Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
1982. január 30. Kelet-Magyarország 3 Fogadóóra E gymásnak adták a kilincset az' ügyes-bajos dolgukra gyógyírt keresők Lakatos Andrásnak, a megyei tanács elnökhelyettesének fogadóóráján. Szerepelt itt lakásügy — elsősorban ez —, de megjelent az öreg nénike, aki g szomszédait panaszolta összeférhetetlenségük miatt, érkezett az állást kereső nő, akinek előző helyén fegyelmije volt, s attól félt, hogy ez kiválasztott új munkaadójához is elkíséri. A tanácselnök-helyettes, néha egy gyóntatóátya türelmével hallgatta a panaszokat. Ha kellett, konzultánsokat hívott: szakértő munkatársait tárcsázta fel. Számos tanulsága lehetne egy ilyen délelőttnek, sorolni lehetne az ügyeket, bemutatni az embereket, azokat, akiknek égyértel- műen igazuk van, azokat, akik szépítik dolgaikat, hogy azt ne mondjuk, kedvük szerint csoportosítják a tényeket. De a legfőbb tanulság talán az volt: képtelenek vagyunk az esetek többségében eligazodni a törvényeken, nem tudjuk mivel, hova forduljunk. Kiderült, hogy olyan ügyekkel megyünk a magasabb szintekre, amikkel egy tanácsi előadó, osztályvezető is foglalkozhatna, vagy a szükséges felvilágosítást éppenséggel a vállalati jogsegélyszolgálat is megadhatná. Azonban hiba lenne csak az állampolgárt, tehát önmagunkat elmarasztalni akkor, amikor tudatlanságunkat emlegetjük, hiszen — a példát másfelől ,hozva —, a diák szegényes felkészültségéért sem csak a nebuló a felelős. Az állampolgár természetesen hibázik, sőt tudatosan nem tesz eleget kötelezettségeinek. Ez utóbbira mentség nincs. De az már elgondolkodtató — és a fogadóóra utáni kis beszélgetésből ez is kiviláglott —, hogy azonos — jóhiszemű — hiba esetén, nincs azonos súlycsoportban az állampolgár és a „hivatal”. Ez utóbbi ugyanis mielőtt megbizonyosodna arról, hogy hol is történt a mulasztás, mulasztás történt-e egyáltalán, felszólít, fenyeget, szankciókat helyez kilátásba. S ha kiderül, hogy a hiba mondjuk a számítógépben volt, az ügy egy elnézést kéréssel elintéződik. Fordítva ugyanez, amikor az állampolgár „számítógépe” lett zárlatos, nem mindig igaz. Félreértés ne essék. Az ügyfél nem angyal, az ügyintéző nem ördög. Mindkettő hibázhat. Az is igaz, hogy a törvény nem ismerete nem mentesíthet a következmények alól. Ez egyes esetekben tökéletesen egyértelmű, hiszen azt, hogy lopni nem szabad, tudni kell. Azonban számos területe van az életnek, ahol nagyobb türelemmel és több megértéssel kellene egymásra tekintenünk. Vonatkozik ez ránk és azokra, akik életünket szabályozzák és irányítják. S hogy ez így legyen, két dolog feltétlenül szükséges. Az, hogy az állampolgár erejéhez, felkészültségéhez mérten próbáljon meg eligazodni az életét szabályozó pontok, paragrafusok között, de kell az is, hogy aki valami miatt erre nem képes, azt ne tekintsük mindenáron büntetendőnek. Kölcsönösség szükséges és a jogpropaganda még hatá- rozottabbá tétele, mert — miként a fogadóóra is mutatta — sok ebben a kitöltetlen űr. S. Z. JÓ SZÓ I gaz, hogy fontos, de mégis csak az egyik szép tevékenysége a Magyar Vöröskeresztnek és szervezeteinek az önkéntes véradómozgalom ápolása. Nem mellékes, hogy Szabolcsban több mint 14 ezer önkéntes véradó van. A 600 alapszervezet kiváló munkájának eredménye: tavaly csaknem 7100 liter életet mentő vért adtak az önkéntes véradók; munkások, parasztok, értelmiségiek. Szocialista életmódunk alakítása, formálása, a korszerű életvitel és a rossz hagyományok elleni küzdelem egyaránt igénylik, hogy a Vöröskereszt alapszervezetei is megujhodja- nak, szélesebb, átfogó szemléletet alakítsanak ki. Csak így tudják hatékonyan segíteni a társadalom előtt álló konkrét célokat. Sok energia rejlik a Magyar Vöröskereszt mintegy 600 Szabolcs megyei alapszervezetében. A napokban a megyei vezetőség ülést tartott, melyen elhangzott, hogy az ENSZ az 1982-es esztendőt az idősek évének nyilvánította. Nem véletlen, hogy a Vöröskereszt idei jelszava: Gondozzuk a rászorultakat — ennek szellemében fogant. Ráirányítja szervezeteink figyelmét az idősebb nemzedékre. Kétségtelen: nem kizárólag a Vöröskereszt feladata az idős nemzedék istápolása, segítése. Idén azonban megkülönböztetett figyelemmel viseltetnek irántuk. Ezt végzi hivatástudattal és szeretettel az a közel 800 vöröskeresztes aktivista, aki önkéntes gondozói teendőket vállalt és lát el, s 810-en elesett emberek patronálá- sát végzik megyénkben. Igazán csak az tudja ezt értékelni, akire ajtót nyitnak, akinek megmelegítik az ételt, kiváltják az életet mentő gyógyszert és felolvassák az újságot. Szocialista életfelfogásunk diktálja: becsüljük, tiszteljük az idősebbeket. Ezt a szemléletet kell elhinteni és táplálnia a felnőtt generáció tagjaiban, a Vöröskereszt Szabolcs megyei szervezeteiben dolgozó aktivistáknak. Hogy ez mennyire fontos? Két számot bizonyítására. Szabolcsban jelenleg több mint 100 ezer idős ember él, és 10 ezren felüli a 70 év feletti egyedül élő, akiknek nincs családja, hozzátartozója. Róluk kell gondoskodni. Segítségre, jó szóra várnak. S ebben vár nemes feladat a megye vöröskeresztes szervezeteire, aktivistáira. Farkas Kálmán Szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetés A kockázatról, a vállalkozásról Elcsépelt frázisnak hangzik, hogy változó gazdasági körülmények között, a világpiachoz való alkalmazkodás feltételei mellett lehet gazdaságosan termelni minden üzemben. Ám azt is érzékelni kell, hogy ehhez új módszerek kívántainak, másfajta vezetői szemlélet szükséges, amely képes az állandó megújulásra, vállalja a reális kockázatot a majdani siker érdekében, A szerkesztőségben rendezett kerekasztal-beszélgeté- sen erről beszélt Kiss Zoltán, a megyei tanács főtanácsosa, Ónody István, az ipari szövetkezetek megyei szövetségének elnöke, Schaffer László, a sényő- nyírturai Zöld Mező Termelőszövetkezet elnöke és László - Géza, a Taurus nyíregyházi gyárának igazgatója. Miben látja a vállalkozói kedv megújulását az ön irányítása alatt lévő területen? KISS ZOLTÁN: A tanácsi iparban egyre inkább jellemző az igények kielégítésére való törekvés. Elég megemlíteni a VAGÉP-et, amely bővítette szolgáltatásait, új autójavító csarnokot épített. A TISZAFA helyi alapanyagból — akácból — az export- jellegű faipart honosította meg, amikor festőállványokat küldött NSZK-exportra. At újabb gépesítéshez a fejlesztési banktól és az egyik külkereskedelmi vállalattól, kapnak tőkét. A Diruváll a belföldi igények kielégítésére termelőszövetkezetekkel alakít ki együttműködést. Ezek a példák bizonyítják, hogy érzik a vállalatok a változtatás igényét, s aszerint cselekednek, ÓNODY ISTVÁN: A megye 41 ipari' szövetkezeténél változatos a kép. Még mindig vannak olyanok, akik a korábbi gyakorlatot folytatják, keveset kockáztatnak, megelégednek a lassú előrehaladással. Szerencsére egyre több az olyan szövetkezet, amely bátran vállalkozik új termékek gyártására. Említhetem a Nyíregyházi Vasipari Szövetkezetét, amelyik kazánok gyártását kezdte el. A nagy- kállóiak belevágtak a nagyszerű magyar találmány, a sokszögeszterga gyártásába, amelyhez az innovációs alapból támogatást is kapnak. A rakamaziaknál ugyancsak a vállalkozói kedvet dicséri, hogy az amerikai piacra mertek betömi a cipőikkel. SCHÄFFER LÁSZLÓ: Különösen a gyenge termőhelyi adottságú szabolcsi tsz-eknél tartom fontosnak a vállalkozói kedvet — egyáltalán ahhoz, hogy létezni tudjon, veszteség nélkül gazdálkodjon. A szabályozó- és árváltozások például nálunk évente 3—4 millió forinttal növelik a . költségeket, s ennek a kigazdálkodása csak melléküzemek létesítéséval. a t. adottságokhoz igazodó termeléssel lehetséges. LÁSZLÓ GÉZA: Az új szelet abban érzem, hogy sokkal inkább nyereség- és költségérzékenyebb lett a vállalat. Ez olyan kényszer, amiben megtalálható a központi akarat is. Nálunk például a mezőgazdasági abroncsgyár egymilliárdos beruházásánál a négy raktár úgy épült fel, hogy a hitelszerződést még nem kötöttük meg, ha elmarad a beruházás, akkor a Taurus saját kockázata, fejlesztési alapja bánta volna az építkezést. A megújulást sokan abban látják, hogy január 1- től kisvállalatokat, kisszövetkezeteket lehet alapítani,’ új vállalkozási formákra van lehetőség. Mit jelent ez önöknél? ÓNODY ISTVÁN: A szövetkezeti iparon belül komoly érdeklődés van az új formák iránt. A vasipari szövetkezetnél például a barkácsrész- leget szeretnék szakcsoport formájában működtetni. A fodrászoknál, fényképszeknél az átalánydíjas elszámolási rendszert vezetik be, az építőiparban a nyíregyházi lakásszervizben, valamint a festők között kívánnak szakcsoportot létrehozni, s Keme- csén már megalakult az első kisszövetkezet is. Ezeknél a kezdeményezéseknél a szövetkezeti tagok kívánják létrehozni az új szervezeti formákat, s megállapítható, hogy véglegesen nem kívánnak elszakadni a szövetkezettől, sőt annak segítségére is számítanak. LÁSZLÓ GÉZA: Mondhatnám, hogy nincs új a pap „alatt. A, külföldiek álla leesett, amikor megtudták, hogy a tulajdonképpen idénycikknek számító gumimatracgyártásnál tavasszal azért tudunk többet előállítani, mert az ibrányi tsz-ből jönnek az asszonyok. Ősszel viszont, az almaszüreten, a mi ibrányi gyárunlf dolgozói is ott vannak. Mindez a vállalat rugalmasságát, verseny- képességét javította. Nálunk egyébként vannak olyan tevékenységek, amelyet szívesen átadunk a vállalkozó kedvűeknek. S nyilván előny, ha az illető nálunk dolgozik, mert így Ismerjük, megítéljük, hogy milyen partner lesz. A kockázat vállalása nemcsak az üzemnek, hanem ú vezetőnek is sokszor többlet munkát, összeütközést jelent. ' Milyen tapasztalatokat szereztek ezen a téren? SCHÄFFER LÁSZLÓ: Talán még mindig kevés a bátor termelőszövetkezeti vezető — s ez éppen a veszélyeknek tudható be. Mert szóban ugyan mindenki támogatja a vállalkozó kedvet, de ha nem sikerül egy üzlet, akkor már a fejét követelik a téves döntés miatt. Pedig nálunk például azért termelünk 80—90 millió forint értéket az ipari melléküzemekben, hogy gazdaságos legyen a mezőgazda- sági termelés, hogy az ottani 2—300 ember az őszi almaszüreten rendelkezésünkre álljon. LÁSZLÓ GÉZA: Egyet hagy vessek közbe: a reális kockázat nem az, amikor 'egy döntés előkészítésekor fele arányban látszik a siker vagy a kudarc. Az inkább hazár- dírozás. A kockázatnál 10 vagy 20 százalékban lehet számítani sikertelenségre. Más kérdés, hogy a mai közvélemény még ennyit sem enged meg egy vezetőnek. ÓNODY ISTVÁN: Aki nem tud’váltani, igazodni a követelményekhez, az nem is jó vezető. Olyanokat kell keresnünk, akik állandóan kezdeményeznek. Az ipari szövetkezeteknél a vezetőcserék ebbe az irányba hatottak. KISS ZOLTÁN: A vezetési módszer már eldönti, hogy a kockázat milyen- jellegű. Kisebb a kudarc veszélye, ha üzemen belül bevonják a középvezetőket is a megoldásba. Ezek után egy rövid választ kérünk arra: érdemes-e vállalkozni, új utakat keresni? KISS ZOLTÁN: A szabályozók odahatnak, a vállalati nyereség-érdekeltség szintén megkívánja, hogy mindenütt keressék az új módszereket. ÓNODY ISTVÁN: Az élet bebizonyítja, hogy csak az a szövetkezet él meg, amelyik bátran vállalkozik az újra. Ez nem elhatározás kérdése, hanem szükséges cselekvés. SCHÄFFER LÁSZLÓ: A mezőgazdaságban csak azok tudnak előrelépni, akik magasabb tudással alkalmazkodnak a helyi lehetőségekhez. LÁSZLÓ GÉZA: Kulcskérdés, hogy milyen érdekeltségi rendszer van a vállalaton belül. Ha ez megfelel az országos érdeknek, akkor az irányítás különböző szintjein a vállalkozó vezetők maradnak meg. Lányi Botond 4 szabad időről szólni most divatos, oly any- nyira az, hogy szabad időm jelentős részét a szabadidő-kutatásra fordítom. Időmérleget készítek szombatokról és vasárnapokról, felnőttekről és gyerekekről. Az összegyűlt adattömeget szombatról vasárnapra és vasárnapról hétfőre virradó éjszakákon dolgozom fel. Nem tanulmányt akarok írni, csak tudományosan szeretném megszervezni a magam és családom életét. Természetesen a társadalmilag hasznosítható eredményeket, részmegfigyeléseket közreadom. Következzék hát egy mintacsalád, pontosabban családminta. A férj: — Nekem az öt plusz kettő majdnem annyit ér, mint éves viszonylatban egy tizenhárom plusz egy a totóban, rosszul fizető heteken. (Kérem figyeljenek, mélyinterjúm következő lényegre törő kérdésére!) _ ? — Eddig ha szombaton még be kellett menni, akkor elment vele a nap. Otthon még matatott valamit a ház körül az ember, de ez nem az igazi. Szobafestő vagyok. Most végre megszervezhetem a munkát. A hét első felében összegyűjtöm a szükséges anyagot. Egészségesen élek, hogy fizikailag Szabad idő jó állapotban legyek. Csütörtökön a munkahelyemen lazítok az edzések intenzitásán, pénteken bemelegítésként dolgozgatok, délben valamilyen okkal lelépek. Szerencsés heteken már kora délután hozzákezdhetek egy nagyobb lakás festéséhez, hiszen van egy esztergályos és egy lakatos segédmunkásom is. Még egy elhanyagolt lakást is rendbe teszünk vasárnap estig. Ez ugyebár több ezer forint, ötvenhárom héten az ötvenhárom öt plusz kettő felér egy tizenhárom plusz eggyel. — Mikor pihen? — Teremtvén a világot a hétfőt pihenésnek szánja a sors. A feleség számadása egyszerűbb, és ezért érdektelenebb is. Gépírónő egy nagy- vállalatnál. Pénteken délelőtt munka közben bevásárol, megvévén a szükséges sört is az esztergályosnak és a lakatosnak, délután főz, szombaton főz, mos, takarít, vasal, dolgozgat az udvaron, mert a férje nem ér rá. Vasárnap délelőtt még elvégzi a maradék munkákat, délután bérgépel, este alszik egy kicsit a televízió előtt, majd befejezi a gépelést és éjféltájban pihenni tér. A szabad szombatok igazi nyertesei a gyerekek. Szombaton nincs óvoda, így hát korán kelnek, hogy nyolc órától megnézhessék az Iskolatévé adását. Dél körül az adásszünetben játszanak egy félórányit aztán elkezdődik a szolgálatuk. Ez a telelvízió előtt kitart estig. A sírással kiharcolt éjszakai film megtekintése után ágyba zuhannak. Vasárnap kezdődik minden elölről, hogy aztán hétfőn az óvodában végre játszhassanak. J átszva írom amit írtam, de láttam a minap a televízió előtt gubbasztani két kisgyereket reggeltől zsibbadt mozdulatlansággal ültek a képernyő előtt. És akkor következett a déli szünet. Ahogy megjelent az óra az ernyőn a két gyerek mintegy álomból éb- redetten felugrott: — Jaj de jó! Gyere Zsol- tika játsszunk! Boldogan, felszabadultan televiharozták a házat. Akár utóirat is lehetne, hogy a szünet negyvenkét percig tartott. Bartha Gábor
