Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. január 30. o OlLlDlAlLlA Áz átlagosdi ellen F I | /■ I r ■ ■■ ■/■ rW Főiskolások az uj ösztöndíjról MI FOGLALKOZTATJA JELENLEG A NYÍREGYHÁZI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLÁSOKAT? A VÄLASZ KÉZENFEKVŐ: A TÖBBI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYBEN TANULÓ SORSTÁRSAIKHOZ HASONLÓAN A VIZSGÁK. NEM NEHEZEBB ARRA SEM FELELNI, MI VOLT AZ ELMÚLT FÉLÉV LEGGYAKRABBAN VISSZATÉRŐ TÉMÁJA. IGEN, AZ ÜJ ÖSZTÖNDÍJRENDSZER. Idén február 1-től 150 millió forinttal emelkedik a főiskolák, egyetemek nappali tagozatos hallgatóinak szánt állami támogatás. A döntésről a fiatalok a KISZ X. kongresszusán értesülhettek. A Művelődési Minisztérium hamarosan kidolgozta javaslatait a felsőoktatási ösztön- díjrendszer továbbfejlesztésére. A jobb tanulmányi munkára ösztönzés jelenlegi alapelvei 1967-re formálódtak ki. így a hallgató tanulmányi eredménye függvényében tanulmányi ösztöndíjat, családja anyagi helyzete szerint szociális támogatást kap. Ennek á rendszernek az elmúlt évek páöra1i csaté1 résSfiffín módosultak, az általános ár- és szociálpolitikai intézkedésekkel párhuzámosan. Az ösztöndíjakra fordított összeg viszont alapvetően nem változott. — A jobb tanulmányi munkára már nem ösztönzött eléggé a régi ösztöndíjrendszer — fogalmaz Török Alfréd harmadéves biológia— testnevelés szakos hallgató. — A javuló hallgatói teljesítmény jelentéktelen plusz pénzt hozott. Az igazsághoz tartozik, hogy az elosztáskor nem is használtunk ki minden lehetőséget. — Dívott az „átlagosdi” — veszi át a szót Vitai Péter másodéves földrajz—rajz szakos. — A diákjóléti bizottság hiába szorgalmazta, hogy az alapszervezetek, tanuló- csoportok éljenek bátrabban az egyes kategóriákon belüli differenciálással. A jelentőlapok jó része mégis a hallgatók neve mellé beírt középarányossal érkezett visz- sza. Az indoklás mindig az volt: „nem akarunk a csoporton belül ellentéteket”. Az átlagolás veszélye nem szűnik meg a reformmal sem. Nem túlzás reformról írni, mert nemcsak összegszerű lesz a változás, hanem minőségi is. A Művelődési Minisztérium a továbbfejlesztésről a főiskola ifjúsági parlamentjére elküldött vitaanyagában két változatot említ. Az egyik szerint a tanulmányi és szociális ösztöndíj a korábbihoz hasonlóan megmaradna, a többletkeret elsősorban az úgynevezett „tőiig” határok emelését és a jövedelemkategóriák módosítását szolgálná. A második variációban a hallgatók csak általános ösztöndíjban részesülnének. Á pénzbeli támogatás nagysága szélesebb határok között egyaránt függvénye lenne a tanulmányi eredménynek és a szociális helyzetnek. Szó sincs túlzásról, hogy a javaslatok nagy visszhangra találtak. A második változat előnyeit így taglalta a vitaanyag: nagyobb differenciálást tesz lehetővé, fokozott lehetőséget nyújt helyi ösztöndíjpolitika kialakítására és abban a hallgatók aktív részvételére; egyszerűsíti az adminisztrációt. Ennyi pozitívum után magyarázatra szorul, hogy végül ősszel mégis miért az első változat mellett döntöttek a Bessenyei György Tanárképző Főiskola ifjúsági parlamentjén. — Hogy miért? Mert a ket- . tő közül azt tartjuk elfogadhatóbbnak. Hangsúlyozom': elfogadhatóbbnak — mondja Juhász Ferenc, a főiskola KISZ-titkára. — Abszolút igazságos, mindenki érdekeinek megfelelő ösztöndíj- rendszer nincs. Ifjúsági parlamentünkön azért álltunk ki az első variáció mellett, mert a szociális és a tanulmányi ösztöndíjak összevonása hibás lenne. Mindegyiknek más a szerepe. A szociális támogatás a hátrányos anyagi helyzetűek nehézségein kíván enyhíteni, míg a másik ösztöndíj a jobb tanulmányi munkára sarkall. Mivel az első változatot nem tartottuk ideálisnak, módosítási javaslatokkal fogadtuk el. Különböző fórumokon nyíltan, őszintén vitatták meg a hallgatók az ösztöndíjrendszer továbbfejlesztését. A nyíregyházi főiskolások kicserélték véleményüket az előkészítés során a szomszédos megyék felsőoktatási intézményeivel is. Az alapos megfontolás után megfogalmazott módosítási javaslatok így nem véletlenül kerültek bele a végleges minisztériumi állásfoglalásba. Melyek a legfontosabb változtatások? — Mindenekelőtt a leglényegesebb az intézmények ösztöndíjkereteinek megállapítása — folytatta Juhász Ferenc. — Eddig a főiskolától a minisztérium felkérte az ösztöndíjra jogosult hallgatók számát, szociális és tanulmányi kategóriák szerint. Ennek alapján kapta meg az intézmény a pénzt. A hallgatók szociális összetételit az új rendszerben is figyelembe veszik a központi elosztásnál. A tanulmányinál a helyzet a következő lesz: a minisztériumban az ország valameny- nyi ösztöndíjra jogosult hallgatójának számával osztják el a tanulmányira szánt pénzt, és az így kapott, egy főre jutó összeget intézményenként egyszerűen beszorozzák a hallgatói létszámmal, például a mi esetünkben kétezerrel. Ennek a keretnek további osztásánál veszik csak figyelembe a vizsga- eredményeket. A másik fontos változás: emelik a tandíjak összegét, ami a főiskola ösztöndíjkeretét gyarapítja, és felhasználható a hallgatók differenciáltabb ösztönzésére. Nőnek á rendkívüli szociális segélyek is, melyek egy részéből tartós, folyamatos támogatás adható a rászoruló hallgatóknak, többek között az állami gondozottaknak. — Ezek olyan fontos részletek, amiket szerintem a hallgatók nagy része még nem gondolt végig alaposan — veszi át a szót Török Alfréd. — A többség csak annak örül, hogy 30 százalékkal emelkedik az ösztöndíj. A KISZ-nek még sok a tennivalója, hogy a hallgatók megértsék, mennyivel lesz jobb az új ösztönzőrendszer. Hogy általa eredményesebben lehet majd fellépni a közép- szerűség, az egyenlősdi szemlélet ellen. r É letünk első percétől az utolsóig végigkísér bennünket egy fogalom, melynek jelenlétéről sokszor nem is veszünk tudomást: az ösztönzés. Valaki szeretné, ha ilyen-olyan lennék, ha bizonyos tetteket végrehajtanék, egy, vagy több személynek, csoportnak nagyobb közösségnek, a társadalomnak érdeke, hogy engem erre, meg arra sarkalljon, késztessen. De ezt teszem magam is. Teljesítmények elérésére törekszem, aztán ha túl vagyok egy célon, kitűzöm magam elé a következőt, mert valami hajt. S ugyanerre környezetem tagjait magam is ösztönzőm . _.. Dicséretek és büntetések. Sok-sok állami gondozott gyermek tartozik ma már az ismerőseim közé. Sajnos, több, mint amennyi kellene. Törékeny pillantásuk mintha mindig kérne még valamit, amiből csak kanállal kimérve kaptak. A jó szóból és a szigorból — az egyetlen áhított személytől. Anyánk feddése pecsét, buzdítás a jóra, apánk egyetlen, jó pillanatban kiosztott pofonja több, mint fájdalom, s kevesebb is annál. Maga a büntetés, ösztönzés a rossz ellen ... A gyermeklélektan a ju- talmazásos nevelést népszerűsíti, szemben azzal, melyben a büntetés, a re-5 torzió vagy a szeretet elvonása kapja a főszerepet. Azt tanítja: a pozitív cselekedeteket kell erősíteni azt tartva mércének, értéknek, követendőnek. Nyírbogáti tanárnő ismerősöm jut eszembe, aki igen szimpatikus pedagógiai hitvallást fejtett ki. Eszménye a makaren- kói modell, a „követelek tőled, mert tisztellek”. Ennek fejében ő áll a legszigorúbb nevelő hírében, s mégis igen népszerű a gyerekek körében. Sőt, a „visszajáró lelkek” bizonyítják utólag — csak így érdemes. Egyik általános iskolánkban csillebérci üdülésről döntött az osztályfőnök. A beutalóval elismerhette volna egyik diákja több éves kiváló teljesítményét. Ezzel is ösztönözhette volna a többit a közösségért végzett munkára. Rosszul döntött: másnak adta a jegyet, azzal az indokkal, hogy a kisfiú abban az évben már volt üdülni a szüleivel... Negyedikes gimnazisták osztályfőnöke mesélte a konkrét esetet: a kislánynak megígérték a szülei; megkapja a Zsigulit, ha kettessel leérettségizik. Ismerős a példa? Persze sokat hallunk hasonlókat. Tíz forint egy hármasért, huszas egy porszívózásért, üvegbetét a zsebpénzhez, kvarcóra félévre, aranynyaklánc ballagásra. Megvonták tőlem a prémiumot — közli a beosztott mérnök. Most azt hiszik, így majd ösztönöznek. Hogyne. Mert arra a kutya sem volt kíváncsi, vajon miért nem tudtuk tartani a határidőt... Nekem egy jó szó több minden ajándéknál — hallottam nemrégiben egy munkásasszonytól, csak annyit mondjanak: ez szép munka volt, akkor elhordanám a hegyet is ... D icséretek és büntetések. Velünk jönnek, kísérnek. Jól, rosz- szul, kimérve, túladagolva. Olykor érdemes végiggondolni : kinek, miből mennyi jut... Diákjóléti alap, szociális támogatás, gyágyüdiilás Pénzzel a jobb tanulásért? Az ösztöndíj nem ismeretlen fogalom a szakmunkás- tanulók előtt sem. Középiskolákban a tanuló társaikkal ellentétben ők havonta rendszeresen részesülnek pénzbeli juttatásokban. Mitől függ az egyes tanulók ösztöndíja, milyen kedvezményekkel buzdítják a leendő szakmunkásokat a választott pálya alaposabb elsajátítására? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a nyíregyházi 110-es ipari szakmunkásképzőben, Szabolcs- Szatmár legnagyobb, megyei felügyeletet is ellátó intézetében. Pálóczi Gyuláné igazgatóhelyettes : — A jelenleg érvényben lévő ösztönzési rendszer alapelvei idestova tízévesek. Évfolyamok és szakmák szerint, ti kategóriák alapján állapítjuk meg az ösztöndíjakat. A szakmákat négy kategóriába sorolták. A fizikailag megerőltető, nehezen beiskolázható pályákon tanulók az alapösztöndíjon felül kiegészítést is kapnak. Például a mi iskolánkban ilyen a hegesztő, esztergályos, ács-állványozó, kőműves; vasbeton- szerelő, vízszigetelő szakma. A jeles tanulók harmadikra nyolcszáz forintos ösztöndíjat is elérhetnek. A közepesek pedig átlagban 500—600 forint körül kapnak. — Véleményem szerint elsőben viszonylag kevés a gyerekek ösztöndíja. Egy közepes tanulónak 130 forint adható. Másodikban és harmadikban a kevésbé jó és a jeles tanulók esetében az eltérés már közel kétszáz forint. Ez a — fiatalok szempontjából — nem jelentéktelen különbség, ami ösztönöz a nagyobb elméleti és gyakorlati tudásra. Nagyon sok vállalat köt társadalmi ösztöndíjat a nehezen beiskolázható szakmákban kiemelkedő tanulmányi eredményű, jó gyakorlati érzékű szakmunkástanulókkal, hogy azok a szakmunkásvizsga után náluk helyezkedjenek el. A mi iskolánkban élen jár ebben a Fémmunkás Vállalat, a HAFE, a Csőszer és a Vasipari szövetkezet. Jelenleg nyolcvan tanulónknak van társadalmi ösztöndíja. Erdei Sándor, a 110-es ipari szakmunkásképző ifjúsági vasas szakszervezetének főbizalmija: — A kiemelkedő tanulmányi eredményt az ösztöndíjon kívül sokféle kedvezménnyel jutalmazza intézetünk. Diákjóléti kiadásokra az iskolai költségvetésben 190 ezer forintunk van évente. Hasonló célokra használható fel az ifjúsági vasas szak- szervezet közel 160 ezer forintja. Ebből fedezzük a fiatalok sport- és kulturális kiadásait, a Szakma Kiváló Tanulója verseny iskolai döntőjén helyezést elértek jutalmazását, a tanulmányi kirándulásokat. Minden évben meghirdeti a magyar-történelem tanári munkaközösség és a szakmai munkaközösség pályázatait, melynek jutalmait ugyancsak a diákjóléti alapból gazdálkodjuk ki. — A legjobban tanulók, kiemelkedő társadalmi munkát végzők nyaranként Expressz-táborokban üdülhetnek kedvezménnyel. Gondoskodunk az egészségileg rászorultak pihentetéséről is. Az oldalt összeállította: BARAKSÓ ERZSÉBET ELEK EMIL RESZLER GÄBOR Elek Emii felvétele KM
