hogy jelentős munkaerőt fog­lalkoztatnak katonai terüle­ten. Az ENSZ felmérései sze­rint a hadiiparban világszer­te valóban hatvanmillió em­ber dolgozik, mégpedig épp a dolgozók legmagasabb szak- képzettségű rétege. A kutatá­sok azonban azt is bizonyít­ják, hogy a katonai kiadások növekedése kevesebb munka- alkalmat teremt, mint az ipar békés ágazatainak fejlődése. Amerikai értékelés szerint 1970—74-ben a katonai célok­ra fordított egymilliárd dol­lár 45 ezer munkahelyet eredményezett az iparban, il­letve 58 ezer munkahelyet az állami intézményeknél, míg ugyanilyen összeg ráfordítá­sának eredményeképpen a békés célú iparágakban 59 ezer, illetve 88 ezer munka­hely jött létre. Ily módon a katonai kiadásokra fordított minden egymilliárd dollár 14 ezer ipari, vagy 30 ezer köz- igazgatási munkahely kiesé­sét jelenti. Amerikai szakvélemények szerint az USA lakosságának hatvan százaléka olyan álla­mokban él, amelyekben a ka­tonai kiadások növekedése miatt munkahelyek százezrei szűnnek meg. Ilyen állam például New York, Illinois, Michigan, Ohio és Pennsylva­nia. A szakemberek , számításai szerint a hadikiadások csök­kenése, a felszabaduló mun­kaerő békés célú iparágakban történő felhasználása növelné a foglalkoztatottságot. Ame­rikai értékelések szerint pél­dául a katonai kiadások 30 milliárdos csökkentésével 718 ezer munkahelyet lehetne lé­tesíteni. A hadiiparban foglalkozta­tott szakemberek jelentős ré­szét minden különösebb ne­hézség nélkül foglalkoztatni lehetne a békés célú ipar­ágakban. Az USA egyik raké­taipari vállalatánál végzett felmérés azt bizonyítja, hogy a vállalat 127 szakmájából 121-et — némi átképzés után — használhatnának békés cé­lú termelésre. A tudományos-műszaki szakemberek jelentős részét alkalmazzák a hadiiparban. Az ENSZ adatai szerint a vi­lágon több mint 400 ezren foglalkoznak katonai kutatá­sokkal, ami a világ tudomá­nyos munkatársainak és mérnökeinek 25 százalékát jelenti. A hetvenes évek ele­jén a katonai iparban min­den ezer munkásra 74 tudo­mányos kutató jutott, míg a polgári iparban mindössze 10. Mint látjuk, a tudományos kutatómunkát sokkal jobban militarizálták, mint a gazda­ság egészét. Felmerül tehát a foglalkoztatottság problémája azőknál a tudósoknál, mér­nököknél és technikusoknál, akik jelenleg a katonai ipar­ban dolgoznak. Q becslések szerint a le­szerelés jelentősen nö­velné ezeknek a szak­embereknek a foglalkoztatott­ságát, mivel a tudomány és technika eredményeit a je­lenleginél jóval szélesebb körben használná fel a békés célú ipar. A tudományos dol­gozók képességeiket kifejt­hetnék korunk olyan fontos problémáinak megoldásában, mint a környezetszennyezés, az óceánok meghódítása, az energetikai, nyersanyag, szál­lítási és élelmezési kérdések, a fertőző betegségek elleni küzdelem stb. Mindezekből tehát az is ki­derül, hogy nem igaz az az állítás, mely szerint a hadi­ipar biztosítja a foglalkozta­tottságot. Ellenkezőleg: a fegyverkezési verseny azok­nak az anyagi eszközöknek az értelmetlen elpazarlását jelenti, amelyre az emberi­ségnek oly nagy szüksége lenne számos szociális kér­dés, így például a foglalkoz­tatottság problémájának meg­oldásához is. Ráesik Faramozjan (APN — KS) (Folytatás az 1. oldalról) válság kapcsán mutatták meg: mennyivel nagyobb mértékben érdekeltek a Ke- let-Európával folytatott gaz­dasági együttműködés fenn­tartásában, mint az Egyesült Államok. A két ország közötti ellen­téteket washingtoni források szerint különösen kiélezte a Szibéria—Nyugat-Európa gázvezeték építésével kap­csolatban tanúsított agresszív amerikai magatartás. Hétfőn a már idézett magas rangú amerikai hivatalnok újság­íróknak kijelentette: az USA változatlanul „hibának tart­ja” a gázvezeték építését, mivel az „túlságosan függővé teszi Nyugat-Európát a Szov­jetuniótól” az energiaellátás tekintetében. Ezt az álláspontot kedden Schmidt előtt is ismertették a Fehér Házban, bár a The New York Times szerint „nincsenek olyan várakozá­sok, hogy az NSZK most fel­mondja az üzletet”. Az otta­wai tőkés csúcstalálkozón — mint emlékezetes — voltak ilyen amerikai várakozások, de azokat Schmidt igen ha­tározottan eloszlatta. A washingtoni amerikai- nyugatnémet csúcstalálkozó célja így az ellentétek lehető legnagyobb fokú elsimítása, és annak biztosítása, hogy a NATO jövő hétfőn Brüsszel­ben megtartandó külügymi­niszteri értekezletén elkerül­jék a konfliktusok éleződé­sét. A tanácskozásra Haig amerikai külügyminiszter utazik Brüsszelbe. Hétfőn a Floridából , érkező Schmidt kancellárt a repülőtéren ugyancsak Haig fogadta, s a kancellár washingtoni tar­tózkodása Haig szerda regge­li villásreggelijével ér véget. Lengyel helyzetkép Lengyelországban kedden a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa utasította az illeté­kes minisztereket és a rekto­rokat: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy leg­később február első felében felújíthassák tevékenységü­ket az egyetemek és a főis­kolák. A felsőoktatási intéz­ményekben, mint emlékeze­tes, már hetekkel a szükség- állapot bevezetése előtt meg­bénult a munka, az úgyneve­zett „Független Diákszövet­ség” által szervezett diák­sztrájk következtében. A PAP lengyel hírügynök­ség keddi jelentése szerint a szakszervezeti ügyekkel fog­lalkozó miniszter hivatalában megbeszélések kezdődtek a „Szolidaritás”, az ágazati, va­lamint az autonom szakszer­vezetek aktivistáival. A tár­gyalásokon a fő téma a dol­gozók érdekvédelme a szük­ségállapot idején, amelynek bevezetésekor, mint ismere­tes, az összes szakszervezet tevékenységét felfüggesztet­ték. A másik témakör az al­kotmány alapján álló, saját alapszabályait betartó füg­getlen, önirányító szakszerve­zeti mozgalom jövője. A len­gyel hírügynökség egyelőre nem közölt további részlete­ket. A helyzet normalizálódásá­ra enged következtetni a var­sói rádiónak az a jelentése is, amely szerint Krakkóban kedden este ismét megnyíltak a színházak és a hangver­senytermek. A városban a filmszínházak már fogadják a közönséget. Ugyancsak a központi rá­dió számolt be arról, hogy kedden a varsói vajdasági bí­róságon megkezdődött az ál­lami rádió és televízió bizott­ság volt elnökének, Macei Szczepanskinak és négy tár­sának pere. Valamennyiüket azzal vádolják, hogy nyolc­éves működésük alatt beosz­tásukkal visszaélve, a társa­dalmi tulajdon megkárosítá­sával, gazdaságtalan irányító tevékenységgel, okiratok ha­misításával jelentős anyagi és erkölcsi károkat okoztak az országnak. Lapzártakor érkezett Gyermekgyilkosság Cegléden Gyermek ellen az utóbbi évek­ben elkövetett egyik legkegyetle­nebb bűntettre derített fényt példás gyorsasággal a Pest me­gyei Rendőr-főkapitányság Sü- sán Károly rendőr alezredes ve­zette életvédelmi alosztálya. Kez­dettől fogva szorosan együttmű­ködve a ceglédi rendőrkapitány­ság Oldal Zoltán rendőr őrnagy által irányított bűnügyi osztá­lyával, rövid időn belül elfog­ták Cegléden a súlyos bűntettel gyanúsított, többszörösen bünte­tett előéletű, foglalkozás nélküli Nyíri Mihályt. Bállá Mihályné ceglédi lakos, a MÁV dolgozója december 28- án este fél 8 körül ért haza munkájából. A családi ház ajta­ján benyitva feltűnt neki, hogy nem ég a villany az épületben, de a sötétben is kirajzolódott előtte; otthonában idegen járt, feldúlta a fiókokat, feldöntötte a bútorokat. A megriadt asszony akkor még azt hitte, hogy kis­fia — korábbi megbeszélésük szerint — a nagymamánál tölti az estét, s ezért rögtön a rend­őrségre rohant. Az azonnal kiszálló rendőrök alaposan szétnéztek az épületben és ekkor derült ki, hogy nem­csak betörtek a házba, hanem tűz is pusztított. Az anya szobá­jában pedig az ágyban, takaró alatt leltek rá a súlyosan meg­égett, eszméletlen kisfiúra. A szobában felborított olajkályha, mellette egy olajos ceglédi kan­na, a feldúlt környezet, és szá­mos más jel arra utalt, hogy nem a gyermek figyelmetlensége okozta a tüzet, hanem bűncse­lekmény történhetett. A harmadfokúnál súlyosabb égési sérülést szenvedett Bállá Attilát azonnal beszállították a ceglédi kórházba, majd hozzá­kezdtek a nyomozáshoz. A szo­bában rábukkantak egy füzetre, amelyre a kisfiú ráírta Nyíri nevét. Az 1981 júliusában négy­évi börtönbüntetés után szaba­dult Nyíri Mihálynak december 23-án kellett volna megkezdeni újabb, egyéves, börtönben letöl­tendő szabadságvesztését, ame­lyet lopásért szabtak ki rá. Nyí­rinek azonban esze ágában sem volt börtönbe vonulni, s decem­ber 29-én, a déli órákban Cegléd egyik Utcáján fogták el. Megtalálták nála azi a kulcsot, amelyet Bállá Mihályné a Kisfiá­nak adott, hogy zárja be as aj­tókat, ha elmegy a nagymamá­hoz, és Balláék lakásából szár­mazó több használati tárgy is előkerült. Több napos makacs hallgatás után, a terhelő bizo­nyítékok súlya alatt megoldódott Nyíri nyelve. Beismerő vallo­másából kiderült; korábbról is­merte a családot, s megtudta, hogy az egy ház eladásával nem kevés pénzhez jutott. Ezt akarta megszerezni, amikor december 28-án reggel becsöngetett a ház­ba. Miután senki nem nyitott ajtót, átmászott a kerítésen, s az előszobaajtót nyitva lelte. A szo­bába benyitva szembetalálta magát Attilával. A fiú nem hit­te el Nyiri meséjét, hogy a nő­vére küldte el egy magnókazet­táért. Az emberi mivoltából kivetke­zett férfi leütötte a gyéreket, s a berendezést felforgatva kutat­ni kezdett, de csak 45 forint készpénzt talált, majd ismét el­némította az eszméletre tért kisfiút. A nyomozás eddigi megállapí­tása szerint Nyiri meggyújtotta a felborított kályhából kiömlött gázolajat, s ez okozta a tüzet. Hogy biztos legyen a dolgában, s tette nyomait eltüntesse, még rá is öntött a gázolajra. Az el­vetemült bűnöző az eszméletlen, magatehetetlen gyereket a lán­goló szobában hagyva eltávozott a helyszínről. Reggel 9 óra után nem sokkal, — miként tanúk vallották — már egy kocsmában látták sörözni, s nála volt a Balláék lakásából eltulajdonított magnó. A kisfiú, amint eszméletre tért, megpróbálta elfojtani a tüzet, a lakásból azonban félt kimenni, a súlyos égési sebek miatt erre egyébként ereje sem maradt, ezért is húzódott be édesanyja ágyába, ahol is a történtek után több mint 11 órával találtak rá. A kórházban az orvosok min­dent megtettek érte: háromszor hozták vissza a kiin ikai halál állapotából, de emberfeletti erő­feszítéseik ellenére is Bállá Atti­la december 30-án belehalt az égési sérüléseibe. A borzalmas gyermekgyilkosság körülmé­nyeinek vizsgálata még tart. TELEX EMBERRABLÁS Ismeretlen fegyveresek kedden bilbaói lakásáról el­rabolták Jósé Kippelheide gyárost. A spanyol rendőrség szerint valószínűleg az ETA baszk szakadár szervezet kö­vette el az emberrablást. A német származású gyáros családja szerint mintegy tízfős kommandó egyik tag­ja kijelentette, hogy az ETA váltságdíjat fog követelni. MUNKA NÉLKÜLI SlRÁSÖ Munkanélküli volt 1981- ben az olaszországi Cimego falucska sírásója. A falu elöl­járósága kénytelen volt őt más feladatokkal megbízni, hogy valamilyen elfoglaltsá­got biztosítson számára. A falu anyakönyvének bizony­sága szerint egyetlen halál­eset sem történt az elmúlt évben Cimegóban. Viszont hat újszülöttnek örvendhet­tek a helybeliek, s ezáltal a falu lakosainak száma 430- ra nőtt, POSTAGALAMBOK Ornitológusok segítségére volt szüksége a jugoszláv rendőrségnek, hogy leleplez­zen egy öttagú kábítószer- csempész-bandát. A csempé­szek postagalambokkal szál­lították az árut Törökország­ból és Libanonból — jelen­tette az Ilustrirovana Politi­ka jugoszláv hetilap. Az öt galambász-csempészt letar­tóztatták. XVI. SZÁZADI HADIHAJÓ Armand Hammer neves amerikai közéleti személyi­ség nagyiparos, 98 ezer dol­lárt adományozott a „Mary Rose” nevű XVI. századbeli hadihajó kiemelésére. A „Ma­ry Rose” VIII. Henrik angol királynak volt a zászlóshajó­ja, s 600 emberrel a fedélze­tén 1545-ben süllyedt el Ang­lia déli partjainál, a franciák­kal vívott tengeri csatában. A „Mary Rose”-ról a búvárok eddig mintegy 10 000 becses tárgyat hoztak a felszínre. Portsmouth-ban a hajó kieme­lésére alapítványt hoztak lét­re; ezt gyarapította most ajándékával Hammer. SZEIZMIKUS TÉRKÉPEK A földrengésveszélynek ki­tett Ashabad központjában felépítették az első tizenkét emeletes lakóházakat. Az eredmény a Türkmén TudoT mányos Akadémia Földren­géskutató Intézetének ered­ményes munkájának köszön­hető. Az összeállított szeiz­mikus térképek meghatároz­zák Ashabad azon területeit, ahol veszély nélkül épülhet­nek sokemeletes épületek. Kábítószer-kereskedelem (1 ) Hz illúzió „Meglátod a világot; először életedben. Cso­dálkozni fogsz, hogy mi­lyen. Sohasem láttad a világot. Sem a csillago­kat, sem a holdat. Való­diak. Irigyellek. Először látod meg a világot. Oly sok évig voltál vak: és hirtelen — szétnyílik a függöny.” '(Jerzy S. Sito: LSD) Az Egyesült Államok kábí­tószer-ellenes intézkedések végrehajtását ellenőrző bi­zottságának adatai szerint 1977-ben 2800 amerikai halt meg kábítószer-mérgezésben. A kábítószerkérdés az utób­bi években az Egyesült Álla­mokban és Nyugat-Európá ban az első számú társadal­mi problémák közé emelke­dett. Szociális környezetr szennyeződés Egyes becslések szerint ma a világon közel egymilliár­dan, mások szerint „mind­össze” 300 millióan fogyasz­tanak kábítószert. Mindezek hatására igazat kell adnunk Serge Sotiroffnak, az ENSZ genfi kábítószerrészlegének vezetőjének, aki azt mondta: „A hatvanas években téved­tünk. A valóságosnál kisebb jelentőséget tulajdonítottunk a kábítószereknek. A kábító­szer azonban korunk szociá­lis környezetszennyeződésé­vé vált. Védekezni ellene nemcsak a jog eszközeivel kell, hanem meg kell szün­tetni azokat az okokat, me­lyek a fiatalokat a kiútkere­sés eme torz formájához ve­zetik.” Kábítószer­történelem „Ki ezt, miután keverőbe keverve lenyelte, aznap az orcáján nem perdül végig könnye, és még akkor sem, ha az apja, anyja hal is meg, vagy ha testvérét, vagy drá­ga fiát a csatában kelevéz veri át, s ő végignézi szemé­vel.” Az idézet az Odüsszeiá­ból származik, s arra utal, hogy a bódultságot okozó szereket már időszámításunk előtt is ismerték. Az asszírok már azt is tudták, hogy a mák gubójából kellemes valósága Elsősorban a nagyvárosok nyomornegyedeiben „ringat­ják el” magukat a fiatalok. Képünkön: két angol fiatal­ember heroininjekciót fecs­kendez a vénájába. anyag nyerhető. Az isteni adománynak tekintett szere­ket elsősorban az uralkodók élvezhették: Marcus Aurélius római császárt például or­vosa szoktatta rá az ópium­ra. A XII. században került sor az államhatalom és a ká­bítószer-kereskedők közötti első nyilvános összecsapásra. A szíriai hegyekben: ütötte fel tanyáját a Rashid-al Din Sinan vezette bérgyilkos ban­da. Tagjai minden megbízást teljesítettek, ami nem is cso­da: kábítószer befolyása alatt álltak — vezérük hasissal kábította el őket. Ezt követően hosszabb ideig csend uralkodott a „ká­bítószerfronton”, majd a XIX. században kirobbant az első, s mintegy tizenöt évvel ké­sőbb a második ópiumhábo­rú. A kezdeményező, az ak­kori hatalmi csúcspontján lé­vő nagyhatalom, Nagy-Bri- tannia, s az áldozat: Kína volt. S bár a kábítószer-keres­kedelem egyre jobban virág­zásnak indult, egészen az el­ső világháborúig jobbára csak a Távol-Keleten terjedtek el a különböző drug-ok, füvek, porok. A második világhábo­rú idején már az amerikai csapatok egy részét rendsze­resen ellátták kábítószerrel, s az ötvenes évektől a „drug”-ok elárasztották a fej­lett nyugati országok leg­többjét. Mongólia erdeiben Az- emberek nálunk Mon­góliát a sztyeppék országának vélik. Ez abból fakad, hogy a tényleges, mintegy félmillió négyzetkilométernyi legelőte­rületen hagyományos az ál­lattenyésztés. Pedig Mongóli­át a XII. században úgy is emlegették, mint az erdők or­szágát. És ez ma sincs más­képp. Az ország északi és nyugati hegy- és dombvidékeit hatal­mas fenyőerdők borítják. Az erdők összterülete több mint 15 millió hektár, az ország te­rületének mintegy 10 száza­léka. A fakitermelés és -fel­dolgozás 1979-ben az ipari termelés 14 százalékát tette ki. A Mongol Forradalmi Nép­párt 1981. májusi kongresszu­sa a népgazdaság 1981—1985. évi fejlesztési tervében jelen­tős szerepet szánt az erdő- gazdálkodás kiterjesztésének. A fa- és feldolgozó iparnak ez alatt 16 százalékról 19 szá­zalékra, illetve 20—22 száza­lékra kell növelnie részese­dési arányát az ipari terme­lésből. Szükségessé teszi ezt min­denekelőtt a nagyarányú la­kásépítés. A fővárosban, Ulánbátorban és Toszont- szengelben (Dzavhan kerület) ,1985-ig hatalmas fafeldolgo­zó és bútorkombinát épül, a szuhebátori üzemet pedig ki­bővítik. Hasonló kombinát működik még a réz- és mo- libdénbányászatáról híres Er- denetben. A kombinátokat a hegyvidékek közelébe telepí­tették, mert a mintegy 1 és negyed milliárd köbméterre becsült faállomány túlnyomó többsége itt található. Az erdősítés más haszonnal is jár. Így lehetővé teszi új üdülőterületek létesítését, gombát, erdei gyümölcsösö­ket, és gyógynövényeket jut­tat a fogyasztók asztalára. S ne feledkezzünk meg a vadá­szatról sem: a prémek jelen­tik a Mongol Népköztársaság egyik legfontosabb bevételi forrását. Sokarcú képet mutat Mongólia. Északon, a hegyi erdők váltakoz­nak a sztyeppékkel, A leggyakoribb itt a szibériai vörösfenyő és a cédrus, különböző más fenyőfajtákkal keverve, de lombos fák is nagy számban találhatók. Képünkön: jellegzetes észak-mongólial táj. (Foto: ZB—HÖR—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents