Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. január 30. Gáz és politika A földgázüzlet az évszázad legnagyobb szabású üzletének ígérkezik. Előzetes számítások szerint a teljes hosszában megépült vezetéken át évente negyvenmilliárd köbméter földgáz áramlik Európa tőkés államaiba: a Német Szövetségi Köztársaságba, Ausztriába, Spanyolországba és Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába és Olaszországba. Üjabban Svájc is érdeklődik, de a tárgyalások még nem jutottak túl kezdeti szakaszukon. Hogy mennyire összefügg a földgáz és a politika, jellemző rá a nyugatnémetekkel kötött szerződés. Valószínűleg mindkét fél közös elhatározásából azzal adtak külön nyo- matékot az ügyletnek, hogy a szerződést Leonyid Brezs- nyev múlt év novemberében tett bonni látogatása előestéjén írták alá. Franciaországban nagy vita előzte meg a döntést. Végül is január 23-án a Szojuzgazex- port és a Gaze de France, a polgári ellenzék dühödt támadásai közepette megkötötte a szerződést. 1984-től a Szovjetunió 25 éven át évi nyolcmil- liárd köbméter földgázt szállít, aminek ellentételeként a franciák részt vesznek az ötezer kilométeres csővezeték építésében. Itáliában egyelőre halogatják a már Rómába érkezett szerződés aláírását. Spadolini kabinetje az amerikai nyomásnak engedve — a lengyel- országi eseményekre hivatkozással — felfüggesztette a tárgyalások folytatását. Ám az iparügyi tárca aggódik a késedelmes döntés esetleges következményei miatt. A legfrissebb hírek Madridban szintén megerősítették: Spanyolország is csatlakozik a tóid^ázVévÖkhöz. Rövidesén íÁégkézdődriek á kétoldalú tárgyalások. A nyugat-európai országok rendkívül jelentősnek tartják a földgázüzlet révén adódó szovjet megrendeléseket is, amelyek lehetővé teszik a szorongató munka- nélküliség csökkentését. Az NSZK-ban például a Mannesman és a Thyssen cég kapott nagyarányú megrendelést a csőhálózat elkészítésére, s ezzel mentesült a tömeges elbocsátások rémétől. Gy. D. Eltemették M. Szuszlovot Nagy részvét mellett temették el Mihail Szuszlovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát. A gyászünnepség után a koporsót a szovjet párt és állam vezetői, élükön Leonyid Brezsnyevvel kísérték a Lenin-mauzóleum mögötti sírhelyhez. (Kelet-Magyarország telefotó) Mauroy—Schmidt-találkozó Bonnban Franciaország és az NSZK nem alkalmaz gazdasági szankciót Franciaország és az NSZK nem alkalmaz gazdasági szankciókat a Szovjetunió ellen — ez a legfőbb eredménye Pierre Mauroy francia miniszterelnök és Helmut Schmidt kancellár pénteki bonni tárgyalásainak. A megbeszéléseket követő sajtóértekezletén a francia kormányfő kijelentette: ha Franciaország nem kötötte volna meg a Szovjetunióval a földgázszerződést, az egyet jelentett volna az árukereskedelem megszakításával, a Szovjetunió gazdasági bojkottálásával. Franciaország ellenzi az ilyen, feszültséget fokozó politikát. Helmut Schmidt közölte: a pénteki tárgyalásokon megállapították, hogy nincs különbség Párizs és Bonn között a Lengyelország, illetve a Szovjetunió iránt folytatott politikát illetően. Mindkét kormányfő bírálta az amerikai kormány magas kamatpolitikáját, amely súlyos károkat okoz a nyugat-európai országoknak és döntő szerepet játszik a munkanélküliség rohamos növekedésében. Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja és Pierre Mauroy francia miniszterelnök (balról) Bonnban tárgyalt. (Kelet-Magyarország telefotó) Kommentár 'Szabolcsi bűnügyi múzeum 17. Gyilkosság az erdészházban Cs. György — aki tettének elkövetésekor már 16 éve volt erdész — 1950-ben vette feleségül H. Máriát. Két gyermekük született és a házasság első 12 évében mindösz- sze kétszer volt közöttük nézeteltérés. Először 1957-ben, mikor Cs. Györgyöt az X. erdészházba helyezték. Ezt az asszony nem akarta tudomásul venni, és csak kisebb huzavona, tulajdonképpen néhány veszekedés után követte férjét. Másodszor 1962-ben ugrottak össze. Akkor két ok is volt a vitára. Cs. György előbb kifogásolta, hogy feleségének öccse túlságosan gyakran jelenik meg náluk és rendszeresen hord el onnan élelmiszert. A másik: az erdészt több mint egy évre fölfüggesztették az állásából, s csak azután dolgozhatott tovább, miután tisztázódott munkájának kifogásolt része. Ekkor az asszony el is költözött otthonról, s a férfi hiába kereste, hiába békítette, csak másfél hónap után sikerült visszahívnia. Az esetre néhány hónappal meghalt az asszony édesapja, s az özvegyen maradt anyós az erdészékhez költözött. Ezt Cs. György ellenezte, a felesége azonban annyira ragaszkodott az anyjához, hogy kénytelen volt beleegyezni. Viszonylag csendes két esztendő következett ezután, egészen 1964 húsvétjáig. Ekkor az asszony testvérei összejöttek az erdészházban és kérdezgették, milyen viszony van Cs. György és felesége között. ók hiába mondták, hogy jó, a testvérek félig megjegyzésként, félig fenyegetésként az erdész fülébe juttatták: legyen is jó, mert úgy elvitetik a börtönbe, hogy soha nem kerül elő. (?!) Testvéreinek fölléptétől az asszony még nagyobb bátorságra kapott, és a viszony immár napról napra rosszabb lett a családban. Röpködtek a szidalmak, fenyegetőzések, sőt még tettlegességre is sor került. A dolgok rosszabbra fordulásában jócskán szerepet játszott az anyós is. Cs. György ezt így fejezte ki: „Kezdett elhatalmaskodni rajtam.” Tény, hogy az anyós a lakás és a szekrények kulcsait magához vette, és az erdész még ennivalóért is csak akkor mehetett be, ha azt neki nagykegyesen megengedték. Egy hónap sem telhetett el, s az erdész megsokallta a sérelmeket. Kiutasította a lakásból az anyósát. Az anyós május 4-én elutazott. Három nap múlva megérkezett Cs.-né öccse, s mikor megtudta, mi történt, elment az anyjáért és a következő autóbusszal visszavitte az erdészházba. Amikor Cs. György hazatért a munkájából, nyomban összeveszett a sógorával az anyós visszavitele miatt. A sógor kijelentette: Cs. Györgynek „kutya kötelessége” eltartani az anyósát. Az erdész válaszul kutasította a lakásból a sógorát is. Rövid idő alatt tehát vészesen elmérgesedett az erdészházban a helyzet. Eddig Cs. György magatartását különösebben nem lehet kifogásolni, hiszen azt tette, amit hasonló helyzetben bárki megtesz. E veszekedést követően azonban már ő is gyakran hibázott, s tetteit nem lehetett elfogadni. Egy este a konyhában hallgatott rádiót az erdész a he- verőn fekve. Váratlanul megtámadta a felesége, meg is RÁCZ PÁL AZ ENSZ FŐTITKÁRÁNÁL Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára csütörtökön fogadta Rácz Pál nagykövetet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselő- jét. A főtitkár és a nagykövet a világszervezet munkájáról és Magyarországnak az ENSZ-ben kifejtett tevékenységéről folytatott eszmecserét. VASÜTI SZERENCSÉTLENSÉG 9. EGY P LÁTÓI SZERELEM Ez a plátói szerelem soksok éven keresztül tartott. Remény és vágy nélküli idők voltak ezek, a háború folyt, gyakran látszólag csak a teljes kilátástalanság kötötte össze őket, melyet mindketten éreztek. Mivel soha nem éltek együtt, többnyire csak a telefonbeszélgetésekre és a levelezésre voltak utalva. Órák hosszat telefonáltak. Hamingway elküldte a kéziratait Marlene-nek. Azt mondta róla másoknak, hogy jó irodalmi ítélőképessége van, és nagyon boldog, ha írásai Marlene-nek tetszenek. „Ügy találom, ő többet tud a szerelemről, mint bárki más” — mondta. Hamingway 1952-ben a Life magazinban himnuszt írt Marlene Dietrdchről: „Bátor, szép, megbízható, szeretetreméltó és nagyvonalú. Soha nem unalmas. Ha nem lenne Százhuszonöt halottja és 146 sérültje van a szerdai algériai vasúti szerencsétlenségnek. Mint ismeretes, az utóbbi évtized legsúlyosabb vasúti katasztrófáját az okozta, hogy az Algír—Oran vonalon közlekedő személyvonat teljes sebességgel belerohant egy álló tehervonatba. A történtek okait külön bizottság vizsgálja. FÖLD ALATTI ATOMROBBANTÁS Az Egyesült Államok csütörtökön föld alatti kísérleti nukleáris robbantást hajtott végre a nevadai kísérleti telepén — jelentette be az amerikai energiaügyi minisztérium. A robbanás ereje 20 és 150 kilotonna között mozgott. A bejelentés szerint az idén ez volt az első amerikai kísérleti atomrobbantás. LETARTÓZTATTAK A TÖRÖK FÖKONZUL GYILKOSAT Csütörtökön este az amerikai nyomozószervek Kamal Arikan, Törökország Los An- geles-i főkonzulja ellen elkövetett merénylet vádjával letartóztatták a 19 éves örmény származású Harry Sassouni- an-t. Mint jelentettük, a gépkocsijában tartózkodó török diplomatát csütörtökön Los Angeles központjában két ismeretlen tettes több lövéssel megölte. Nem sokkal később telefonon az „Igazság kommandó az örmény népirtás áldozataiért” elnevezésű örmény terrorista csoport magára vállalta a merénylet elkövetését. szúrta egy késsel, ezért Cs. György átment a munkás- szállásra: félt a felesége kijelentéseitől, amelyek között egyre gyakrabban fenyegette őt megöléssel. Hamarosan át is költözött a munkásszállásra. A lakás azonban szolgálati lakás, és hiába fenyegették, Cs. György nem mehetett el onnan. Tudta ezt az asszony is, ezért néhány nap múlva maga költözött el, május 23- án pedig a holmijuk szétosztása miatt tért vissza, együtt a tanácselnökkel, rendőrökkel. Az asszony — mint az ilyenkor már szokásos — mindent el akart vinni, ezért aztán gyorsan összevesztek. Az erdész egy jókora pofont is kapott a feleségétől, amit a rendőröknek panaszolt el. Sem akkor, sem a következő napokon nem sikerült a „szétpakolást” megejteni, mert Cs. György mindig talált valami kifogást. Vagy sötét volt már, vagy más ürügyet keresett, hogy el kell mennie, vagy késett az asszony a megbeszélt időponthoz képest... Szóval igyekezett a végleges szakítást akadályozni. Végre megbeszélték, hogy május 28-án lezárják az ügyet. Hívnak majd hatósági tanúkat, karhatalmat, nehogy baj legyen. K. I. (Folytatjuk) Marlene és Jean Gabin szerelme túlélte a háborút. Párizsban találkoztak ismét. Közösen forgatták ott 1946-ban a „Martin Roumagnac” című filmet. A filmnek nem volt sikere, kettőjük neve sem gyakorolt elég vonzerőt. De a barátok és a szemtanúk emlékezete szerint leírhatatlan az, ahogyan Marlene és Jean Gabin szerették egymást. Gyakran látták őket bandukolni az Avenue Mon- taigne-n, ahol Marlene lakása volt. Kart karba öltve mentek, anélkül, hogy bárki mással törődtek volna. Mindketten úgy viselkedtek, mint két szerelmes kamasz. A film sikertelensége a viharos szerelmi kapcsolat végét is jelentette. Gabin féltékenysége vezetett a szakításhoz. Már az is elég volt, ha Marlene vékony fekete fehérneműt vett fel, Gabin izgatottan megragadta őt, és tudni akarta, hová megy. Maga Marlene a szakítás okául azt jelöli meg, hogy vonakodott férjhez menni hozzá. Jean Marais, aki Marlene párizsi baráti köréhez tartozott, elmesélte, hogy a szakítás után gyakran el kellett kísérnie Marlene-t abba a kávéházba, amely Gabin házával szemben állt. Azt remélte, hogy legalább egy pillantást tud vetni rá, amikor elhagyja a házat. Órákon keresztül ült ott, teljesen értelmetlenül, mert Gabin már megházasodott, és az újrakezdés kilátástalan volt. Bánatában megnézte az összes Gabin-filmet a mozikban, mindegy volt, hogy az új vagy régi film. Marlene nevetett, vagy sírt, megjegyzéseket tett Gabin külsejére, vagy egyes jelenetekre, amelyek saját szerelmi viszonyára emlékeztették. Megszakítás nélkül róla akart beszélni. De akkor is, amikor kritikusan nyilatkozott, tele volt gyengédséggel és szimpátiával Gabin iránt... Marlene sokszor kelt át az más eszköze, csak a hangja, akkor is szét tudná zúzni a szíveket. Ehhez jön még ez a szép test és arcának időtlen szépsége. Páratlan, ahogyan puszta jelenlétével összetöri valakinek a szívét, hogy utána ismét összerakja. Jól ismerjük egymást, és jól kijövünk egymással. Mindenesetre azt tudom, hogy még nem tudtam Marlene-t úgy látni, hogy ne tett volna boldoggá.” Elvetemült, kacér, egyszer vamp, egyszer rendetlen — ilyennek szerette őt Hamingway. „Káposztának” nevezte, és azt hangoztatta, hogy „Káposzta” a legjobb, aki valaha a ringbe szállt. Marlene rajongása is határtalan volt. „Hamingway- nek. meg volt az a képessége, hogy boldogabb legyen, mint bárki más. És ezt ki is tudta mutatni. Hatalmas teste szinte sugárzott” — emlékezik Marlene. — „Örök rejtély marad, mi késztette őt arra, hogy elhagyjon bennünket”. (Ernest Hamingway 1961. július 2-án egy vadászpuska segítségével megvált életétől.) A Hollywoodban forgatott filmjeiben szereplő amerikai partnereiről Marlene nem sok jót mond visszaemlékezései- beh. Az egyetlen nagy amerikai színész, akivel együtt játszott Spencer Tracy volt. Az 1961-ben készült „Nürnbergi per” című filmben, melyet Stanlay Kramer rendezett és amely azóta világhírű lett, Marlene hatásos szerepet játszott Spencer Tracy oldalán. Csak kis szerep volt, de ezzel a nagy színésszel való közös munka sok tapasztalatot adott Marlene számára. Atlanti-óceánon, amikor is legújabb ruhatárát hatalmas bőröndökben vitte magával. Az egyik ilyen útján ismerte meg az „Ile de France” fedélzetén Ernest Hamingway-t. Életre szóló barátság kezdődött akkor. Az első pillanattól fogva szerette Hamingway-t. Plátói szeretet volt ez, ahogy mondani szokták. „A gibraltári sziklám volt” — emlékezik Marlene meghatottam Marlene életrajzában azt írja, hogy a testi kapcsolat nála mindig a szerelemhez kapcsolódott, ezért aztán soha nem voltak futó kalandjai. Hamingway iránt érzett szerelme sem az volt, egyszerűen nem voltak soha hosz- szabb ideig együtt ugyanabban a városban, így testi kapcsolat nem jött létre köztük. Vagy Hamingway volt egy szép lány kíséretében, vagy Marlene máshol volt érdekelt, amikor az író éppen szabad volt, és mindig tiszteletben tartották a „másikat”. (Következik: Meggyűlölte a gyűlölködést) a nyíregyházi afEsz PÁLYÁZATOT HIRDET A PIACCSARNOKBAN megnyíló Étterem Es bisztró alábbi munkaköreinek betöltésére : VEZETÖHELYETTES, KONYHAFONOK, KONYHAF0NÖK-HELYETTES, szakács, FELSZOLGÁLÓ, vendeglatú-elado, pénztáros, cukrász, KONYHAMESZAROS, kézilány, TAKARÍTÓ, RUHATAROS, PORTAS. A munkakörök betöltésének feltétele: a beosztásnak megfelelő szakképzettség. Pályázatokat: az ÁFÉSZ személyzeti vezetőjéhez (Nyíregyháza, Búza tér 6.) lehet benyújtani. (171)
